16.fejezet ~ Elment

Olyan gyorsan történik minden ,hogy szinte fel sem fogom mi történik. Jus sajátja után az én felsőmtől is megszabadít majd gyengéden simít végig testemen mintha attól félne ,hogy érintésével fájdalmat okoz. A következő pillanatban apró csókokat lehel a nyakamra majd elindul lefelé egészen a hasam aljáig. Az izgalomtól zihálva veszem a levegőt. Fogalmam sincs ,hogy jutottunk idáig,hisz néhány héttel ezelőtt még öltük egymást és most csak arra vágyom hogy a magáévá tegyen.

Egy gyakorlott mozdulattal kapcsolja ki melltartóm csatját majd a földre dobja a könnyű anyagot. Szemével alaposan végig mér. Már-már belepirulok a pillanatba. Megnyalja ajkait ,s ezúttal lentről felfelé halad gyengéd csókjaival. A pillanat annyira csodálatos ,hogy nem akarom elengedni. Ajkaimhoz ér ,s azok automatikusan kapcsolódnak össze egymással mintha tökéletesen összeillenének. Nem bírok magammal a vágy túlzottan erősen tombol bennem így megragadom nadrágszíját és amilyen gyorsan csak tudom kikapcsolom. Jus megragadja kezeim majd elengedi ajkaim ,s a szemembe néz. Nem értem mi baja van hisz eddig nem tiltakozott,sőőőt…

-Nem lehet!- jelenti ki zihálva mire a homlokom ráncokba szalad.

- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?- kapkodom én is a levegőt

- Nem érezhetek irántad semmit Em! Sajnálom! – veszi fel a földre dobott ruhákat majd a sajátomat a kezembe nyomja ,de én nem bírok megmozdulni

-Miért úgy érzed ha valami történne köztünk akkor éreznél?- teszem fel kérdéseim még mindig egyhelyben állva a döbbenettől , Jus pedig már felöltözve a ’kijárat’ felé tart,hogy így,félig meztelenül, megalázva ,válaszok nélkül  hagyjon ott.. Ez jellemző rá.. Nem is értem mit csinálok itt vele.

- Nem tudom. De nem kockáztathatok! – néz rám zavarosan. Én pedig gyorsan magamra kapom a melltartóm ,hogy ne legyen még ennél is cikibb a helyzet..

-Nem érek annyit ,hogy kockáztass értem?- motyogom bár szerintem inkább csak magamnak és nem is vagyok benne biztos ,hogy Ő hallotta.

-Em! Tudod,hogy nem tudok szeretni és amíg a szüleim gyilkosát nem tudom a pokolban addig nem is akarom megpróbálni! Hidd el nem én kellek neked! Én sosem tudnálak úgy szeretni mint ahogy te azt gondolod! Sajnálom. Mint már mondtam Én ilyen elcseszett maradok!- néz mélyen szemembe ,s közben lassan felém lépked.

-Ég veled!- túr hajamba majd egy csókot nyom homlokomra ,s mielőtt bármit is mondhatnék már el is tűnt.

Percekig állok mozdulatlanul. Próbálom feldolgozni mind azt amit az előbb mondott, de sehogy sem sikerül. Hogy Ő az elcseszett?! Nem! Én vagyok az ,hogy egy ilyen szívtelen emberben is meglátom a jót és bele tudok szeretni. Hogy lehetek ekkora idióta! Reménykedni abban ,hogy talán feladná az örök fiatalságot azért ,hogy velem lehessen pfft.. Mit képzeltem ,hol vagyok valami kicseszett mesében?  Idióta! Idióta!

-Gyűlöllek! –ordítom könnyeimtől fulladozva. A kis „barlang” a hogy víz hangzik szinte borzongás keltő. Gyűlöllek, gyűlöllek , víz hangzanak a szavak egymás után annyiszor ,hogy a végére én is elhiszem azt amit mondtam.

Ruháimat magamra kapom majd rohanni kezdek vissza a házba ,hogy még Just utolérhessem és megkérjem újra ,hogy ne menjen el.

Senkim se maradt rajta kívül aki tudná min mentem keresztül, akiben megbízhatok ,s elmondhatok mindent. Tudom ,hogy ez őrültség hisz ott vannak a lányok ,de ők semmiről sem tudnak és nem is tudhatnak. Külön utakon járunk már nem is nagyon beszélünk. És Ryan?? Aki elárult ugyanúgy mint Liam , na jó azért a Liam történet egy kicsit más ,de neki is a kulcs kellett. .

Várjunk csak. Ez eddig eszembe sem jutott. Gondolatok cikáznak fejemben egyik személyről a másikra.

Justin, Ryan a beszélgetésűk.

„ Rávettem ,hogy ide hozzalak ,s megkereshessük a kulcsot”

Nem lehet…Hogy én mekkora orbitális idióta hülye vagyok…. Justin mindvégig a kulcsot akarta!

Ezért segített nekem .. Ezért volt velem kedves , ezért volt a nyomomban ,s mikor bajba kerültem segített ,hogy a bizalmamba férkőzzön. Hát ezt nem hiszem el. Azt mondtam volna ,hogy bele szerettem… visszavonom. Gyűlölöm! Annyira gyűlölöm mint még senkit soha.De a legnagyobb hibás én vagyok, hogy erre nem jöttem rá hamarabb ,s elvakított ,hogy mindenkiben megtaláljam azt a kis jót ami valójában nem is létezik..

-Hol van Bieber?- lépek be a kastély ajtaján az előcsarnokba ahol éppen Ry beszélget 3 másik vadásszal.

-Figyelj Em! Beszéljük meg!- indul meg felém

- Még is mit? Hogy becsaptál? Hogy mindvégig hazudtatok, hogy félrevezettetek ? Nem érdekel több hazugság- ordítok. Ereimben forr a düh és kész vagyok ,hogy ezt valakin aki éppen Ryan kitöltsem. Meg akarom bosszulni amit velem tettek, hogy hülyének néztek. Ezt sosem fogom nekik megbocsátani.

-Nem hazudtam hidd el- áll meg tőlem néhány méterre.A vadászok mindvégig engem figyelnek mi lesz a következő lépésem.

-Ooo tényleg?- karomat magam elé emelem ,s ujjaimat ökölbe szorítom. Ahogy felemelem karomat ,Ryan úgy emelkedik fel a földről. Nyakánál fogva tartom a levegőben. Ő pedig próbálja láthatatlan ujjaimat leszedni nyakáról, de mint ezt tudjuk lehetetlen küldetés.

-Megint hazudsz !- ordítom. Szemeim égni kezdenek a dühtől ami ereimbe forr ,mintha kilennének száradva..

A vadászok puskáikat rám fogva,ordítanak ,hogy engedjem el ,de egy legyintéssel a falhoz vágom őket ,még erőlködnöm sem kell, s mindegyik eszméletlenül hever a földön.

A látványon ajkaimat széles mosolyra húzom .

-Sokkal egyszerűbb az élet ha tele vagy mágiával. Hogy én eddig mért nem használtam a dolgok megoldásához..Jaaa tudom már.. mert  Te meg a fajtád elől kellett évekig bujkálnunk - köpöm a szavakat miközben Ry nyakát kezdem egyre jobban szorítani az erőmmel. Érzem ,hogy kezdem elveszíteni a sulykot ,s ha így folytatom megölöm, de ahogy a szemében megpillantom a hatalmas félelmet elönt a mámor és nem bírok leállni . Megmosolyogtat ,hogy Ő volt az aki eddig „védelmezett” pedig ha akarnám bármikor megtudnám ölni.

-Azt kérdeztem hol van?- üvöltök és engedek a szorításomon ,hogy beszélni tudjon

-Elment- próbálja kiszűrni fogai közt a szavakat. Elment. játszódnak le bennem újra szavai majd hirtelen elengedem „régi barátom” nyakát ,s az ajtó felé veszem az irányt.

A fekete terepjáró amivel Bieber ide hozott minket még mindig a helyén parkol . Gondolkodás nélkül pattanok be a járműbe és örömmel pillantom meg a kulcsot a műszerfalon.

Behelyezem a helyére ,elfordítom majd gázt adok. Justin biztos nem kocsival ment Canadáig úgy hogy a repülőtér felé veszem az irányt. Vezetés közben a váltó időnként éles nyikorgó hangot hallat ami annak köszönhető ,hogy ez nem az anya kocsija és annyira nem vagyok tapasztalt vezető ,hogy értsek egy ilyen járműhöz is. Szerencse,hogy a reptér nincs annyira messze,s közben sikerül tájékozódnom még is hol a francban vagyok. 15 perc kocsikázás után ,megpillantom az első táblát ami arra utal ,hogy a célpontom 2km re egyenesen található.

A bőröm égni kezd. Rögtön tudom miért ,de nem foglalkozom vele. Ahogy egyre közelebb érek a határhoz az egész testem szúró égő fájdalommal van tele. Mintha elevenen égetnének el egy óriási tűzben. Nagyjából ehhez tudom hasonlítani.

Leparkolok a hatalmas épület előtt. Mindenhol emberek várnak a gépük indulására. Nehezen szállok ki az autóból. A fájdalomtól lépni sem birok ,de most nem állhatok meg. Válaszokat akarok! Tudnom kell igaz e. Hogy tényleg ekkora hülyét csináltam magamból és ,hogy miért tette. Mért kellett neki a kulcs,s mi is folyik itt valójában mert az biztos,hogy semmit sem tudok az egészről... Átverekedve magam a tömegen eljutok a kijáratig. Alig birok levegőt venni ,s mozogni is. Az emberek kérdő pillantásokat vetnek felém mi bajom lehet ,de nem törődök a lenéző tekintetekkel  csak megyek ,hogy megtaláljam Őt.

A bemondóban éles női rikácsoló hang szólal meg.

-A Canadai repülő járatunk megkezdte  a felszállást, Kellemes utazást kívánunk- halkul el a női hang.

A hatalmas üveg ablakokon át figyelem ahogy a gép felereszkedik a földről.

-Elment – motyogom magamban. S hirtelen minden elsötétül.

Sziasztok! Megint egy kisebb résszel jelentkezem ,de következőnek igyekszem ezen változtatni! Köszönöm az előző részhez a kommenteket , Sokat jelent ,hogy tudom olvassátok a blogomat és ez az oldalmegjelenítésen is látszik. Lassan elérjük a 2500 megtekintést amit igazából nem is gondoltam volna mikor belekezdtem a blog írásába.Úgy hogy köszönöm nektek! Hamarosan jelentkezem.Puszi Chanel.