Justinnal mindketten érezzük ,hogy a vesztünkbe rohanunk . Minden az én hibám. Nem lett volna szabad felelőtlenül neki vágnom egy ilyen útnak ,főleg úgy ,hogy azt sem tudom hogyan működik ez a kulcs-portál-világok közti ugrálás.. S nem elég ,hogy a saját életem teszem kockára még a Justinét is veszélybe sodrom..
A sötétben rohanunk. Semmit sem látunk csak annyit amennyit a tulajdon testem bevilágít,s azt a kis fénycsóvát melyet a mágiámmal a segítségünkre tudtam varázsolni. Just szorosan ölelem magamhoz ne hogy az árnyak elragadják mellőlem. Mióta megérkeztünk úgy érzem egyre gyengébb vagyok,s ez a varázserőmön is látszik. Ahogy haladunk a sötétben a fénycsóvám úgy halványul.Nagyon nagy szerencsének nyugtázhatom ,hogy a testembe szabadult a templom körüli energia mert ha igaz az amit Justin gondol az árnyak már rég elragadtak volna minket.
-Te is látod??-hallom Justin döbbent hangját
Néhány méterre apró fényt pillantok meg.
-Siessünk!- szedjük egyre szaporábban lépteinket
-Héé! Van ott valaki?!-kiáltok a sötétbe mire az apró fény egyre nagyobb lesz ,s felénk közeledik.Aztán újra távolodni kezd. Justinnal futásnak eredünk ,de én.egyre jobban kezdek fáradni. Már nem én ölelem Just hanem Ő vonszol maga után.
-Várjon!-ordít elhaló hangon Justin. Nem mondja de látom ,hogy Ő is ugyanoly gyenge mint én.
A fénycsóva megáll. Nem közeledik ,s nem is.távolodik
Ahogy közeledünk egy vékony hosszú szőke hajú lányt pillantok meg. Jussal egymásra nézünk majd utolsó erőnket összeszedve rohanni kezdünk.
-Állj!-kiált felénk a,lány mikor Ő is megpillamt minket
-Kik vagytok?-mondja miután megtorpanunk ,s csak akkor veszem észre hogy a.fény nem egy lámpából vagy eszközből származik ,hanem a lány kezéből. Ami csak egyet jelenthet..
-Nem akarunk bajt! Csak eltévedtünk-mondja rekedtes hangon Jus
A lány kacarászva mered ránk.
-Elég rossz helyre tévedtetek -nevetgél még mindíg bennem pedig kezd felmenni a pumpa
-Erre mi is rájöttünk-morgom hangosan
-Gyertek utánam-szólal meg csillingelő hangon majd elindul mi pedig követjük.
Néhány méter gyaloglás után egy kis kunyhót pillantunk meg egy domb oldalában. Verőfényes világítással.
Mrs Szőke kinyitja az ajtót ,s mosolyogva beinvitál minket. A kunyhó nem is tudom.. Szó szerint egy.domb oldalában van benne a falak földböl vannak de ettől eltekintve elég otthonos. Ahoz képest ,hogy nem hiszem hogy bárhonnan is.szerezhetett asztalt széket ágyat tányérokat stb stb.. Gondolom varázsolta hisz ezen a helyen véleményem szerint semmi sincs..
-Köszönjük ,hogy beengedtél az otthonodba !-nyújt kezet mosolyogva Justin
-Justin vagyok, Ő pedig Emily -biccent felém
-Amanda vagyok.,de szólítsatok csak Amynek-ráz kezet bűbájos mosollyal Jussal én meg csak némán állok és fortyogok magamban
-Mit keresel itt ?-nézek rá kérdően
-Hát ez egy hosszú történet -neveti el magát én meg csak bámulok rá ,még is.mi lehet ennyire vicces abban ,hogy.egy.sötét árnyakkal teli helyen él akik kiszipolyozzák az emberből az élet erőt..
- Foglaljatok helyet. -Mutat az asztal felé- Egy.csésze teát?-csettint az ujjával s az asztalon egy frissen főzött teás kanna jelenik meg 3db csészével az oldalán - Biztos átfagytatok- nyúl a kannához majd tele tölti a csészéket. Minden mozzanatát rezzenéstelenül figyelem. Valami azt súgja ,hogy ne bizzak benne és nálunk az első számú szabály ,hogy soha ne bízz egy boszorkányban.. Viszont a második az ,hogy ne bízz egy vadászban és erre.tessék.. Remélem most is kellemesen csalódni fogok.
-Szóval ,hogy kerültél ide?- veszem magam elé a csészét de nem iszom belőle ,s közben próbálom Jusnak szemkontaktussal üzenni ,hogy.Ő se tegye. De nem figyel rám.. Folyamatosan mint megtudtuk Amyt bámulja amitől én kezdem magam egyre kellemetlenebbül érezni. Bár nem hibáztatom. Amy hosszú haja laza hullámokban omlik vállára ,kék szemei szinte megbabonáznak karcsú teste pedig azt sugalja ilyen egy tökéletes nő. Nem volt már éppen fiatal. 25 -ös éveiben járhatott. S ez volt az ami miatt kétségeim támadtak. Túl tökéletes minden féle szempontból ahoz képest amilyen helyen él.
- Úgy 8-10 évvel ezelőtt ,de már nem is számolom -kacagott fel. -Erenfieldben háború dúlt. A Fekete boszorkány pusztított a falumban. S akik nem álltak az Ő oldalára azt vagy megölte vagy ide száműzte. 5 társammal kerültem ide ,de mára már csak én maradtam egyedül a sötétben -szomorodott el.
-Miért nem próbáltál kijutni? Hisz boszorkány vagy-vonom fel szemöldökömet
- Azt hiszed nem próbáltam?!-vonja fel ő,is szemöldökét - Az átjárót lezárták. Senki nem ment innen se ki se be.. Egészen mostanáig.. Rögtön meghallottam az árnyak suttogását két személy érkezéséről ,s azonnal elindultam megnézni mi történt.
A büntudat rögtön a csontomig hatolt. Mi vagyunk a hibásak azért mert ez a szegény lány 5 társával itt élte le élete egy nagyobb részét. Anya volt az aki lezárta a portált ,hogy.Erenfieldet megmentse ,s engem a világok közti átjárástól..
Justin szótlanul hallgat ,s a teáját szürcsöli. Ő is tudja ,tudja hogy a mi hibánk ez az egész. Ennél jobb már nem is lehetne.
-De még is. Ti hogy kerültök ide és mitől ragyog az egész tested?- tekintete az arcomat fürkészi mintha olvasni akarna belőle
- Erenfieldbe tartottunk. Magam se értem ,miért ide jutottunk.-motyogom zavartan remélve ,hogy.nem kérdezősködik tovább
-Kinyitottátok a portált?-néz rám megdöbbenve hatalmas kék szemeivel.
-Igen -motyogom idegesen
-Van fogalmatok róla ha a királynő rájön erre mekkora veszedelmet szabadítotok a világokra?!- pattan fel székéről majd idegesen magyarázva járkál ide oda
-A 'királynő' egyáltalán nem királynő a mi világunkban. És semmit nem tud tenni mert nincs nála a kulcs -felelem higgadtan
Mire nevetve felém fordul
-Azt hiszed a királynő nem tud megszerezni egy nyamvadt kulcsot.??'
-Nem!-vigyorgok rá vissza majd felállok a helyemről - Mert Én vagyok a.kulcs!!
2016. április 7., csütörtök
2016. április 5., kedd
20.fejezet ~ Ragyogás
Arcomon egy meleg kéz simogatását éreztem meg mire lassan kinyitottam a szemem ,s tekintetem Justinéval találkozott.
Valószínűleg elaludtam a hosszú úton.
Körbepillantok. A fák levelei és indái belepték a helyet. Előttünk egy hatalmas két tornyos templom áll egyáltalán nem szokványos kinézettel. Tornyai a felhőkig nyúlnak. Falai különös díszítésekkel pompázik,de ami a legkülönösebb benne,hogy körülötte minden ragyog. Mintha egy burok venné körül. Csillogó pompában táncol ,s lesem bírom róla venni a szemem. Mintha vonzana magához és a vonzás egyre erősebb lenne.
Gondolkodás nélkül szállok ki az autóból majd Justin is így tesz.
-Em?! Mit csinálsz?- kérdezi csilingelő hangon
A tudatom elködösült és mintha a szám összetapadt volna. Megszólalni sem bírtam csak azt éreztem ,hogy meg kell érintenem azt a fényes csodát ami a szemem előtt lebeg.
-Emily! Neee!-hallom Justin üvöltését mikor a kezem már csak néhány centire jár ,de nem állok meg.
Ahogy megérintem mintha villám csapna belém,de nem fáj. Sőt..olyan érzés mintha a mágia áramolna bele a testembe ,s megtöltené minden porcikámat. Szemeimet lassan nyitom ki ahogy érzem az erőt egyre gyengébben áramolni testemben, majd hirtelen meghőkölök.
Az épületre nézek majd látom ahogy a fényes csillogó burok a testembe száll majd tovább ragyog körülöttem.
-Mi a f....- hallom Justint miközben felém közeledik ,s a templomról az utolsó fénycsóva is belém költözik.
Egy pillanatra megszédülök ,de Jus időben kapcsol így erős karjait a derekam köré fonja.
-Jól vagy?
- Te is látod?- bámulom fényben úszó testrészeim, majd Justinra pillantva aggodalmat látok a szemébe.
-Igen.. De még is mi a franc volt ez? Erről nem volt szó....- engedi el derekam majd telefonja után nyúl,de én gyorsabb vagyok és elkapom kezét
-Jól vagyok... Tényleg. Ne hívd fel anyámat! Kérlek!- vetek felé egy biztató pillantást majd nagyot sóhajt és elrakja telefonját eredeti helyére.
- Köszönöm! Most pedig menjünk- biccentek az épület felé- Nincs vesztegetni való időnk. Két hét múlva vérhold , és anya szerint odabent máshogy telik az idő.. Sokkal gyorsabban-sóhajtok nagyot
Justin ujjait összekulcsolja enyémekkel, majd bólint egyet,hogy megértette. Érintésére szívem hevesebben kezdett verni ,s arca közelségére pillantásom az ajkain időzött ,melyet Ő is észre vett majd széles vigyorra húzta őket így kizökkentve engem felfokozott érzelmi állapotomból ,majd idegesen indultam meg a bejárat felé.
A templom belülről még hatalmasabb mint kívülről látszott és egyáltalán nem olyan mint amilyennek képzeltem. Sehol egy kereszt ,se egy gyóntató pad sőt még padsorok sincsenek benne csak egy hatalmas üres terem s belőle nyíló több mint 10 ajtó és lépcső sor.
-Azt hiszem ez nem lesz olyan egyszerű mint gondoltuk- morog idegesen Justin
-Egyesével haladunk- bólintottam majd az első baloldali lépcsősorhoz vettem az irányt.Ha jól emlékszem anya valami emelvényről beszélt egy eldugott toronyban szóval az ajtók mögött semmiképp sem lehet.
Már a harmadik lépcsősor mögötti helyet kutatjuk át,ami nem éppen lépcsőház szerűséghez vezet.. A lépcsők mindegyike egy külön emelvényre vezet a templomon belül,pedig egy óriás kör udvarra nézett. Az emelvényeken belül két ajtó volt külön külön termekkel amelyek szintén üresen álltak. Már már kételkedni kezdtem benne hogy jó helyen járunk e..
Idegesen caflatok az emelvény oldalában található ajtóhoz majd a döbbenettől szinte Justin karjaiba ugrok mert nem éppen erre számítottam.
Azt gondoltam h az "emelvényen van elrejtve az egyik toronyban" azt jelenteni h valami magas dolgon van elhelyezve egy mágikus tárgy vagy bármi... ehelyett..... a szó szoros értelmében egy ajtó mögött volt... Ahogy kinyitottam az ajtót sűrű kék örvénnyel néztem farkas szemet..
-Ezek szerint megtaláltuk..- pillant rám Jus nagy barna szemeivel.
Nagyot nyelek. Majd szemügyre veszem az ajtó mögött forgó kék örvényt ( lásd trailer 1.)
- Tudod még is hogy kell használni ??- mered rám Justin ideges tekintettel ,amiben ha nem tévedek egy kis félelem is megcsillant. Néhány másodpercig tétovázok mit is mondjak.. Ha az ott félelem volt akkor talán jobb ha nem tudja az igazságot.
-Mindjárt kiderül...- hirtelen megragadom karját majd beugrok vele az örvénybe. Mindkettőnk száját hangos sikoltások hagyják el és csak zuhanunk... zuhanunk a végtelenségig és kezd olyan érzésem lenni mintha soha nem lenne vége ,de aztán hirtelen erős puffanást érzek magam alatt ,s megérzem a talajt. Összeszorított szemeimet félve nyitom ki ,de semmit sem látok. Korom sötét nehezedik ránk ,s az átjáró hirtelen mint egy örvény felszívódik fejünk fölött.
-Justin?!!! -kiabálom nevét ,hisz szinte semmit sem látok..az egyetlen ami fény erőt ad az nem más mint én... a testem ami szüntelenül ragyog azóta is a fénytől ami jelen pillanatban csak a segítségemre válhat...
-Justin!!- próbálok talpra állni ,de mintha valami vissza tartana. mintha folyamatosan kiszívná belőlem az erőt. Felállok majd újra elesek. Aztán hirtelen hideg levegő csapja meg arcomat mintha valami elsuhant volna mellettem. Azonnal talpra állok majd körbe fordulok,de semmit sem látok.
-Emily!!- hallom Justin erőtlen sikolyát ,s azonnal rohanni kezdek a hang irányába.
Ahogy Justinhoz egyre közelebb érek úgy tompulnak el sikolyai ,mintha..nem is tudom.. kiszívnák belőle az erőt.. Még gyorsabban kezdek szaladni amennyire csak bírok majd megpillantom ahogy a földön fekszik. Nem vagyok enne biztos ,de mintha valami lebegne felette.
Aztán ahogy egész közel érek hozzá már tudom,biztosan tudom ,hogy az a valami tényleg ott van és kiszívja Justin energiáját, de ahogy már csak 2-3 méterre vagyok mintha megíjedne tőlem ,s azon nyomban eltűnik a sötétségben.
-Úristen Justin..Mondd ,hogy jól vagy!-térdelek mellé ,majd karomat lapockái alá csúztatom ,hogy segítsek neki felülni. Táskámból elő veszem a vizespalackot majd a szája elé tartom amiből kortyol néhány cseppet. Arcát vizsgálom majd kezeit de támadásnak azokon semmi jele.
-Mégis mi a franc volt ez??? Olyan volt mintha kiszívná belőled az életet??-nézek rá kétségbe esve ,s még mindig testét vizsgálom szemeimmel
- Ezek árnyak.. és nem az erőt akarta kiszívni belőlem, hanem az életet.- motyogja erőtlenül
-Miiiiii???- visítom
-Szerencsére időben jöttél.. és a legnagyobb szerencsénk az ,hogy ragyogsz...Nem bírják a fényt-húzza apró mosolyra ajkait.
-Még is hol a francban vagyunk...-pillantok körbe mintha látnék is valamit..
-Fogalmam sincs..de az biztos,hogy nem Erenfieldben..
Valószínűleg elaludtam a hosszú úton.
Körbepillantok. A fák levelei és indái belepték a helyet. Előttünk egy hatalmas két tornyos templom áll egyáltalán nem szokványos kinézettel. Tornyai a felhőkig nyúlnak. Falai különös díszítésekkel pompázik,de ami a legkülönösebb benne,hogy körülötte minden ragyog. Mintha egy burok venné körül. Csillogó pompában táncol ,s lesem bírom róla venni a szemem. Mintha vonzana magához és a vonzás egyre erősebb lenne.
Gondolkodás nélkül szállok ki az autóból majd Justin is így tesz.
-Em?! Mit csinálsz?- kérdezi csilingelő hangon
A tudatom elködösült és mintha a szám összetapadt volna. Megszólalni sem bírtam csak azt éreztem ,hogy meg kell érintenem azt a fényes csodát ami a szemem előtt lebeg.
-Emily! Neee!-hallom Justin üvöltését mikor a kezem már csak néhány centire jár ,de nem állok meg.
Ahogy megérintem mintha villám csapna belém,de nem fáj. Sőt..olyan érzés mintha a mágia áramolna bele a testembe ,s megtöltené minden porcikámat. Szemeimet lassan nyitom ki ahogy érzem az erőt egyre gyengébben áramolni testemben, majd hirtelen meghőkölök.
Az épületre nézek majd látom ahogy a fényes csillogó burok a testembe száll majd tovább ragyog körülöttem.
-Mi a f....- hallom Justint miközben felém közeledik ,s a templomról az utolsó fénycsóva is belém költözik.
Egy pillanatra megszédülök ,de Jus időben kapcsol így erős karjait a derekam köré fonja.
-Jól vagy?
- Te is látod?- bámulom fényben úszó testrészeim, majd Justinra pillantva aggodalmat látok a szemébe.
-Igen.. De még is mi a franc volt ez? Erről nem volt szó....- engedi el derekam majd telefonja után nyúl,de én gyorsabb vagyok és elkapom kezét
-Jól vagyok... Tényleg. Ne hívd fel anyámat! Kérlek!- vetek felé egy biztató pillantást majd nagyot sóhajt és elrakja telefonját eredeti helyére.
- Köszönöm! Most pedig menjünk- biccentek az épület felé- Nincs vesztegetni való időnk. Két hét múlva vérhold , és anya szerint odabent máshogy telik az idő.. Sokkal gyorsabban-sóhajtok nagyot
Justin ujjait összekulcsolja enyémekkel, majd bólint egyet,hogy megértette. Érintésére szívem hevesebben kezdett verni ,s arca közelségére pillantásom az ajkain időzött ,melyet Ő is észre vett majd széles vigyorra húzta őket így kizökkentve engem felfokozott érzelmi állapotomból ,majd idegesen indultam meg a bejárat felé.
A templom belülről még hatalmasabb mint kívülről látszott és egyáltalán nem olyan mint amilyennek képzeltem. Sehol egy kereszt ,se egy gyóntató pad sőt még padsorok sincsenek benne csak egy hatalmas üres terem s belőle nyíló több mint 10 ajtó és lépcső sor.
-Azt hiszem ez nem lesz olyan egyszerű mint gondoltuk- morog idegesen Justin
-Egyesével haladunk- bólintottam majd az első baloldali lépcsősorhoz vettem az irányt.Ha jól emlékszem anya valami emelvényről beszélt egy eldugott toronyban szóval az ajtók mögött semmiképp sem lehet.
Már a harmadik lépcsősor mögötti helyet kutatjuk át,ami nem éppen lépcsőház szerűséghez vezet.. A lépcsők mindegyike egy külön emelvényre vezet a templomon belül,pedig egy óriás kör udvarra nézett. Az emelvényeken belül két ajtó volt külön külön termekkel amelyek szintén üresen álltak. Már már kételkedni kezdtem benne hogy jó helyen járunk e..
Idegesen caflatok az emelvény oldalában található ajtóhoz majd a döbbenettől szinte Justin karjaiba ugrok mert nem éppen erre számítottam.
Azt gondoltam h az "emelvényen van elrejtve az egyik toronyban" azt jelenteni h valami magas dolgon van elhelyezve egy mágikus tárgy vagy bármi... ehelyett..... a szó szoros értelmében egy ajtó mögött volt... Ahogy kinyitottam az ajtót sűrű kék örvénnyel néztem farkas szemet..
-Ezek szerint megtaláltuk..- pillant rám Jus nagy barna szemeivel.
Nagyot nyelek. Majd szemügyre veszem az ajtó mögött forgó kék örvényt ( lásd trailer 1.)
- Tudod még is hogy kell használni ??- mered rám Justin ideges tekintettel ,amiben ha nem tévedek egy kis félelem is megcsillant. Néhány másodpercig tétovázok mit is mondjak.. Ha az ott félelem volt akkor talán jobb ha nem tudja az igazságot.
-Mindjárt kiderül...- hirtelen megragadom karját majd beugrok vele az örvénybe. Mindkettőnk száját hangos sikoltások hagyják el és csak zuhanunk... zuhanunk a végtelenségig és kezd olyan érzésem lenni mintha soha nem lenne vége ,de aztán hirtelen erős puffanást érzek magam alatt ,s megérzem a talajt. Összeszorított szemeimet félve nyitom ki ,de semmit sem látok. Korom sötét nehezedik ránk ,s az átjáró hirtelen mint egy örvény felszívódik fejünk fölött.
-Justin?!!! -kiabálom nevét ,hisz szinte semmit sem látok..az egyetlen ami fény erőt ad az nem más mint én... a testem ami szüntelenül ragyog azóta is a fénytől ami jelen pillanatban csak a segítségemre válhat...
-Justin!!- próbálok talpra állni ,de mintha valami vissza tartana. mintha folyamatosan kiszívná belőlem az erőt. Felállok majd újra elesek. Aztán hirtelen hideg levegő csapja meg arcomat mintha valami elsuhant volna mellettem. Azonnal talpra állok majd körbe fordulok,de semmit sem látok.
-Emily!!- hallom Justin erőtlen sikolyát ,s azonnal rohanni kezdek a hang irányába.
Ahogy Justinhoz egyre közelebb érek úgy tompulnak el sikolyai ,mintha..nem is tudom.. kiszívnák belőle az erőt.. Még gyorsabban kezdek szaladni amennyire csak bírok majd megpillantom ahogy a földön fekszik. Nem vagyok enne biztos ,de mintha valami lebegne felette.
Aztán ahogy egész közel érek hozzá már tudom,biztosan tudom ,hogy az a valami tényleg ott van és kiszívja Justin energiáját, de ahogy már csak 2-3 méterre vagyok mintha megíjedne tőlem ,s azon nyomban eltűnik a sötétségben.
-Úristen Justin..Mondd ,hogy jól vagy!-térdelek mellé ,majd karomat lapockái alá csúztatom ,hogy segítsek neki felülni. Táskámból elő veszem a vizespalackot majd a szája elé tartom amiből kortyol néhány cseppet. Arcát vizsgálom majd kezeit de támadásnak azokon semmi jele.
-Mégis mi a franc volt ez??? Olyan volt mintha kiszívná belőled az életet??-nézek rá kétségbe esve ,s még mindig testét vizsgálom szemeimmel
- Ezek árnyak.. és nem az erőt akarta kiszívni belőlem, hanem az életet.- motyogja erőtlenül
-Miiiiii???- visítom
-Szerencsére időben jöttél.. és a legnagyobb szerencsénk az ,hogy ragyogsz...Nem bírják a fényt-húzza apró mosolyra ajkait.
-Még is hol a francban vagyunk...-pillantok körbe mintha látnék is valamit..
-Fogalmam sincs..de az biztos,hogy nem Erenfieldben..
2016. április 1., péntek
19.fejezet~ Indulás
Sziasztok!! Borzasztóan sajnálom ,hogy ennyire elcsúsztam a részekkel de rengeteg dolgom volt! Igyekszem mostantól sűrűbben hozni a részeket,de sajnos most is csak egy rövid részre volt időm,így holnap hozom a folytatását! Remélem velem tartotok. Köszönöm a több mint 3500 oldalmegjelenítést és a komikat! Ha tetszik jelezzétek továbbra is ,hogy velem vagytok! Jó olvasást :)))))
-Óriási hiba volt...-pattan fel mellőlem Justin ,ruháit összekapkodva a földröl.
-Hiba???.. Szerintem csodálatos volt- köszörülöm ki torkomból a szavakat.
-Ez soha többet nem fordulhat elö!- lép ki az ajtón majd becsapja maga mögött.
Az ágyon apróra húzom magam össze. Átölelem lábaimat majd csendben zokogok. Könnyeim szüntelenül folynak. Hogy lehetek ennyire hülye.. Hányszor fog még ez megtörténni??! Idióta módjára újra és újra megbízom benne. Elhiszem ,hogy érez valamit,hogy akár szerethetne is aztán koppanok. Kopp kopp folyamatosan.. Túlságosan hiszékeny és szeretet éhes vagyok. De többé nem leszek az. Útoljára hagytam igy magam megalázni Justin Biebernek.. S mindenki másnak.
Én a jó kis boszorkány.. És mit érek vele?? Semmit.. Soha többé nem akarok már Jó lenni..
Nem akarok többé sirni semmi és senki miatt. Erős leszek. Legyőzhetetlen. Egy igazi boszorkány!
Felállok az ágyról felveszem a földről a ruháimat majd gondolkodás nélkül kiviharzok Mr.Seggfej szobájából s egy szál fehérneműbe caflatok a szobám felé.
-Őmm..Emily?!- néz rám Ry kérdően a szobájából kilépve.
-El az utamból!-teszem magam elé kezemet ,intve hogy ne most akarjon kérdőre vonni
Szobámba érve szekrényemhez lépek. Céltudatosan keresgélek valami fekete gönc után mire végre a kezembe akad egy nadrág és egy lenge csipkés topp. Felhúzom a lapostalpú fekete bokacsizmám ,majd a bőrkabátom. Tökéletes nyugtázom magamban a tükröt bámulva. Így nem nézek ki jókislánynak. Összeszedem az asztalról a jegyzeteket melyek segítenek eljutni Erenfieldbe. Nem tudom mi lesz és ,hogy hol keressem sem a virágot sem a portált se semmit . Csak egyet tudok..minél messzebb akarok kerülni Biebertől!
Lerohanok az emeletről ,ki a házból egészen apám kocsiáig. Tétovázva szállok az autóba hisz a vezetés nem az erősségem ,s erre nincs varázsige. De ha legutóbb ment akkor remélem most is.
Kesztyűtartóban kotorászok a kulcs után de semmi.. Az ülés alatt és a műszerfalon sincs.. Francba sziszegem hangosan mire kopogtatnak az ablakon. Justin a kulcsot lóbálva vigyorog rám.
-Ezt keresed??
-Add azt ide!-szállok ki az ajtón
-Csak nem akartál nélkülem menni?-a tipikus vigyora ott virít az arcán.. Gyülölöm
-A legkevésbé sem vágyom rád!-köpöm oda a szavakat
-Egy órája még nem ezt mondtad -kacsint rám
-Egy órája még nem gyűlöltelek ennyire! Szóval ide a kulcsot mielőtt én veszem el tőled!- szúrom szemem mélyen az övéibe ,s felöltöm arcomra azt a vigyort amit Ő visel.
Arca komolyra vált. Tekintete ellágyúl majd mély levegőt vesz.
-Csak nem gondolod ,hogy elengedlek egyedül egy idegen világba??-néz komoran.
Akaratlanul is felszakad belőlem a kacagás.
Oldalra pillantok majd a hozzánk legközelebb lévő fát egy egyszerű mozdulattal erőfeszítés nélkül ,gyökerestől kicsavarom a földből s a levegőbe emelem.
-Látod ezt?-kérdem lenézően..
Néhány másodperc után lassan vissza helyezem helyére majd a földvarázslatával befedem a lukat s rengeteg tápanyagot juttatok a fának ,hogy helyre jöjjön,s szinte egyszerre virágokba és gyümölcsökben pompázik. Na ennyit a jókislányságról...
-Nincs rád szükségem! Most pedig add ide a kulcsot!- tartom elé tenyerem.
-Nem!- feleli majd engem kikerülve beszáll a kocsiba a vezető ülésre. Bekapcsolja a biztonsági övet ,s vigyorogva bámul rám.
Hát ez remek. Mozdulatlanul állok ,s csak figyelem Őt.Rájövök ,hogy ez az egyik oka annak hogy bele szerettem .A makacssága a hajthatatlansága ,s hogy minden úgy történik ahogy Ő akarja. Hiába ellenkezem.Ha jönni akar akkor jönni is fog...
-Óriási hiba volt...-pattan fel mellőlem Justin ,ruháit összekapkodva a földröl.
-Hiba???.. Szerintem csodálatos volt- köszörülöm ki torkomból a szavakat.
-Ez soha többet nem fordulhat elö!- lép ki az ajtón majd becsapja maga mögött.
Az ágyon apróra húzom magam össze. Átölelem lábaimat majd csendben zokogok. Könnyeim szüntelenül folynak. Hogy lehetek ennyire hülye.. Hányszor fog még ez megtörténni??! Idióta módjára újra és újra megbízom benne. Elhiszem ,hogy érez valamit,hogy akár szerethetne is aztán koppanok. Kopp kopp folyamatosan.. Túlságosan hiszékeny és szeretet éhes vagyok. De többé nem leszek az. Útoljára hagytam igy magam megalázni Justin Biebernek.. S mindenki másnak.
Én a jó kis boszorkány.. És mit érek vele?? Semmit.. Soha többé nem akarok már Jó lenni..
Nem akarok többé sirni semmi és senki miatt. Erős leszek. Legyőzhetetlen. Egy igazi boszorkány!
Felállok az ágyról felveszem a földről a ruháimat majd gondolkodás nélkül kiviharzok Mr.Seggfej szobájából s egy szál fehérneműbe caflatok a szobám felé.
-Őmm..Emily?!- néz rám Ry kérdően a szobájából kilépve.
-El az utamból!-teszem magam elé kezemet ,intve hogy ne most akarjon kérdőre vonni
Szobámba érve szekrényemhez lépek. Céltudatosan keresgélek valami fekete gönc után mire végre a kezembe akad egy nadrág és egy lenge csipkés topp. Felhúzom a lapostalpú fekete bokacsizmám ,majd a bőrkabátom. Tökéletes nyugtázom magamban a tükröt bámulva. Így nem nézek ki jókislánynak. Összeszedem az asztalról a jegyzeteket melyek segítenek eljutni Erenfieldbe. Nem tudom mi lesz és ,hogy hol keressem sem a virágot sem a portált se semmit . Csak egyet tudok..minél messzebb akarok kerülni Biebertől!
Lerohanok az emeletről ,ki a házból egészen apám kocsiáig. Tétovázva szállok az autóba hisz a vezetés nem az erősségem ,s erre nincs varázsige. De ha legutóbb ment akkor remélem most is.
Kesztyűtartóban kotorászok a kulcs után de semmi.. Az ülés alatt és a műszerfalon sincs.. Francba sziszegem hangosan mire kopogtatnak az ablakon. Justin a kulcsot lóbálva vigyorog rám.
-Ezt keresed??
-Add azt ide!-szállok ki az ajtón
-Csak nem akartál nélkülem menni?-a tipikus vigyora ott virít az arcán.. Gyülölöm
-A legkevésbé sem vágyom rád!-köpöm oda a szavakat
-Egy órája még nem ezt mondtad -kacsint rám
-Egy órája még nem gyűlöltelek ennyire! Szóval ide a kulcsot mielőtt én veszem el tőled!- szúrom szemem mélyen az övéibe ,s felöltöm arcomra azt a vigyort amit Ő visel.
Arca komolyra vált. Tekintete ellágyúl majd mély levegőt vesz.
-Csak nem gondolod ,hogy elengedlek egyedül egy idegen világba??-néz komoran.
Akaratlanul is felszakad belőlem a kacagás.
Oldalra pillantok majd a hozzánk legközelebb lévő fát egy egyszerű mozdulattal erőfeszítés nélkül ,gyökerestől kicsavarom a földből s a levegőbe emelem.
-Látod ezt?-kérdem lenézően..
Néhány másodperc után lassan vissza helyezem helyére majd a földvarázslatával befedem a lukat s rengeteg tápanyagot juttatok a fának ,hogy helyre jöjjön,s szinte egyszerre virágokba és gyümölcsökben pompázik. Na ennyit a jókislányságról...
-Nincs rád szükségem! Most pedig add ide a kulcsot!- tartom elé tenyerem.
-Nem!- feleli majd engem kikerülve beszáll a kocsiba a vezető ülésre. Bekapcsolja a biztonsági övet ,s vigyorogva bámul rám.
Hát ez remek. Mozdulatlanul állok ,s csak figyelem Őt.Rájövök ,hogy ez az egyik oka annak hogy bele szerettem .A makacssága a hajthatatlansága ,s hogy minden úgy történik ahogy Ő akarja. Hiába ellenkezem.Ha jönni akar akkor jönni is fog...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)