17.fejezet ~ Hiányoztál

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Előre is elnézést az esedékes helyesírási hibákért de telefonról irtam és már nem volt időm átnézni. Remélem tetszeni fog ennek ellenére is. Jó olvasást. Puszil mindenkit Chanel

-Kicsim!-hallom anyám lágy hangját amint belefészkeli magát fülembe.
Lassan hunyorítva nyitom ki szemeimet .Nehezen szokom meg a fény erősségét mely bevilágítja a szobát.
-Hol vagyok?-kérdem remegő hangon,mivel a körülöttem lévő környezet egyáltalán nem ismerős.
-Apádnál -mosolyográm ,s ahogy a szemeire nézek újra elönt a keserű bűntudat..
-Miért vagyunk itt? Becsapott minket és te ennyi év hazugság után megbocsájtottál neki?- pillantok rá dühesen ,bár tudom úgy sem látja..
- Ez hosszú történet és majd idővel megérted.. Még is hova mehetnénk.. Magatehetetlen vagyok.. Te átlépted a határt. A fájdalomtól elájultál .Majdnem meghaltál!! Apáddal az utolsó pillanatban értünk oda. Mindenki előtt varázsolnom kellett ,hogy megmentselek.A belső szerveid teljesen megégtek a bűbájtól. Egy hónapig kellett kómában tartanom ,hogy felépülj. Túl messzire mentél..Egy vadász miatt...Úgy hogy ne merészelj számon kérni mit miért teszek- mered anyám a semmibe
-Egy hónapig? -üvöltök fel a döbbenettől - Hol van Justin?- szorongatom a takaróm szélét a választól félve
- Kicsim, elment és nem fog vissza jönni. Hidd el igy lesz a legjobb. -Sóhajt lemondóan .Nem szólok semmit csak bámulok magam elé.
-Most inkább magadra hagylak.
-Bob!-kiáltja el magát mire egy fekete bőrű 40es éveiben járó magas testes férfi lép be az ajtón. Anyámat megkarolja majd lassan az ajtó felé vezeti
-Anya!-kiáltok utánuk.- Miért nem gyógyitottad meg magad?- vetek kérdő pillantásokat felé
-Mert nem tudom- húzza hamis mosolyra ajkait majd kilépnek az ajtón .
Elment..elment.. Vizhangzik még mindíg fejemben,s be villan a kép amint a hatalmas kifutón a repülőgép a magasba emelkedik.
Szívem összeszorul. Könnycseppek lassan egyenkét kúsznak végig arcomon eláztatva azt. Fejemet a párnába temetem ,hogy elfojtsam zokogásom hangját.

* 1 héttel később
Már egy hete apám házában lévő könyvtárat bújom remélve ,hogy találok valamit ami segíthet meggyógyitani anyát.
Azóta semmi sem változott. Legalább 80an lakjuk ezt a hatalmas házat ,de igy is egyedül érzem magam. Apámmal  egy szót sem beszéltem,Ryant pedig amikor csak lehet próbálom elkerülni. Szeretnék tőle bocsánatot kérni de nem tudom hogyan is kezdjek bele és félek mi lesz a reakciója.
Így a napjaim nagy részét a könyvtárban bezárkózva töltöm. De be kell valljam kezdek belefáradni. Egy hét ,és semmit még egy utaló jelet sem találtam mi lehet az oka ,hogy nem tudom anyát meggyógyitani és mi lehetne ami segítene..
Már az 50.könyvet lapozom át amikor megakad a szemem egy oldalon.
Amelyen egy vörös virág pompázik szinte energiát sugározva az emberi szemnek, s alatta ez olvasható :
"Vérvirág: Hatalmas erejéről ismert gyógyító erővel rendelkező növény. A megfelelő módon elkészítve egy nagy erejű boszorkány erejével akár bármilyen betegséget meggyógyíthat.
A virág magjából főzetet készíts amelyet sárkány fűvel és varázs gombával bolondíts meg a tökéletes hatás eléréséért. A főzetet akkor kell elkészíteni amikor a vérhold az ég legmagasabb pontjára emelkedik . A főzetet kend a gyógyítani kívánt felületre , koncentrálj erősen majd mondd el a varázsigét: 'Phil infer nothretinas bloody moon and in sectian doro '.Majd nincs más dolgod mint egy napig pihentetni a főzetet a sérült felületen. De ne feledd , vannak olyan esetek melyek nem gyógyíthatóak!"
Végre valami ami segíthet ,könnyebbülök meg e sorokat olvasva. A könyvet hónom alá kapom majd elindulok az elő csarnok irányába megkeresni anyámat. Ry szobájához érek majd megtorpanok. Talán itt lenne az ideje ,hogy megbeszéljem vele a dolgokat .Nagy levegőt veszek s mielőtt meggondolhatnám magam bekopog az ajtón.
-Egy pillanat -hallom hangját. Valakivel épp telefonál.
'- Teljesen elzárkózott. Senkivel sem beszél. Szüksége van rád nem érted .- akaratomon kívül is hallom üvöltő szavait
- De ő nem egy gonosz boszorkány.. Ő Emily!
- Akkor mért jöttél vissza mikor kómába került? Ha ? Ne mondd hogy nem jelent neked semmit!!
- Régóta ismerlek.. Tudom milyen ha törődsz valakivel . Ha nem érte akkor miattam gyere vissza.
-Te tudod mit csinálsz ,de hidd el ezt még megfogod bánni. '
Gondolkodás nélkül kezdek rohanni majd bebújok az egyik hatalmas ablakon lógó sötétítő mögé. Nem. Ez most nekem túl sok. Nem készültem fel erre a beszélgetésre pedig számtalan kérdés kavarog bennem.
Hogy értette ,hogy itt volt? Visszajött? Miattam? Tudnom kell. Mire rá veszem magam hogy elinduljak Ry ajtaja becsapódik majd lépteket hallok melyek egyre felém közelednek. Visszafojtott lélegzettel állok remélve ,hogy nem vesz észre hisz akkor én leszek a nap legnagyobb idiótája. Nagyot sóhajtok mikor hallom a lépéseket egyre távolodni magamtól. Elhúzom a sötétítőt és kilépek búvó helyemről majd elindulok eredeti uticélom felé. Ha itt volt ,anya mért nem mondta? Miért hagyott abban a tudatban ,hogy elment és nem fog vissza jönni.. És Ry szavai hallatán nem tudom mit gondoljak. Nagyon jól.esett amit mondott neki .Hogy.próbált védeni annak ellenére is amit tettem vele. Bocsánatot kell tőle kérnem!
- Anya! -pillantom meg miközben épp a konyhában teát szürcsölget apámmal az oldalán.
-Találtam valamit-ülök le velük szembe majd apám elé teszem a könyvet ,s amint rá pillant homloka ráncokba szalad.
- E szerint a könyv szerint a vérvirág magja segíthetne rajtad - húzom halvány mosolyra ajkaim ,de anyám arcán nem  örömöt látok hanem inkább dühöt..
- Felejtsd el!- jelenti ki komoran
-Mi ..Miért? Végre találtam valamit ami segíthet ,miért utasítod el?-meredek rá majd apámra aki ugyanolyan dühösen pillant felém mintha valami rosszat tettem volna.
-Mert ezeket a varázsnövényeket a mi világunkban nem lehet beszerezni- ad választ apám anyám helyett
-Ezt meg hogy érted? - nézek rá értetlenül
-Ezek csak egy másik világban teremnek- ad kérdésemre választ
-Tudomásom szerint én vagyok a kulcs! Elmegyek érte!
- Ez nem ilyen egyszerű -teszi anyám kézfejét enyémre
-Akkor magyarázd el- húzom el karomat
- A világok közti mozgást lekorlátoztuk mikor a Sötét boszorkány félig rombolta Erenfieldet. Miután legyőztük ,
a kulcs hatalmát rád ruháztam ,hogy többé más ne használhassa és az ott élő lények békében élhessenek -magyarázza anyám választ adva az első számú lérdésemre,hogy miért én vagyok a kulcs. Apám arcán idegességet pillantok meg. Álla megfeszül ,keze ökölbe szorul majd mély levegőt vesz ,s mikor meglátja ,hogy szemem sarkából őt figyelem ujjait kiegyenesíti majd mosolyt húz szája szélére.
- A kulcsot csak a régi templomukban lehet aktiválni és Erenfieldben is csak egyetlen portál nyílik. Azt sem tudom ,hogy létezik e még az a hely. 10éve nem jártam ott és már akkor is veszélyes volt. Nem engedem ,hogy az életed kockáztasd! Hidd el boldogulok igy is - mosolyog rám megtört arcával
- Nem!-pattanok fel helyemről.-Nem hagyom ,hogy így éld le a hátra lévő életed!-ordítok rá majd magamhoz veszem a könyvet és kiviharzok a konyhából.
-Áú! - kiáltok fel fejemet fogva. Az előttem álló Ryan csak mozdulatlanul áll az ütközésünk ellenére. Annyir elmerültem az előbb elhangzottakba ,hogy észre sem vettem.
Szónélkül állunk egymás szemébe nézve,majd felém lép és szorosan magához ölel. Jól esik ölelése ,nagyon hiányzott már ,hogy végre együtt legyünk.
Könnycseppjeim újra utqt nyernek maguknak ahogy beszívom mélyen illatát.
-Sajnálom! Annyira sajnálom. - fúrom fejem mellkasába.
-Shh. Semmi baj. Nem haragszom - emeli fel államat hogy szemébe nézzek.
-Hiányoztál- súgja arcomba mely hatására egy mély megkönnyebbült levegőt veszek
-Te is nekem - mosolyodom el. Majd letöeli az arcomon ékeskedő könnycseppeket
- Imádom a mosolyod - suttogja mélyen szemembe nézve majd ajkai enyémre tapadnak.

16.fejezet ~ Elment

Olyan gyorsan történik minden ,hogy szinte fel sem fogom mi történik. Jus sajátja után az én felsőmtől is megszabadít majd gyengéden simít végig testemen mintha attól félne ,hogy érintésével fájdalmat okoz. A következő pillanatban apró csókokat lehel a nyakamra majd elindul lefelé egészen a hasam aljáig. Az izgalomtól zihálva veszem a levegőt. Fogalmam sincs ,hogy jutottunk idáig,hisz néhány héttel ezelőtt még öltük egymást és most csak arra vágyom hogy a magáévá tegyen.

Egy gyakorlott mozdulattal kapcsolja ki melltartóm csatját majd a földre dobja a könnyű anyagot. Szemével alaposan végig mér. Már-már belepirulok a pillanatba. Megnyalja ajkait ,s ezúttal lentről felfelé halad gyengéd csókjaival. A pillanat annyira csodálatos ,hogy nem akarom elengedni. Ajkaimhoz ér ,s azok automatikusan kapcsolódnak össze egymással mintha tökéletesen összeillenének. Nem bírok magammal a vágy túlzottan erősen tombol bennem így megragadom nadrágszíját és amilyen gyorsan csak tudom kikapcsolom. Jus megragadja kezeim majd elengedi ajkaim ,s a szemembe néz. Nem értem mi baja van hisz eddig nem tiltakozott,sőőőt…

-Nem lehet!- jelenti ki zihálva mire a homlokom ráncokba szalad.

- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?- kapkodom én is a levegőt

- Nem érezhetek irántad semmit Em! Sajnálom! – veszi fel a földre dobott ruhákat majd a sajátomat a kezembe nyomja ,de én nem bírok megmozdulni

-Miért úgy érzed ha valami történne köztünk akkor éreznél?- teszem fel kérdéseim még mindig egyhelyben állva a döbbenettől , Jus pedig már felöltözve a ’kijárat’ felé tart,hogy így,félig meztelenül, megalázva ,válaszok nélkül  hagyjon ott.. Ez jellemző rá.. Nem is értem mit csinálok itt vele.

- Nem tudom. De nem kockáztathatok! – néz rám zavarosan. Én pedig gyorsan magamra kapom a melltartóm ,hogy ne legyen még ennél is cikibb a helyzet..

-Nem érek annyit ,hogy kockáztass értem?- motyogom bár szerintem inkább csak magamnak és nem is vagyok benne biztos ,hogy Ő hallotta.

-Em! Tudod,hogy nem tudok szeretni és amíg a szüleim gyilkosát nem tudom a pokolban addig nem is akarom megpróbálni! Hidd el nem én kellek neked! Én sosem tudnálak úgy szeretni mint ahogy te azt gondolod! Sajnálom. Mint már mondtam Én ilyen elcseszett maradok!- néz mélyen szemembe ,s közben lassan felém lépked.

-Ég veled!- túr hajamba majd egy csókot nyom homlokomra ,s mielőtt bármit is mondhatnék már el is tűnt.

Percekig állok mozdulatlanul. Próbálom feldolgozni mind azt amit az előbb mondott, de sehogy sem sikerül. Hogy Ő az elcseszett?! Nem! Én vagyok az ,hogy egy ilyen szívtelen emberben is meglátom a jót és bele tudok szeretni. Hogy lehetek ekkora idióta! Reménykedni abban ,hogy talán feladná az örök fiatalságot azért ,hogy velem lehessen pfft.. Mit képzeltem ,hol vagyok valami kicseszett mesében?  Idióta! Idióta!

-Gyűlöllek! –ordítom könnyeimtől fulladozva. A kis „barlang” a hogy víz hangzik szinte borzongás keltő. Gyűlöllek, gyűlöllek , víz hangzanak a szavak egymás után annyiszor ,hogy a végére én is elhiszem azt amit mondtam.

Ruháimat magamra kapom majd rohanni kezdek vissza a házba ,hogy még Just utolérhessem és megkérjem újra ,hogy ne menjen el.

Senkim se maradt rajta kívül aki tudná min mentem keresztül, akiben megbízhatok ,s elmondhatok mindent. Tudom ,hogy ez őrültség hisz ott vannak a lányok ,de ők semmiről sem tudnak és nem is tudhatnak. Külön utakon járunk már nem is nagyon beszélünk. És Ryan?? Aki elárult ugyanúgy mint Liam , na jó azért a Liam történet egy kicsit más ,de neki is a kulcs kellett. .

Várjunk csak. Ez eddig eszembe sem jutott. Gondolatok cikáznak fejemben egyik személyről a másikra.

Justin, Ryan a beszélgetésűk.

„ Rávettem ,hogy ide hozzalak ,s megkereshessük a kulcsot”

Nem lehet…Hogy én mekkora orbitális idióta hülye vagyok…. Justin mindvégig a kulcsot akarta!

Ezért segített nekem .. Ezért volt velem kedves , ezért volt a nyomomban ,s mikor bajba kerültem segített ,hogy a bizalmamba férkőzzön. Hát ezt nem hiszem el. Azt mondtam volna ,hogy bele szerettem… visszavonom. Gyűlölöm! Annyira gyűlölöm mint még senkit soha.De a legnagyobb hibás én vagyok, hogy erre nem jöttem rá hamarabb ,s elvakított ,hogy mindenkiben megtaláljam azt a kis jót ami valójában nem is létezik..

-Hol van Bieber?- lépek be a kastély ajtaján az előcsarnokba ahol éppen Ry beszélget 3 másik vadásszal.

-Figyelj Em! Beszéljük meg!- indul meg felém

- Még is mit? Hogy becsaptál? Hogy mindvégig hazudtatok, hogy félrevezettetek ? Nem érdekel több hazugság- ordítok. Ereimben forr a düh és kész vagyok ,hogy ezt valakin aki éppen Ryan kitöltsem. Meg akarom bosszulni amit velem tettek, hogy hülyének néztek. Ezt sosem fogom nekik megbocsátani.

-Nem hazudtam hidd el- áll meg tőlem néhány méterre.A vadászok mindvégig engem figyelnek mi lesz a következő lépésem.

-Ooo tényleg?- karomat magam elé emelem ,s ujjaimat ökölbe szorítom. Ahogy felemelem karomat ,Ryan úgy emelkedik fel a földről. Nyakánál fogva tartom a levegőben. Ő pedig próbálja láthatatlan ujjaimat leszedni nyakáról, de mint ezt tudjuk lehetetlen küldetés.

-Megint hazudsz !- ordítom. Szemeim égni kezdenek a dühtől ami ereimbe forr ,mintha kilennének száradva..

A vadászok puskáikat rám fogva,ordítanak ,hogy engedjem el ,de egy legyintéssel a falhoz vágom őket ,még erőlködnöm sem kell, s mindegyik eszméletlenül hever a földön.

A látványon ajkaimat széles mosolyra húzom .

-Sokkal egyszerűbb az élet ha tele vagy mágiával. Hogy én eddig mért nem használtam a dolgok megoldásához..Jaaa tudom már.. mert  Te meg a fajtád elől kellett évekig bujkálnunk - köpöm a szavakat miközben Ry nyakát kezdem egyre jobban szorítani az erőmmel. Érzem ,hogy kezdem elveszíteni a sulykot ,s ha így folytatom megölöm, de ahogy a szemében megpillantom a hatalmas félelmet elönt a mámor és nem bírok leállni . Megmosolyogtat ,hogy Ő volt az aki eddig „védelmezett” pedig ha akarnám bármikor megtudnám ölni.

-Azt kérdeztem hol van?- üvöltök és engedek a szorításomon ,hogy beszélni tudjon

-Elment- próbálja kiszűrni fogai közt a szavakat. Elment. játszódnak le bennem újra szavai majd hirtelen elengedem „régi barátom” nyakát ,s az ajtó felé veszem az irányt.

A fekete terepjáró amivel Bieber ide hozott minket még mindig a helyén parkol . Gondolkodás nélkül pattanok be a járműbe és örömmel pillantom meg a kulcsot a műszerfalon.

Behelyezem a helyére ,elfordítom majd gázt adok. Justin biztos nem kocsival ment Canadáig úgy hogy a repülőtér felé veszem az irányt. Vezetés közben a váltó időnként éles nyikorgó hangot hallat ami annak köszönhető ,hogy ez nem az anya kocsija és annyira nem vagyok tapasztalt vezető ,hogy értsek egy ilyen járműhöz is. Szerencse,hogy a reptér nincs annyira messze,s közben sikerül tájékozódnom még is hol a francban vagyok. 15 perc kocsikázás után ,megpillantom az első táblát ami arra utal ,hogy a célpontom 2km re egyenesen található.

A bőröm égni kezd. Rögtön tudom miért ,de nem foglalkozom vele. Ahogy egyre közelebb érek a határhoz az egész testem szúró égő fájdalommal van tele. Mintha elevenen égetnének el egy óriási tűzben. Nagyjából ehhez tudom hasonlítani.

Leparkolok a hatalmas épület előtt. Mindenhol emberek várnak a gépük indulására. Nehezen szállok ki az autóból. A fájdalomtól lépni sem birok ,de most nem állhatok meg. Válaszokat akarok! Tudnom kell igaz e. Hogy tényleg ekkora hülyét csináltam magamból és ,hogy miért tette. Mért kellett neki a kulcs,s mi is folyik itt valójában mert az biztos,hogy semmit sem tudok az egészről... Átverekedve magam a tömegen eljutok a kijáratig. Alig birok levegőt venni ,s mozogni is. Az emberek kérdő pillantásokat vetnek felém mi bajom lehet ,de nem törődök a lenéző tekintetekkel  csak megyek ,hogy megtaláljam Őt.

A bemondóban éles női rikácsoló hang szólal meg.

-A Canadai repülő járatunk megkezdte  a felszállást, Kellemes utazást kívánunk- halkul el a női hang.

A hatalmas üveg ablakokon át figyelem ahogy a gép felereszkedik a földről.

-Elment – motyogom magamban. S hirtelen minden elsötétül.

Sziasztok! Megint egy kisebb résszel jelentkezem ,de következőnek igyekszem ezen változtatni! Köszönöm az előző részhez a kommenteket , Sokat jelent ,hogy tudom olvassátok a blogomat és ez az oldalmegjelenítésen is látszik. Lassan elérjük a 2500 megtekintést amit igazából nem is gondoltam volna mikor belekezdtem a blog írásába.Úgy hogy köszönöm nektek! Hamarosan jelentkezem.Puszi Chanel.

15.Fejezet ~ Elmegyek

Sziasztok ! Ez a fejezet elég picikére sikerült ,de most csak ennyire volt időm. A helyesírási hibákért,elgépelésért előre is elnézést kérek,telefonról irtam.
Ha tetszett a rész ennek ellenére is ,kérlek jelezd egy komival vagy egy felíratkozással.
És nem utolsó sorban szeretném megköszönni a több mint 2000 oldal megjelenítést! Nagyon boldog vagyok. Ti vagytok a legjobbak. Puszi Chanel


Éreztétek már ,hogy minden összeomlik körülöttetek? Hogy az egész világ hazudik s már nem tudod mi az igazság.Már senkiben sem bízhatsz? Valahogy így éreztem magam ahogy a 'halott' apám lassan lépkedett felém. Nem tudtam ,hogy higyjek e a szememnek.Hogy sírjak vagy nevessek mikor a fél életem tönkrement mikor elhitette velünk ,hogy meghalt. Éjszakákon át álomba sirtam magam miközben ő élvezte az életet és az hogy most a boszorkány vadászok oldalán áll. Ami csak annyit jelent számomra ,hogy a családja ellen fordult. Gyűlölöm azért amit velünk tett!

- Ne gyere közelebb!-tartom magam elé a kezem
-Emily- kezdené mondandóját én viszont nem vagyok hajlandó meghallgatni a hazugságait
-Bele se kezdj! Nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra! Van róla fogalmad anyával min mentünk keresztül míg Te elárultál minket?! Beálltál az ellenséghez! Mikor Te is olyan vagy mint mi!- mikor az utolsó szavaim kiejtettem a teremben lévő összes vadász vérbe forgó tekintettel meredt apámra.
- Ez igaz?- ordított rá Justin
-Nem! Már rég nem vagyok boszorkány, az én erőmet is elvette az a gonosz némber akit nevén nem nevezünk! És ne merészelj velem ilyen hangnemben beszélni Justin!-üvöltött rá vissza apám.
-Hogy mi?? - Már semmit sem értek.
- Mért nem kerestél minket? Mért hagytad hogy évekig a halálod szörnyű tudatával éljünk?Miért tetted ezt?-szemeimből könnyeim lassan kezdtek kicsordulni. Anya kezét karomra simítja majd így szol
-Vezess apádhoz.Beszélnem kell vele-nyel nagyot -Négyszemközt .
Jaa hogy én már erről sem tudhatok.
-Te tudtad? -Meredek anyámra
-Kincsem ez bonyolult - karol belém
-Mi történt vele ?-kérdezi apám döbbent tekintettel ,mintha nem látná a nyilván valót..
-Megvakította. Mert nem voltál ott ,hogy vigyázz rá,ránk.. Hogy valaki segitsen és ne egyedül kelljen megoldanom egy olyan ügyet amiről fogalmam sem volt...
-Justin azért volt ott hogy helyettem segitsen - vette át anyámat tőlem
-Mivan? -Meredek Justinra
-Ja amíg meg nem tudtam kik vagytok valójában..-tronfolt rá Bieber
-Hát ezt nem hiszem el.. Szóval csak azért segítettél mert Ő megparancsolta..Hát ez kész röhej -nevetek cinikusan
-Tudod egy kicsit már kezdtem reménykedni ,hogy te nem vagy olyan mint a többi..hogy esetleg félre tudod tenni a gyűlöleted és rá jössz hogy én nem vagyok rossz ember,..mert tudod én hiába tudtam hogy ki vagy és elhiheted hogy már elég régóta tudom ,én megbiztam benned, számitottam rád.. Mekkora barom vagyok...- fejezem be enyhe kiborulásomat majd sarkon fordulok és készülök hogy ott hagyjam ezt az istenverte poklot amibe csöppentem..
-Emily várj!-nyúl karom után Justin
-Hagyj engem békén Bieber-könnyeimtől fulladozva köpöm a szavakat majd rohanni kezdek. Rohanok amig csak bírok minél távolabb Anyámtól,Biebertől de legfőképp apámtól.
A kastély körül ,az út mentén ,mindenhol hatalmas fák sorakoznak .Befutok az egyik fa sor közé és csak rohanok kifulladásig. Patak csobogását hallom és néhány méter múlva már látom is. Egy kis csörgedező patakra számítok ,de a látvány csodálatosabb. Egy hömpölygő nem túl nagy de annál szebb vizesést pillantok meg egy tavacskával. Minden porcikám kívánja hogy belecsobbanjon ,de még ahhoz elég hűvös az időjárás.  A vizesés mellé megyek hogy ujjaimat végig húzhassam a lecsobogó vizen mikor megpillantok mögötte egy beömlő részt amely egész oldala sziklákból áll. Megkapaszkodok kiálló csücskein majd egy nagyobb ugrás után már el is érem célomat. Körbepillantok ,s legalább 4 ,nem 5 üres üveg Wiskeyt pillantok meg. Hmm úgy látom nem én vagyok az első aki felfedezi ezt a helyet. Gyönyörű látvány ahogy a víz hömpölyög lefelé a tó medrébe újra és újra. Nem akarok vissza menni oda. Lehet ide költözöm egy matraccal és némi élelemmel. Tv helyett a viz hömpölygését bámulom és nem lesz több kulcs,anya,apa,Bieber probléma.
Gondolataimra elmosolyodom. Hm milyen jó kis ötlet.
-Szia- mászik be az emlegetett szamár a kis fészkembe miközben kisebb fajta szívrohamot okoz nekem. Értetlenül nézek rá a féle ' Hogy a francba kerülsz ide' tekintettel.
-Mindíg ide jövök ha gondolkodnom kell- kúszik mosoly szája szélére,mintha tudná épp mire gondolok.
-Aha azt látom -mutatok körbe a piás üvegekre.
-Figyelj - kezdené de elhallgattatom. Nem akarom .Nem akarok több hazugságot hallani. Nem hiszem hogy eltudnám viselni szavait.
- Én nem tudtam.- nyel nagyot. - Vagyis tudtam ,de azt nem hogy te azt hiszed meghalt. - Tekintetével engem fürkész. Homlokom ráncokba szalad.
-Te tudtad ,hogy az apám és nem szoltál semmit??? Tudtad hogy boszorkány vagyok és még csak bele sem gondoltál hogy akkor ő is az?
-Az én apám is ember volt-vág szavaimba amit csak egy fejrázással nyugtázok magamban.
- Nem értelek Bieber. Utálod a fajtánk akkor mért vagy itt? Mért magyarázkodsz nekem?-teszem fel kérdéseimet amiből legalább száz cikázik fejemben de nem zúdíthatom rá mind .
- Azért mert csalódást okoztam neked. Megígértem hogy segítek és cserben hagytalak. És én mindíg megtartom az ígéretem. De egy valamit tudnod kell. Sosem foglak bántani se téged se az anyukádat .És nem azért mert megváltoztam volna. De Ti jó emberek vagytok.Nem hiszem ,hogy bántanátok bárkit is hisz akkor már rég megtehettétek volna. De én sosem fogok megváltozni. Mindíg is ez lesz a hivatásom és ..-vesz nagy levegőt miközben az én szemeim szavai hallatára kezdenek megtelni könnyeimmel ,ezért gyorsan becsukom ne lássa mennyire fájnak szavai és belül érzem ,tudom mi következik.
- Mindíg gyűlölni fogom a boszorkányokat azért amit a családommal tettek.Nekem nincsenek érzelmeim tudod jól. Én már csak ilyen elcseszett maradok. Neked nem rám van szükséged.Sőt senkire sincs. - Simítja meg arcomat mire elkapom kezét onnan.
- Befejezted?-nyitom ki szemeim majd rá pillantok. Arca megváltozott, nem a férfias vonások tündökölnek puha bőrén ,sokkal inkább kisfiús jelleműek. Látszik rajta hogy zavarban van ,s nehezen kúsznak szájára a szavak .Aprót bólint válasz kép. Szemeim újra becsukom ,nem bírom nézni tökéletes arcát amint a szavai a szívembe fúródnak.
-Menj el!-nyögöm alig hallható hangon
-Em!Kérlek.Nem akarok így elvállni.
-Elvállni????- a szó hallatára szemeim rögtön kipattannak.
-Elmegyek- nyel nagyot.
-Még is hova? Ugye nem miattam?-kérdezem félve. Én nem akarom hogy elmenjen. Akár mennyire is gyűlölöm ,nem birnám ki hogy többé ne láthassam arcát, ahogy az az utálatos ördögien szexi vigyora ott csücsül rajta ahogy szemével végig mér.
- Vissza Canadába. És részben. Apád miatt főképp. Többé nem bízom benne. Becsapott.- szemében a düh harag fájdalom csalódottság keveredik.
-Nem akarom ,hogy elmenj -nyögöm hallkan.
-Így lesz a legjobb. Nem akarlak bántani- Kezével hajamba túr majd arcomra nyom egy csókot ,s feláll mellőlem .Én is ugyan így teszek majd megragadom karját ,s magam felé fordítom. Orrunk szinte összeér. A közelségtől lélegzetem elakad. Minden porcikám kívánja az övét. Tekintetünket egymáséba fonjuk. A közelsége már szinte kínoz. Illatát mélyen magamba a szippantom ,s a tudat hogy talán nem érzem többé ezt az illatot ,s nem látom ezt a szempárt szinte felőröl. Mindketten zihálunk a pillanattól. Majd nem bírom tovább a kínt és ha már elmegy legalább egy búcsú csókot kapjak emlékül. Kezeimet hajába csúsztatom majd lassan közebb húzom magamhoz hogy az a néhány cm is eltünjön közüllünk. Teste nem tiltakozik. Egyik karját derekam köré fonja másikkal pedig fürtjeim alá túr. Végig a szemembe néz .Nem bírok betelni a látványával ,a helyzettel,Vele. Azt akarom ,hogy az enyém legyen és soha ne engedjen el. Puha ajkait gyengéden enyéimre nyomja majd néhány másodperc múlva. Durva tempóra vált. Testemet a 'kis barlang' oldalához nyomja amin szinte egyáltalán nem lepődök meg. A vágytól ajkaim elnyílnak így bejutást nyer nyelvemhez amivel először lassú majd gyors táncot kezd járni. Kezemet lassan vezetem fel pólója alatt majd a nyakára nyomok néhány apró csókot aminek hatására halk nyögés szakad fel belőle majd újra csók csatába kezdünk.
-Kívánlak-válik el ajkaimtól majd tekintetével enyémet fürkészi. Szemeiből a vágy sugárzik. Olyan vágy ami csillapíthatatlan. Mondata hatásárá ajkaimra felkúszik egy szégyenlős mosoly ,s ahogy megpillantja felveszi szexi vigyorát álarcként majd pólóját egy mozdulattal lekapja magáról ,s a földre dobja...