Új blog :)

Sziasztok :))) Megérkezett a prológus a másik blogomra :) Ha van kedvetek kukkantsatok be:)  xoxo Chanel

http://justinbieber-lifeinthehell.blogspot.hu

14.fejezet A tanácshoz

Sziasztok manók :) Itt is vagyok az új fejezettel ahogy ígértem :) 

 Ne felejts el nyomot hagyni magad után ha tetszett :)

Jó olvasást ! xoxo Chanel

A lovak néhány méterre tőlünk szinte varázsszóra megtorpannak. Kétség sem merül fel arról bennem ,hogy ezek nem igazi lovak. Mágia teremtményei.

Kinyílik a hintó ajtaja és talpig érő fekete szűk ruhában kilép rajta a sötétség királynője..

Fekete rúzzsal kifestett száját széles vigyorra húzza ,s megvillogtatja fehér fogait.

Az adrenalin szüntelenül pumpálja ereimben a vért. Szemeimmel anyát keresem ,de sehol sem látom.

-         Hol van az anyám?! – ordítok idegesen. Arcáról egyszerre lefagy a mosoly és vesz fel komoly tekintetet.

-         Az attól függ elhoztad e a kulcsot? – kúszik fel arcára ismét a vigyor

-         Nálam van! De előbb hagy lássam anyámat!! – felelem és én is magamra erőltetek egy legyőzhetetlen mosolyt

     Fejével a hintó felé int majd egy fekete bőrruhás  kétajtós szekrény lép ki az ajtaján egy lánccal a kezébe. Idegesen szegezem tekintetem feléjük majd néhány lépést teszek , de Liam megragadja a kezem

      Értetlenül pillantok rá, de ö csak megrázza a fejét amolyan „ne csináld” tekintet közben.

     Hallgatok rá és megtorpanok.

A hatalmas lánc vége anyám apró kezén végződik. A szívem szakad meg ahogy látom kibotorkálni.

-Anya!- kiáltok felé és ahogy felém fordítja fejét úgy érzem helyben összeesek. Szemeit nem látom csak hatalmas fehérséget helyükön.

-Mi a jó szart csináltál vele..teeee….- indulok meg a boszorkány felé és kész vagyok hatalmas dühömet kitölteni rajta, de Liam elkapja mindkét karomat és hátraszorítja. Ficánkolok kezei közt a szabadulásért ,de túl erős.

- A te hibád! Megmondtam ,hogy hozd el a kulcsot ,és visszakapod. Nem tartottad be a szabályokat!- ahogy kiejti a szavakat érzem ,hogy igaza van. Én tehetek róla. Az én hibám ,hogy elrabolták azt akit a legjobban szeretek.

- Mit tettél vele ?!!! –sziszegem idegesen fogaim közt és közben rettegek a választól

- Megvakítottam!- lenéző pillantást vet a földön térdelő anyámra majd egy önelégült vigyor kúszik szája szélére. Én pedig úgy érzem ,hogy az egész világ forogni kezd. Mellkasom összeszorul levegőt sem bírok venni.

- Vedd el tőle a kulcsot Li!- utasítja Liamet

Idegesen pillantok Liamre aki épp a kabátom zsebébe kezd keresgélni majd mikor semmit sem talál a nadrágomhoz tér,s közben egyik kezével erősen kezeimet szorítja.

-Liam?- nézek szemeibe amolyan mi a francot csinálsz tekintettel.

Mikor megérzi zsebemben a kulcsot amit álcaként tettem el, hogy majd átverhessem Kendrát széles vigyorra húzza száját majd elengedi kezemet és elindul a boszorka felé.

Győzelemittasan emeli fel kezében tartott kulcsot majd Kendra tenyerébe nyomja

-          Ügyes voltál! – Kendra megsimítja arcát majd hajába túr és egy hosszú szenvedélyes csókot nyom ajkára. A döbbenettől köpni nyelni nem tudok. Úgy érzem megaláztak és  elvették minden büszkeségemet..

-          Mi a szar..-motyogok alig hallhatóan de nem eléggé ahhoz, hogy ne hallják meg.

-          Hahahahahaa – kezd hangos kacagásba Kendra – Csak nem hitted ,hogy Te – fintorogva néz rám- kellenél neki, amikor én megadhatom neki az örök fiatal életet

-          Hogy mi?- állok még mindig elképedve

-          Hát nem érted kis butus?? Sosem szeretett téged, csak beépült ,hogy szemmel tartson amíg a kulcs hozzám  kerül- vigyorog képembe bár nem állunk olyan közel egymáshoz, vigyora így is a lelkemig hatol. Nem hiszem el azt ami történik. Mért pont velem .Mit ártottam én bárkinek is ,hogy ezt érdemlem..Liamre pillantok aki önelégült arccal pillant felém majd Kendra nyakára lehel egy csókot. A düh forr ereimben, ezt nem hagyhatom annyiban . Engem nem alázhat meg így senki..

-           Nálad a kulcs. Most engedd el az anyámat! Nekem csak Ő a fontos senki más.- mondom rezzenéstelen arccal ,s közben az esélyeimet pörgetem le magamban ,hogyan is mentsem meg anyát mielőtt rájönnek,hogy a kulcs hamis.

-          Előbb kipróbálom ,nem-e akarsz átvágni

-          Még is minek kell neked annyira ?Ha? Te akarsz lenni a leghatalmasabb boszorkány? – teszem fel kérdéseim időhúzás képen

-          Butus- rázza meg enyhén fejét- Mindig is én voltam a leghatalmasabb- vigyorogva lépked felém én pedig kérdő tekintettel nézek rá .

-          Az örök fiatalságot akarom –vigyorog arcomba majd hátra simít egy szemembe lógó hajtincset .

Ledöbbenve állok mint mindig. Nem értem hisz most is olyan fiatal.. Kacarászva megfordul majd a legközelebbi raktár ajtajához indul.

Itt az idő. Anyámat láncon tartó monstrumot könnyedén arrébb repítem míg neki nem vágódik az egyik hatalmas fatörzsnek. Anyámat felemelem a földről majd amilyen gyorsan csak tudom magam felé húzom, de Liam elkapja a karját. A düh csak úgy forr a véremben. Most megbosszulom ezt a kis hadjáratát. A kezemet lassan kezdem összeszorítani így kiváltva azt az érzést nyaka körül amitől fuldokolni kezd. Szabály szerint elzárom a levegő útját majd másik kezemmel anyámat magamhoz húzom. Kendra a hangok hallatán hátra fordul és készül megállítani,de én gyorsabb vagyok .Az általam kevert bénító füstbombákat arcába hajítom így mozdulni sem tud. Liam nyakát egyre erősebben szorítom mágiámmal .Kész vagyok ,hogy megbosszuljam azt amit velem és anyámmal tett. De anya kezemre helyezi övéit

-Ne tedd! Ne hagyd ,hogy olyanná válj mint ők! –suttogja

Nem értem hogy tud még ebben a helyzetben is a jóságra gondolni. Mikor megkínozták,megvakították és még ezek után is védi őket??? Halált érdemel mindegyik! Kezemet ökölbe szorítva tartom Liam körül a fuldoklás erejét majd lassan kezdem felemelni a földről.

-Emily.Kérlek!- kérlel anyám és bár tekintetét nekik köszönhetően nem látom tudom ,hogy szemeivel sziklaszilárdan mered enyéimbe.

Kérésének eleget téve elengedem majd karon fogom anyát és futni kezdünk. Hátra sem nézve rohanunk az egyik raktárépülethez és közben imádkozom ,hogy tényleg én legyek a kulcs különben végünk..

Kezemet az ajtóra helyezem majd koncentrálni kezdek ,hogy sikerüljön. Kinyitom az ajtót ,de semmi. Újra próbálom, de még mindig semmi. Kezdek kétségbe esni

-Nem fog működni!- szól anyám remegő hangon mikor gondolom én észre vette mivel is próbálkozhatok

- A képességed elrejtettük , csak az őrző templomban működik a kulcs varázsereje.

Hogy mi a szarról beszél.. hát ez remek..

-          Felvilágosíthattatok volna erről az aprócska kulcs témáról ami miatt ekkora szarban vagyunk- dühöngök anyámra ,hisz ha mondott volna bármit is akkor most lehet nem tartanánk itt és nem próbálkoznék lehetetlen küldetésekkel..

-          Emily , ne beszélj így..

-          Ez most komoly????- teszem kezem homlokomra. Nem hiszem el ,hogy még ilyen helyzetben is a beszéd stílusommal van kiakadva

-          Inkább azt találd ki akkor ,hogy meneküljünk el ,mielőtt újra elrabolnak- ordítok idegesen. Nem akarok vele kiabálni, hisz nagyon sajnálom ami vele történt majd megszakad a szívem ,de ebben a pillanatban másfajta hangnem nem jön ki a torkomon

-          Futás!!- karolom meg majd rohanni kezdünk az úton. Illetve én rohanok őt meg csak vonszolom magam után.

Bőrömön hatalmas szúró fájdalmat kezdek érezni ,majd anyára pillantok aki ugyanúgy felszisszen a fájdalomtól. A határ.. Még ez is.. Megfordulok és az első balra kanyarodó utca felé kezdem húzni anyámat.

El sem tudom képzelni mennyire rossz lehet neki. De ha hazaérünk meggyógyítom és elfelejtjük ezt az egészet !Már amennyire lehetséges és ameddig Kendra újra fel nem bukkan..Mert el fog jönni a kulcsért ,vagyis értem ,ezt sajnos be kell látnom..

Ahogy befordulunk az utcába egy fekete terepjáró jön velünk szembe az úton. Csak reménykedni tudok ,hogy nem Kendra egyik talpnyalója és megmenekülhetünk ám amikor a kocsi leparkol mellettünk az állam a  földet veri.

-         - Szálljatok be húzza le az autó ablakát. Egy pillanatig hezitálok ,de jelenleg nincs más esélyünk vele kell mennünk. Anyát besegítem a hátsó ülésre majd előre rohanok és beszállok az anyósülésre.

-          Mit keresel itt?- csapom be a terepjáró ajtaját

-          Megmentelek.. Ismét- mondja komor arccal rám sem pillantva

        -  Justin! Válaszolj! Mért vagy itt ? Honnan tudtad ,hogy itt leszek?- húzom fel egyik szemöldökömet ,hogy nyomatékosítsam benne válaszokat akarok ,de Ő csak egy vállrántással válaszol

-          Válaszokat akarok! Elegem van a hazugságokból! – nagyot nyelek mire Justin felém kapja a fejét

-     Neked van eleged ??? Akkor mit szóljak én? Ha ? Amikor megbíztam benned. Elmondtam dolgokat amit rajtad kívül elhiheted ,hogy nem sok ember tud! ..Hogy mennyire gyűlölöm a fajtádat és hogy miért !! És te mit csináltál ? Semmit ! Csak hallgattál! Azt hitted örökké titokban marad a kis titkod igaz? Azt sem értem ennyi ideig ,hogy tudtál előlem elrejtőzni! Én sosem hibázok bassza meg!- üt bele erőteljesen a kormányban én pedig szinte az ülésbe préselődöm. Igaza van. És  most jöttem rá milyen fájdalmat okoztam neki, de Ő is nekem!!

-          Te is hazudtál! Ne add az ártatlant! Te sem mondtad el ki vagy valójában! De én még így is bíztam benned annak ellenére hogy egy vadász vagy!  -vágok vissza. Justin arca  elkomolyodik már ha az még jobban lehetséges ..Látszik rajta hogy nagyon gondolkodik valamin.

-          A tanácshoz- nyel nagyot ,s szemét le sem veszi az útról.

-          Milyen tanács? Miről beszélsz??- motyogok idegesen ..

-          A vadász mester küldött érted.- pillant hátra – értetek.

-          Hogy mi???- üvöltök. Ezt most nem mondja komolyan.

-          Justin azonnal állj meg!- ordítok rá ,s próbálom a kormányt elhúzni ,hogy megálljon végre

-          Megőrültél? Megakarsz halni?- üvölt rám vissza

-     Nem mindegy? Így is úgy is megfogtok ölni!- üvöltözünk egymással. Nem hiszem el ,hogy ezt teszi. Miért?? Kérdések tengere hullámzik bennem de inkább elfojtom őket. Nem akarom még jobban felbosszantani. Hiába vagyok boszorkány ,valamennyire tartok Justintól és  nem is azért mert nem tudnám megölni, ha nem mert nem akarom bántani mindezek ellenére sem..

-          Ha megakarnának ölni akkor most nem a kocsimban ülnél nem gondolod?- néz rám felhúzott szemöldökével

-          Nem értek már semmit! Senkiben sem bízhatok- suttogom. Jus kérdő pillantásokat vet felém

-          Liam..- sóhajtok nagyot – Kendrának dolgozott..

-          Én megmondtam ,hogy ne bízz benne!

-          És benned ? – kérdezem alig halhatóan

Justin csak rám pillant amolyan ezt most komolyan kérded tekintettel. Nagyot nyelek. Nem szól semmit és én sem. Hátrapillantok az immár hátsó ülésen elterülő édesanyámra aki olyan nyugodtan alszik mit sem sejtve hova is tart az utunk. Elgondolkodok vajon mit művelhettek még vele,hogy ennyire ki van merülve. Könnyeim lassan szemembe kúsznak. Próbálom visszafojtani őket.Nem akarom ,hogy Justin gyengének lásson ,de egy könnycsepp mégis csak lekúszik arcomon.  Gyorsan letörlöm.

-Mi történt ?- pillant rám Jus

- Megvakította – suttogom a szavakat. Nehezemre esik kimondani és elfogadni ,hogy ilyen szörnyűséget tettek vele.

-Sajnálom – feleli. Válasza megdöbbent ,de látom rajta ,hogy komolyan is gondolja

Justin egy hatalmas Ősöreg kastély szerű épület előtt parkol le. Régi épület ,de látszik rajta ,hogy laknak benne. Az épület előtt egy nagyjából ugyanakkora fa állt. Már elképzeltem a menekülést ahogy Justin házából is tettem ,de akkor egyedül voltam…

Amíg én az épülettel voltam elfoglalva, Justin kisegítette anyát a terepjáróból.

Ahhoz képest ,hogy utálja a boszorkányokat olyan óvatosan bánt vele mintha egy törékeny kis gyermek volna. A látvány megmosolyogtat. Anyát megkarolom és elindulunk Justin után a bejárat felé.

-          Azért valamit mondhatnál mire számítsak.. Fegyverre,ágyúra ,máglyára.. ??

-          Majd meglátod.. – hátra sem pillantva ballag előttünk .

Az ajtó elé érünk. Egyik kezemet a táskámba csúsztatom és megmarkolom a füstbombát ami még megmaradt . Még szerencse,hogy csak kettőt használtam el..

 Amint kinyílt előttem az ajtó még a máglyánál is rosszabb látvány fogadott.

-          Lehetetlen- suttogom és szinte az összeesés szélén állok.

-          Szia Kicsim! – lépked felém lassan  az eddig halottnak hitt apám..

2.Blog trailer

Sziasztok! Úgy döntöttem készítek még egy trailert az oldalnak.
Ez egyben egy régi-új trailer lesz mivel lesznek benne jelenetek az első trailerből,
de ez inkább annak folytatása :) Mondhatni második része. Ebben inkább utalok jobban ,s mutatom be milyen is lesz később Emily mikor átfordul a sötét oldalra ,s hogyan változik Justin viselkedése ( már csak az a kérdés,hogy jó vagy rossz irányba )  minél előrébb haladunk a fejezetekben :)
Remélem tetszeni fog. És irtok néhány szót ,hogy ez vagy az első trailer tetszett jobban :))

link : https://www.youtube.com/watch?v=oMdYnfE01J0

13.fejezet ~ Sötétség

Sziasztok! Ne haragudjatok ,hogy késtem de sajnos sok minden közbe jött ezért ,hogy kárpótoljalak titeket még a héten érkezik a következő fejezet! Szeretném megköszönni a kommenteket az előző részhez és ,hogy egy új taggal bővültünk! 

remélem tetszeni fog a fejezet! Jó olvasást xoxo Chanel 

Csalódottan hazafelé tartok a kihalt utcákon. Egy árva lelket sem találtam a hegyekben. Csak az időmet vesztegettem. Csupán pár órám maradt hátra, hogy kitaláljam mihez is kezdjek. A kétségbeesés szélén állok, de most nem bukhatok ki. Erősnek kell maradnom, de a ma történtek után fogalmam sincs hogy is lehetnék az.  Justin tekintete szinte belém égett. Folyamatosan újra és újra lepörgetem  magamban a pillanatot. Ahogy szemeiből gyűlölet szikrákat szór felém. Ahogy elveszti az irántam érzett összes bizalmát. Már ha egyáltalán megbízott bennem.. Egy pillanat alatt elszállt belőle, és belőlem a remény, hogy meg tudom változtatni. Sajnálom, hogy így érez irántam amikor ha kellett segítettem, ott voltam, végighallgattam. Nem vagyunk egyformák. Sosem bántanám se őt, se senkit sem. De most szembe kell vele néznem, hogy talán én leszek a következő áldozata. Nagyot sóhajtok miközben leállítom a házunk előtt a motort és hálát adok az égnek, hogy nem törtem össze, se magam, se az autót. Ry kocsija a házunk előtt parkol. Azt hiszem ettől féltem a legjobban. Percekig ülök az autóban. Tétovázom bemenjek  e, majd úgy döntök, hogy egyszer mindenképp találkoznom kell Bieberrel. Felkészülök a legrosszabbra is majd a kilincsre helyezem kezemet, de nem nyomom le. Hangokat hallok. Jobban mondva ordibálásokat. Nem illik hallgatózni, de mostanság szokásommá vált.

- Mi a francért hoztál ide? – hallom Justin szavait, s következtetni tudok, hogy az idegességtől mindjárt felrobban.

- Tudod ki ez? Ha? Egy boszorkány! Az ellenségünk! A te „hugicád” és még csak észre sem vetted!

- Az nem lehet! – hallom Ry döbbent hangját.

- De igen! Mit gondolsz miért vagyok még életben? – halkult el Jus a mondat végére.

- Én nem tu-tudtam. Azt gondoltam jó lehetőség lesz a kulcs megtalálására ha ráveszem hogy ide hozzalak –  Hogy mi a jó szent szarról beszélnek ???..

- Nem érted igaz?! .. Ő a kulcs! – üvölt Justin én pedig azzal a mozdulattal vágtam ki az ajtót amilyennel jól képen törölném most mind a kettőt.

Ryan a kanapén ül, Justin pedig a nappaliban ide-oda járkál. Látom ahogy arcukban megfagy a vér ahogy belépek az ajtón. Justin gyilkos tekintetet vet rám majd szép lassan elindul felém.

- Volnátok szívesek elmagyarázni, mégis mi a franc  folyik itt?? – nézek kérdő tekintettel rájuk. Ryan felpattan a kanapéról mintha előre tudná mi fog következni.

- Elmagyarázni? – néz lenézően Justin.

- Mindent hallottam! – teszem csípőre kezeim.

- Nem tartozok neked magyarázattal, sőt.. semmivel se – áll meg előttem undorral az arcán majd hátsó zsebéből előkapja fegyverét és a fejemhez szorítja. A döbbenettől ledermedek. Azt hiszem erre mégsem készültem fel.. Nem a fegyver miatt, hanem Justin miatt. Megmentettem az életét és ezt kapom cserébe, miért nekem kell a családja haláláért lakolnom? ….

- Justin állj le! – ugrott mellém Ryan.

- Miért hagyjam életben? Ha? Ő is olyan, mint a többi! – motyog idegesen rám se pillantva.

- Szükségünk van rá! – teszi kezét Justinéra elhúzva kissé a pisztolyt,de justin még szorosabban szorítja fejemhez

Szó nélkül állok. Szemeim érezhetően megtelnek könnyekkel, de visszafojtom őket. Nem sírok többé megfogadtam magamnak. Főleg nem egy ilyen ember miatt.

Justin vérben forgó szemeit enyémbe mélyeszti.

- Nekem ugyan nincs! – mondja flegmán majd beélesíti a fegyvert. Nem fogom hagyni, hogy így megalázzon, ...hogy megöljön. Felkészülök, hogy a mágiám segítségével kivédjem a támadását, de valahol mélyen érzem, hogy nem fogja megtenni.

- A főnök megöl, ha valami baja esik. – suttogja Ryan, de nem eléggé halkan ahhoz, hogy ne halljam. Milyen főnök és mi köze van hozzám? már semmit sem értek, nem mintha eddig olyan sokat tudtam volna..

Jus idegesen fújja ki a levegőt .

- Életet, életért. – húzza el fejemtől a pisztolyt majd visszacsúsztatja eredeti helyére én pedig kifújom az eddig benntartott levegőt.

 – Leróttam a tartozásom… soha többé ne kerülj az utamba, különben megöllek! – a mondata

hallatán alig birok megszólalni. Egy pillanatig döbbenten  állok ott lefagyott arccal majd az adrenalin felszökik ereimben.

- Kifelé! Most!– mutatok a bejárati ajtóra. Ry értelmetlenül pillant rám mikor észre veszi hogy mindkettőjükre célzok.

- Mindketten! – üvöltök. Ryant karjánál fogva az ajtóhoz tolom, s szinte kilököm rajta őket. Érzem, hogy a gyűlölet és a harag bennem másodperceken belül újabb kitörésre készül és én nem készültem fel rá..

- Bár ne mentettem volna meg az életed, Bieber! – csapom be mögöttük az ajtót. Felrohanok a szobámba, beugrok ágyamba majd erővel püfölni kezdem. Fejem a párnába szorítom majd beleordítok azt gondolva, hogy egy kicsit csillapítani fogja feszültségemet. Gondolatok ezrei cikáznak a fejemben. Én vagyok a kulcs…De még is hogy lehetséges ez..Ha tényleg igaz, bár nem értem miből gondolják ezt akkor az lesz a megoldás, ha szépen átadom nekik magam anyáért cserébe. Fejben mindent szépen lepörgetek, hogy is fog történni. Aztán rájövök, hogy nem tehetem ezt. Nem leszek más tulajdona, hogy kénye kedvére járkáljon át rajtam más világokba, vagy hogy is működik ez az egész.

Erős boszorkány vagyok. Nincs szükségem senki segítségére. És igazából nincs is kitől kérnem. A barátom akiben 100%-ig megbíztam kiderült, hogy ő is csak egy vadász neki is csak az a nyavalyás kulcs kellett. És Ő akire azt gondoltam, hogy számíthatok  annak ellenére, hogy a fajtám ellensége, aki undorodva néz valódi énemre, akinek semmit sem jelent az a dolog ami mondhatni kettőnk között volt, még ha nem is szerelem, sőt az biztos nem,hisz ő nem tud olyat érezni... de valami szikra igen is volt most pedig gyűlöl. De igazság szerint én is gyűlölöm őt az előbb történtek után meg végképp .. és Liam .. akit legalább ötödszörre  hívok de nem veszi fel a telefont.. Stelláéknak nem mondhatok semmit és mostanság eléggé eltávolodtunk egymástól.. Egyedül maradtam.

Érzelmek tengere hullámzik bennem. A gyűlölet ereje szinte mérhetetlen amit érzek, s elhatározom, hogy ezentúl minden más lesz. Nem leszek az a jó kislány ,nem fogok megijedni egyetlen boszorkánytól.. Nem fogok kibúvókat és apró cseleket keresni a legyőzésére. Egyszerűen odamegyek, és megölöm Őt ,s mindenki mást aki az utamba áll. 

Telefonom rezgésére kapom oldalra a fejem. Remélem Liam volt méltó végre visszahivni de csak egy Sms-t jelez a készülék.

Névtelen feladó... Remegő kézzel nyomok az olvasás gombra 

"Egy óra múlva kislány a raktárnál. Hozzd a kulcsot és semmi trükk ,különben az anyád meghal! "

Ha eddig dühös voltam akkor most örjöngtem. Nem fogom ennyibe hagyni ezt az egészet és ha azt hiszi szórakozhat egy Cortezzel akkor nagyon téved. Ágyamról felpattanok és a hátsó szobába veszem az irányt. A szoba bűbájjal van védve amit csak én meg anya tudunk feloldani. Igazság szerint ez a szoba olyan mintha nem is létezne. 

-Octinia prevas - amint kimondom a varázsigét az üres falon egy ajtó jelenik meg . Elfordítom a kilincset és belépek rajta. A szoba hatalmas mindenhol varázsláshoz szükséges tárgyak, növények melyek alap összetevői egy-egy bájitalnak. De nekem most nem ezekre van szükségem hanem, egy hatalmasabb erejű tárgyra. Egy varázskönyvre amely a fekete mágia varázslatait tartalmazza.

Ahogy becsukom magam mögött az ajtót az szinte azonnal eltünik. Ugymond ezt a szobát menedék helynek is hívjuk mert itt senki sem találhat ránk. 

A könyv megtalálása nem ment olyan egyszerűen mint a helységbe való bejutás. Anyám jól elrejtette ,hogy még én se találjak rá ,hogy soha sem használjak ilyes féle mágiát. De most nincs más lehetőségem. Anyám fúrfangos boszorkány biztos vagyok benne ,hogy nem egy fiókba dugta el.. Igy az elrejtő-tisztán látó varázsigét alkalmazom ismét és igeeen.. be is vált. Az eddig üres falban egy széf jelent meg. Óh anya ez most komoly??.. Gondolom magamban. A kódnak a születési dátumomat próbálom beirni ,de semmi. Majd az anyáét, apáét de még mindig semmi.

Gondolkodj Emily mi lehet az amit anya soha nem felejtene el.. 

Nagyot nyelek majd bepötyögöm azt a dátumot mikor apa meghalt és a széf azonnal kinyílik. 

Megkönnyebbülve veszem ki eddigi helyéről majd az asztalra helyezem a könyvet. Gyorsan futom át a varázsigéket addig amig megnem találom a megfelelőt. A szemem megakad az egyik oldalon amely ezt irja:     A KULCS 

             " A kulcs egy olyan hatalmas erejű eszköz/tárgy amely képes átjárót nyitni a világok, dimenziók közti portálokon keresztűl. Annak akinek a bírtokában van a leghatalmasabb varázsló lesz a világon. Lehetősége van más fajokkal/lényekkel kapcsolatot teremteni és bármit megszerezhet a segítségével" 

Ebben a pillanatban becsaptam a könyvet. Nem bírtam tovább olvasni. Szóval ezért kell Kendrának a kulcs...Ő akar a világ leghatalmasabb boszorkánya lenni!Azt bizony én nem fogom hagyni!

Mélylevegőt veszek majd újra kinyitom a könyvet de ezúttal azért ,hogy végre megtaláljam azt amire szükségem van a mai harchoz. 

*Rengeteg érdekes varázsigét találtam. Nem olyanok amiket anyával eddig gyakoroltunk. Sötét és gonosz varázsigék ,de egy sötét boszorkány legyőzéséhez pont erre van szükségem.. 

Egy recept alapján bájítal formájában eldobható füstbombákat keverek, amik segítségünkre lehetnek majd a menekülésben.Majd bénító varázslatot szórok rájuk ,hogy még hatásosabbak legyenek . Az órámra pillantok, majd felkapom a táskám ,s belehelyezem a saját készítésű kis bombákat. Kilépek az ajtón majd megtorpanok. Liam épp a kocsijánál áll és Telefonál... persze nekem nem bírta felvenni a telefont. Idegesen fújtatok egyet majd megindulok felé. 

- Szia kicsim- húzza széles mosolyra ajkait

Felhúzott szemöldökkel meredek rá..

- Kösz ,hogy felvetted mikor hivtalak legalább 100x!!! 

- Ne haragudj. Dolgom volt és nem hallottam ,hogy csörög a telóm. Amint megláttam ,hogy hívtál rögtön idejöttem- jött közelebb ,hogy átöleljen. Nem tudom miért de valamiért hiszek neki és jelen pillanatban csak rá számíthatok.

- Elviszel?- suttogom épp annyira halkan ,hogy épp meghallja.

-Persze- nyom gyengéd csókot ajkaimra.

Beszállunk az autóba majd a gázra lép. 

- A raktárhoz- mondom egy nagy sóhaj után , Liam pedig egy bólintással jelzi ,hogy értette. Az út csendben telik. Ő nem kérdezősködik és én sem. Megérkezünk uticélunk végére. Nagy levegőt veszek és kiszállok a kocsiból. Hajnalodik. Pillantok a tengerfelé ahol épp a nap sugarai kezdenek előbújni.

Napfelkelte. Gyönyörű a táj ahogy a nap megpihen a tenger felszínén. De én nem tudok gyönyörködni benne. Most semmiképpen sem. Összeszedem minden erőmet ,s felkészülök a legrosszabbra is. Hirtelen elsötétül minden. Hatalmas gonosz fekete felhők borítják be az eget. Egymásra nézünk és tudjuk. Tudjuk ,hogy megérkezett. Lovak patái dübörögnek az aszfalton, s a sötétből előtűnik egy mégsötétebb  fekete hintó hat gyönyörü fekete lóval,  rajta vele ,mindközül a legsötétebbel.

12.fejezet Segíts

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Szeretném megköszönni a +1 felíratkozót és a több mint 1000 oldal megtekintést. Nagyon sokat jelent!! :) Továbbra is szeretnélek titeket megkérni ,hogy ha tetszik a blog komizzatok, iratkozzatok fel. :) Köszönöm. Jó olvasást kívánok :) 

-Emily kérlek nyisd ki az ajtót!- dörömböl az ajtón Justin. Ha azt hiszi be fogom engedni nagyon téved. Elegem van belőle.

- Emily! Kérlek! Sajnálom! Beszéljük meg!- kérlel folyamatosan. Úgy 5 perc után meg unom és úgy döntök , hagyom hogy előrukkoljon valami kamu dumálva és Én úgy teszek mintha elhinném.

- Mit akarsz Justin ?- nyitom ki az ajtót. Ruhája szinte teljesen átázott a szakadó esőben. Haja arcába lapul ,de még így is tökéletes kinézete.

- Sajnálom Em! Tudom megígértem ,hogy segítek neked, de nem tehetem. – hajtja le fejét

- Nem teheted? Ez most komoly…- akadok ki teljesen hiszen ennél jobb dumát is kitalálhatott volna

- Értsd meg kérlek- kezdené magyarázkodását de elhallgattatom

- Mit értsek meg ezen? Ha? Hogy azt mondod segítesz aztán faképnél hagysz? Aztán ide jössz azzal a dumával ,hogy te nem teheted.. Hát köszönöm szépen! Ezt kitalálhattad volna hamarabb is…

-De tudod mit nem is érdekel mit mondasz! Amint megmentettem anyát, már pedig megfogom menteni. Itt hagyjuk ezt a várost és Soha többé nem jövünk vissza!- üvöltöttem arcába. Nem tudtam magam kontrolálni .Annyira feldühít. Hogy teheti ezt velem? Amikor tudja ,hogy jelenleg csak rá számíthatok. És erre mit csinál. Meg csókol aztán itt hagy.. És mi ez a duma ,hogy nem teheti…..

-      -    Komolyan ezt akarod? – néz kérdő tekintettél szemembe. Arca elkomorodik, s eluralkodik rajta a düh

     -Igen ezt! Most pedig menj innen Bieber!  Soha többé nem akarlak látni! – s azzal becsapom orra előtt az ajtót mielőtt bármit is mondhatna.

Justin mielőtt elmenne öklével az ajtóba vág egy akkorát ,hogy csoda be nem törte…Idióta. A nappali  ablakából figyelem ahogy bepattan autójába majd szélsebesen száguld el a kapunk előtt. Lerogyok a kanapéra, s gondolkodom mit is tegyek. A könnyeim lassan kezdik el elönteni arcomat majd patakokban folynak le róla. Fogalmam sincs mit tegyek az idő pedig egyre csak fogy. Gondolat menetemből hangos kopogás szakít ki .

Kinézek az ablakon de Bieber kocsija sehol.  Félve az ajtó elé lépek. Tétovázok vajon ki lehet az ,s hogy kinyissam e az ajtót. Újra kopogtat. Nagy levegőt veszek .Kezem a kilincsre helyezem majd lassan lenyomom azt.

-Hello idegen- lép be rajta széles vigyorral majd szorosan magához ölel.

-Ryan ! Istenem de hiányoztál- viszonoztam ölelését. Tudom csak 2 nap telt el a suli óta , de már 1-2 hete mióta Liam az életembe lépett sajnos elhanyagoltam őt és a lányokat. Aztán most ez az egész , anya  a kulcs keresés , sötét boszorkányok… teljesen a feje tetejére állt minden

- TE is nekem! Nem jöttél suliba.Azt hittem valami baj van ,de látom jól vagy- ölel még mindig szorosan magához.  Ha te azt tudnád … nevetek cinikusan

- Igazából nem érzem magam valami jól. Lehet megfáztam – hazudok és imádkozom ,hogy bevegye és ne kelljen magyarázkodnom

- Aha…- sandít rám. Nem vette be.. – Mi a baj Em ? Ismerlek.. látom hogy baj van

- Tényleg nincs semmi- erőltetek magamra egy mosolyt majd kézen fogom és leültetem a konyhába a bárpulthoz. Előveszek egy doboz baracklevet majd töltök mindkettőnknek .

Még elé sem teszem a poharat, ismét kopogtatnak az ajtón.

-       -   Hát ezt nem hiszem el!- csapom a pultra a barackleves dobozt és elindulok az ajtóhoz

-       -   Megmondtam Bieber hogy…- ezután a levegőt és a mondani valómat inkább magamba fojtom

-        -  Bieber?- néz rám kérdően az én drága barátom aki lehető legtöbbször a legrosszabb időpontokba tud betoppanni

-       -   Liam! Szia- erőltetem ismét magamra hamis mosolyom és gyorsan megölelem mielőtt magyarázkodnom kellene

-       -   Ez meg ki?- lép mellém Ry. Basszus. Még be sem mutattam neki… Most tuti örökre megutál…

-         -  Inkább te ki vagy ?- néz rá kérdően Liam – Nem elég Bieber még Ő is? – gyilkos pillantásokat vet felém . –Azt hiszem ideje lenne választanod! Én nem osztozom senkivel ! – üvöltözik én pedig meg sem bírok szólalni. Hogy merészel így beszélni velem .. Semmit sem tud az egészről ..

-     -  Ryan a legjobb barátom!- üvöltök vissza .

-     -  Óóóóó- néz rám szégyenlősen – Sajnálom! Csak annyira félek ,hogy elveszítelek – hajtja le fejét majd felemelem állát ,s szemébe nézek

-     -   Nem fogsz !- küldök felé egy biztató pillantást

-     -  khm…- köszörüli meg Ry a torkát

-     -  Jah igen.. Ry Ő itt a barátom Liam Stromberg- mutatom be őket egymásnak. Ry bólint egyet majd   ahogy rá nézek egyből leveszem ,hogy nem kedveli újdonsült barátomat.

-     -  Jobb ha Én most megyek- nyom az arcomra egy puszit

-     -  De hiszen csak most jöttél- kérlelem ,hogy maradjon . Jelen esetben most nem vagyok szerelmeskedő és magyarázkodó állapotomban ,hogy mit is csináltunk Bieberrel miután ott hagytam a raktár épületben egy csapat vadásszal..

-     - Nem szeretek harmadik lenni. Majd beszélünk – azzal kiviharzott az ajtón én pedig ledermedve álltam szavai hallatán. Ő mindig is az első lesz számomra. Ő a legjobb barátom ,hogy gondolhatja hogy csak a harmadik .
    Liam beljebb lép az ajtóból. Derekamnál fogva a falnak nyom majd nyakamat kezdi csókolgatni egészen míg el nem ér az ajkamig . Gyengéd csókokat lehel rá majd erősebben a falnak szorít aminek hatására ajkaim elnyílnak egymástól így nyelve bejutást nyer enyémhez. Hirtelen ölébe kap majd a nappaliba visz de ajkai nem engedik el enyéimet egy másodpercre sem. Óvatosan lefektet  a kanapéra ,s ott folytatja a heves csókolgatásokat. Jól esik érintése ,de valamiért más . Nem olyan érzés mint mikor Justin megérint. Próbálom élvezni de valamiért Őt keresem benne. A csókjába az érintésébe. Mindenben amit éppen csináll . Nyakamtól most szépen lassan lefelé halad egészen a nadrágom széléig. Fejemet hátra hajtom. Be vallom élvezem ezt az egészet. Mért kellene szégyellnem magam. Hiszen Ő a barátom és nem Justin. Szemeimet melyeket eddig becsukva tartottam most kinyitom ,hogy lássam is ne csak élvezzem azt amit éppen csinál, de bár ne tettem volna. Nem tudom eldönteni hirtelen ,hogy csak képzelődöm e vagy tényleg igaz. Hirtelen Liamet lelököm magamról majd felpattanok a kanapéról .

     -   Justin! Kérlek- próbálom megmagyarázni a történteket . De ő csak maga elé helyezi kezét jelezve ,hogy ne mondjak semmit majd egy pillanat alatt a kocsijánál termed és már gázt is ad.
    Egy percig csak állok és bámulok utána. Megfordulok és Liam önelégült képével találom szembe magam. Széles vigyora szinte le vakarhatatlan..

-Te tudtad!- vetek felé gyilkos pillantásokat – Tudtad ,hogy ide fog jönni! Igaz???!!!

- Nem tudtam! Esküszöm!- jön közelebb ,de én hátrálok

- Menj most el, kérlek- ülök le a kanapéra ,s fejemet kezeim közé
temetem. Liam hajamba csókol majd becsapja maga mögött az ajtót.. Egyszer az az ajtó tuti leszakad a helyéről..

1000 és 1000 kérdés kavarog bennem. Justin ,Liam, Ryan …Anya.. Jézusom már ennyi az idő pillantok órámra. 12 óra.. ennyi időm maradt én pedig idiótákon idegeskedem miközben ötletem sincs ,hogyan találjam meg azt a hülye kulcsot. Felpattanok eddigi helyemről ,s az emeltre veszem az irányt. Előkeresem a jól eldugott helyről az Ősi varázskönyvünket amit igazság szerint kívülről belülről fújok ,de más nem jut eszembe ami a segítségemre lenne.

Egy órája tanulmányozom a könyvet de semmi ami utalna bármilyen mágikus kulcsra..sőt semmilyen kulcsról nincs szó. Megpróbáltam néhány kereső varázslatot amit a könyvben találtam ,de semmi.

Fogalmam sincs mit tegyek. A személy aki segíthetne egy barom a másik személy pedig épp lehet az életéért küzd … Szemeim megtelnek könnyekkel a gondolat hatására ,de nagyot nyelek és vissza fojtom őket.  Sírással semmire sem megyek. Aztán eszembe jut valami.. Vagy is inkább valaki. Előveszem a térképet és azt az egy dolgot amit a falunkban élő legkedvesebb személytől kaptam. Amandatól. Ő volt a legjobb barátom és egyben a nagynénémnek is tekintettem mivel szinte már családtag volt. Anya szerint Ő is meghalt a többiekkel együtt a tűzben. De nincs más esélyem meg kell próbálnom .

A nyakláncom a térképre helyezem , s közben hangosan határozottan mondom ,s koncentrálok minden erőmmel a varázsigére . –Ligavi flamma supsidium- újra és újra ,de semmi . A nyaklánc meg sem moccan. Úgy hever ott ahogyan én letettem. Újra és újra próbálom de semmi. Telefonom csörgése zavar meg a koncentrálásban. Hát ez nagyszerű.. csapok idegesen az asztalra, de amint a kijelzőre pillantok elszáll minden haragom.

-        -  Justin! Úgy örülök ,hogy hívtál!- mosolygok miközben         felveszem. Azt hittem soha többé nem áll velem szóba. Ahogy a térképre pillantok megáll a lélegzetem is . A nyaklánc megmozdult.

-         - Segíts! kérlek! Segíts – nyöszörög a telefonba.

-         - De hol vagy?- kérdezem kétségbeesetten. Választ nem adva nyomja ki a telefont. Én pedig tehetetlenül pillantok a telefonra.
    Hogyan fogom megtalálni. Nincs tőle semmim. Semmi olyan tárgy amihez legalább csak hozzá ért volna.. ami segíthetne varázslattal megtalálni. Fejemet fogom és újabb düh kitörésre készülök tehetetlenségemben.

-  - A medálom! – nyilal belém a tudat. Az egyetlen olyan amihez hozzá ért és a kéz lenyomata rajta is maradt. Azonnal a szobámba rohanok ,s már vissza is érek . Újra kezdem a varázsigét . Sietnem kell. Semmi másra nem koncentrálok csak az arcára az illatára a vonásaira az érintésére, csak rá. Pillanatok alatt sikerül megtalálnom. Megkönnyebbülve látom ,hogy nincs annyira messze. Táskámat vállamra kapom . Anyának a kocsi kulcsát leakasztom a helyéről majd bepattanok a garázsban álló fekete Cadillacbe. Igen jól gondoljátok. Nem igazán tudom ,hogy kell vezetni. Ryan párszor elvitt vezetni , de nem elégszer ahhoz ,hogy megtanuljam hogy kell.  Nem tehetek mást. Justin bajban van és segítenem kell.

Be indítom a motort ,sebességbe állítom és a gázra lépek. Közben pedig imádkozom ,hogy ne törjem össze anya kedvenc kocsiját mert különben ki fog nyírni.

Szélsebesen száguldok. Minél hamarabb oda kell érnem. Csak 5 perce hajtok körül belül de én 30- nak érzem, mire végül befordulok abba az utcába ahol a térkép jelezte Justint. A motort se állítom le úgy pattanok ki az autóból.

                                               Trailer #2

-Jus. Úristen!- térdelek a földön fekvő Justin mellé. Meglőtték! Tudatosul bennem.

- Segíts! – kérlel. Szemeit nehezen bírja nyitva tartani ,de látom amint épp egy könnycsepp csordul ki belőle.  A golyó a szíve mellé fúródott. Ha nem segítek meg fog halni. Mit csináljak pánikolok. Nem hagyhatom meghalni. Nem bírnám ki ha miattam halna meg mert nem segítettem. Inkább tudja meg az igazságot . Szemeimből potyognak könnyeim. Nem bírom visszafojtani. Utálok sírni ,de mostanság mindig azt teszem. Szívem szakad meg ahogy ott fekszik előttem élet halál között.  

Kezét lassan próbálja felemelni ,s letörli arcomon lefolyó könnyeimet. Arcára még most is felkúszik az az ismerős vigyor melynek hatására muszáj elmosolyodnom

-        -  Segítek!- motyogom idegesen .  – Sajnálom Justin- nézek mélyen szemébe ,s látom rajta ,hogy nem érti miről is beszélek.

-       -   Caedom – varázsolók ujjaimból vágóeszközt aminek a segítségével kitudom szedni Justin mellkasából a golyót. Mikor mellkasához érek hangosan felordít. El sem tudom képzelni mennyire fájhat neki .

-       -   Sajnálom Jus. Mindjárt kész csak tarts ki! – próbálom bátorítani , ő csak bólint jelezve ,hogy értette A golyó mélyre fúródott így nehezemre esik kiszedni, de 2-3 percen belül sikerül. Csak imádkozni tudok ,hogy ez idő alatt Justin ne vérezzen el.
   -Obstinatus Domus- mormolom az újabb varázsigét ami segít elállítani a vérzést. Mikor ezzel
    megvagyok Justinra pillantok . Látom arcán amint elönti a gyűlölet. Fáj. Nagyon fáj ezt látnom ,hogy ekkora gyűlöletet vált ki belőle az aki vagyok igazából. Ahhoz hogy működjön a varázslat teljesen nyugodtnak kell maradnom ,de jelen esetben se hogy sem tudok megnyugodni. Kapkodom a levegőt. Justin fejét elfordítja , nem pillant többet rám. Kifújom a bent tartott levegőt .Majd koncentrálok. Miután elállítottam a vérzést kezemmel körkörös mozgásokat végzek sebe felett ,s elvégzem az utolsó simításokat a Terra Frumentum varázsigével. Mikor végzek ,s látom ,hogy Justin lélegzik megnyugszok.

- Sajnálom Justin! Nem is tudod mennyire!- folynak még mindig
könnyeim és azt hiszem ez már csak így marad..

Justin felém fordítja fejét. Szemei szinte lángolnak a dühtől , a gyűlölettől amitől én legszívesebben a világ végére szaladnék .Összeszorul a mellkasom. Szólásra nyitja száját de mielőtt bármit is mondhatna álom varázslatot szórok rá.

Nem bírnám szavait elviselni. Túl sok ez így egyszerre . Szívem majd kiesik helyéről ,leülök mellé fejét ölembe veszem , s játszani kezdek hajtincsivel.

-        -  Annyira Sajnálom!- zokogok teste felett szüntelenül. Tudtam mindig hogy Ő egy vadász mit is vártam? Hogy hittem el hogy majd megváltozik? Hogy majd rám máshogy fog nézni? Hogy én más vagyok..

-          Em!- fogja meg vállam Ryan

-          Siettem ahogy tudtam! Minden rendben?- hangja tele van aggodalommal.

-          Most már igen. –állok fel Justin mellől.  – Vidd Őt haza. – indulok el az autó felé

-          Őmmm… nem tudom hol lakik- néz rám kétségbeesve

-          A legjobb barátja vagy és még sosem  voltál nála??- meredek rá. Hát ez remek..

-          A házába sosem visz senkit, és mindig Ő jött át vagy máshol találkoztunk

 Ja… oda csak a vadászokat viszi.. gondolom magamban

-         Vidd hozzám- nyelek nagyot

-         És te hova mész? – vet felém kérdő pillantásokat
          A hegyekbe- pattanok be az autóba .

Közlemény

Sziasztok! A menü pontokba felkerültek az ismertetők a fontosabb szereplőkröl a történetről és mostmár a fejezetek menüpontban is kiválaszthatjátok az olvasni kívánt rész ! :)
Tegnap pedig megérkezett az új rész :) A történet kezd kibontakozni ,s próbálok minél izgalmas fejezeteket hozni nektek :) Ha tetszik a blog, iratkozzatok fel, hogy ne maradjatok le az új részekről:)
Most lesz egy kis szabad időm így próbálok minél hamarabb ,s minél több részt hozni neketek :)
 Jó olvasást mindenkinek és kellemes hétvégét :)

11.fejezet Gyűlöllek

Sziasztok! Sajnos ez most kicsit rövid lett , de csak ennyi időm volt :S a kövi ígérem hosszabb lesz! Azért remélem tetszeni fog! Jó olvasást .xoxo

Justin szavainak hallatán meg sem tudok szólalni. Soha nem gondoltam volna ,hogy a történetnek van egy másik oldala is. És annak a gondolata  ,hogy mindezt az anyámat el rabló kulcsmániás boszorkány tette  ,szinte a vért is megfagyasztja az ereimben. Én nem vagyok elég erős ahhoz ,hogy elbánjak egy ilyen kegyetlen boszorkánnyal.. Mi van akkor ha már az én anyám sem él?. Az idő egyre csak fogy és mi pedig tehetetlenek vagyunk .

-         - S-sajnálom Justin- Teszem egyik kezem arcára majd megsimítom gyengéden. Arcára mosoly kúszik majd nagyot sóhajt

-        -  Ez már nagyon régen volt – teszi kézfejét enyémre majd cirógatni kezdi

-         - Még is milyen régen?- ráncolom szemöldököm hisz Jus nem néz ki 20 nál idősebbnek.

-          -Úgy 17 éve – mosolyog folyamatosan – De már egy ideje nem számolom

Leesett állal figyelem amit mond. Akkor legalább már 30 évesnek kellene lennie..

-          -De hisz legalább akkor már 30 éves vagy

-         - Csak 29 . Azt hiszem – villantja meg fogsorát , én pedig úgy érzem mindjárt lefordulok a székről

-         - Tudod 18 éves korodig szinte szalad az idő .. aztán pedig hirtelen megáll. Nem öregszel, nem fáradsz el mintha örökké fiatal lennél.

És rájövök ,hogy ez velem is így lesz

-          -Aztán évek múlva megjelennek rajtad is az idő múlásai – felelem egy sóhaj közepette ,s bele gondolok milyen is lehet megöregedni . Justin homlokráncolva mered rám

-          -Legalább is ezt olvastam egy könyvben – nagyot nyelek ,s próbálom átgondolni a kérdéseimet  mielőtt olyat kérdeznék aminek a létezéséről sem szabadna tudnom

-          -És mi ez a kulcs téma? – terelek gyorsan mielőtt Justin kérdezősködni kezdene. Lazán hajába túr majd ismét nagyot sóhajt

-          - Egy kulcs amivel kinyithatod az összes létező dimenzió, időkapu és bármi hasonló ajtót aminek segítségével világok között ide oda kedvedre tudsz járkálni- néz mélyen szemembe ,s a reakciómat várja. Én viszont csak tátott szájjal ülök és próbálom felfogni amit mondott

-         - Tudom ,hogy hihetetlenül hangzik – kezdi de én megrázom fejem jelezve ,hogy nem kell magyarázkodnia. Tudom ,hogy igazat mond. Kiskoromban folyton mesebeli lényekről, tündérekről , manókról ,beszélő virágokról, dínókról  ogrékről és még számtalan mesebeli lényről álmodtam. De nem csak álmodtam. Olyan érzés volt mintha ott lennék köztük. Újra és újra visszatértem hozzájuk egy ajtón keresztül . Mindig éreztem ,hogy ők valódiak ,de anya azt mondta ,hogy csak álom, s képzeletbeli barátokat teremtek magamnak... . Sokszor azt hittem megbolondultam, hogy tényleg csak képzelődök .Aztán az egyik este nem tudtam átmenni az ajtón. Újra és újra kinyitottam de csak ugyan az a ruhás szekrény állt előttem mint ami eddig. Aztán szépen lassan elfelejtettem ezt az egészet és úgy gondoltam ,hogy tényleg nem más volt mint álom és élénk gyerekkori fantázia.

-       -   Van ötleted esetleg ,hogy hol keressük ? – cirógatja ujjaimat egyesével. Olyan jól esik érintése ,hogy nem akarok megszólalni .Félek ,hogy ha ennek a percnek vége többet nem érzem érintését.

-       -   Anya szobájában- bólintok majd Justin feláll de nem engedi el kezeim hanem össze kulcsolja majd elindul az emelet felé én pedig utána . Hátra pillant majd a következő ajtóra mutatok jelezve ,hogy az lesz. Szinte az egész házat felforgattuk ,de nem hogy mágikus kulcsot hanem semmilyen kulcsot nem találtunk .Tanácstalanul fogom a fejem még is mihez kezdhetnénk .

-        -  Gyere – húz ki az ajtón Justin – Elviszlek egy barátomhoz hátha tud segíteni.

Megtorpanok. Mi lesz ha tudni fogja ki vagyok. Mi van ha megérez vagy meg öl vagy bármi. Nem merek kockáztatni

-       -   Ne félj nem fog bántani . Nem hagyom ,hogy bárki bántson – néz mélyen szemembe majd kinyitja az autó ajtaját. Bólintással jelzem ,hogy mehetünk majd bepattan mellém ,s már indítja is a Ferrarit.

Hajnalodik. Tudatosul bennem ahogy az éppen felkelő nap sugarai előbújnak az égen . Miközben csodálom a nap felkeltét rájövök ,hogy számomra sokkal többet jelent mint egy egyszerű napfelkelte. Hiszen ez azt jelenti ,hogy eltelt 12 óra. Már csak 36 óránk maradt ami nem valami sok úgy hogy gőzünk sincs merre kereshetnénk azt a hülye kulcsot..

Bőrömön hirtelen égő viszketést kezdek érezni . Elérjük a határt.

-         - Justin állj meg! – ordítok . Nem mehetek tovább vagy rájön mindenre amit eddig rejtegettem

-        -  Itt vagyunk . Parkol le a következő háznál. Az égő érzés viszont nem szűnik .Túl közel jöttem. Felhúzom kabátom ujját viszont semmit sem látok bőrömön.

-        -  Sietnünk kell!- adom tudtára mialatt azt értem ,hogy nem sokáig fogom elviselni ezt az érzést. Olyan mint ha lángolna az egész bőröm . Nem túl kellemes

A ház ahol Jus leparkolt körülbelül úgy néz ki mint amit legalább 10 éve egy bombával találtak el. A falak repedezettek a fél háztető hiányzik ajtók és ablakok sehol. Értetlenül nézek Justinra aki szó nélkül megfogja a kezem majd a bejárat felé kezd húzni, át az épületen. Az épület belülről ugyanolyan elhagyatott mint kívülről. Semmi sincs benne csak törmelékek ,beomlott falak és a tetőről lehullott cserép darabok. Majd egy ajtót pillantok meg. Justin megáll majd bekopog de nem megszokott módon hanem olyan „titkos kopogás” módon.

Egy fekete bőrű férfi nyit ajtót. Justinnal megölelik egymást majd mikor rám pillant ledermed. Tudja! Látom a tekintetén ,hogy tudja ki vagyok valójában. Tudtam hogy nem szabad idejönnöm.

 Kérlelő pillantásokat vetek rá , majd aprót bólint mintha tudná mit akarok mondani . Hogy ne tegye, ne leplezzen le Justin előtt

-Bemutatnál a kedves hölgynek?- néz Jusra majd újra rám miközben beljebb tessékel minket.

A ház olyan mintha a külső romokból nyílna még egy rész . Nem nagy térség , nem puccos . Csak egy szoba egy fürdő és egy konyhából áll.

-Emily vagyok - nyújtok kezet

- Marcus. Örülök hogy megismerhetlek- fogadja el a kézfogást. Majd valami leírhatatlan történik. A szeme hirtelen feketére vált . De nem csak az irisze hanem az egész szeme. .

- Látom a sötétséget benned. Pusztulást hozol a világra. Vérbe borul minden. Veszteséget. Halált .Félelmet hozol az emberiségre. – szeme hirtelen vissza változik. Velem pedig minden forogni kezd majd a sötétségen kívül semmit sem látok

* Mikor kinyitom a szemem otthon vagyok . A kanapén fekszem .Justin mellettem ül ,s a hajam simogatja.

Az nem lehet. Csak álmodtam volna az egészet???

-          -Justin- nyitom szólásra a számat – Mi történt? – kérdem majd a fejemhez kapom a kezem ami szüntelenül hasogat

-         - Elvesztetted az emlékezeted – rántja meg lazán vállát. Hirtelen egy nagy sóhaj hagyja el számat majd megkönnyebbülök ,hogy ez az egész tényleg csak egy álom volt.

-          -Figyelj – köszörüli meg torkát – Ez a Marcus dolog

-          -Állj! szóval igaz???? Nem csak álmodtam? – kezdek szép lassan kiborulni.

-       -   Igen igaz . Sajnálom. Viszont azt tudnod kell ,hogy Ő egy médium .Látja a jövőt , de csak szándékot.  a  jövő mindig változhat és Te vagy az aki megváltoztathatja.Most biztos anyukád miatt nagyon aggódsz. Azért van benned ennyi sötétség. Te vagy a legjobb ember akit ismerek- fogja meg fejem kezei közt  majd mélyen szemembe néz- Sosem történhet meg amit Marcus mondott. Veled nem. – megszólalni sem birok. Csak figyelem őt , s újra és újra lepörgetem magamban azt amit az imént mondott. Szemeit enyémről az ajkaimra kapja majd ide oda cikázik köztük míg nem lassan megérinti ajkával enyémet és egy gyengéd csókot lehel rájuk . Úgy érzem a világ megszűnik körülöttünk. Csak ketten vagyunk Én ,Ő és a pillanat ami körül vesz minket. Csókja gyengéd mint a harmat ,édes mint a méz, és forró mint a tűz. Nem akarom elengedni a pillanatot soha. Ajkait elhúzza enyémről majd szemembe pillant . Tekintete lángol csak úgy mint a teste. Szinte felperzsel. Nem szól semmit csak felpattan a kanapéról ,s elindul a bejárat felé. Egy pillanat alatt kint termed az ajtón  . Azonnal felpattanok a kanapéról , majd utána megyek. Nem akarom ,hogy elmenjen.

-        -  Justin !- kiáltok utána majd mikor észreveszem ,hogy nem reagál szaladni kezdek , hogy utolérjem mielőtt elér az autójáig. Az eső szakadni kezd. Mintha dézsából öntenék. Nem értem mi történt. Mi az amiért ilyen gyorsan távozni akar. De én nem akarom elengedni

-         - Ne menj el- fogom meg karját majd magam felé fordítom.

-         - Nem maradhatok –simítja az esőtől elázott tincseimet fülem mögé

-         - Mi a baj? – kezeim közé veszem arcát majd szeméből próbálok olvasni, de nem tudok. Mintha egy burok venné körül ami áttörhetetlen.

-          -Nem veszthetem el veled a fejem- fejét oldalra fordítja ,hogy kezeim lehulljanak róla. A kocsi ajtajához lép majd készen áll hogy ott hagyjon. Nem hiszek a szememnek ,hogy ezt teszi..

-         - Megígérted ,hogy segítesz! Tudod ,hogy senki másra nem számíthatok és erre ezt teszed! Gyűlöllek Bieber! – könnyeimtől küszködve rohanok be a házba majd magamra csukom az ajtót ,s lerogyok előtte. Megígérte . Senki más nem tud segíteni csak ő. Senkit nem kérhetek arra ,hogy segítsen egy boszorkánynak megtalálni egy nyavalyás kulcsot… Azt mondta segít és erre faképnél hagy. Nem tudom elégszer elmondani mennyire is gyűlölöm! Bár soha ne ismertem volna meg Justin Biebert!

10.fejezet Érzelmek

Emily?- szólongat Justin. Résnyire nyitom szemeim. A házunkban vagyok. A kanapén fekszem Justin pedig mellettem ül,s a hajam simogatja. Jól esik érintése. Annyira könnyebb volna ha mindig ilyen lenne. Engedek az érzésnek ,s 2-3 percig hagyom ,hogy átjárja testem .Majd szép lassan kinyitom szemeim ,s két barna szempárral nézek farkasszemet.

Arcán aggodalom ül , de ahogy látja, hogy kezdek magamhoz térni megkönnyebbül . Arca tökéletes. Telt ajkai vörösen izzanak , szinte hívogatnak. Jus megvillantja fehér mosolyát ,mintha csak tudná mire gondolok. Hirtelen elvörösödöm ,s elszégyellem magam milyen baromságokat hordok itt össze-vissza.. az ellenségünkről..egy vadászról..

Amikor van egy tökéletes pasim aki csak engem akar, s nem akart megölni mikor megtudta ki is vagyok valójában.

- Mi történt?- kapok hirtelen fejemhez ami szüntelenül hasogat

- Épp ide tartottunk mikor elvesztetted a kocsimban az eszméleted - vont lazán vállat mintha tök természetes lenne a dolog és egyáltalán nem érdekelné...

Egyszerre villant be az összes emlékkép az estéről aminek hatására kicsit megszédültem. Berohantam a mosdóba egy szó nélkül. Meg kell gyógyítanom magam ,hogy koncentrálni tudjak arra ami igazán fontos, anyára.

- Terra Frumentum , Terra Frumentum- mormolom a varázsigét miközben kezemmel körkörös mozgásokat végzek a fejemen lévő seb körül ami nem is annyira kicsi mint amilyennek gondoltam.

Az energia ide-oda futkos a testemben. Mámorító érzés. Mire a végére érek a seb eltűnik mintha soha nem is lett volna. Ez az 1.számú legjobb dolog a boszorkányságban . Bárkit megtudsz gyógyítani bármi is legyen a baja. De a halálból senkit nem lehet visszahozni. Higgyétek el próbáltam és nem sült el valami jól..

Arcomat megmosom bő hideg vízzel ,hogy felfrissüljek s kész vagyok kilépni az ajtón. Mikor résnyire nyitom megtorpanok . Justin háttal áll nekem ,s telefonál. Halkan beszél de nem eléggé ahhoz ,hogy ne halljam. Úgy döntök nem hallgatózom ,hiszen a reggeli beszélgetése is csak újabb kérdéseket keltett bennem .

- Velem van- hallom szavait , s nem tudok parancsolni magamnak. Nem mozdulok.

- Tudod ,hogy sosem bántanám

- Hogy szerelmes?- kezd cinikusan nevetni- Ez röhejes

- Nem tudok szeretni ezt pont te tudod a legjobban- vált komolyra a hangja miközben kezeit folyamatosan ökölbe szorítja

Hirtelen a gyomrom és a mellkasom összeszorul. Szóval igaz..Pedig már kezdtem azt hinni ,hogy ez az egész csak mende-monda ,hogy még félelmetesebbnek tűnjenek .. Az egész szoba forogni kezd, s úgy érzem kicsúszik a lábam alól a talaj. Szemeimet összeszorítom ,de nem érzem a hideg követ testem alatt csak két erős kart amint épp a derekam köré fonódik ami annyira megnyugtató, annyira jó érzés ,hogy legszívesebben sosem engedném el. Magam is meglepődök a hirtelen felgyülemlett érzelmektől. Soha nem gondoltam volna ,hogy Justin valaha is ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem… egy vadász.

Gondolatokat fejemben elhessegetem , de nem tart sokáig távollétük. Kinyitom szemeim ,s két gyönyörű szempárt pillantok meg. Szinte elveszek bennük . A közelségüktől. Annyira gyönyörűek ,hogy szinte már nem is emberiek. Csak nézzük egymást. Ő nem mozdul ,s én sem. Ajkai lassan enyéim felé közelednek . Felkészülök csókjára , hogy átjárja egész testem. Szinte orra már az enyémet érinti mikor észbe kapok. Én nem akarok beállni a többi közé a sorba. Ha megcsókol azt érzelemmel tegye , s bebizonyosodott ,hogy neki nincsenek olyanjai. Hirtelen oldalra kapom a fejem, s ö egyből veszi a célzást. Ördögi vigyora felkúszik ajkaira ,szemei szinte lángolnak a vágytól.

-     Tudom ,hogy te is akarod- húz közelebb magához már ha az lehetséges

-    Semmit sem akarok tőled! –sziszegem fogaim közt a szavakat amik elég nehezen akartak kibújni belőlem

-     Óh de ,hogy is nem! Nem is egy dolgot és jegyezd meg jól, hogy én semmit sem teszek ingyen- karjait lassan lehámozza rólam , majd elindul a konyha felé

-    - Nem is kértem- szólok utána majd elindulok én is. Előveszek egy üveg ásványvizet majd töltök magamnak

Tudom mire gondol. Nem fog csak úgy segíteni, mit is gondoltam.. Ezek szerint az egész eddigieket csak megjátszotta.. hogy törődik velem.. hogy ágyba vihessen.. Nem akarom elhinni. Undorodom tőle! Gyűlölöm! Legszívesebben kihajítanám ,ha nem lenne szükségem a segítségére. Utálom ezt az egészet. Hogy tehetetlen vagyok, hogy rá vagyok utalva. Bárcsak sosem tettük volna be a lábunkat ebbe az istenverte városba..

-    Szereted Őt?- zökkent ki gondolatmenetemből Justin

Kérdése annyira meglep ,hogy testem hirtelen megfeszül. Értetlen arccal fordulok felé aki épp ujjait tördeli az asztal alatt

-    Tudod.. Stromberget – Pillant szemembe ,s ezúttal teljesen mást látok bennük. Bánat,szomorúság,csalódottság mind olyan érzelem amit egy lélektelen ember nem tudna érezni!

-    Igen..azt hiszem- motyogom ,hiszen mit is tudhatnék én a nagy szerelemről.

-    Milyen érzés- tördeli még mindig ujjait

-    - Micsoda?- elkerekedett szemmel nézek rá ,pedig tudom mire céloz ,de nem akarom elhinni kérdését.

-     A szerelem- arca férfias vonásai eltűnnek, s helyette kisfiús látszatot vesznek fel. Szívem szinte meghasad –e szavak hallatán , s elgondolkodom.. Milyen érzés a szerelem..

-    Azt hiszem olyan mint amikor meglátod őt , s úgy érzed a szíved majd kiesik a helyéről. Úgy érzed nem kapsz levegőt ,ha nincs melletted ,s hogy az ő jelenléte táplálja tested kívülről-belülről. Amikor hozzád ér, megérinti bőröd azt akarod sose múljon el a pillanat ,s semmi másra nem vágysz csak rá, a csókjára az érintésére, mindenre ami ő.—fejezem be néhány perc gondolkodás után. Justin szemei szinte lángolnak. Ajkait eltátja egymástól majd lassan megnyálazza őket, mintha belülről égne, s csillapítani akarná a tüzet

-    Szóval így érzel iránta?- néz mélyen szemembe. S rájövök ,hogy én egész végig Justinról beszéltem. Az érzésről mikor meglátom egyszerre érzek gyűlöletet ,s vágyat iránta. Mikor hozzám ér egy pillanatra megszűnik a világ ,s vele együtt én is ,mivel tudom ,hogy ezeket az érzéseimet sosem mutathatom ki.

-    Azt hiszem.- nagyot nyelek. Feszengek. Nem szeretek hazudni ,de mostanság folyton azt teszem.

-    Bár én is érezhetném – nagyot sóhajt

-    Mért nem lehet?- nyúlok le kezeihez mielőtt eltöri az összes ujját. Felemeli az asztal fölé majd összekulcsolja enyémmel. Hirtelen légzésem szaporább lesz ,s ezt ő is észreveszi. 

-    Mert megátkoztak – simogatja ujjaim. A levegő pedig szó szerint belém fagy

-    Ki átkozott meg, és mi-milyen átokról beszélsz? –kapkodom még mindig a levegőt. Ugyan is ez az információ teljesen ledöbbentett.

-    Nem akarok erről beszélni- váltja komolyra, szúrósra tekintetét

-    Kérlek Justin. Hát ha tudok segíteni- kérlelem ,hátha sikerül beszédre bírnom. Meg kell tudnom mi történt vele

-    Ugyan már- tör ki belőle a nevetés. Ö nem tudja én viszont igen ,hogy akár segíthetnék is

-    Justin!- szólok rá kissé erőteljes hangon, hiszen nem esik valami jól ,hogy kinevet mikor itt ülök vele kézen fogva és kész vagyok meghallgatni..

-    Egy boszorkány volt.. Pontosabban az a boszorkány akit az este folyamán te is láthattál.. A neve Kendra . Gonosz egy némber ..nem is gondolod mennyire. 12 éves voltam. Anyám boszorkány volt. Apám pedig egy bájital őrült. Szimpla ember volt mint én vagy te – ha te azt tudnád..gondolom magamban- Egyik este a kis faházamban játszottam. Anya mint minden este vacsora előtt most is az ajtóból kiabált ,hogy menjek be. Mire beértem apám a földön hevert egy vértócsában. A saját vére vette körül. Anyámat térdre kényszerítette ez a ..ez a.- arca megfeszül, az adrenalin felszökik benne ,s látom rajta amint elönti a düh és a harag

    - gonosz ribanc.. A szemem láttára kiszívta anyámból a mágiát, s vele együtt az életerejét is. Azonnal meghalt. Felkészültem ,hogy én leszek a következő. De sajnos nem ölt meg. Az átka sokkal rosszabb volt. Örök életet adott. De örökké senki sem élhet. Ha szerelembe esek az az életembe kerül. De Ő még erről is tett ,hogy ne legyen ilyen egyszerű- csapott idegesen az asztalra- kiölte belőlem az érzelmeket ,hogy semmi jót ne tudjak érezni ami ezen a világon van. Azóta próbálom megbosszulni a szüleim halálát. És most itt az újabb alkalom.