Sziasztok! Azon tűnődtem,hogy mit szólnátok ahhoz ha a következő részt Justin szemszögéből írnám meg? :)
Úgy gondolom szükséges lenne tudnunk Justin hogy is érez a történtekkel kapcsolatban és talán nem utálnánk annyira a tetteiért ha tudnánk mit-miért is tesz és hogyan érez:)
Legyen egy ilyen fejezet vagy fűzzem tovább a történetet Emily szemszögéből? :) Várom a véleményeteket. Puszi Chanel :*
2016. június 28., kedd
2016. június 19., vasárnap
24.Fejezet~ Változás
Sziasztok! Meghoztam az új részt :) Jöhetnek pozitív-negatív kritikák! Kinek mi tetszik és nem :) Ha tetszik hagyjatok magatok után nyomot :3 Jó olvasást! :*
Mire kinyitom a szemem az édes szuszogás helyett Justin hűlt helye kíván jó reggelt.
Nagyot ásítok majd zombi módra kievickélek ágyamból. Kivagyok merülve ez nem kétség, nézek tükrömbe szemem alatti sötét karikákat bámulva.
A ház úgy tűnik üres,tehát Justin tényleg lelépett Stella pedig még biztosan alszik. Nem is csodálom,szegénykém kitudja mióta... illetve pontosan tudom mióta nem aludt egy rendeset. Kopogás nélkül óvatosan nyitom ki az ajtót de ami fogad a leg szívszorítóbb látvány számomra amit valaha is tapasztaltam.
Sietve vetem magam mellé ,s a kezébe lévő gyógyszeres dobozt kezdem vizsgálni melyből néhány szem feje mellett pergett szét. Kétségkívül tudom hogy megtalálta anyám altatóit.
-Stella!-kezdem kétségbeesetten pofozgatni hátha felébred de semmi. pulzusát vizsgálom de éppen hogy van benne élet. Azonnal a szobámba rohanok és szinte zokogva tárcsázom a 911-et. Mély levegőket veszek és próbálok megnyugodni hogy érthetően el tudjam magyarázni a mentősöknek mi is történt de ebben a helyzetben nagyon nehéz.
Úton a kórház felé a mentősöket figyelve ahogy Stella felett tevékenykednek ,egyre jobban tudatosul bennem az amit eddig nem akartam felfogni . Talán örökre elveszítem Őt úgy ahogy Megant is. Könnycseppek egymás után folynak végig az arcomon és én csak meredek rá,a szőke hosszú hajára. A csont vékony testére ami ezelőtt olyan gyönyörű volt hogy férfi és nő egyaránt fordultak meg utána és rájövök hogy nálam rosszabb barát nincs az egész földkerekségen. Cserben hagytam és ez csak tetőződött egészen addig míg az öngyilkosságba menekült. Nem ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani.
-Kisasszony!-simít végig vállamon az egyik 30as éveiben járó magas barna hajú férfi - Kérem üljön be a vezető mellé- mosolyog rám halványan én pedig csak bólintok. Nem akarom zavarni őket a munkájukban,így gyorsan előre megyek és leülök a sofőr mellé. Telefonomat előtúrom táskámból és Justin számát tárcsázom. Mikor már az 5. hívás után sem veszi fel feladom és a soron következőt,anyát tárcsázom amire nem meglepő módon az éles sípszó válaszol.
Ryan! Hiszen még is csak a húgáról van szó... Gyorsan kikeresem a névjegyek között, mikor telefonja kicsöng mély levegőt veszek de ismét csak a sípszó...Rohadt életbe
-Ryan! Azonnal hívj vissza! Stelláról van szó! Hova a pokolba tűnt mindenki??!!! Hívj vissza! -hagyok üzenetet a rögzítőn majd fáradtan a táskámba dobom ezt az utálatos készüléket.
Mikor leparkol a mentő a kórház előtt már 4 fehér ruhás vár ránk. Pillanatok alatt körül veszik és sietve kezdik el betolni az ajtón. Én is rohanok utánuk mikor az ajtónál az egyik nővér felém fordul és megállít.
-Sajnálom de Ön nem léphet be az osztályra!-mutat rám fenyegetően,én pedig hátra hőkölök.
-Még is mi az hogy nem mehetek be? Én vagyok az egyetlen hozzá tartozója!
-Jelenleg vírusos járvány terjed az országban így az intenzív osztályra nem engedhetünk be senkit! Majd ha a kis hölgy jobban lesz és átkerül a Pszichiátriára meglátogathatja addig kérjük legyen türelemmel!- válaszomat se várva zárja rá szinte az orromra az ajtót
-Pszichiátria?????
Hát ezt nem hiszem el! Fortyogva intek le egy taxit ,s diktálom a címemet.
Ujjaimat tördelve próbálok rájönni még is hova tűnhetett el mindenki pár nap leforgása alatt. Nagyjából két napig lehettünk az Árnyak vidékén ennyi idő alatt mi a franc történhetett.
A taxi órára pillantok ,az idő pontosan 10óra 13percet mutat. Viszont a dátummal valami nem stimmel.
-Elnézést uram!-szólítom meg a sofőrt- hányadika van ma?
-Május 23.a- néz rám a visszapillantóból én pedig nagyot nyelve,összepréselt szájjal dőlök hátra a bőrülésnek.
Semmit sem értek most már tényleg. Kezdek a kiakadás szélére érni és jogosan. Nagyjából 3 hete hogy elmentünk pedig nekem egy maximum két napnak tűnt. Valami nem stimmel. Semmi sem stimmel és van egy olyan sejtésem hogy nincs is semmi sem rendben!
Kifizetem a taxit s berohanok az udvarra. Kinyitom a kocsit majd szinte körülnézve sem tolatok az utcára amit a mögöttem jövő nagy fékcsikorgással és dudálással reagál le.
De nem foglalkozom vele. A gázt taposom és a "Vadász szállásra" tartok. Válaszokat kell kapnom és nem mellesleg kell valaki akin kisírhatom végre magam. Úgy érzem minden összeomlik körülöttem és nem csak úgy érzem hanem pontosan így is van..
Már messziről észre veszem Jus kocsiját a ház előtt parkolni így még jobban oda taposok a gázpedálnak hogy minél hamarabb oda érjek. Leállítom a motort ,s rohanok is be a házba. A konyha és az előszoba is üres ugyanúgy ahogy a nappali. Ezek szerint csak egy helyen lehet.
Kettesével szedve a lépcsőfokokat sietek a szobája felé de mikor egy éles női kacarászás szeli át a csöndet megtorpanok. Justin és a lány hangja váltakozva férkőznek a fülembe. Óvatos léptekkel közelítem meg az ajtót. Nagyjából van elképzelésem arról még is mi történik oda bent de mikor hangos nyögések váltják fel a kacarászást már teljesen biztos vagyok benne.
Hirtelen teszem kezemet a kilincsre és akaratomon kívül lépek be.
-Emily! Mi a franc?!!- ugrik ki szó szerint Amyből aki hatalmas vigyorral az arcán terül végig az ágyon melyen nem rég pontosabban úgy 3 hete én feküdtem ugyanúgy az ágyhoz kötözve mint most ő. Hirtelen nem tudom mit tegyek. Sírjak vagy inkább dühöngjek?? Van rá egyáltalán okom? Hisz Justinnal nem vagyunk együtt..
-Mit keresel itt?- bámul rám érthetetlenül Justin és ez az a pont ahol teljesen elborult az agyam
-Még hogy én mit keresek itt?? Inkább te mit keresel itt ezzel a ribanccal mikor tegnap este még hozzám bújtál meg engem akartál most meg itt hemperegsz ezzel..- mutatok rá fintorogva.- Justin Bieber. A nagy boszorkány vadász aki gyűlöli a fajtánkat mert megölték a családját erre meg itt hemperegsz egyel.
-Tudod , te sem vagy különb! És csak hogy tudd ugyanúgy gyűlölöm az összes boszorkány fajtátokat mint eddig!-vigyorog a képembe mire jobb kezemmel egy hatalmas pofont keverek le neki de akkorát hogy még én sem gondoltam hogy ennyi erő van bennem.
Kezeimet ökölbe szorítom. Szinte forrok a dühtől. Ez a mai napom fénypontja esküszöm..Próbálok mély levegőt venni és lehiggadni de mikor a földről a vigyorgó Bieber pofájával találom szemben magam eluralkodik rajtam valami. Valami olyan amit eddig még sosem éreztem.Düh,harag mérhetetlen düh ,sötétség, bánat és fájdalom mind egyszerre. Nem tudok uralkodni magamon ,de őszintén?! Nem is akarok!
Bal kezemet lassan Bieber felé szegezem, az ablak kivágódik és hűvös szél söpör végig a szobán. Amy arca elsápad. Sejti mi történik és hogy mi vár rá mivel kétségbe esetten próbálja kibogozni kezeit melyen én jót kacagok,s az öv helyett amit Bieber az én kezeim közé is tekert láncokat varázsolok a helyükre.
-Mit művelsz?-lép egyet Justin Amy felé de egy mozdulattal a levegőbe emelem majd nyakát kezdem fojtogatni elmémmel.
-Ne Emily! Nyugodj meg! Justin szeret téged!- kiabál Amy mire én csak egy hatalmas vigyort húzok fel arcomra.
-Szeressen csak téged! Nekem nem kell a szeretete. Ne aggódj a túl világon együtt lehettek-kacsintok rá-Már ha fej nélkül is fogsz kelleni neki- majd egy laza kézmozdulattal eltekerem a nyakát ,s utolsó lélegzetét kifújva összepréselődik teste az ágyon.
-És most.. -lépek közelebb Justinhoz. Megakarom ölni. Csak ez az egy gondolat jár a fejemben .Bűntudat nélkül fogom megölni és soha többé nem kellesz elviselnem azt a fájdalmat amit mind azóta okozott nekem mióta megismertem. De ahogy egészen közel kerülök hozzá. A mámorító illata és gyönyörű barna szemei fogságba ejtenek . Mint mindig.
-Kérlek ne!- levegőt markolászva próbálja leszedni torkáról a láthatatlan erőt
És átfut az agyamon hogy még is miért ne?.. Megérdemli hogy életben hagyjam?? Mikor folyamatosan csak megbántott , kihasznált és hazudott nekem. Tegnap este még jó voltam ma pedig már egy másik lánnyal hempereg. Hát tényleg ennyire nincsenek érzései? Lehet így élni egyáltalán? Ha neki ment akkor nekem is menni fog! Soha többé nem akarok érezni senki és semmi iránt semmit sem. Mindent bánok amit én tettem érte, egyszerűen mindent. Egy életre elásta magát a szememben!
Elengedem torkát majd a sarokba vágom ahol a szekrényből különféle ruhadarabok hullanak rá ráadásként. Szomorúan és egyben vidáman pillantok körbe a szobán. Megbántam e azt hogy megöltem Amyt? A válaszom nem! Egyáltalán nem. Megérdemelte ,hisz erre utazott amióta csak találkoztunk vele. Hát most megkapta Biebert utolsó élményként...
Sarkon fordulok de még mielőtt elhagynám a szobát egy pillanatra hátra fordulok. Bieber a sarokban ül szótlanul és csak bámul. Nem tudok kiolvasni semmilyen érzelmet belőle de már nem is akarok.
-Soha többé nem akarlak látni! Bárcsak hagytalak volna akkor este meghalni!- sziszegem fogaim között mire Bieber szája elnyílik egymástól és bingóóó valami érzelmet csak eltalált a két mondatos monológom. Kilépek az ajtón és hagyom hogy könnyeim elárasszák arcomat. Rohanok a lépcsőn lefelé egészen a kijáratig. Kezemet combomra támasztom és úgy zokogok tovább. Majd könnyeim letörlöm ,s az ég felé tartom karomat miközben egy akkorát sikoltok amekkorát csak bírok így kiadva a feszültségemet ami szó szerint szikrázik körülöttem . A ház ablakai egyszerre robbannak szét,s húlnak szét körülöttem az üveg szilánkjai. Fejem fölött sűrű fekete felhők gyülekeznek. Villámlás és mennydörgés kíséri őket. Úgy tornyosulnak felém mintha csak az utasításomat várnák majd az egyiket egyenesen mintha a ház előtti hatalmas fába irányítanám és az egy az egyben hosszában vágja ketté. Abban a pillanatban rájövök hogy valami megváltozott. Valami megváltoztatott vagy inkább valaki. S innentől többé semmi sem lesz a régi.
Mire kinyitom a szemem az édes szuszogás helyett Justin hűlt helye kíván jó reggelt.
Nagyot ásítok majd zombi módra kievickélek ágyamból. Kivagyok merülve ez nem kétség, nézek tükrömbe szemem alatti sötét karikákat bámulva.
A ház úgy tűnik üres,tehát Justin tényleg lelépett Stella pedig még biztosan alszik. Nem is csodálom,szegénykém kitudja mióta... illetve pontosan tudom mióta nem aludt egy rendeset. Kopogás nélkül óvatosan nyitom ki az ajtót de ami fogad a leg szívszorítóbb látvány számomra amit valaha is tapasztaltam.
Sietve vetem magam mellé ,s a kezébe lévő gyógyszeres dobozt kezdem vizsgálni melyből néhány szem feje mellett pergett szét. Kétségkívül tudom hogy megtalálta anyám altatóit.
-Stella!-kezdem kétségbeesetten pofozgatni hátha felébred de semmi. pulzusát vizsgálom de éppen hogy van benne élet. Azonnal a szobámba rohanok és szinte zokogva tárcsázom a 911-et. Mély levegőket veszek és próbálok megnyugodni hogy érthetően el tudjam magyarázni a mentősöknek mi is történt de ebben a helyzetben nagyon nehéz.
Úton a kórház felé a mentősöket figyelve ahogy Stella felett tevékenykednek ,egyre jobban tudatosul bennem az amit eddig nem akartam felfogni . Talán örökre elveszítem Őt úgy ahogy Megant is. Könnycseppek egymás után folynak végig az arcomon és én csak meredek rá,a szőke hosszú hajára. A csont vékony testére ami ezelőtt olyan gyönyörű volt hogy férfi és nő egyaránt fordultak meg utána és rájövök hogy nálam rosszabb barát nincs az egész földkerekségen. Cserben hagytam és ez csak tetőződött egészen addig míg az öngyilkosságba menekült. Nem ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani.
-Kisasszony!-simít végig vállamon az egyik 30as éveiben járó magas barna hajú férfi - Kérem üljön be a vezető mellé- mosolyog rám halványan én pedig csak bólintok. Nem akarom zavarni őket a munkájukban,így gyorsan előre megyek és leülök a sofőr mellé. Telefonomat előtúrom táskámból és Justin számát tárcsázom. Mikor már az 5. hívás után sem veszi fel feladom és a soron következőt,anyát tárcsázom amire nem meglepő módon az éles sípszó válaszol.
Ryan! Hiszen még is csak a húgáról van szó... Gyorsan kikeresem a névjegyek között, mikor telefonja kicsöng mély levegőt veszek de ismét csak a sípszó...Rohadt életbe
-Ryan! Azonnal hívj vissza! Stelláról van szó! Hova a pokolba tűnt mindenki??!!! Hívj vissza! -hagyok üzenetet a rögzítőn majd fáradtan a táskámba dobom ezt az utálatos készüléket.
Mikor leparkol a mentő a kórház előtt már 4 fehér ruhás vár ránk. Pillanatok alatt körül veszik és sietve kezdik el betolni az ajtón. Én is rohanok utánuk mikor az ajtónál az egyik nővér felém fordul és megállít.
-Sajnálom de Ön nem léphet be az osztályra!-mutat rám fenyegetően,én pedig hátra hőkölök.
-Még is mi az hogy nem mehetek be? Én vagyok az egyetlen hozzá tartozója!
-Jelenleg vírusos járvány terjed az országban így az intenzív osztályra nem engedhetünk be senkit! Majd ha a kis hölgy jobban lesz és átkerül a Pszichiátriára meglátogathatja addig kérjük legyen türelemmel!- válaszomat se várva zárja rá szinte az orromra az ajtót
-Pszichiátria?????
Hát ezt nem hiszem el! Fortyogva intek le egy taxit ,s diktálom a címemet.
Ujjaimat tördelve próbálok rájönni még is hova tűnhetett el mindenki pár nap leforgása alatt. Nagyjából két napig lehettünk az Árnyak vidékén ennyi idő alatt mi a franc történhetett.
A taxi órára pillantok ,az idő pontosan 10óra 13percet mutat. Viszont a dátummal valami nem stimmel.
-Elnézést uram!-szólítom meg a sofőrt- hányadika van ma?
-Május 23.a- néz rám a visszapillantóból én pedig nagyot nyelve,összepréselt szájjal dőlök hátra a bőrülésnek.
Semmit sem értek most már tényleg. Kezdek a kiakadás szélére érni és jogosan. Nagyjából 3 hete hogy elmentünk pedig nekem egy maximum két napnak tűnt. Valami nem stimmel. Semmi sem stimmel és van egy olyan sejtésem hogy nincs is semmi sem rendben!
Kifizetem a taxit s berohanok az udvarra. Kinyitom a kocsit majd szinte körülnézve sem tolatok az utcára amit a mögöttem jövő nagy fékcsikorgással és dudálással reagál le.
De nem foglalkozom vele. A gázt taposom és a "Vadász szállásra" tartok. Válaszokat kell kapnom és nem mellesleg kell valaki akin kisírhatom végre magam. Úgy érzem minden összeomlik körülöttem és nem csak úgy érzem hanem pontosan így is van..
Már messziről észre veszem Jus kocsiját a ház előtt parkolni így még jobban oda taposok a gázpedálnak hogy minél hamarabb oda érjek. Leállítom a motort ,s rohanok is be a házba. A konyha és az előszoba is üres ugyanúgy ahogy a nappali. Ezek szerint csak egy helyen lehet.
Kettesével szedve a lépcsőfokokat sietek a szobája felé de mikor egy éles női kacarászás szeli át a csöndet megtorpanok. Justin és a lány hangja váltakozva férkőznek a fülembe. Óvatos léptekkel közelítem meg az ajtót. Nagyjából van elképzelésem arról még is mi történik oda bent de mikor hangos nyögések váltják fel a kacarászást már teljesen biztos vagyok benne.
Hirtelen teszem kezemet a kilincsre és akaratomon kívül lépek be.
-Emily! Mi a franc?!!- ugrik ki szó szerint Amyből aki hatalmas vigyorral az arcán terül végig az ágyon melyen nem rég pontosabban úgy 3 hete én feküdtem ugyanúgy az ágyhoz kötözve mint most ő. Hirtelen nem tudom mit tegyek. Sírjak vagy inkább dühöngjek?? Van rá egyáltalán okom? Hisz Justinnal nem vagyunk együtt..
-Mit keresel itt?- bámul rám érthetetlenül Justin és ez az a pont ahol teljesen elborult az agyam
-Még hogy én mit keresek itt?? Inkább te mit keresel itt ezzel a ribanccal mikor tegnap este még hozzám bújtál meg engem akartál most meg itt hemperegsz ezzel..- mutatok rá fintorogva.- Justin Bieber. A nagy boszorkány vadász aki gyűlöli a fajtánkat mert megölték a családját erre meg itt hemperegsz egyel.
-Tudod , te sem vagy különb! És csak hogy tudd ugyanúgy gyűlölöm az összes boszorkány fajtátokat mint eddig!-vigyorog a képembe mire jobb kezemmel egy hatalmas pofont keverek le neki de akkorát hogy még én sem gondoltam hogy ennyi erő van bennem.
Kezeimet ökölbe szorítom. Szinte forrok a dühtől. Ez a mai napom fénypontja esküszöm..Próbálok mély levegőt venni és lehiggadni de mikor a földről a vigyorgó Bieber pofájával találom szemben magam eluralkodik rajtam valami. Valami olyan amit eddig még sosem éreztem.Düh,harag mérhetetlen düh ,sötétség, bánat és fájdalom mind egyszerre. Nem tudok uralkodni magamon ,de őszintén?! Nem is akarok!
Bal kezemet lassan Bieber felé szegezem, az ablak kivágódik és hűvös szél söpör végig a szobán. Amy arca elsápad. Sejti mi történik és hogy mi vár rá mivel kétségbe esetten próbálja kibogozni kezeit melyen én jót kacagok,s az öv helyett amit Bieber az én kezeim közé is tekert láncokat varázsolok a helyükre.
-Mit művelsz?-lép egyet Justin Amy felé de egy mozdulattal a levegőbe emelem majd nyakát kezdem fojtogatni elmémmel.
-Ne Emily! Nyugodj meg! Justin szeret téged!- kiabál Amy mire én csak egy hatalmas vigyort húzok fel arcomra.
-Szeressen csak téged! Nekem nem kell a szeretete. Ne aggódj a túl világon együtt lehettek-kacsintok rá-Már ha fej nélkül is fogsz kelleni neki- majd egy laza kézmozdulattal eltekerem a nyakát ,s utolsó lélegzetét kifújva összepréselődik teste az ágyon.
-És most.. -lépek közelebb Justinhoz. Megakarom ölni. Csak ez az egy gondolat jár a fejemben .Bűntudat nélkül fogom megölni és soha többé nem kellesz elviselnem azt a fájdalmat amit mind azóta okozott nekem mióta megismertem. De ahogy egészen közel kerülök hozzá. A mámorító illata és gyönyörű barna szemei fogságba ejtenek . Mint mindig.
-Kérlek ne!- levegőt markolászva próbálja leszedni torkáról a láthatatlan erőt
És átfut az agyamon hogy még is miért ne?.. Megérdemli hogy életben hagyjam?? Mikor folyamatosan csak megbántott , kihasznált és hazudott nekem. Tegnap este még jó voltam ma pedig már egy másik lánnyal hempereg. Hát tényleg ennyire nincsenek érzései? Lehet így élni egyáltalán? Ha neki ment akkor nekem is menni fog! Soha többé nem akarok érezni senki és semmi iránt semmit sem. Mindent bánok amit én tettem érte, egyszerűen mindent. Egy életre elásta magát a szememben!
Elengedem torkát majd a sarokba vágom ahol a szekrényből különféle ruhadarabok hullanak rá ráadásként. Szomorúan és egyben vidáman pillantok körbe a szobán. Megbántam e azt hogy megöltem Amyt? A válaszom nem! Egyáltalán nem. Megérdemelte ,hisz erre utazott amióta csak találkoztunk vele. Hát most megkapta Biebert utolsó élményként...
Sarkon fordulok de még mielőtt elhagynám a szobát egy pillanatra hátra fordulok. Bieber a sarokban ül szótlanul és csak bámul. Nem tudok kiolvasni semmilyen érzelmet belőle de már nem is akarok.
-Soha többé nem akarlak látni! Bárcsak hagytalak volna akkor este meghalni!- sziszegem fogaim között mire Bieber szája elnyílik egymástól és bingóóó valami érzelmet csak eltalált a két mondatos monológom. Kilépek az ajtón és hagyom hogy könnyeim elárasszák arcomat. Rohanok a lépcsőn lefelé egészen a kijáratig. Kezemet combomra támasztom és úgy zokogok tovább. Majd könnyeim letörlöm ,s az ég felé tartom karomat miközben egy akkorát sikoltok amekkorát csak bírok így kiadva a feszültségemet ami szó szerint szikrázik körülöttem . A ház ablakai egyszerre robbannak szét,s húlnak szét körülöttem az üveg szilánkjai. Fejem fölött sűrű fekete felhők gyülekeznek. Villámlás és mennydörgés kíséri őket. Úgy tornyosulnak felém mintha csak az utasításomat várnák majd az egyiket egyenesen mintha a ház előtti hatalmas fába irányítanám és az egy az egyben hosszában vágja ketté. Abban a pillanatban rájövök hogy valami megváltozott. Valami megváltoztatott vagy inkább valaki. S innentől többé semmi sem lesz a régi.
2016. június 2., csütörtök
23.fejezet ~ Egyedül
Amikor belépek az ajtón a ház kong az ürességtől. Egy árva lelket sem találok, hívom anyáékat de senki sem veszi fel így bemegyek a szobámba ,a gardróbszekrényből kiválasztok egy szexi csipkés fekete felsőt egy fehér hosszúnadrággal,s a fürdőbe vonulok hogy lemossam magamról az árnyvidéki mocskot.Nem szeretnék még is megállok a tükör előtt. Arcom sápadt ,az a szokásos ragyogás,vidámság rég eltűnt belőle. Szemeim alatt sötét karikák ékeskednek. Elfáradtam. Tudom mindig is az izgalomra vágytam egész életemben ,de itt Los Angelesben túl sokat is kaptam belőle.
Idegesen pásztázom fáradt,letört arcomat és úgy döntök most az egyszer ideje lazítanom. Nem menthetem meg a világot egyes egyedül amikor még az anyámat sem vagyok képes megmenteni.
Egyedül maradtam ez a szomorú igazság. Már egyetlen barátom sincs. Mindenkit eltaszítottam magamtól. Egyik napról a másikra kiléptem az életükből egyetlen szó nélkül. De nem mondhatom el az igazságot hazudni pedig képtelen lennék és amúgy sem menne. Nem tudom kivel megbeszélni a problémáimat. Akinek pedig elmondhatnám Ő hamarosan tovább áll. Sőt lehet már rég le is lépett..
De elég volt a sajnálkozásból! Kiszállok a forró vízből, s megtörölközöm. Hajamat kifésülöm,megszárítom majd felveszem a nem rég kiválasztott szettet. Szemeimet cicás tusvonallal emelem ki. Majd hajamat a szokásos göndör loknik helyett egyenesre vasalom.A mai nap más lesz. A mai nap az enyém. Bedobálok néhány fontos cuccot a táskámba majd az autóhoz indulok ,beindítom és elhajtok apám háza elöl. Egy ideig csak autókázom és rádöbbenek hogy egyre jobban megy a vezetés. Mintha fejlettebbek lennének az érzékeim ,s előre látnám melyik autó merre megy ,vált sávot vagy próbálna megelőzni. Hiába élek már egy ideje a nagyvárosban de még mindig nehezen igazodom el benne így arra a helyre veszem az irányt ahova a legtöbbször jártunk. Egy részről félek mert nem lenne szabad Stelláékkal összefutnom másrészről izgulok és vágyom rá hogy újra láthassam a barátnőimet. Nem kellene oda mennem de a jelen pillanatban ez egy csöppet sem érdekel.
Remegő lábbal lépem át a Gecco bár küszöbét. Szememmel körbe pásztázom a helyet de a legnagyobb csalódottságomra a lányokat sehol sem látom. Szomorúan indulok el a szokásos helyünkre ami nyilván valóan a pult mellett az egyik sarokban lévő fehér bőrüléses asztalnál volt és úgy döntök a szokásos limonádék helyett most valami erősebbre vágyom. Mivel az alkoholok terén nem vagyok jártas így az egyetlen fajtát rendelem belőle amit ismerek.
-3 Tequilát kérek és mellé egy üveg tonicot!-adom le a rendelést a magas sötét hajú pincérnek. Soha nem láttam még itt,de mi tagadás elég régen jártam már erre. Kedvesen rám mosolyog majd vissza somfordál a pult mögé és elkészíti az italokat. Ennél nagyobb meglepődöttségre számítottam a háromfős adag tequila rendelésénél ,de lehet csak jól tudja leplezni. Ideje kirúgni a hámból.
Mikor a második felest is lehúzom szinte megakad a torkomon mikor egy kéz simul a vállamra.
Az ismerős illat befészkeli magát az orromba és még a hideg is végig szalad a testemen.
-Lám lám. Csak nem drága Emily Cortezt üdvözölhetjük??- s a hang hallatán már arcot is párosíthatok az illathoz. Ez nem lehet!
-Csak nem elő bújtál a vackodból,miután már a szüleid és a vadászaid is cserben hagytak?- ül le mellém Liam ,a szavakat a fülembe suttogva amitől immár nem csak a hideg ráz de jéggé is fagyok
-Miről beszélsz?-húzódok el mellőle
-Arról hogy egyedül maradtál. Gyenge vagy és sebezhető. Arról hogy a királynő és jómagam mindent elfogunk tőled venni amid még maradt. -mélyeszti szemeit enyéimbe . Az arcán a vigyora szinte a füléig ér.
-Nem félsz attól ,hogy ebben a pillanatban akár kitéphetném a szívedet a helyéről?- vonom fel a szemöldökömet és próbálok az arcomra higgadtságot erőltetni ,ne lássa mennyire megijeszt az amit mondd.
- Te???-kacag fel hangosan- Te egy legyet sem tudnál lecsapni. Eléggé kiismertelek már-kacsint rám - Ráadásul nyilvános helyen vagyunk ami nem mellesleg az enyém.Szóval nem biztos hogy kijutnál innen élve.
-Ha azt hiszed hogy nem lennék képes mindenkit megölni ebben a teremben pusztán egy mozdulattal akkor nagyon tévedsz!- húzom mosolyra ajkaim ,de közben az asztal alatt a kezemet olyan erősen szorítom ökölbe hogy a körmeim lukat vágnak tenyerembe.
-Nem nem lennél rá képes ! Már csak azért sem mert a drága barátnőd most lépett át a küszöbön. - tekintetem azonnal az ajtóra emelem ahol Stellát pillantom meg. Gyönyörű hosszú szőke haja most felfogva nyugszik a vállán. Arca fáradt élettelen. S mintha legalább 5 évet öregedett volna. Borzalmasan fest. Ruhái lógnak rajta pedig eddig sem volt egy vastag,erős testalkatú. Mi a fene..
-Gondolom nem szeretnéd hogy bántódása essen. Bár ha nem te akkor az alkohol fogja megölni.
-Miről beszélsz?-szegezem rá dühös tekintetemet hisz szinte biztos vagyok benne hogy tréfál de a gondolat ott motoszkál bennem hogy igazából nincs oka hazudni.
-Alkoholista lett. Minden nap részegre issza magát ezen a szent helyen.- áll fel mellőlem röhögcsélve. Tutira kinyírom ezt a férget!!!!
-Jó szórakozást!-indul el vihogva ,s mire felfogom a történteket Stella áll velem szemben. Arca dühös amit teljes mértékben megértek ,
-Még is hova a francba tűntél egyetlen szó nélkül?!!! - ül le velem szembe ,s közben lepakolja a kezében lévő cuccait
- Annyira sajnálom Stella..De..de sajnos nem tehettem mást. -hajtom le fejem mielőtt szemeim bármit is elárulnának
-Hogy nem tehettél mást.... Hogy nem tudtál volna annyit mondani hogy csá leléptem majd talán valamikor visszajövök.. Hogy Ryantől kell megtudnom hogy anyukád kapott egy jobb állást és elköltöztetek. Tényleg úgy gondolod hogy nem tehettél volna mást??!!
Nagyot nyelek és igaza van. Fordított esetben én is így reagáltam volna és halálra aggódtam volna magam még is hova tűnt a legjobb barátnőm ,s mért nem ad magáról élet jelet.
-Igazad van. Ígérem mostantól minden a régi lesz. Nem megyek sehova!
Stella nagyot sóhajt és egy könnycsepp kúszik végig az arcán
-Stell mi a baj?-fogom meg az asztalon összekulcsolt kezeit. Majd arcán egyre több és több könnycsepp jelenik meg
-Mondj már valamit!
-Már semmi sem lesz a régi.-szipog nagyokat én pedig csak kimeresztett szemekkel bámulok rá még is miről beszél,
-Megan meghalt-kezd zokogni. A szívem a torkomban dobog nem akarom elhinni amit mondd
-Mi..mégis miről beszélsz???
-Nagyjából két hónapja. Egy autó balesetben- törli meg szemeit.
-Nem ez nem lehet igaz . - sokk hatás. Mást nem tudok mondani erre a reakcióra ami a testemben megy végig. Nem tudom elhinni amit mondd. Nem létezhet ilyen hogy egy ember egyik napról a másikra egyszerűen elmegy közülünk és még hihetetlenebb ha az egyik szerettünkről van szó.
-Elment. És te is elmentél. Én pedig egyedül maradtam. Senkivel nem tudtam megosztani a fájdalmamat. Egyedül cipelem ezt a hatalmas terhet amely úgy érzem lassan felemészti a lelkemet és már nem bírom elviselni.- kezd újra zokogni. Gyorsan felállok helyemről,s mellé csusszanok
-Sajnálom! Annyira sajnálom- ölelem magamhoz ,s könnyeink egymás ellen folynak végig arcunkon.
A gyász egy hatalmas teher. És én egyedül hagytam vele. Nem csodálom hogy az alkoholba menekült és nem is vetem meg érte. Ha egy szerettünk el megy azt nagyon nehéz megemésztenünk.
-Most már itt vagyok és többé nem hagylak magadra!
-Megígéred?-néz rám nagy kék boci szemeivel mely mindig megmosolyogtat ám most a szokásos vidámság helyett a bánat táncol benne
-Megígérem! Most pedig gyere. Menjünk!-fogom kézen barátnőmet
-De még is hova? -néz rám meglepődve
-Haza!-mosolygok rá majd ő is viszonozza ,s elindulunk az autóhoz.
-Hölgyem még nem fizetett!-szól utánunk a pultos
-A főnök vendégei voltunk-kacsintok rá,s már kint is vagyunk az autónál
A lakásunknál parkolok le. Kiveszem a lábtörlő alól a kulcsot és elfordítom a zárban. A ház ugyanúgy áll ahogy legutoljára itt hagytam. Jó érzés újra itthon lenni. Apámnál valahogy sosem éreztem azt az otthon hangulatot. Bár hogy is érezhetné az ember mikor nagyjából 40 vadász járkál a házban akik nem annyira látják őt szívesen..
-Gyere, feküdj le. Ahogy látom rád fér egy kiadós alvás- fogom kézen Stellát ,s felvezetem anyám szobájába. Az egyik kedvenc pizsamámat nyomom a kezébe majd miután lefeküdt betakarom és egy puszit nyomok a hajába
-Em. Ugye nem mész sehová?!- néz rám keserűen. Az eddigi bűntudatom most még jobban fellángol bennem. Magára hagytam akkor amikor szüksége volt rám. Nem viszonoztam azt a szivességet amit tőle kaptam mikor a városba kerültem. Ő mellettem állt. Segített nekem én pedig cserben hagytam.
- Ne félj, itt leszek mikor felébredsz.-ölelem meg majd magára hagyom hogy kipihenhesse magát ,mivel elmondása szerint azóta rémálmai vannak mióta Megan meghalt. Istenem. Még a gondolat is szörnyű. Lukat éget az elmémbe majd a szívembe. Már el is felejtettem milyen érzés amikor valakit igazán elveszítünk és soha többé nem láthatjuk. Akaratom ellenére is eszembe jut Justin ,de gyorsan kiverem a fejemből. Nincs energiám jelenleg vele foglalkozni és nem is akarok. Ha ilyen könnyen el tud hagyni még a gondolataimat sem érdemli meg. Bár olyan könnyű lenne nem gondolnom rá..
A konyhában csinálok magamnak egy kamilla teát, hátha megnyugtat.Elszürcsölöm majd felmegyek a szobámba. Nem lep meg mikor mindent ugyanúgy találok ahogy szokott lenni. Belevetem magam az ágyba, nagy sóhaj hagyja el számat. Rettentően hiányzott már az én saját kis ágyikóm és a szobám is. A széken megpillantom a szőrös puha nyuszis köntösömet. Akaratlanul is az jut eszembe ahogy anya a lépcsőn szökdécselve ugrál le hozzám benne. Milyen vidámak voltunk és gondtalanok. Vajon hol lehet most és miért nem érem el.Egyáltalán miért nem veszi fel nekem a telefont senki...Lehet igaza van annak a félkegyelműnek és elmentek. Anya kizárt hogy képes lenne ilyet tenni. Nem hagyna el sosem! Ezekkel a gondolatokkal a fejembe merülök álomra.
Ajtó nyikorgás csapja meg a fülem majd a takaróm felemelkedik. Első gondolatom hogy biztosan Stella jött át hozzám de mikor megérzem az ismerős illatot rögtön rájövök hogy ez nem Stella.
Kezei derekamra fonódnak majd szorosan hozzám bújik.
-Mi a francot művelsz?-ülök fel az ágyon. Justin értetlen arccal mered rám
-Hogy kerülsz ide egyáltalán? Miért nem tűntél már el az életemből?-sziszegem fogaim között bár a legkevésbé se szeretném hogy elmenjen.
-Komolyan ezt szeretnéd?- néz rám kérdően
-Ezt!
-Mi bajod van?
-Hogy mi a bajom... Órákig sorolhatnám! De inkább gondolkodj el a tetteiden a viselkedésen és legfőképp a szavaidon! Különben is hol hagytad az újdonsült játék szered? Mert nagyon remélem hogy nem hoztad őt ide!
- Áh szóval erről van szó- az a tipikus vigyor már mondanom se kell hogy ott virít az arcán..- Ha Amyre gondolsz nem, nincs itt.
-Helyes. Most pedig nyugodtan vissza mehetsz hozzá!-mutatok idegesen az ajtó felé ,de ő nem tágít
-Ne csináld már.. -forgatja meg szemeit- Semmit sem akarok tőle.
-Nekem nem úgy tűnt..
-Most komolyan ezen fogunk veszekedni?-próbál hozzám bújni de eltolom magamtól
-Akkor inkább beszéljünk arról hogy azt mondtad hogy elhagysz?? -csattanok fel- Egyáltalán miért vagy még itt?! Miért nem mentél el és hagysz engem békén??!
-Mert nem tudlak elhagyni!-ajkaim e szavai hallatán elnyílnak egymástól. Annyi mindent szeretnék még a fejéhez vágni de belém ragadtak a szavak. Justin ezt kihasználva felül az ágyon, kezeit a tarkómra ,s az arcomra simítja.Gyengéd és nekem pont erre van szükségem. Érintése olyan gyengéd mint amilyen jelenleg én vagyok. Ajkai lassan közelítenek felém engedély kérően lassan én pedig nem bírom kivárni míg oda érnek így eléjük megyek és már heves csókolózásba is bonyolódunk.
Ez az amire egész végig szükségem volt. Ez az ami megnyugtat testileg lelkileg és Ő az akire szükségem van hogy teljes legyek.
Jus felém kerekedik ,s kezei bejárják felsőtestemet. Ujjaival cirógatja bőrömet majd ajkaival követi azoknak a vonalát. Kezemmel hajába túrok majd a másikkal a hátán lévő izmok körvonalát kezdem rajzolgatni,de kezemet a fejem főlé szorítja, Végig csókolja testemet a nyakamtól egészen a hasam aljáig majd egy mozdulattal kigombolja a nadrágomat s lesegíti rólam.
Pólóját áthúzom feje fölött aztán az enyém következik. A gyengeség belőlem és belőle is elszállt.Átvette a helyét a vágy és a szenvedély. Feláll az ágyról, a köntösömhöz lép és kihúzza belőle a kötőkéjét. Rögtön tudom mire készül.
-Miért nem hagyod hogy megérintselek? Talán nem tetszik vagy nem élvezed?-teszem fel a legidiótább kérdést ami valaha kijött a számon..
-Így sokkal szenvedélyesebb és szexibb lesz amit csinálunk- kacsint rám- Higgy nekem!
Nem veszem be a dumáját de úgy döntök nem ez a legalkalmasabb időpont hogy ezt a témát megvitassuk így engedelmeskedem neki. Gyakorlott mozdulatokkal kötözi össze kezeim fejem fölött,gondolom nem ez az első alkalom neki.. Ajkai újra a nyakamon majd egyre lentebb és lentebb.. Gyülölöm hogy nem adhatom neki vissza azt a kényeztetést amit ő nyújt nekem..
Ismét feláll de csak addig amíg a nadrágját ,s a boxerét a földre nem dobja aztán felhelyezi az ezüst fólia tartalmát ,s már újra felettem nyújtózik el. Lassan hatol belém talán még lassabban mint legutóbb. De minél többet vársz valamire annál jobb érzés amikor magadnak tudhatod.
Testemet átjárja ugyan az a bizsergés,sőt talán most még annál is erőteljesebb . Mindennél jobban vágyom rá hogy megérintsem, magamhoz szorítsam ,s a hajába túrjak és igaza volt talán pont azért vágyom rá ennyire, pont azért ilyen szenvedélyes mert nem tehetem meg.
*
-Justin.Kérdezhetek valamit?-nyelek nagyot. Nem bírom tovább egyszerűen tudnom kell a választ mert különben beleőrülök
-Kérdezz -simít végig a vállamon
-Érzel irántam valamit?- pillantok rá szemem sarkából és látom ahogy az arca elkomorul
-Ez bonyolult.-ráncolja össze a szemöldökét . Látom hogy erősen gondolkodik a válaszon
-Próbáld meg kifejteni-erősködök de érzem hogy nem kellene. Nem biztos hogy szeretném hallani a választ de tudnom kell mire számítsak
- Nézd.. Nem kérheted egy embertől hogy szeressen legalább is egy olyan embertől aki soha nem szeretett még senkit a szülein kívül ami már rettenetesen régen volt. Nem tudom milyen érzés az ha valakit szeretsz nem voltam szerelmes és valószínűséggel nem is leszek soha. El sem tudom képzelni hogy mit érzel irántam,hogy milyen érzés az. Jó vagy talán rossz érzés. De mivel engem szeretsz csak az utóbbi lehet .. Szóval az igazság az hogy nem tudom Emily. De azt tudom hogy fontos vagy számomra. Féltelek és nem akarlak egyedül hagyni egy percre sem.
Idegesen pásztázom fáradt,letört arcomat és úgy döntök most az egyszer ideje lazítanom. Nem menthetem meg a világot egyes egyedül amikor még az anyámat sem vagyok képes megmenteni.
Egyedül maradtam ez a szomorú igazság. Már egyetlen barátom sincs. Mindenkit eltaszítottam magamtól. Egyik napról a másikra kiléptem az életükből egyetlen szó nélkül. De nem mondhatom el az igazságot hazudni pedig képtelen lennék és amúgy sem menne. Nem tudom kivel megbeszélni a problémáimat. Akinek pedig elmondhatnám Ő hamarosan tovább áll. Sőt lehet már rég le is lépett..
De elég volt a sajnálkozásból! Kiszállok a forró vízből, s megtörölközöm. Hajamat kifésülöm,megszárítom majd felveszem a nem rég kiválasztott szettet. Szemeimet cicás tusvonallal emelem ki. Majd hajamat a szokásos göndör loknik helyett egyenesre vasalom.A mai nap más lesz. A mai nap az enyém. Bedobálok néhány fontos cuccot a táskámba majd az autóhoz indulok ,beindítom és elhajtok apám háza elöl. Egy ideig csak autókázom és rádöbbenek hogy egyre jobban megy a vezetés. Mintha fejlettebbek lennének az érzékeim ,s előre látnám melyik autó merre megy ,vált sávot vagy próbálna megelőzni. Hiába élek már egy ideje a nagyvárosban de még mindig nehezen igazodom el benne így arra a helyre veszem az irányt ahova a legtöbbször jártunk. Egy részről félek mert nem lenne szabad Stelláékkal összefutnom másrészről izgulok és vágyom rá hogy újra láthassam a barátnőimet. Nem kellene oda mennem de a jelen pillanatban ez egy csöppet sem érdekel.
Remegő lábbal lépem át a Gecco bár küszöbét. Szememmel körbe pásztázom a helyet de a legnagyobb csalódottságomra a lányokat sehol sem látom. Szomorúan indulok el a szokásos helyünkre ami nyilván valóan a pult mellett az egyik sarokban lévő fehér bőrüléses asztalnál volt és úgy döntök a szokásos limonádék helyett most valami erősebbre vágyom. Mivel az alkoholok terén nem vagyok jártas így az egyetlen fajtát rendelem belőle amit ismerek.
-3 Tequilát kérek és mellé egy üveg tonicot!-adom le a rendelést a magas sötét hajú pincérnek. Soha nem láttam még itt,de mi tagadás elég régen jártam már erre. Kedvesen rám mosolyog majd vissza somfordál a pult mögé és elkészíti az italokat. Ennél nagyobb meglepődöttségre számítottam a háromfős adag tequila rendelésénél ,de lehet csak jól tudja leplezni. Ideje kirúgni a hámból.
Mikor a második felest is lehúzom szinte megakad a torkomon mikor egy kéz simul a vállamra.
Az ismerős illat befészkeli magát az orromba és még a hideg is végig szalad a testemen.
-Lám lám. Csak nem drága Emily Cortezt üdvözölhetjük??- s a hang hallatán már arcot is párosíthatok az illathoz. Ez nem lehet!
-Csak nem elő bújtál a vackodból,miután már a szüleid és a vadászaid is cserben hagytak?- ül le mellém Liam ,a szavakat a fülembe suttogva amitől immár nem csak a hideg ráz de jéggé is fagyok
-Miről beszélsz?-húzódok el mellőle
-Arról hogy egyedül maradtál. Gyenge vagy és sebezhető. Arról hogy a királynő és jómagam mindent elfogunk tőled venni amid még maradt. -mélyeszti szemeit enyéimbe . Az arcán a vigyora szinte a füléig ér.
-Nem félsz attól ,hogy ebben a pillanatban akár kitéphetném a szívedet a helyéről?- vonom fel a szemöldökömet és próbálok az arcomra higgadtságot erőltetni ,ne lássa mennyire megijeszt az amit mondd.
- Te???-kacag fel hangosan- Te egy legyet sem tudnál lecsapni. Eléggé kiismertelek már-kacsint rám - Ráadásul nyilvános helyen vagyunk ami nem mellesleg az enyém.Szóval nem biztos hogy kijutnál innen élve.
-Ha azt hiszed hogy nem lennék képes mindenkit megölni ebben a teremben pusztán egy mozdulattal akkor nagyon tévedsz!- húzom mosolyra ajkaim ,de közben az asztal alatt a kezemet olyan erősen szorítom ökölbe hogy a körmeim lukat vágnak tenyerembe.
-Nem nem lennél rá képes ! Már csak azért sem mert a drága barátnőd most lépett át a küszöbön. - tekintetem azonnal az ajtóra emelem ahol Stellát pillantom meg. Gyönyörű hosszú szőke haja most felfogva nyugszik a vállán. Arca fáradt élettelen. S mintha legalább 5 évet öregedett volna. Borzalmasan fest. Ruhái lógnak rajta pedig eddig sem volt egy vastag,erős testalkatú. Mi a fene..
-Gondolom nem szeretnéd hogy bántódása essen. Bár ha nem te akkor az alkohol fogja megölni.
-Miről beszélsz?-szegezem rá dühös tekintetemet hisz szinte biztos vagyok benne hogy tréfál de a gondolat ott motoszkál bennem hogy igazából nincs oka hazudni.
-Alkoholista lett. Minden nap részegre issza magát ezen a szent helyen.- áll fel mellőlem röhögcsélve. Tutira kinyírom ezt a férget!!!!
-Jó szórakozást!-indul el vihogva ,s mire felfogom a történteket Stella áll velem szemben. Arca dühös amit teljes mértékben megértek ,
-Még is hova a francba tűntél egyetlen szó nélkül?!!! - ül le velem szembe ,s közben lepakolja a kezében lévő cuccait
- Annyira sajnálom Stella..De..de sajnos nem tehettem mást. -hajtom le fejem mielőtt szemeim bármit is elárulnának
-Hogy nem tehettél mást.... Hogy nem tudtál volna annyit mondani hogy csá leléptem majd talán valamikor visszajövök.. Hogy Ryantől kell megtudnom hogy anyukád kapott egy jobb állást és elköltöztetek. Tényleg úgy gondolod hogy nem tehettél volna mást??!!
Nagyot nyelek és igaza van. Fordított esetben én is így reagáltam volna és halálra aggódtam volna magam még is hova tűnt a legjobb barátnőm ,s mért nem ad magáról élet jelet.
-Igazad van. Ígérem mostantól minden a régi lesz. Nem megyek sehova!
Stella nagyot sóhajt és egy könnycsepp kúszik végig az arcán
-Stell mi a baj?-fogom meg az asztalon összekulcsolt kezeit. Majd arcán egyre több és több könnycsepp jelenik meg
-Mondj már valamit!
-Már semmi sem lesz a régi.-szipog nagyokat én pedig csak kimeresztett szemekkel bámulok rá még is miről beszél,
-Megan meghalt-kezd zokogni. A szívem a torkomban dobog nem akarom elhinni amit mondd
-Mi..mégis miről beszélsz???
-Nagyjából két hónapja. Egy autó balesetben- törli meg szemeit.
-Nem ez nem lehet igaz . - sokk hatás. Mást nem tudok mondani erre a reakcióra ami a testemben megy végig. Nem tudom elhinni amit mondd. Nem létezhet ilyen hogy egy ember egyik napról a másikra egyszerűen elmegy közülünk és még hihetetlenebb ha az egyik szerettünkről van szó.
-Elment. És te is elmentél. Én pedig egyedül maradtam. Senkivel nem tudtam megosztani a fájdalmamat. Egyedül cipelem ezt a hatalmas terhet amely úgy érzem lassan felemészti a lelkemet és már nem bírom elviselni.- kezd újra zokogni. Gyorsan felállok helyemről,s mellé csusszanok
-Sajnálom! Annyira sajnálom- ölelem magamhoz ,s könnyeink egymás ellen folynak végig arcunkon.
A gyász egy hatalmas teher. És én egyedül hagytam vele. Nem csodálom hogy az alkoholba menekült és nem is vetem meg érte. Ha egy szerettünk el megy azt nagyon nehéz megemésztenünk.
-Most már itt vagyok és többé nem hagylak magadra!
-Megígéred?-néz rám nagy kék boci szemeivel mely mindig megmosolyogtat ám most a szokásos vidámság helyett a bánat táncol benne
-Megígérem! Most pedig gyere. Menjünk!-fogom kézen barátnőmet
-De még is hova? -néz rám meglepődve
-Haza!-mosolygok rá majd ő is viszonozza ,s elindulunk az autóhoz.
-Hölgyem még nem fizetett!-szól utánunk a pultos
-A főnök vendégei voltunk-kacsintok rá,s már kint is vagyunk az autónál
A lakásunknál parkolok le. Kiveszem a lábtörlő alól a kulcsot és elfordítom a zárban. A ház ugyanúgy áll ahogy legutoljára itt hagytam. Jó érzés újra itthon lenni. Apámnál valahogy sosem éreztem azt az otthon hangulatot. Bár hogy is érezhetné az ember mikor nagyjából 40 vadász járkál a házban akik nem annyira látják őt szívesen..
-Gyere, feküdj le. Ahogy látom rád fér egy kiadós alvás- fogom kézen Stellát ,s felvezetem anyám szobájába. Az egyik kedvenc pizsamámat nyomom a kezébe majd miután lefeküdt betakarom és egy puszit nyomok a hajába
-Em. Ugye nem mész sehová?!- néz rám keserűen. Az eddigi bűntudatom most még jobban fellángol bennem. Magára hagytam akkor amikor szüksége volt rám. Nem viszonoztam azt a szivességet amit tőle kaptam mikor a városba kerültem. Ő mellettem állt. Segített nekem én pedig cserben hagytam.
- Ne félj, itt leszek mikor felébredsz.-ölelem meg majd magára hagyom hogy kipihenhesse magát ,mivel elmondása szerint azóta rémálmai vannak mióta Megan meghalt. Istenem. Még a gondolat is szörnyű. Lukat éget az elmémbe majd a szívembe. Már el is felejtettem milyen érzés amikor valakit igazán elveszítünk és soha többé nem láthatjuk. Akaratom ellenére is eszembe jut Justin ,de gyorsan kiverem a fejemből. Nincs energiám jelenleg vele foglalkozni és nem is akarok. Ha ilyen könnyen el tud hagyni még a gondolataimat sem érdemli meg. Bár olyan könnyű lenne nem gondolnom rá..
A konyhában csinálok magamnak egy kamilla teát, hátha megnyugtat.Elszürcsölöm majd felmegyek a szobámba. Nem lep meg mikor mindent ugyanúgy találok ahogy szokott lenni. Belevetem magam az ágyba, nagy sóhaj hagyja el számat. Rettentően hiányzott már az én saját kis ágyikóm és a szobám is. A széken megpillantom a szőrös puha nyuszis köntösömet. Akaratlanul is az jut eszembe ahogy anya a lépcsőn szökdécselve ugrál le hozzám benne. Milyen vidámak voltunk és gondtalanok. Vajon hol lehet most és miért nem érem el.Egyáltalán miért nem veszi fel nekem a telefont senki...Lehet igaza van annak a félkegyelműnek és elmentek. Anya kizárt hogy képes lenne ilyet tenni. Nem hagyna el sosem! Ezekkel a gondolatokkal a fejembe merülök álomra.
Ajtó nyikorgás csapja meg a fülem majd a takaróm felemelkedik. Első gondolatom hogy biztosan Stella jött át hozzám de mikor megérzem az ismerős illatot rögtön rájövök hogy ez nem Stella.
Kezei derekamra fonódnak majd szorosan hozzám bújik.
-Mi a francot művelsz?-ülök fel az ágyon. Justin értetlen arccal mered rám
-Hogy kerülsz ide egyáltalán? Miért nem tűntél már el az életemből?-sziszegem fogaim között bár a legkevésbé se szeretném hogy elmenjen.
-Komolyan ezt szeretnéd?- néz rám kérdően
-Ezt!
-Mi bajod van?
-Hogy mi a bajom... Órákig sorolhatnám! De inkább gondolkodj el a tetteiden a viselkedésen és legfőképp a szavaidon! Különben is hol hagytad az újdonsült játék szered? Mert nagyon remélem hogy nem hoztad őt ide!
- Áh szóval erről van szó- az a tipikus vigyor már mondanom se kell hogy ott virít az arcán..- Ha Amyre gondolsz nem, nincs itt.
-Helyes. Most pedig nyugodtan vissza mehetsz hozzá!-mutatok idegesen az ajtó felé ,de ő nem tágít
-Ne csináld már.. -forgatja meg szemeit- Semmit sem akarok tőle.
-Nekem nem úgy tűnt..
-Most komolyan ezen fogunk veszekedni?-próbál hozzám bújni de eltolom magamtól
-Akkor inkább beszéljünk arról hogy azt mondtad hogy elhagysz?? -csattanok fel- Egyáltalán miért vagy még itt?! Miért nem mentél el és hagysz engem békén??!
-Mert nem tudlak elhagyni!-ajkaim e szavai hallatán elnyílnak egymástól. Annyi mindent szeretnék még a fejéhez vágni de belém ragadtak a szavak. Justin ezt kihasználva felül az ágyon, kezeit a tarkómra ,s az arcomra simítja.Gyengéd és nekem pont erre van szükségem. Érintése olyan gyengéd mint amilyen jelenleg én vagyok. Ajkai lassan közelítenek felém engedély kérően lassan én pedig nem bírom kivárni míg oda érnek így eléjük megyek és már heves csókolózásba is bonyolódunk.
Ez az amire egész végig szükségem volt. Ez az ami megnyugtat testileg lelkileg és Ő az akire szükségem van hogy teljes legyek.
Jus felém kerekedik ,s kezei bejárják felsőtestemet. Ujjaival cirógatja bőrömet majd ajkaival követi azoknak a vonalát. Kezemmel hajába túrok majd a másikkal a hátán lévő izmok körvonalát kezdem rajzolgatni,de kezemet a fejem főlé szorítja, Végig csókolja testemet a nyakamtól egészen a hasam aljáig majd egy mozdulattal kigombolja a nadrágomat s lesegíti rólam.
Pólóját áthúzom feje fölött aztán az enyém következik. A gyengeség belőlem és belőle is elszállt.Átvette a helyét a vágy és a szenvedély. Feláll az ágyról, a köntösömhöz lép és kihúzza belőle a kötőkéjét. Rögtön tudom mire készül.
-Miért nem hagyod hogy megérintselek? Talán nem tetszik vagy nem élvezed?-teszem fel a legidiótább kérdést ami valaha kijött a számon..
-Így sokkal szenvedélyesebb és szexibb lesz amit csinálunk- kacsint rám- Higgy nekem!
Nem veszem be a dumáját de úgy döntök nem ez a legalkalmasabb időpont hogy ezt a témát megvitassuk így engedelmeskedem neki. Gyakorlott mozdulatokkal kötözi össze kezeim fejem fölött,gondolom nem ez az első alkalom neki.. Ajkai újra a nyakamon majd egyre lentebb és lentebb.. Gyülölöm hogy nem adhatom neki vissza azt a kényeztetést amit ő nyújt nekem..
Ismét feláll de csak addig amíg a nadrágját ,s a boxerét a földre nem dobja aztán felhelyezi az ezüst fólia tartalmát ,s már újra felettem nyújtózik el. Lassan hatol belém talán még lassabban mint legutóbb. De minél többet vársz valamire annál jobb érzés amikor magadnak tudhatod.
Testemet átjárja ugyan az a bizsergés,sőt talán most még annál is erőteljesebb . Mindennél jobban vágyom rá hogy megérintsem, magamhoz szorítsam ,s a hajába túrjak és igaza volt talán pont azért vágyom rá ennyire, pont azért ilyen szenvedélyes mert nem tehetem meg.
*
-Justin.Kérdezhetek valamit?-nyelek nagyot. Nem bírom tovább egyszerűen tudnom kell a választ mert különben beleőrülök
-Kérdezz -simít végig a vállamon
-Érzel irántam valamit?- pillantok rá szemem sarkából és látom ahogy az arca elkomorul
-Ez bonyolult.-ráncolja össze a szemöldökét . Látom hogy erősen gondolkodik a válaszon
-Próbáld meg kifejteni-erősködök de érzem hogy nem kellene. Nem biztos hogy szeretném hallani a választ de tudnom kell mire számítsak
- Nézd.. Nem kérheted egy embertől hogy szeressen legalább is egy olyan embertől aki soha nem szeretett még senkit a szülein kívül ami már rettenetesen régen volt. Nem tudom milyen érzés az ha valakit szeretsz nem voltam szerelmes és valószínűséggel nem is leszek soha. El sem tudom képzelni hogy mit érzel irántam,hogy milyen érzés az. Jó vagy talán rossz érzés. De mivel engem szeretsz csak az utóbbi lehet .. Szóval az igazság az hogy nem tudom Emily. De azt tudom hogy fontos vagy számomra. Féltelek és nem akarlak egyedül hagyni egy percre sem.
2016. június 1., szerda
22.fejezet Minden rosszabbra fordult
Másnap reggel
Bár Amy szerint reggel van ,az égbolt csak egy hangyányit világosabb mint tegnap éjjel. Tekintetem a mellettem szuszogó Justinra tapad. Olyan nyugodtnak,gondtalannak tűnik az arca. Ujjaim kéztetést éreznek rá hogy megérintsék. Bőre sima,ránctalan, olyan fiatalnak tűnik..Kezem arcáról kócos selymes hajába csusszan. Testem szinte beleborzad a vágyba amit érzek minden egyes pillanatban mikor vele vagyok. Képes vagyok egy mosolyától elolvadni még ha olyan ördögi is az a mosoly.
Szemeit lassan nyitja ki majd az enyémre tapadnak. Ajkait szélesre húzza és én belehalok hogy nem csókolhatom meg azokat a tökéletes ajkakat. Fogalmam sincs hogy alacsonyodhattam le idáig. Gusztustalan és egyben mámorító gondolatok kavarognak bennem azután a személy után akit mindennél jobban kellene gyűlölnöm. De ugy gondolom hogy a családunk történelmet irt azzal hogy a boszorkányok és a vadászok egy fedél alatt élnek bár megjegyzem ez nem mindenkinek van ínyére... És ahhoz hogy legyőzzük a Fekete boszorkányt minden segítségre szükségünk lesz
Nem bírok magammal.. ujjaimmal hajába markolok majd ajkaimat övéire tapasztom és magamhoz szorítom
-Emily!Ne csináld!-húzódik el mellőlem
Szemeimmel az ágyat pásztázom zavaromban.
-Miért vagy ilyen el utasító velem?
-Nézd..-teszi kézfejét enyémre ,de elrántom. Nem bírom elviselni az érintését
-Őszinte leszek veled.Segítek megmenteni anyádat de amint megtaláltuk amit keresel,elmegyek.-néz keserűen a szemembe ,mely a döbbenettől még pislogni is elfelejt.Hogy érti azt hogy elmegy...Még is hogy teheti ezt velem .Mintha nem tudná milyen nehéz volt számomra mikor legutóbb faképnél hagyott és most hogy azt hittem minden rendbe jött köztünk újra el akart hagyni. Az én hibám. Túl naiv vagyok . 'köztünk' nincs olyan kifejezés hogy köztünk ,nincs olyan hogy ' MI' soha nem is volt és soha nem is lesz. Feleslegesen áltatom magam és már én sem értem még is mit művelek... Saját magam gyötröm egy olyan kapcsolat miatt,egy olyan ember miatt aki soha nem fog tudni szeretni soha nem lesznek olyan érzései irántam mint amilyeneket én táplálok felé. Igaza van talán az lenne a legjobb ha elmenne és fátylat borítanak mind arra ami eddig történt. Csak hogy nekem szükségem van rá.
Már épp készülök minden gondolatomat a fejéhez vágni amikor a Amy ránk töri az ajtót a legjobb pillanatban.
-Jó reggelt! Remélem jól aludtatok - lép be a szőkeség viháncolva én pedig megtudnám folytani egy kanál vízben..
- Neked is jó reggelt Amy! Köszönjük szépen nagyon kényelmes volt az ágy - feleli Justin olyan nyájasan amitől mindjárt elhányom magam. Közben a ruháiért nyúl és elkezd felöltözni. Én is így teszek de egy szót sem szólok.
-Ohhh megzavartam valamit?-vigyorog még jobban amit eddig nem hittem hogy lehetséges..
-Semmit!- vágja rá Jus erőteljes,érdes hangon majd ki is viharzik az ajtón.
-Minden rendben ?-fordul felém
-Persze-motyogom orrom alatt amiből nyílvánvalóan lelehet következtetni hogy semmi sincs rendben..
Bár Amy szerint reggel van ,az égbolt csak egy hangyányit világosabb mint tegnap éjjel. Tekintetem a mellettem szuszogó Justinra tapad. Olyan nyugodtnak,gondtalannak tűnik az arca. Ujjaim kéztetést éreznek rá hogy megérintsék. Bőre sima,ránctalan, olyan fiatalnak tűnik..Kezem arcáról kócos selymes hajába csusszan. Testem szinte beleborzad a vágyba amit érzek minden egyes pillanatban mikor vele vagyok. Képes vagyok egy mosolyától elolvadni még ha olyan ördögi is az a mosoly.
Szemeit lassan nyitja ki majd az enyémre tapadnak. Ajkait szélesre húzza és én belehalok hogy nem csókolhatom meg azokat a tökéletes ajkakat. Fogalmam sincs hogy alacsonyodhattam le idáig. Gusztustalan és egyben mámorító gondolatok kavarognak bennem azután a személy után akit mindennél jobban kellene gyűlölnöm. De ugy gondolom hogy a családunk történelmet irt azzal hogy a boszorkányok és a vadászok egy fedél alatt élnek bár megjegyzem ez nem mindenkinek van ínyére... És ahhoz hogy legyőzzük a Fekete boszorkányt minden segítségre szükségünk lesz
Nem bírok magammal.. ujjaimmal hajába markolok majd ajkaimat övéire tapasztom és magamhoz szorítom
-Emily!Ne csináld!-húzódik el mellőlem
Szemeimmel az ágyat pásztázom zavaromban.
-Miért vagy ilyen el utasító velem?
-Nézd..-teszi kézfejét enyémre ,de elrántom. Nem bírom elviselni az érintését
-Őszinte leszek veled.Segítek megmenteni anyádat de amint megtaláltuk amit keresel,elmegyek.-néz keserűen a szemembe ,mely a döbbenettől még pislogni is elfelejt.Hogy érti azt hogy elmegy...Még is hogy teheti ezt velem .Mintha nem tudná milyen nehéz volt számomra mikor legutóbb faképnél hagyott és most hogy azt hittem minden rendbe jött köztünk újra el akart hagyni. Az én hibám. Túl naiv vagyok . 'köztünk' nincs olyan kifejezés hogy köztünk ,nincs olyan hogy ' MI' soha nem is volt és soha nem is lesz. Feleslegesen áltatom magam és már én sem értem még is mit művelek... Saját magam gyötröm egy olyan kapcsolat miatt,egy olyan ember miatt aki soha nem fog tudni szeretni soha nem lesznek olyan érzései irántam mint amilyeneket én táplálok felé. Igaza van talán az lenne a legjobb ha elmenne és fátylat borítanak mind arra ami eddig történt. Csak hogy nekem szükségem van rá.
Már épp készülök minden gondolatomat a fejéhez vágni amikor a Amy ránk töri az ajtót a legjobb pillanatban.
-Jó reggelt! Remélem jól aludtatok - lép be a szőkeség viháncolva én pedig megtudnám folytani egy kanál vízben..
- Neked is jó reggelt Amy! Köszönjük szépen nagyon kényelmes volt az ágy - feleli Justin olyan nyájasan amitől mindjárt elhányom magam. Közben a ruháiért nyúl és elkezd felöltözni. Én is így teszek de egy szót sem szólok.
-Ohhh megzavartam valamit?-vigyorog még jobban amit eddig nem hittem hogy lehetséges..
-Semmit!- vágja rá Jus erőteljes,érdes hangon majd ki is viharzik az ajtón.
-Minden rendben ?-fordul felém
-Persze-motyogom orrom alatt amiből nyílvánvalóan lelehet következtetni hogy semmi sincs rendben..
-Remélem! Mert minden erődre és figyelmedre szükséged lesz hogy elő hívd a portált.
-Nem kell aggódnod. Minden a legnagyobb rendben- erőltetek magamra egy halvány mosolyt majd az ajtó felé indulok
-Szóval szerintem ott kellene próbálnunk ahol megnyitottátok a portált- ül le mellénk az asztalhoz
-És ebben a sötétségben honnan fogjuk tudni még is hol pottyantunk le az égből -forgatom meg a szemem
-Ha tényleg te vagy a kulcs....akkor érezni fogod az energiáját-vet felém egy gúnyos mosolyt. Istenem lehet valakit még ennél is jobban gyűlölni.....
-De sietnünk kell mielőtt újra leszáll a sötétség. Ilyenkor az árnyak úgy mondd vissza vonulnak ,de minden sötét zugban ott rejtőznek.
Kérdés nélkül állunk fel az asztaltól. Odakint szinte ugyanolyan sötét van mint eddig.. és csak most tűnik fel hogy a testemből már nem árad az a ragyogó fény mint eddig. Valahol mélyen megnyugvást jelent hogy eltűnt és nem úgy kell élnem mint egy csodabogár akit mindenki megbámul,már ha az én fajtám mondhat ilyet.
Viszont ebben a sötétségben jól jönne az a plusz segítség. Így Amyvel mindketten élő lámpává változtatjuk tenyerünket.
Már legalább egy kilométert gyalogoltunk de én semmit sem érzek. Már az idegeimre mennek a "na és most" kérdezgetéseikkel.
Nem emlékszem hogy ilyen sok idő alatt találtunk volna rá Amyre.
Justinéktól picit lemaradva ballagok utánuk. Úgy érzem magam mint egy kóbor kutya akit épp most hagytak el és találtak helyette egy szebbet,s jobbat.
Fejemben szüntelenül a Justinnal töltött pillanatok kavarognak. Mikor elhagyott ,majd visszajött ,s a tudat hogy újra el fog hagyni. Mikor fejemet felemelem a földről tekintetem rögtön a karomra téved és tudom hogy megtaláltuk amit kerestünk. Az ujjbegyeimtől kezdve lassan kúszik végig egész testemen az energia ami megtölti a testem fényességgel. Úgy tapad rám mint egy burok. Mintha a saját pajzsom lenne.Justinék tátott szájjal bámulnak rám én pedig szó nélkül indulok a célom felé. Olyan érzés mintha valami hívogatna. Vonzana. Vonzza az energiát ami hozzám kapcsolódik és tudom hogy engedelmeskednem kell neki. Hátra sem nézve szedem a lábaimat.Jelenleg legszívesebben a legmesszebb rohannék Justintól. Hogy mit érzek most iránta. Haragot. Mérhetetlen haragot. Gyűlölöm őt. A viselkedéséért és azért amiért csak velem ilyen elutasító. Lehet hogy nem vagyok tapasztalt a fiúk terén hisz még azt sem vettem észre hogy a legjobb barátom szerelmes belém. De azt igen ahogy Justin néz Amyre. A beszéde ,a stílusa ahogy végig néz a szemével rajta. A pillantása ugyan olyan szenvedélyes mint azon az éjszakán amit együtt töltöttünk. Jelenleg úgy érzem az lenne a legjobb ha itt hagynám mindkettőjüket és akkor aztán azt csinálhatnának egymással amit csak akarnak. Csak nekem ne kelljen látnom. Most jött el az a pillanat amikor elszállt minden reményem Justinnal kapcsolatban .
Most már tudom hogy nincsenek érzelmei. Egyáltalán nincsenek. Tudja hogyan érzek iránta és még is megmeri ezt csinálni velem még hozzá a szemem előtt. Nagyon jól tudja hogy szeretem és egy másik lánnyal kezd flörtölni teljesen nyilván valóan. Ennél gusztustalanabb már nem is lehetne.
Lábaim hirtelen megtorpannak. Megérkeztem. Ez az a pont ahol lezuhantunk a portálból.
Fogalmam sincs mit csináljak hogyan nyissam meg ezért ösztönösen cselekszem.
Szemeim lehunyom majd minden erőmmel próbálok rá kapcsolódni a portál energiáira. Próbálom Justint kiszorítani az elmémből ,de sehogy sem sikerül. Düh harag csalódottság és szerelem .Mind egyszerre kavarognak bennem. Így nem lehet semmire sem koncentrálni!
Újra próbálkozom ezáltal még erősebben . A fejem zúgni kezd,a testem mintha szét akarna robbanni a túltöltöttségtől. Majd hűvös szellő csapja meg az arcomat és szememet kinyitva megpillantom a fejem felett kavargó gyönyörű kék örvényt. Mély levegőt veszek és hezitálok. Minden porcikám azt súgja hogy hagyjam itt őket. Menjek el és örökre felejtsem el még a nevét is. Mikor már majdnem mellém érnek látják az arcomon hogy hezitálok. Kezemet az örvény felé emelem ,s készülök hogy ott hagyjam őket.
-Ne!!! Emily!-rohannak felém mindketten.
Az eszem azt súgja hogy menjek. De a szívem mint mindig most is közbe szól. Néha azt kívánom bár ne is lenne inkább. Mikor mindketten mellém érnek mélyet sóhajtok. Justin érthetetlenül és meglepődötten bámul rám amit én csak egy grimasszal válaszolok le.
- Fogjuk meg egymás kezét, és bármi is történjen ne engedjük el egymást!- okoskodik még most is Ms Szőke mindent tudó .. Justin engedély kérően néz mélyen szemembe majd nagyot sóhajtok és megfogom kezét. Testemen végig szalad a hideg. Mikor nem lesz rám ennyire hatással...
Próbálok koncentrálni de így még is hogy várják el tőlem hogy bármire is tudjak..
Mély levegőt szippantok tüdőmbe majd kifújom és minden erőmmel próbálom felidézni a képet amint kisgyermekként játszok Erenfield gyönyörű szép tisztásán.
Csak hogy a fejemben folyton belemotoszkál egy nem kívánatos személy. Elképzelem ahogy a tisztáson fekszünk egymás mellett. Orrunkat átjárja a friss virág illat. Aztán a következő pillanatban a vadász szálláson vagy minek is nevezhetném,de otthonnak biztosan nem. A szobájában vagyunk és érzem magamon minden csókját és érintését.
A szemeim azonnal ki pattannak. Majd körbenézek és csak két értetlen és türelmetlen szempárral találom szemben magam. Nem sikerült. Idegesen ráncolom össze homlokom ,s újra próbálkozom.
Most nem elképzelem a helyet hanem a portált próbálom hívni.S koncentrálni annak energiáira.Testemet mintha valami vonzaná majd felfelé kezdené húzni. mikor szemeim kinyitom a lábam már nem érinti a földet viszont a portál csak az én energiáimat kezdi magához vonzani. Justinék ugyanúgy a földön maradtak.
-Szorítsátok a kezem!- utasítom őket majd elmormolok egy lebegő varázsigét de nem segít.
Minden erőmmel leszorítom a testemet a földhöz majd erősen magamhoz szorítom mindkettőjüket.
-Kapaszkodjatok!- s amint elrugaszkodom a portál egy másodperc alatt szippant mindannyiunkat magába. Testem alatt a kemény hideg földet érzem meg ahogy rápuffanunk.
-Ne!!- fogom idegességemben fejem -Ez nem lehet!- járkálok fel-alá
-Ne aggódj! Minden rendben lesz- próbál megölelni Justin ,de ellököm magamtól
-Még is hogy lenne rendben???- ez nem Erenfield! A templomban vagyunk! Ott vagyunk ahonnan elindultunk és elpocsékoltunk kitudja mennyi időt. Nem fogjuk tudni időben elhozni a vérvirágot, anya nem gyógyul meg és nem fogjuk tudni megölni a boszorkányt sem!!! Így néz ki az amikor valami rendben van szerinted??- ordítok. A kiborulás szélén állok. Ennek nem így kellett volna történnie. Erenfieldbe kellett volna a portálnak vinnie és erre visszajutottunk oda ahova elindultunk. Semmi értelme nem volt ennek az egésznek.
Sőt.. minden még rosszabbra fordult- figyelem szemem sarkából Justint amint Amyt méregeti ,s kérdezgeti hogy biztos nem esett -e baja illetve ütötte e meg magát-
Szó nélkül lépek ki a portál mögötti ajtón.Lerohanok a lépcsőkön és megdöbbenve látom hogy az autónk még mindig ott áll a kulccsal az indítóban. Elfordítom,sebességbe teszem majd a gázra taposok. Bekapcsolom a rádiót hogy elnyomják a gondolataimat melyek kezdenek lassan az őrületbe kergetni ,s próbálok a béna vezetésemre koncentrálni hogy ne öljem meg se saját magam sem bárki mást.
A szemeim azonnal ki pattannak. Majd körbenézek és csak két értetlen és türelmetlen szempárral találom szemben magam. Nem sikerült. Idegesen ráncolom össze homlokom ,s újra próbálkozom.
Most nem elképzelem a helyet hanem a portált próbálom hívni.S koncentrálni annak energiáira.Testemet mintha valami vonzaná majd felfelé kezdené húzni. mikor szemeim kinyitom a lábam már nem érinti a földet viszont a portál csak az én energiáimat kezdi magához vonzani. Justinék ugyanúgy a földön maradtak.
-Szorítsátok a kezem!- utasítom őket majd elmormolok egy lebegő varázsigét de nem segít.
Minden erőmmel leszorítom a testemet a földhöz majd erősen magamhoz szorítom mindkettőjüket.
-Kapaszkodjatok!- s amint elrugaszkodom a portál egy másodperc alatt szippant mindannyiunkat magába. Testem alatt a kemény hideg földet érzem meg ahogy rápuffanunk.
-Ne!!- fogom idegességemben fejem -Ez nem lehet!- járkálok fel-alá
-Ne aggódj! Minden rendben lesz- próbál megölelni Justin ,de ellököm magamtól
-Még is hogy lenne rendben???- ez nem Erenfield! A templomban vagyunk! Ott vagyunk ahonnan elindultunk és elpocsékoltunk kitudja mennyi időt. Nem fogjuk tudni időben elhozni a vérvirágot, anya nem gyógyul meg és nem fogjuk tudni megölni a boszorkányt sem!!! Így néz ki az amikor valami rendben van szerinted??- ordítok. A kiborulás szélén állok. Ennek nem így kellett volna történnie. Erenfieldbe kellett volna a portálnak vinnie és erre visszajutottunk oda ahova elindultunk. Semmi értelme nem volt ennek az egésznek.
Sőt.. minden még rosszabbra fordult- figyelem szemem sarkából Justint amint Amyt méregeti ,s kérdezgeti hogy biztos nem esett -e baja illetve ütötte e meg magát-
Szó nélkül lépek ki a portál mögötti ajtón.Lerohanok a lépcsőkön és megdöbbenve látom hogy az autónk még mindig ott áll a kulccsal az indítóban. Elfordítom,sebességbe teszem majd a gázra taposok. Bekapcsolom a rádiót hogy elnyomják a gondolataimat melyek kezdenek lassan az őrületbe kergetni ,s próbálok a béna vezetésemre koncentrálni hogy ne öljem meg se saját magam sem bárki mást.
2016. április 7., csütörtök
21.fejezet ~ Árny világ
Justinnal mindketten érezzük ,hogy a vesztünkbe rohanunk . Minden az én hibám. Nem lett volna szabad felelőtlenül neki vágnom egy ilyen útnak ,főleg úgy ,hogy azt sem tudom hogyan működik ez a kulcs-portál-világok közti ugrálás.. S nem elég ,hogy a saját életem teszem kockára még a Justinét is veszélybe sodrom..
A sötétben rohanunk. Semmit sem látunk csak annyit amennyit a tulajdon testem bevilágít,s azt a kis fénycsóvát melyet a mágiámmal a segítségünkre tudtam varázsolni. Just szorosan ölelem magamhoz ne hogy az árnyak elragadják mellőlem. Mióta megérkeztünk úgy érzem egyre gyengébb vagyok,s ez a varázserőmön is látszik. Ahogy haladunk a sötétben a fénycsóvám úgy halványul.Nagyon nagy szerencsének nyugtázhatom ,hogy a testembe szabadult a templom körüli energia mert ha igaz az amit Justin gondol az árnyak már rég elragadtak volna minket.
-Te is látod??-hallom Justin döbbent hangját
Néhány méterre apró fényt pillantok meg.
-Siessünk!- szedjük egyre szaporábban lépteinket
-Héé! Van ott valaki?!-kiáltok a sötétbe mire az apró fény egyre nagyobb lesz ,s felénk közeledik.Aztán újra távolodni kezd. Justinnal futásnak eredünk ,de én.egyre jobban kezdek fáradni. Már nem én ölelem Just hanem Ő vonszol maga után.
-Várjon!-ordít elhaló hangon Justin. Nem mondja de látom ,hogy Ő is ugyanoly gyenge mint én.
A fénycsóva megáll. Nem közeledik ,s nem is.távolodik
Ahogy közeledünk egy vékony hosszú szőke hajú lányt pillantok meg. Jussal egymásra nézünk majd utolsó erőnket összeszedve rohanni kezdünk.
-Állj!-kiált felénk a,lány mikor Ő is megpillamt minket
-Kik vagytok?-mondja miután megtorpanunk ,s csak akkor veszem észre hogy a.fény nem egy lámpából vagy eszközből származik ,hanem a lány kezéből. Ami csak egyet jelenthet..
-Nem akarunk bajt! Csak eltévedtünk-mondja rekedtes hangon Jus
A lány kacarászva mered ránk.
-Elég rossz helyre tévedtetek -nevetgél még mindíg bennem pedig kezd felmenni a pumpa
-Erre mi is rájöttünk-morgom hangosan
-Gyertek utánam-szólal meg csillingelő hangon majd elindul mi pedig követjük.
Néhány méter gyaloglás után egy kis kunyhót pillantunk meg egy domb oldalában. Verőfényes világítással.
Mrs Szőke kinyitja az ajtót ,s mosolyogva beinvitál minket. A kunyhó nem is tudom.. Szó szerint egy.domb oldalában van benne a falak földböl vannak de ettől eltekintve elég otthonos. Ahoz képest ,hogy nem hiszem hogy bárhonnan is.szerezhetett asztalt széket ágyat tányérokat stb stb.. Gondolom varázsolta hisz ezen a helyen véleményem szerint semmi sincs..
-Köszönjük ,hogy beengedtél az otthonodba !-nyújt kezet mosolyogva Justin
-Justin vagyok, Ő pedig Emily -biccent felém
-Amanda vagyok.,de szólítsatok csak Amynek-ráz kezet bűbájos mosollyal Jussal én meg csak némán állok és fortyogok magamban
-Mit keresel itt ?-nézek rá kérdően
-Hát ez egy hosszú történet -neveti el magát én meg csak bámulok rá ,még is.mi lehet ennyire vicces abban ,hogy.egy.sötét árnyakkal teli helyen él akik kiszipolyozzák az emberből az élet erőt..
- Foglaljatok helyet. -Mutat az asztal felé- Egy.csésze teát?-csettint az ujjával s az asztalon egy frissen főzött teás kanna jelenik meg 3db csészével az oldalán - Biztos átfagytatok- nyúl a kannához majd tele tölti a csészéket. Minden mozzanatát rezzenéstelenül figyelem. Valami azt súgja ,hogy ne bizzak benne és nálunk az első számú szabály ,hogy soha ne bízz egy boszorkányban.. Viszont a második az ,hogy ne bízz egy vadászban és erre.tessék.. Remélem most is kellemesen csalódni fogok.
-Szóval ,hogy kerültél ide?- veszem magam elé a csészét de nem iszom belőle ,s közben próbálom Jusnak szemkontaktussal üzenni ,hogy.Ő se tegye. De nem figyel rám.. Folyamatosan mint megtudtuk Amyt bámulja amitől én kezdem magam egyre kellemetlenebbül érezni. Bár nem hibáztatom. Amy hosszú haja laza hullámokban omlik vállára ,kék szemei szinte megbabonáznak karcsú teste pedig azt sugalja ilyen egy tökéletes nő. Nem volt már éppen fiatal. 25 -ös éveiben járhatott. S ez volt az ami miatt kétségeim támadtak. Túl tökéletes minden féle szempontból ahoz képest amilyen helyen él.
- Úgy 8-10 évvel ezelőtt ,de már nem is számolom -kacagott fel. -Erenfieldben háború dúlt. A Fekete boszorkány pusztított a falumban. S akik nem álltak az Ő oldalára azt vagy megölte vagy ide száműzte. 5 társammal kerültem ide ,de mára már csak én maradtam egyedül a sötétben -szomorodott el.
-Miért nem próbáltál kijutni? Hisz boszorkány vagy-vonom fel szemöldökömet
- Azt hiszed nem próbáltam?!-vonja fel ő,is szemöldökét - Az átjárót lezárták. Senki nem ment innen se ki se be.. Egészen mostanáig.. Rögtön meghallottam az árnyak suttogását két személy érkezéséről ,s azonnal elindultam megnézni mi történt.
A büntudat rögtön a csontomig hatolt. Mi vagyunk a hibásak azért mert ez a szegény lány 5 társával itt élte le élete egy nagyobb részét. Anya volt az aki lezárta a portált ,hogy.Erenfieldet megmentse ,s engem a világok közti átjárástól..
Justin szótlanul hallgat ,s a teáját szürcsöli. Ő is tudja ,tudja hogy a mi hibánk ez az egész. Ennél jobb már nem is lehetne.
-De még is. Ti hogy kerültök ide és mitől ragyog az egész tested?- tekintete az arcomat fürkészi mintha olvasni akarna belőle
- Erenfieldbe tartottunk. Magam se értem ,miért ide jutottunk.-motyogom zavartan remélve ,hogy.nem kérdezősködik tovább
-Kinyitottátok a portált?-néz rám megdöbbenve hatalmas kék szemeivel.
-Igen -motyogom idegesen
-Van fogalmatok róla ha a királynő rájön erre mekkora veszedelmet szabadítotok a világokra?!- pattan fel székéről majd idegesen magyarázva járkál ide oda
-A 'királynő' egyáltalán nem királynő a mi világunkban. És semmit nem tud tenni mert nincs nála a kulcs -felelem higgadtan
Mire nevetve felém fordul
-Azt hiszed a királynő nem tud megszerezni egy nyamvadt kulcsot.??'
-Nem!-vigyorgok rá vissza majd felállok a helyemről - Mert Én vagyok a.kulcs!!
A sötétben rohanunk. Semmit sem látunk csak annyit amennyit a tulajdon testem bevilágít,s azt a kis fénycsóvát melyet a mágiámmal a segítségünkre tudtam varázsolni. Just szorosan ölelem magamhoz ne hogy az árnyak elragadják mellőlem. Mióta megérkeztünk úgy érzem egyre gyengébb vagyok,s ez a varázserőmön is látszik. Ahogy haladunk a sötétben a fénycsóvám úgy halványul.Nagyon nagy szerencsének nyugtázhatom ,hogy a testembe szabadult a templom körüli energia mert ha igaz az amit Justin gondol az árnyak már rég elragadtak volna minket.
-Te is látod??-hallom Justin döbbent hangját
Néhány méterre apró fényt pillantok meg.
-Siessünk!- szedjük egyre szaporábban lépteinket
-Héé! Van ott valaki?!-kiáltok a sötétbe mire az apró fény egyre nagyobb lesz ,s felénk közeledik.Aztán újra távolodni kezd. Justinnal futásnak eredünk ,de én.egyre jobban kezdek fáradni. Már nem én ölelem Just hanem Ő vonszol maga után.
-Várjon!-ordít elhaló hangon Justin. Nem mondja de látom ,hogy Ő is ugyanoly gyenge mint én.
A fénycsóva megáll. Nem közeledik ,s nem is.távolodik
Ahogy közeledünk egy vékony hosszú szőke hajú lányt pillantok meg. Jussal egymásra nézünk majd utolsó erőnket összeszedve rohanni kezdünk.
-Állj!-kiált felénk a,lány mikor Ő is megpillamt minket
-Kik vagytok?-mondja miután megtorpanunk ,s csak akkor veszem észre hogy a.fény nem egy lámpából vagy eszközből származik ,hanem a lány kezéből. Ami csak egyet jelenthet..
-Nem akarunk bajt! Csak eltévedtünk-mondja rekedtes hangon Jus
A lány kacarászva mered ránk.
-Elég rossz helyre tévedtetek -nevetgél még mindíg bennem pedig kezd felmenni a pumpa
-Erre mi is rájöttünk-morgom hangosan
-Gyertek utánam-szólal meg csillingelő hangon majd elindul mi pedig követjük.
Néhány méter gyaloglás után egy kis kunyhót pillantunk meg egy domb oldalában. Verőfényes világítással.
Mrs Szőke kinyitja az ajtót ,s mosolyogva beinvitál minket. A kunyhó nem is tudom.. Szó szerint egy.domb oldalában van benne a falak földböl vannak de ettől eltekintve elég otthonos. Ahoz képest ,hogy nem hiszem hogy bárhonnan is.szerezhetett asztalt széket ágyat tányérokat stb stb.. Gondolom varázsolta hisz ezen a helyen véleményem szerint semmi sincs..
-Köszönjük ,hogy beengedtél az otthonodba !-nyújt kezet mosolyogva Justin
-Justin vagyok, Ő pedig Emily -biccent felém
-Amanda vagyok.,de szólítsatok csak Amynek-ráz kezet bűbájos mosollyal Jussal én meg csak némán állok és fortyogok magamban
-Mit keresel itt ?-nézek rá kérdően
-Hát ez egy hosszú történet -neveti el magát én meg csak bámulok rá ,még is.mi lehet ennyire vicces abban ,hogy.egy.sötét árnyakkal teli helyen él akik kiszipolyozzák az emberből az élet erőt..
- Foglaljatok helyet. -Mutat az asztal felé- Egy.csésze teát?-csettint az ujjával s az asztalon egy frissen főzött teás kanna jelenik meg 3db csészével az oldalán - Biztos átfagytatok- nyúl a kannához majd tele tölti a csészéket. Minden mozzanatát rezzenéstelenül figyelem. Valami azt súgja ,hogy ne bizzak benne és nálunk az első számú szabály ,hogy soha ne bízz egy boszorkányban.. Viszont a második az ,hogy ne bízz egy vadászban és erre.tessék.. Remélem most is kellemesen csalódni fogok.
-Szóval ,hogy kerültél ide?- veszem magam elé a csészét de nem iszom belőle ,s közben próbálom Jusnak szemkontaktussal üzenni ,hogy.Ő se tegye. De nem figyel rám.. Folyamatosan mint megtudtuk Amyt bámulja amitől én kezdem magam egyre kellemetlenebbül érezni. Bár nem hibáztatom. Amy hosszú haja laza hullámokban omlik vállára ,kék szemei szinte megbabonáznak karcsú teste pedig azt sugalja ilyen egy tökéletes nő. Nem volt már éppen fiatal. 25 -ös éveiben járhatott. S ez volt az ami miatt kétségeim támadtak. Túl tökéletes minden féle szempontból ahoz képest amilyen helyen él.
- Úgy 8-10 évvel ezelőtt ,de már nem is számolom -kacagott fel. -Erenfieldben háború dúlt. A Fekete boszorkány pusztított a falumban. S akik nem álltak az Ő oldalára azt vagy megölte vagy ide száműzte. 5 társammal kerültem ide ,de mára már csak én maradtam egyedül a sötétben -szomorodott el.
-Miért nem próbáltál kijutni? Hisz boszorkány vagy-vonom fel szemöldökömet
- Azt hiszed nem próbáltam?!-vonja fel ő,is szemöldökét - Az átjárót lezárták. Senki nem ment innen se ki se be.. Egészen mostanáig.. Rögtön meghallottam az árnyak suttogását két személy érkezéséről ,s azonnal elindultam megnézni mi történt.
A büntudat rögtön a csontomig hatolt. Mi vagyunk a hibásak azért mert ez a szegény lány 5 társával itt élte le élete egy nagyobb részét. Anya volt az aki lezárta a portált ,hogy.Erenfieldet megmentse ,s engem a világok közti átjárástól..
Justin szótlanul hallgat ,s a teáját szürcsöli. Ő is tudja ,tudja hogy a mi hibánk ez az egész. Ennél jobb már nem is lehetne.
-De még is. Ti hogy kerültök ide és mitől ragyog az egész tested?- tekintete az arcomat fürkészi mintha olvasni akarna belőle
- Erenfieldbe tartottunk. Magam se értem ,miért ide jutottunk.-motyogom zavartan remélve ,hogy.nem kérdezősködik tovább
-Kinyitottátok a portált?-néz rám megdöbbenve hatalmas kék szemeivel.
-Igen -motyogom idegesen
-Van fogalmatok róla ha a királynő rájön erre mekkora veszedelmet szabadítotok a világokra?!- pattan fel székéről majd idegesen magyarázva járkál ide oda
-A 'királynő' egyáltalán nem királynő a mi világunkban. És semmit nem tud tenni mert nincs nála a kulcs -felelem higgadtan
Mire nevetve felém fordul
-Azt hiszed a királynő nem tud megszerezni egy nyamvadt kulcsot.??'
-Nem!-vigyorgok rá vissza majd felállok a helyemről - Mert Én vagyok a.kulcs!!
2016. április 5., kedd
20.fejezet ~ Ragyogás
Arcomon egy meleg kéz simogatását éreztem meg mire lassan kinyitottam a szemem ,s tekintetem Justinéval találkozott.
Valószínűleg elaludtam a hosszú úton.
Körbepillantok. A fák levelei és indái belepték a helyet. Előttünk egy hatalmas két tornyos templom áll egyáltalán nem szokványos kinézettel. Tornyai a felhőkig nyúlnak. Falai különös díszítésekkel pompázik,de ami a legkülönösebb benne,hogy körülötte minden ragyog. Mintha egy burok venné körül. Csillogó pompában táncol ,s lesem bírom róla venni a szemem. Mintha vonzana magához és a vonzás egyre erősebb lenne.
Gondolkodás nélkül szállok ki az autóból majd Justin is így tesz.
-Em?! Mit csinálsz?- kérdezi csilingelő hangon
A tudatom elködösült és mintha a szám összetapadt volna. Megszólalni sem bírtam csak azt éreztem ,hogy meg kell érintenem azt a fényes csodát ami a szemem előtt lebeg.
-Emily! Neee!-hallom Justin üvöltését mikor a kezem már csak néhány centire jár ,de nem állok meg.
Ahogy megérintem mintha villám csapna belém,de nem fáj. Sőt..olyan érzés mintha a mágia áramolna bele a testembe ,s megtöltené minden porcikámat. Szemeimet lassan nyitom ki ahogy érzem az erőt egyre gyengébben áramolni testemben, majd hirtelen meghőkölök.
Az épületre nézek majd látom ahogy a fényes csillogó burok a testembe száll majd tovább ragyog körülöttem.
-Mi a f....- hallom Justint miközben felém közeledik ,s a templomról az utolsó fénycsóva is belém költözik.
Egy pillanatra megszédülök ,de Jus időben kapcsol így erős karjait a derekam köré fonja.
-Jól vagy?
- Te is látod?- bámulom fényben úszó testrészeim, majd Justinra pillantva aggodalmat látok a szemébe.
-Igen.. De még is mi a franc volt ez? Erről nem volt szó....- engedi el derekam majd telefonja után nyúl,de én gyorsabb vagyok és elkapom kezét
-Jól vagyok... Tényleg. Ne hívd fel anyámat! Kérlek!- vetek felé egy biztató pillantást majd nagyot sóhajt és elrakja telefonját eredeti helyére.
- Köszönöm! Most pedig menjünk- biccentek az épület felé- Nincs vesztegetni való időnk. Két hét múlva vérhold , és anya szerint odabent máshogy telik az idő.. Sokkal gyorsabban-sóhajtok nagyot
Justin ujjait összekulcsolja enyémekkel, majd bólint egyet,hogy megértette. Érintésére szívem hevesebben kezdett verni ,s arca közelségére pillantásom az ajkain időzött ,melyet Ő is észre vett majd széles vigyorra húzta őket így kizökkentve engem felfokozott érzelmi állapotomból ,majd idegesen indultam meg a bejárat felé.
A templom belülről még hatalmasabb mint kívülről látszott és egyáltalán nem olyan mint amilyennek képzeltem. Sehol egy kereszt ,se egy gyóntató pad sőt még padsorok sincsenek benne csak egy hatalmas üres terem s belőle nyíló több mint 10 ajtó és lépcső sor.
-Azt hiszem ez nem lesz olyan egyszerű mint gondoltuk- morog idegesen Justin
-Egyesével haladunk- bólintottam majd az első baloldali lépcsősorhoz vettem az irányt.Ha jól emlékszem anya valami emelvényről beszélt egy eldugott toronyban szóval az ajtók mögött semmiképp sem lehet.
Már a harmadik lépcsősor mögötti helyet kutatjuk át,ami nem éppen lépcsőház szerűséghez vezet.. A lépcsők mindegyike egy külön emelvényre vezet a templomon belül,pedig egy óriás kör udvarra nézett. Az emelvényeken belül két ajtó volt külön külön termekkel amelyek szintén üresen álltak. Már már kételkedni kezdtem benne hogy jó helyen járunk e..
Idegesen caflatok az emelvény oldalában található ajtóhoz majd a döbbenettől szinte Justin karjaiba ugrok mert nem éppen erre számítottam.
Azt gondoltam h az "emelvényen van elrejtve az egyik toronyban" azt jelenteni h valami magas dolgon van elhelyezve egy mágikus tárgy vagy bármi... ehelyett..... a szó szoros értelmében egy ajtó mögött volt... Ahogy kinyitottam az ajtót sűrű kék örvénnyel néztem farkas szemet..
-Ezek szerint megtaláltuk..- pillant rám Jus nagy barna szemeivel.
Nagyot nyelek. Majd szemügyre veszem az ajtó mögött forgó kék örvényt ( lásd trailer 1.)
- Tudod még is hogy kell használni ??- mered rám Justin ideges tekintettel ,amiben ha nem tévedek egy kis félelem is megcsillant. Néhány másodpercig tétovázok mit is mondjak.. Ha az ott félelem volt akkor talán jobb ha nem tudja az igazságot.
-Mindjárt kiderül...- hirtelen megragadom karját majd beugrok vele az örvénybe. Mindkettőnk száját hangos sikoltások hagyják el és csak zuhanunk... zuhanunk a végtelenségig és kezd olyan érzésem lenni mintha soha nem lenne vége ,de aztán hirtelen erős puffanást érzek magam alatt ,s megérzem a talajt. Összeszorított szemeimet félve nyitom ki ,de semmit sem látok. Korom sötét nehezedik ránk ,s az átjáró hirtelen mint egy örvény felszívódik fejünk fölött.
-Justin?!!! -kiabálom nevét ,hisz szinte semmit sem látok..az egyetlen ami fény erőt ad az nem más mint én... a testem ami szüntelenül ragyog azóta is a fénytől ami jelen pillanatban csak a segítségemre válhat...
-Justin!!- próbálok talpra állni ,de mintha valami vissza tartana. mintha folyamatosan kiszívná belőlem az erőt. Felállok majd újra elesek. Aztán hirtelen hideg levegő csapja meg arcomat mintha valami elsuhant volna mellettem. Azonnal talpra állok majd körbe fordulok,de semmit sem látok.
-Emily!!- hallom Justin erőtlen sikolyát ,s azonnal rohanni kezdek a hang irányába.
Ahogy Justinhoz egyre közelebb érek úgy tompulnak el sikolyai ,mintha..nem is tudom.. kiszívnák belőle az erőt.. Még gyorsabban kezdek szaladni amennyire csak bírok majd megpillantom ahogy a földön fekszik. Nem vagyok enne biztos ,de mintha valami lebegne felette.
Aztán ahogy egész közel érek hozzá már tudom,biztosan tudom ,hogy az a valami tényleg ott van és kiszívja Justin energiáját, de ahogy már csak 2-3 méterre vagyok mintha megíjedne tőlem ,s azon nyomban eltűnik a sötétségben.
-Úristen Justin..Mondd ,hogy jól vagy!-térdelek mellé ,majd karomat lapockái alá csúztatom ,hogy segítsek neki felülni. Táskámból elő veszem a vizespalackot majd a szája elé tartom amiből kortyol néhány cseppet. Arcát vizsgálom majd kezeit de támadásnak azokon semmi jele.
-Mégis mi a franc volt ez??? Olyan volt mintha kiszívná belőled az életet??-nézek rá kétségbe esve ,s még mindig testét vizsgálom szemeimmel
- Ezek árnyak.. és nem az erőt akarta kiszívni belőlem, hanem az életet.- motyogja erőtlenül
-Miiiiii???- visítom
-Szerencsére időben jöttél.. és a legnagyobb szerencsénk az ,hogy ragyogsz...Nem bírják a fényt-húzza apró mosolyra ajkait.
-Még is hol a francban vagyunk...-pillantok körbe mintha látnék is valamit..
-Fogalmam sincs..de az biztos,hogy nem Erenfieldben..
Valószínűleg elaludtam a hosszú úton.
Körbepillantok. A fák levelei és indái belepték a helyet. Előttünk egy hatalmas két tornyos templom áll egyáltalán nem szokványos kinézettel. Tornyai a felhőkig nyúlnak. Falai különös díszítésekkel pompázik,de ami a legkülönösebb benne,hogy körülötte minden ragyog. Mintha egy burok venné körül. Csillogó pompában táncol ,s lesem bírom róla venni a szemem. Mintha vonzana magához és a vonzás egyre erősebb lenne.
Gondolkodás nélkül szállok ki az autóból majd Justin is így tesz.
-Em?! Mit csinálsz?- kérdezi csilingelő hangon
A tudatom elködösült és mintha a szám összetapadt volna. Megszólalni sem bírtam csak azt éreztem ,hogy meg kell érintenem azt a fényes csodát ami a szemem előtt lebeg.
-Emily! Neee!-hallom Justin üvöltését mikor a kezem már csak néhány centire jár ,de nem állok meg.
Ahogy megérintem mintha villám csapna belém,de nem fáj. Sőt..olyan érzés mintha a mágia áramolna bele a testembe ,s megtöltené minden porcikámat. Szemeimet lassan nyitom ki ahogy érzem az erőt egyre gyengébben áramolni testemben, majd hirtelen meghőkölök.
Az épületre nézek majd látom ahogy a fényes csillogó burok a testembe száll majd tovább ragyog körülöttem.
-Mi a f....- hallom Justint miközben felém közeledik ,s a templomról az utolsó fénycsóva is belém költözik.
Egy pillanatra megszédülök ,de Jus időben kapcsol így erős karjait a derekam köré fonja.
-Jól vagy?
- Te is látod?- bámulom fényben úszó testrészeim, majd Justinra pillantva aggodalmat látok a szemébe.
-Igen.. De még is mi a franc volt ez? Erről nem volt szó....- engedi el derekam majd telefonja után nyúl,de én gyorsabb vagyok és elkapom kezét
-Jól vagyok... Tényleg. Ne hívd fel anyámat! Kérlek!- vetek felé egy biztató pillantást majd nagyot sóhajt és elrakja telefonját eredeti helyére.
- Köszönöm! Most pedig menjünk- biccentek az épület felé- Nincs vesztegetni való időnk. Két hét múlva vérhold , és anya szerint odabent máshogy telik az idő.. Sokkal gyorsabban-sóhajtok nagyot
Justin ujjait összekulcsolja enyémekkel, majd bólint egyet,hogy megértette. Érintésére szívem hevesebben kezdett verni ,s arca közelségére pillantásom az ajkain időzött ,melyet Ő is észre vett majd széles vigyorra húzta őket így kizökkentve engem felfokozott érzelmi állapotomból ,majd idegesen indultam meg a bejárat felé.
A templom belülről még hatalmasabb mint kívülről látszott és egyáltalán nem olyan mint amilyennek képzeltem. Sehol egy kereszt ,se egy gyóntató pad sőt még padsorok sincsenek benne csak egy hatalmas üres terem s belőle nyíló több mint 10 ajtó és lépcső sor.
-Azt hiszem ez nem lesz olyan egyszerű mint gondoltuk- morog idegesen Justin
-Egyesével haladunk- bólintottam majd az első baloldali lépcsősorhoz vettem az irányt.Ha jól emlékszem anya valami emelvényről beszélt egy eldugott toronyban szóval az ajtók mögött semmiképp sem lehet.
Már a harmadik lépcsősor mögötti helyet kutatjuk át,ami nem éppen lépcsőház szerűséghez vezet.. A lépcsők mindegyike egy külön emelvényre vezet a templomon belül,pedig egy óriás kör udvarra nézett. Az emelvényeken belül két ajtó volt külön külön termekkel amelyek szintén üresen álltak. Már már kételkedni kezdtem benne hogy jó helyen járunk e..
Idegesen caflatok az emelvény oldalában található ajtóhoz majd a döbbenettől szinte Justin karjaiba ugrok mert nem éppen erre számítottam.
Azt gondoltam h az "emelvényen van elrejtve az egyik toronyban" azt jelenteni h valami magas dolgon van elhelyezve egy mágikus tárgy vagy bármi... ehelyett..... a szó szoros értelmében egy ajtó mögött volt... Ahogy kinyitottam az ajtót sűrű kék örvénnyel néztem farkas szemet..
-Ezek szerint megtaláltuk..- pillant rám Jus nagy barna szemeivel.
Nagyot nyelek. Majd szemügyre veszem az ajtó mögött forgó kék örvényt ( lásd trailer 1.)
- Tudod még is hogy kell használni ??- mered rám Justin ideges tekintettel ,amiben ha nem tévedek egy kis félelem is megcsillant. Néhány másodpercig tétovázok mit is mondjak.. Ha az ott félelem volt akkor talán jobb ha nem tudja az igazságot.
-Mindjárt kiderül...- hirtelen megragadom karját majd beugrok vele az örvénybe. Mindkettőnk száját hangos sikoltások hagyják el és csak zuhanunk... zuhanunk a végtelenségig és kezd olyan érzésem lenni mintha soha nem lenne vége ,de aztán hirtelen erős puffanást érzek magam alatt ,s megérzem a talajt. Összeszorított szemeimet félve nyitom ki ,de semmit sem látok. Korom sötét nehezedik ránk ,s az átjáró hirtelen mint egy örvény felszívódik fejünk fölött.
-Justin?!!! -kiabálom nevét ,hisz szinte semmit sem látok..az egyetlen ami fény erőt ad az nem más mint én... a testem ami szüntelenül ragyog azóta is a fénytől ami jelen pillanatban csak a segítségemre válhat...
-Justin!!- próbálok talpra állni ,de mintha valami vissza tartana. mintha folyamatosan kiszívná belőlem az erőt. Felállok majd újra elesek. Aztán hirtelen hideg levegő csapja meg arcomat mintha valami elsuhant volna mellettem. Azonnal talpra állok majd körbe fordulok,de semmit sem látok.
-Emily!!- hallom Justin erőtlen sikolyát ,s azonnal rohanni kezdek a hang irányába.
Ahogy Justinhoz egyre közelebb érek úgy tompulnak el sikolyai ,mintha..nem is tudom.. kiszívnák belőle az erőt.. Még gyorsabban kezdek szaladni amennyire csak bírok majd megpillantom ahogy a földön fekszik. Nem vagyok enne biztos ,de mintha valami lebegne felette.
Aztán ahogy egész közel érek hozzá már tudom,biztosan tudom ,hogy az a valami tényleg ott van és kiszívja Justin energiáját, de ahogy már csak 2-3 méterre vagyok mintha megíjedne tőlem ,s azon nyomban eltűnik a sötétségben.
-Úristen Justin..Mondd ,hogy jól vagy!-térdelek mellé ,majd karomat lapockái alá csúztatom ,hogy segítsek neki felülni. Táskámból elő veszem a vizespalackot majd a szája elé tartom amiből kortyol néhány cseppet. Arcát vizsgálom majd kezeit de támadásnak azokon semmi jele.
-Mégis mi a franc volt ez??? Olyan volt mintha kiszívná belőled az életet??-nézek rá kétségbe esve ,s még mindig testét vizsgálom szemeimmel
- Ezek árnyak.. és nem az erőt akarta kiszívni belőlem, hanem az életet.- motyogja erőtlenül
-Miiiiii???- visítom
-Szerencsére időben jöttél.. és a legnagyobb szerencsénk az ,hogy ragyogsz...Nem bírják a fényt-húzza apró mosolyra ajkait.
-Még is hol a francban vagyunk...-pillantok körbe mintha látnék is valamit..
-Fogalmam sincs..de az biztos,hogy nem Erenfieldben..
2016. április 1., péntek
19.fejezet~ Indulás
Sziasztok!! Borzasztóan sajnálom ,hogy ennyire elcsúsztam a részekkel de rengeteg dolgom volt! Igyekszem mostantól sűrűbben hozni a részeket,de sajnos most is csak egy rövid részre volt időm,így holnap hozom a folytatását! Remélem velem tartotok. Köszönöm a több mint 3500 oldalmegjelenítést és a komikat! Ha tetszik jelezzétek továbbra is ,hogy velem vagytok! Jó olvasást :)))))
-Óriási hiba volt...-pattan fel mellőlem Justin ,ruháit összekapkodva a földröl.
-Hiba???.. Szerintem csodálatos volt- köszörülöm ki torkomból a szavakat.
-Ez soha többet nem fordulhat elö!- lép ki az ajtón majd becsapja maga mögött.
Az ágyon apróra húzom magam össze. Átölelem lábaimat majd csendben zokogok. Könnyeim szüntelenül folynak. Hogy lehetek ennyire hülye.. Hányszor fog még ez megtörténni??! Idióta módjára újra és újra megbízom benne. Elhiszem ,hogy érez valamit,hogy akár szerethetne is aztán koppanok. Kopp kopp folyamatosan.. Túlságosan hiszékeny és szeretet éhes vagyok. De többé nem leszek az. Útoljára hagytam igy magam megalázni Justin Biebernek.. S mindenki másnak.
Én a jó kis boszorkány.. És mit érek vele?? Semmit.. Soha többé nem akarok már Jó lenni..
Nem akarok többé sirni semmi és senki miatt. Erős leszek. Legyőzhetetlen. Egy igazi boszorkány!
Felállok az ágyról felveszem a földről a ruháimat majd gondolkodás nélkül kiviharzok Mr.Seggfej szobájából s egy szál fehérneműbe caflatok a szobám felé.
-Őmm..Emily?!- néz rám Ry kérdően a szobájából kilépve.
-El az utamból!-teszem magam elé kezemet ,intve hogy ne most akarjon kérdőre vonni
Szobámba érve szekrényemhez lépek. Céltudatosan keresgélek valami fekete gönc után mire végre a kezembe akad egy nadrág és egy lenge csipkés topp. Felhúzom a lapostalpú fekete bokacsizmám ,majd a bőrkabátom. Tökéletes nyugtázom magamban a tükröt bámulva. Így nem nézek ki jókislánynak. Összeszedem az asztalról a jegyzeteket melyek segítenek eljutni Erenfieldbe. Nem tudom mi lesz és ,hogy hol keressem sem a virágot sem a portált se semmit . Csak egyet tudok..minél messzebb akarok kerülni Biebertől!
Lerohanok az emeletről ,ki a házból egészen apám kocsiáig. Tétovázva szállok az autóba hisz a vezetés nem az erősségem ,s erre nincs varázsige. De ha legutóbb ment akkor remélem most is.
Kesztyűtartóban kotorászok a kulcs után de semmi.. Az ülés alatt és a műszerfalon sincs.. Francba sziszegem hangosan mire kopogtatnak az ablakon. Justin a kulcsot lóbálva vigyorog rám.
-Ezt keresed??
-Add azt ide!-szállok ki az ajtón
-Csak nem akartál nélkülem menni?-a tipikus vigyora ott virít az arcán.. Gyülölöm
-A legkevésbé sem vágyom rád!-köpöm oda a szavakat
-Egy órája még nem ezt mondtad -kacsint rám
-Egy órája még nem gyűlöltelek ennyire! Szóval ide a kulcsot mielőtt én veszem el tőled!- szúrom szemem mélyen az övéibe ,s felöltöm arcomra azt a vigyort amit Ő visel.
Arca komolyra vált. Tekintete ellágyúl majd mély levegőt vesz.
-Csak nem gondolod ,hogy elengedlek egyedül egy idegen világba??-néz komoran.
Akaratlanul is felszakad belőlem a kacagás.
Oldalra pillantok majd a hozzánk legközelebb lévő fát egy egyszerű mozdulattal erőfeszítés nélkül ,gyökerestől kicsavarom a földből s a levegőbe emelem.
-Látod ezt?-kérdem lenézően..
Néhány másodperc után lassan vissza helyezem helyére majd a földvarázslatával befedem a lukat s rengeteg tápanyagot juttatok a fának ,hogy helyre jöjjön,s szinte egyszerre virágokba és gyümölcsökben pompázik. Na ennyit a jókislányságról...
-Nincs rád szükségem! Most pedig add ide a kulcsot!- tartom elé tenyerem.
-Nem!- feleli majd engem kikerülve beszáll a kocsiba a vezető ülésre. Bekapcsolja a biztonsági övet ,s vigyorogva bámul rám.
Hát ez remek. Mozdulatlanul állok ,s csak figyelem Őt.Rájövök ,hogy ez az egyik oka annak hogy bele szerettem .A makacssága a hajthatatlansága ,s hogy minden úgy történik ahogy Ő akarja. Hiába ellenkezem.Ha jönni akar akkor jönni is fog...
-Óriási hiba volt...-pattan fel mellőlem Justin ,ruháit összekapkodva a földröl.
-Hiba???.. Szerintem csodálatos volt- köszörülöm ki torkomból a szavakat.
-Ez soha többet nem fordulhat elö!- lép ki az ajtón majd becsapja maga mögött.
Az ágyon apróra húzom magam össze. Átölelem lábaimat majd csendben zokogok. Könnyeim szüntelenül folynak. Hogy lehetek ennyire hülye.. Hányszor fog még ez megtörténni??! Idióta módjára újra és újra megbízom benne. Elhiszem ,hogy érez valamit,hogy akár szerethetne is aztán koppanok. Kopp kopp folyamatosan.. Túlságosan hiszékeny és szeretet éhes vagyok. De többé nem leszek az. Útoljára hagytam igy magam megalázni Justin Biebernek.. S mindenki másnak.
Én a jó kis boszorkány.. És mit érek vele?? Semmit.. Soha többé nem akarok már Jó lenni..
Nem akarok többé sirni semmi és senki miatt. Erős leszek. Legyőzhetetlen. Egy igazi boszorkány!
Felállok az ágyról felveszem a földről a ruháimat majd gondolkodás nélkül kiviharzok Mr.Seggfej szobájából s egy szál fehérneműbe caflatok a szobám felé.
-Őmm..Emily?!- néz rám Ry kérdően a szobájából kilépve.
-El az utamból!-teszem magam elé kezemet ,intve hogy ne most akarjon kérdőre vonni
Szobámba érve szekrényemhez lépek. Céltudatosan keresgélek valami fekete gönc után mire végre a kezembe akad egy nadrág és egy lenge csipkés topp. Felhúzom a lapostalpú fekete bokacsizmám ,majd a bőrkabátom. Tökéletes nyugtázom magamban a tükröt bámulva. Így nem nézek ki jókislánynak. Összeszedem az asztalról a jegyzeteket melyek segítenek eljutni Erenfieldbe. Nem tudom mi lesz és ,hogy hol keressem sem a virágot sem a portált se semmit . Csak egyet tudok..minél messzebb akarok kerülni Biebertől!
Lerohanok az emeletről ,ki a házból egészen apám kocsiáig. Tétovázva szállok az autóba hisz a vezetés nem az erősségem ,s erre nincs varázsige. De ha legutóbb ment akkor remélem most is.
Kesztyűtartóban kotorászok a kulcs után de semmi.. Az ülés alatt és a műszerfalon sincs.. Francba sziszegem hangosan mire kopogtatnak az ablakon. Justin a kulcsot lóbálva vigyorog rám.
-Ezt keresed??
-Add azt ide!-szállok ki az ajtón
-Csak nem akartál nélkülem menni?-a tipikus vigyora ott virít az arcán.. Gyülölöm
-A legkevésbé sem vágyom rád!-köpöm oda a szavakat
-Egy órája még nem ezt mondtad -kacsint rám
-Egy órája még nem gyűlöltelek ennyire! Szóval ide a kulcsot mielőtt én veszem el tőled!- szúrom szemem mélyen az övéibe ,s felöltöm arcomra azt a vigyort amit Ő visel.
Arca komolyra vált. Tekintete ellágyúl majd mély levegőt vesz.
-Csak nem gondolod ,hogy elengedlek egyedül egy idegen világba??-néz komoran.
Akaratlanul is felszakad belőlem a kacagás.
Oldalra pillantok majd a hozzánk legközelebb lévő fát egy egyszerű mozdulattal erőfeszítés nélkül ,gyökerestől kicsavarom a földből s a levegőbe emelem.
-Látod ezt?-kérdem lenézően..
Néhány másodperc után lassan vissza helyezem helyére majd a földvarázslatával befedem a lukat s rengeteg tápanyagot juttatok a fának ,hogy helyre jöjjön,s szinte egyszerre virágokba és gyümölcsökben pompázik. Na ennyit a jókislányságról...
-Nincs rád szükségem! Most pedig add ide a kulcsot!- tartom elé tenyerem.
-Nem!- feleli majd engem kikerülve beszáll a kocsiba a vezető ülésre. Bekapcsolja a biztonsági övet ,s vigyorogva bámul rám.
Hát ez remek. Mozdulatlanul állok ,s csak figyelem Őt.Rájövök ,hogy ez az egyik oka annak hogy bele szerettem .A makacssága a hajthatatlansága ,s hogy minden úgy történik ahogy Ő akarja. Hiába ellenkezem.Ha jönni akar akkor jönni is fog...
2016. március 15., kedd
18.fejezet Gyönyör
Fülsüketítő visítás szeli ketté a levegőt. Ajkaink elválnak egymástól majd Ry ilyedt tekintettel néz szemeimben. Nem tudom ,hogy a csók miatt vagy a sziréna hangja miatt .Minden esetre Én a csók miatt aggódok most jobban.. Ugy tekintek rá mint a bátyámra és most meg megcsokol..
-Itt vannak –suttogja ,mire az előtér megtelik fekete ruhás fegyverekkel felszerelt vadászokkal.
-Kik vannak itt??- nézek rá zavarodottan, de Ő válaszra sem méltatva fordul a többiek felé
- Isaac!! –kiáltja el magát mire egy barna göndör hajú kék szemű elég jóképű srác lép elő a tömegből.
-Te itt maradsz és vigyázol Emilyre! A többiek pedig a helyükre,ahogy gyakoroltuk.!-adja az utasításokat
-De főnök! Szükségetek van rám! Mért pont Én maradjak itt vele???- pillant rám lenézően, micsoda meglepetés..
-Mert azt mondtam!- szegezi tekintetét övébe ,majd a többiekkel együtt kiviharzik az épületből.
-Mi folyik itt?? Mégis kik vannak itt?- vonom kérdőre ,de Ő csak idegesen ide –oda mászkál
-Héé!-fogom meg karját mire rám kapja tekintetét és szemébe valami olyat pillantok meg amit még életemben soha nem láttam.
-A szemed! – kezdek hátrálni- Arany színű lett !- bámulok rá tátott szájjal ,mire széles vigyorra húzza ajkait.
-Csak nem félsz tőlem?- lépked felém gonosz tekintettel
-Nem! –jelentem ki teljes nyugodtsággal majd magamra erőltetek egy hatalmas mosolyt ,pedig belülről szinte remegek az ismeretlen teremtmény elém táruló látványától
Szájában hatalmas hegyes fogak égtelenkednek , fülei hosszú hegyes végződésűvé változtak,akár egy …
-Farkas- suttogom amit persze Ő is hall és ha lehet az a vigyor az arcán még hatalmasabb lett
-Isaac! –lép ki apám a nappaliból – Uralkodj magadon, vagy mehetsz vissza a vermedbe! –parancsol rá
-Sajnálom Uram!!- húzza vissza fogait
-Ne Tőlem kérj bocsánatot!-biccent felém fejével
- Sajnálom ha megijesztettelek - köszörüli ki torkából
-Ugyan! Egyáltalán nem ijedtem meg- hazudom egy apró mosoly kíséretében ,amire Isaac szólásra nyitja száját majd inkább megfordul és apámhoz lépked.
-Velük kellett volna mennem!-sugja oda
-Nekik Emily kell! Rá kell vigyáznod ,Én nem tudom megvédeni…-pillant felém keserűen
-Elmondanátok végre mi a franc folyik itt?!!! – indulok meg feléjük idegesen, hisz itt állok és rólam sugdolóznak..
-A boszorkány itt van- feleli végül apám egy sóhaj közepette
-MIIIII???? És Ryanék egyedül mentek oda?? Igaza van Isaacnek velük kellett volna mennünk segíteni!- Indulok meg kabátomért
-Emily!-hallom apám parancsoló hangját- Te kellesz neki, nem a csapat! Akkor van a legnagyobb esélyünk ha itt maradsz biztonságban amíg ki nem találunk valamit! Túl gyengénk vagyunk ellene!
-Akkor elmegyek a Vérvirágért,hogy anya megerősödjön!! –jelentem ki mire apám arca elkomorul
-Azt hiszem ezt már megbeszéltük! Egyedül amúgy sem mész sehova!
-Akkor talán Isaac elkísérhetne- mosolygok rá , Ő pedig értetlenül figyel hisz nem tud az egészről semmit
A bejárati ajtó hirtelen kivágódik. Megkönnyebbülve fordulok felé ,hogy Ryanék ilyen hamar visszatértek. Ám nem az a látvány fogad amire számítok.
Justin utolsó slukkot szívva cigijébe a földre dobja majd eltapossa azt,s a fehér füstfelhőt fokozatosan kifújva tüdejéből lépked felénk. Bevallom a látvány elég szexi de ettől függetlenül még gyűlölöm Őt.
-Kizárt dolog!-teszi kezeit nadrágzsebébe
-Mit keresel itt?- teszem fel első kérdésem a több ezer közül
-Szólt a sziréna- rántja meg lazán vállát
-Óóóó..és te meghallottad egészen Kanadából?-teszem csípőre kezem ,hisz nem gondolja ,hogy elhiszek egy ekkora hazugságot…
-Nem is volt Kanadába- motyogja Isaac
-Kussolj Te korcs és húzz el innen-ordít rá Justin mire látom ,hogy Isaacbe is felmegy a pumpa így gyorsan hozzá lépek
-Nyugi, ne is foglalkozz vele. Menjetek be inkább apával a nappaliba.
-Elmegyek és rögtön falkát csinálsz a csapatból?- szegezi röhögve kérdését apámhoz
-Te részeg vagy!- nézek rajta végig. Szemei csillognak ,folyamatosan egyik lábáról a másikra áll és csak úgy árad belőle a pia szag…
-Feküdj le inkább! –fogom meg karját majd az emelet felé kezdem húzni . Mikor szobája elé érünk kitartom tenyerem ,jelezve ,hogy adja ide a kulcsot mivel mikor elment bezárta az ajtót így előtte hiába próbáltam nem tudtam bejutni.
Fürge ujjai gyorsan előhalásszák nadrág zsebéből majd belépünk az ajtón.
A szoba egyáltalán nem úgy fest ,mint amire számítottam..
Üresnek gondoltam ..maximum egy két ott felejtett ruha darabbal ..ehelyett a szöges ellentéte fogadott..
A szoba teljesen berendezve. Minden darab a helyén, mintha el sem ment volna
Míg én az ajtóban bámészkodok Justin elterül az ágyán s mélyet szippant a levegőből
-Igaz amit Isaac mondott?? -indulok meg felé
-Mért beszélünk egyáltalán Isaacről? -húz karomnál fogva magához
-Justin!-parancsolok rá, majd legurulok puha testéről és elhelyezkedem mellette
-Igaz ,hogy nem mentél el? -bámulom a plafont ,s Ő is így tesz
-Nem tudtam elmenni... csak álltam a repülőtéren, figyelve ahogy a gép a magasba emelkedik. Aztán megpillantottalak és...nem tudom. Nem tudom jól döntöttem e.Viszont neked pedig nagy szerencséd ,hogy ott voltam.. Majdnem meghaltál..- nyel nagyot. Szavai hallatán döbbentség ül ki arcomra. Ajkaim elválnak egymástól. Szólásra nyilnak majd meggondolják magukat
- Mért nem jöttél vissza?Mért nem szóltál ,hogy nem mentél el?-szólalok meg néhány perc múlva
-Visszajöttem, nem is egyszer csak te kómában voltál . Aztán úgy éreztem nem bírok a közeledben maradni ..-fordul felém- Nem tudom mik azok az érzelmek,de az amit Te váltasz ki belőlem a puszta jelenléteddel rohadtul megrémiszt- simít végig arcomon. Alkoholtól csillogó barna szemei megbabonáznak. Nem birom levenni róla tekintetem, s a szivemen lévő hatalmas nyomás szépen lassan levetkőzi magát szavai hallatán,mely azóta burkolózott közé ,hogy elhitette velem örökre elveszítettem.
- Azóta félek ezektől az érzésektől mióta a suli mosdójának falához szorítottál- húzódik arcomra mosoly ,s az Ő szája szélén is az játszik.
-Nem eshetek beléd... Még ha ez lehetséges akkor sem.. -teszi kezét arcomra majd gondolkodás nélkül csap le ajkaimra. Csókja mindent elmond..vad,tüzesz ,szenvedélyes, akár csak az enyém mely annyira vágyott ,hogy újra Justin ajkaira simulhasson .
Csípőmnél fogva felemel majd a hátamra fektet és felém kerekedik,de ajkai nem eresztik enyémet e néhány mozdulat alatt sem. Kezei nyakamat cirógatják,s lassan elindulnak lefele. A pólóm alsó szegélyénél megállnak majd Jus elválik tőlem ,s kisfiús engedélyt kérő tekintettel bámul rám . Egy csodálkozó mosoly kúszik fel arcomra. Sosem gondoltam volna hogy Justin Biebernek van egy ilyen oldalai is . Aprót bólintok majd egy pillanat alatt lekapja rólam felsőmet , s hasam aljától felfelé haladva apró csókokat lehel bőrömre. Testem bizseregni kezd a jóleső érzéstől, s halk nyögések hagyják el ajkaim. Jus felém emeli tekintetét , s a kisfiús kinézet rég eltünt arcáról. Helyét a perverz pillantás , s a kielégülési vágy vette át. Pólóját áthúzza feje felett majd a padlóra dobja. Rosszfiús tekintetét enyéimbe fúrja majd ismét visszatér ajkaimhoz. Balkezemmel hajába túrok, jobb kezemmel pedig végig simítok hátán lévő összes izmán szépen aprólékosan. Érintésem hatására izmai megfeszülnek minden egyes másodpercben ,majd kezem után kap s fejem felé szorítja azt. Szemeim
kinyitom majd értetlenül figyelem reakcióját. Jobb kezével kigombolja nadrágom majd lefelé kezdi tolni. Csípőmet megemelem segítségül majd feláll az ágyról ,s elvégzi az utolsó simításokat.
Lassan a szekrény felé lépked majd egy fekete szíjat vesz elő belőle. Szemeit rám szegezi az én testem pedig összerezzen az öv látványától. Még is mi a francot akar azzal.
-Jus..-szólalok meg halkan
-Shhh..Bízz bennem – helyezkedik el ismét felettem majd ajkai újra lecsapnak,kezeim pedig vándorútnak indulnak. Jus hirtelen elkapja mielőtt bőréhez érhetnék majd fejem felé szorítva mindkét kezem körbe tekeri a szíjal ,s az ágy felett lévő vastag csőhöz erősíti
Összeráncolt tekintettel figyelem mégis mi a francot művel
-Ne félj, nem foglak bántani -súgja fülembe majd végig simít testemen és érintésétől ismét bizseregni kezdek mindenhol..
Lassan lehámozza rólam fehérneműmet ,s útját követve végig csókolja combomat egészen a bokámig
Az izgatottságtól szinte levegőt sem kapok csak zihálok amit Ő is észrevesz ,s ha lehet még kínzóbb lassúsággal szabadul meg ruháitól ,s helyezi fel az ezüstös tasak tartalmát
Ismét elhelyezkedik felettem. Nyakamat csókolgatja egészen a mellemig. Hangosan nyögök az érzéstől amit kivált belőlem ,úgy érzem a vágytól mindjárt szétrobbanok
-Justin- nyögöm nevét
-Mondd ki..-kínoz tovább gyengéd csókjaival
-Justin..-mocorgok alatta csípőmet férfiasságának emelve
-Mondd ki...
-Kérlek- nyögöm elhaló hangon
-Örömmel- húzódik arcára az a tipikus szexis ördögi vigyora majd lassan belém csúsztatja a gyönyörhöz vezető férfiasságát
Ahogy belém hatol egy kisebb fajta sikoly hagyja el számat a hirtelen jött fájdalomtól
-Te szűz vagy? – néz rám rémült tekintettel. Szégyenlősen bólintok egy aprót az Ő arca pedig komolyra vált.
Olyan lassan és óvatosan mozog bennem amennyire csak képes rá,s látom megfeszült testén mennyire nehezére esik mindez.
Néhány perc után a fájdalom szinte teljesen elmúlik és átveszi valami más a helyét. Az élvezet.
Érzem ahogy arcom kipirul ,gyomrom megtelik bizsergéssel és én csak élvezem. Élvezem a helyzetet ,élvezem ,hogy Justin végre itt van és mind azt amit éppen velem tesz.
Reakciómat látva tempóján gyorsítani kezd, s mind arra amire azt hittem már jobb nem lehet totálisan rácáfol.
Arcát nyakamba temeti ,s közbe apró csókokat lehel rá én pedig úgy érzem mindjárt felrobbanok ,átlépek azon a bizonyos gyönyör kapuján..
Hogy beleszerettem e??? Totálisan biztos vagyok benne 100%-ig ,hogy igen!!!
-Itt vannak –suttogja ,mire az előtér megtelik fekete ruhás fegyverekkel felszerelt vadászokkal.
-Kik vannak itt??- nézek rá zavarodottan, de Ő válaszra sem méltatva fordul a többiek felé
- Isaac!! –kiáltja el magát mire egy barna göndör hajú kék szemű elég jóképű srác lép elő a tömegből.
-Te itt maradsz és vigyázol Emilyre! A többiek pedig a helyükre,ahogy gyakoroltuk.!-adja az utasításokat
-De főnök! Szükségetek van rám! Mért pont Én maradjak itt vele???- pillant rám lenézően, micsoda meglepetés..
-Mert azt mondtam!- szegezi tekintetét övébe ,majd a többiekkel együtt kiviharzik az épületből.
-Mi folyik itt?? Mégis kik vannak itt?- vonom kérdőre ,de Ő csak idegesen ide –oda mászkál
-Héé!-fogom meg karját mire rám kapja tekintetét és szemébe valami olyat pillantok meg amit még életemben soha nem láttam.
-A szemed! – kezdek hátrálni- Arany színű lett !- bámulok rá tátott szájjal ,mire széles vigyorra húzza ajkait.
-Csak nem félsz tőlem?- lépked felém gonosz tekintettel
-Nem! –jelentem ki teljes nyugodtsággal majd magamra erőltetek egy hatalmas mosolyt ,pedig belülről szinte remegek az ismeretlen teremtmény elém táruló látványától
Szájában hatalmas hegyes fogak égtelenkednek , fülei hosszú hegyes végződésűvé változtak,akár egy …
-Farkas- suttogom amit persze Ő is hall és ha lehet az a vigyor az arcán még hatalmasabb lett
-Isaac! –lép ki apám a nappaliból – Uralkodj magadon, vagy mehetsz vissza a vermedbe! –parancsol rá
-Sajnálom Uram!!- húzza vissza fogait
-Ne Tőlem kérj bocsánatot!-biccent felém fejével
- Sajnálom ha megijesztettelek - köszörüli ki torkából
-Ugyan! Egyáltalán nem ijedtem meg- hazudom egy apró mosoly kíséretében ,amire Isaac szólásra nyitja száját majd inkább megfordul és apámhoz lépked.
-Velük kellett volna mennem!-sugja oda
-Nekik Emily kell! Rá kell vigyáznod ,Én nem tudom megvédeni…-pillant felém keserűen
-Elmondanátok végre mi a franc folyik itt?!!! – indulok meg feléjük idegesen, hisz itt állok és rólam sugdolóznak..
-A boszorkány itt van- feleli végül apám egy sóhaj közepette
-MIIIII???? És Ryanék egyedül mentek oda?? Igaza van Isaacnek velük kellett volna mennünk segíteni!- Indulok meg kabátomért
-Emily!-hallom apám parancsoló hangját- Te kellesz neki, nem a csapat! Akkor van a legnagyobb esélyünk ha itt maradsz biztonságban amíg ki nem találunk valamit! Túl gyengénk vagyunk ellene!
-Akkor elmegyek a Vérvirágért,hogy anya megerősödjön!! –jelentem ki mire apám arca elkomorul
-Azt hiszem ezt már megbeszéltük! Egyedül amúgy sem mész sehova!
-Akkor talán Isaac elkísérhetne- mosolygok rá , Ő pedig értetlenül figyel hisz nem tud az egészről semmit
A bejárati ajtó hirtelen kivágódik. Megkönnyebbülve fordulok felé ,hogy Ryanék ilyen hamar visszatértek. Ám nem az a látvány fogad amire számítok.
Justin utolsó slukkot szívva cigijébe a földre dobja majd eltapossa azt,s a fehér füstfelhőt fokozatosan kifújva tüdejéből lépked felénk. Bevallom a látvány elég szexi de ettől függetlenül még gyűlölöm Őt.
-Kizárt dolog!-teszi kezeit nadrágzsebébe
-Mit keresel itt?- teszem fel első kérdésem a több ezer közül
-Szólt a sziréna- rántja meg lazán vállát
-Óóóó..és te meghallottad egészen Kanadából?-teszem csípőre kezem ,hisz nem gondolja ,hogy elhiszek egy ekkora hazugságot…
-Nem is volt Kanadába- motyogja Isaac
-Kussolj Te korcs és húzz el innen-ordít rá Justin mire látom ,hogy Isaacbe is felmegy a pumpa így gyorsan hozzá lépek
-Nyugi, ne is foglalkozz vele. Menjetek be inkább apával a nappaliba.
-Elmegyek és rögtön falkát csinálsz a csapatból?- szegezi röhögve kérdését apámhoz
-Te részeg vagy!- nézek rajta végig. Szemei csillognak ,folyamatosan egyik lábáról a másikra áll és csak úgy árad belőle a pia szag…
-Feküdj le inkább! –fogom meg karját majd az emelet felé kezdem húzni . Mikor szobája elé érünk kitartom tenyerem ,jelezve ,hogy adja ide a kulcsot mivel mikor elment bezárta az ajtót így előtte hiába próbáltam nem tudtam bejutni.
Fürge ujjai gyorsan előhalásszák nadrág zsebéből majd belépünk az ajtón.
A szoba egyáltalán nem úgy fest ,mint amire számítottam..
Üresnek gondoltam ..maximum egy két ott felejtett ruha darabbal ..ehelyett a szöges ellentéte fogadott..
A szoba teljesen berendezve. Minden darab a helyén, mintha el sem ment volna
Míg én az ajtóban bámészkodok Justin elterül az ágyán s mélyet szippant a levegőből
-Igaz amit Isaac mondott?? -indulok meg felé
-Mért beszélünk egyáltalán Isaacről? -húz karomnál fogva magához
-Justin!-parancsolok rá, majd legurulok puha testéről és elhelyezkedem mellette
-Igaz ,hogy nem mentél el? -bámulom a plafont ,s Ő is így tesz
-Nem tudtam elmenni... csak álltam a repülőtéren, figyelve ahogy a gép a magasba emelkedik. Aztán megpillantottalak és...nem tudom. Nem tudom jól döntöttem e.Viszont neked pedig nagy szerencséd ,hogy ott voltam.. Majdnem meghaltál..- nyel nagyot. Szavai hallatán döbbentség ül ki arcomra. Ajkaim elválnak egymástól. Szólásra nyilnak majd meggondolják magukat
- Mért nem jöttél vissza?Mért nem szóltál ,hogy nem mentél el?-szólalok meg néhány perc múlva
-Visszajöttem, nem is egyszer csak te kómában voltál . Aztán úgy éreztem nem bírok a közeledben maradni ..-fordul felém- Nem tudom mik azok az érzelmek,de az amit Te váltasz ki belőlem a puszta jelenléteddel rohadtul megrémiszt- simít végig arcomon. Alkoholtól csillogó barna szemei megbabonáznak. Nem birom levenni róla tekintetem, s a szivemen lévő hatalmas nyomás szépen lassan levetkőzi magát szavai hallatán,mely azóta burkolózott közé ,hogy elhitette velem örökre elveszítettem.
- Azóta félek ezektől az érzésektől mióta a suli mosdójának falához szorítottál- húzódik arcomra mosoly ,s az Ő szája szélén is az játszik.
-Nem eshetek beléd... Még ha ez lehetséges akkor sem.. -teszi kezét arcomra majd gondolkodás nélkül csap le ajkaimra. Csókja mindent elmond..vad,tüzesz ,szenvedélyes, akár csak az enyém mely annyira vágyott ,hogy újra Justin ajkaira simulhasson .
Csípőmnél fogva felemel majd a hátamra fektet és felém kerekedik,de ajkai nem eresztik enyémet e néhány mozdulat alatt sem. Kezei nyakamat cirógatják,s lassan elindulnak lefele. A pólóm alsó szegélyénél megállnak majd Jus elválik tőlem ,s kisfiús engedélyt kérő tekintettel bámul rám . Egy csodálkozó mosoly kúszik fel arcomra. Sosem gondoltam volna hogy Justin Biebernek van egy ilyen oldalai is . Aprót bólintok majd egy pillanat alatt lekapja rólam felsőmet , s hasam aljától felfelé haladva apró csókokat lehel bőrömre. Testem bizseregni kezd a jóleső érzéstől, s halk nyögések hagyják el ajkaim. Jus felém emeli tekintetét , s a kisfiús kinézet rég eltünt arcáról. Helyét a perverz pillantás , s a kielégülési vágy vette át. Pólóját áthúzza feje felett majd a padlóra dobja. Rosszfiús tekintetét enyéimbe fúrja majd ismét visszatér ajkaimhoz. Balkezemmel hajába túrok, jobb kezemmel pedig végig simítok hátán lévő összes izmán szépen aprólékosan. Érintésem hatására izmai megfeszülnek minden egyes másodpercben ,majd kezem után kap s fejem felé szorítja azt. Szemeim
kinyitom majd értetlenül figyelem reakcióját. Jobb kezével kigombolja nadrágom majd lefelé kezdi tolni. Csípőmet megemelem segítségül majd feláll az ágyról ,s elvégzi az utolsó simításokat.
Lassan a szekrény felé lépked majd egy fekete szíjat vesz elő belőle. Szemeit rám szegezi az én testem pedig összerezzen az öv látványától. Még is mi a francot akar azzal.
-Jus..-szólalok meg halkan
-Shhh..Bízz bennem – helyezkedik el ismét felettem majd ajkai újra lecsapnak,kezeim pedig vándorútnak indulnak. Jus hirtelen elkapja mielőtt bőréhez érhetnék majd fejem felé szorítva mindkét kezem körbe tekeri a szíjal ,s az ágy felett lévő vastag csőhöz erősíti
Összeráncolt tekintettel figyelem mégis mi a francot művel
-Ne félj, nem foglak bántani -súgja fülembe majd végig simít testemen és érintésétől ismét bizseregni kezdek mindenhol..
Lassan lehámozza rólam fehérneműmet ,s útját követve végig csókolja combomat egészen a bokámig
Az izgatottságtól szinte levegőt sem kapok csak zihálok amit Ő is észrevesz ,s ha lehet még kínzóbb lassúsággal szabadul meg ruháitól ,s helyezi fel az ezüstös tasak tartalmát
Ismét elhelyezkedik felettem. Nyakamat csókolgatja egészen a mellemig. Hangosan nyögök az érzéstől amit kivált belőlem ,úgy érzem a vágytól mindjárt szétrobbanok
-Justin- nyögöm nevét
-Mondd ki..-kínoz tovább gyengéd csókjaival
-Justin..-mocorgok alatta csípőmet férfiasságának emelve
-Mondd ki...
-Kérlek- nyögöm elhaló hangon
-Örömmel- húzódik arcára az a tipikus szexis ördögi vigyora majd lassan belém csúsztatja a gyönyörhöz vezető férfiasságát
Ahogy belém hatol egy kisebb fajta sikoly hagyja el számat a hirtelen jött fájdalomtól
-Te szűz vagy? – néz rám rémült tekintettel. Szégyenlősen bólintok egy aprót az Ő arca pedig komolyra vált.
Olyan lassan és óvatosan mozog bennem amennyire csak képes rá,s látom megfeszült testén mennyire nehezére esik mindez.
Néhány perc után a fájdalom szinte teljesen elmúlik és átveszi valami más a helyét. Az élvezet.
Érzem ahogy arcom kipirul ,gyomrom megtelik bizsergéssel és én csak élvezem. Élvezem a helyzetet ,élvezem ,hogy Justin végre itt van és mind azt amit éppen velem tesz.
Reakciómat látva tempóján gyorsítani kezd, s mind arra amire azt hittem már jobb nem lehet totálisan rácáfol.
Arcát nyakamba temeti ,s közbe apró csókokat lehel rá én pedig úgy érzem mindjárt felrobbanok ,átlépek azon a bizonyos gyönyör kapuján..
Hogy beleszerettem e??? Totálisan biztos vagyok benne 100%-ig ,hogy igen!!!
2016. február 15., hétfő
17.fejezet ~ Hiányoztál
Sziasztok! Meghoztam az új részt! Előre is elnézést az esedékes helyesírási hibákért de telefonról irtam és már nem volt időm átnézni. Remélem tetszeni fog ennek ellenére is. Jó olvasást. Puszil mindenkit Chanel
-Kicsim!-hallom anyám lágy hangját amint belefészkeli magát fülembe.
Lassan hunyorítva nyitom ki szemeimet .Nehezen szokom meg a fény erősségét mely bevilágítja a szobát.
-Hol vagyok?-kérdem remegő hangon,mivel a körülöttem lévő környezet egyáltalán nem ismerős.
-Apádnál -mosolyográm ,s ahogy a szemeire nézek újra elönt a keserű bűntudat..
-Miért vagyunk itt? Becsapott minket és te ennyi év hazugság után megbocsájtottál neki?- pillantok rá dühesen ,bár tudom úgy sem látja..
- Ez hosszú történet és majd idővel megérted.. Még is hova mehetnénk.. Magatehetetlen vagyok.. Te átlépted a határt. A fájdalomtól elájultál .Majdnem meghaltál!! Apáddal az utolsó pillanatban értünk oda. Mindenki előtt varázsolnom kellett ,hogy megmentselek.A belső szerveid teljesen megégtek a bűbájtól. Egy hónapig kellett kómában tartanom ,hogy felépülj. Túl messzire mentél..Egy vadász miatt...Úgy hogy ne merészelj számon kérni mit miért teszek- mered anyám a semmibe
-Egy hónapig? -üvöltök fel a döbbenettől - Hol van Justin?- szorongatom a takaróm szélét a választól félve
- Kicsim, elment és nem fog vissza jönni. Hidd el igy lesz a legjobb. -Sóhajt lemondóan .Nem szólok semmit csak bámulok magam elé.
-Most inkább magadra hagylak.
-Bob!-kiáltja el magát mire egy fekete bőrű 40es éveiben járó magas testes férfi lép be az ajtón. Anyámat megkarolja majd lassan az ajtó felé vezeti
-Anya!-kiáltok utánuk.- Miért nem gyógyitottad meg magad?- vetek kérdő pillantásokat felé
-Mert nem tudom- húzza hamis mosolyra ajkait majd kilépnek az ajtón .
Elment..elment.. Vizhangzik még mindíg fejemben,s be villan a kép amint a hatalmas kifutón a repülőgép a magasba emelkedik.
Szívem összeszorul. Könnycseppek lassan egyenkét kúsznak végig arcomon eláztatva azt. Fejemet a párnába temetem ,hogy elfojtsam zokogásom hangját.
* 1 héttel később
Már egy hete apám házában lévő könyvtárat bújom remélve ,hogy találok valamit ami segíthet meggyógyitani anyát.
Azóta semmi sem változott. Legalább 80an lakjuk ezt a hatalmas házat ,de igy is egyedül érzem magam. Apámmal egy szót sem beszéltem,Ryant pedig amikor csak lehet próbálom elkerülni. Szeretnék tőle bocsánatot kérni de nem tudom hogyan is kezdjek bele és félek mi lesz a reakciója.
Így a napjaim nagy részét a könyvtárban bezárkózva töltöm. De be kell valljam kezdek belefáradni. Egy hét ,és semmit még egy utaló jelet sem találtam mi lehet az oka ,hogy nem tudom anyát meggyógyitani és mi lehetne ami segítene..
Már az 50.könyvet lapozom át amikor megakad a szemem egy oldalon.
Amelyen egy vörös virág pompázik szinte energiát sugározva az emberi szemnek, s alatta ez olvasható :
"Vérvirág: Hatalmas erejéről ismert gyógyító erővel rendelkező növény. A megfelelő módon elkészítve egy nagy erejű boszorkány erejével akár bármilyen betegséget meggyógyíthat.
A virág magjából főzetet készíts amelyet sárkány fűvel és varázs gombával bolondíts meg a tökéletes hatás eléréséért. A főzetet akkor kell elkészíteni amikor a vérhold az ég legmagasabb pontjára emelkedik . A főzetet kend a gyógyítani kívánt felületre , koncentrálj erősen majd mondd el a varázsigét: 'Phil infer nothretinas bloody moon and in sectian doro '.Majd nincs más dolgod mint egy napig pihentetni a főzetet a sérült felületen. De ne feledd , vannak olyan esetek melyek nem gyógyíthatóak!"
Végre valami ami segíthet ,könnyebbülök meg e sorokat olvasva. A könyvet hónom alá kapom majd elindulok az elő csarnok irányába megkeresni anyámat. Ry szobájához érek majd megtorpanok. Talán itt lenne az ideje ,hogy megbeszéljem vele a dolgokat .Nagy levegőt veszek s mielőtt meggondolhatnám magam bekopog az ajtón.
-Egy pillanat -hallom hangját. Valakivel épp telefonál.
'- Teljesen elzárkózott. Senkivel sem beszél. Szüksége van rád nem érted .- akaratomon kívül is hallom üvöltő szavait
- De ő nem egy gonosz boszorkány.. Ő Emily!
- Akkor mért jöttél vissza mikor kómába került? Ha ? Ne mondd hogy nem jelent neked semmit!!
- Régóta ismerlek.. Tudom milyen ha törődsz valakivel . Ha nem érte akkor miattam gyere vissza.
-Te tudod mit csinálsz ,de hidd el ezt még megfogod bánni. '
Gondolkodás nélkül kezdek rohanni majd bebújok az egyik hatalmas ablakon lógó sötétítő mögé. Nem. Ez most nekem túl sok. Nem készültem fel erre a beszélgetésre pedig számtalan kérdés kavarog bennem.
Hogy értette ,hogy itt volt? Visszajött? Miattam? Tudnom kell. Mire rá veszem magam hogy elinduljak Ry ajtaja becsapódik majd lépteket hallok melyek egyre felém közelednek. Visszafojtott lélegzettel állok remélve ,hogy nem vesz észre hisz akkor én leszek a nap legnagyobb idiótája. Nagyot sóhajtok mikor hallom a lépéseket egyre távolodni magamtól. Elhúzom a sötétítőt és kilépek búvó helyemről majd elindulok eredeti uticélom felé. Ha itt volt ,anya mért nem mondta? Miért hagyott abban a tudatban ,hogy elment és nem fog vissza jönni.. És Ry szavai hallatán nem tudom mit gondoljak. Nagyon jól.esett amit mondott neki .Hogy.próbált védeni annak ellenére is amit tettem vele. Bocsánatot kell tőle kérnem!
- Anya! -pillantom meg miközben épp a konyhában teát szürcsölget apámmal az oldalán.
-Találtam valamit-ülök le velük szembe majd apám elé teszem a könyvet ,s amint rá pillant homloka ráncokba szalad.
- E szerint a könyv szerint a vérvirág magja segíthetne rajtad - húzom halvány mosolyra ajkaim ,de anyám arcán nem örömöt látok hanem inkább dühöt..
- Felejtsd el!- jelenti ki komoran
-Mi ..Miért? Végre találtam valamit ami segíthet ,miért utasítod el?-meredek rá majd apámra aki ugyanolyan dühösen pillant felém mintha valami rosszat tettem volna.
-Mert ezeket a varázsnövényeket a mi világunkban nem lehet beszerezni- ad választ apám anyám helyett
-Ezt meg hogy érted? - nézek rá értetlenül
-Ezek csak egy másik világban teremnek- ad kérdésemre választ
-Tudomásom szerint én vagyok a kulcs! Elmegyek érte!
- Ez nem ilyen egyszerű -teszi anyám kézfejét enyémre
-Akkor magyarázd el- húzom el karomat
- A világok közti mozgást lekorlátoztuk mikor a Sötét boszorkány félig rombolta Erenfieldet. Miután legyőztük ,
a kulcs hatalmát rád ruháztam ,hogy többé más ne használhassa és az ott élő lények békében élhessenek -magyarázza anyám választ adva az első számú lérdésemre,hogy miért én vagyok a kulcs. Apám arcán idegességet pillantok meg. Álla megfeszül ,keze ökölbe szorul majd mély levegőt vesz ,s mikor meglátja ,hogy szemem sarkából őt figyelem ujjait kiegyenesíti majd mosolyt húz szája szélére.
- A kulcsot csak a régi templomukban lehet aktiválni és Erenfieldben is csak egyetlen portál nyílik. Azt sem tudom ,hogy létezik e még az a hely. 10éve nem jártam ott és már akkor is veszélyes volt. Nem engedem ,hogy az életed kockáztasd! Hidd el boldogulok igy is - mosolyog rám megtört arcával
- Nem!-pattanok fel helyemről.-Nem hagyom ,hogy így éld le a hátra lévő életed!-ordítok rá majd magamhoz veszem a könyvet és kiviharzok a konyhából.
-Áú! - kiáltok fel fejemet fogva. Az előttem álló Ryan csak mozdulatlanul áll az ütközésünk ellenére. Annyir elmerültem az előbb elhangzottakba ,hogy észre sem vettem.
Szónélkül állunk egymás szemébe nézve,majd felém lép és szorosan magához ölel. Jól esik ölelése ,nagyon hiányzott már ,hogy végre együtt legyünk.
Könnycseppjeim újra utqt nyernek maguknak ahogy beszívom mélyen illatát.
-Sajnálom! Annyira sajnálom. - fúrom fejem mellkasába.
-Shh. Semmi baj. Nem haragszom - emeli fel államat hogy szemébe nézzek.
-Hiányoztál- súgja arcomba mely hatására egy mély megkönnyebbült levegőt veszek
-Te is nekem - mosolyodom el. Majd letöeli az arcomon ékeskedő könnycseppeket
- Imádom a mosolyod - suttogja mélyen szemembe nézve majd ajkai enyémre tapadnak.
-Kicsim!-hallom anyám lágy hangját amint belefészkeli magát fülembe.
Lassan hunyorítva nyitom ki szemeimet .Nehezen szokom meg a fény erősségét mely bevilágítja a szobát.
-Hol vagyok?-kérdem remegő hangon,mivel a körülöttem lévő környezet egyáltalán nem ismerős.
-Apádnál -mosolyográm ,s ahogy a szemeire nézek újra elönt a keserű bűntudat..
-Miért vagyunk itt? Becsapott minket és te ennyi év hazugság után megbocsájtottál neki?- pillantok rá dühesen ,bár tudom úgy sem látja..
- Ez hosszú történet és majd idővel megérted.. Még is hova mehetnénk.. Magatehetetlen vagyok.. Te átlépted a határt. A fájdalomtól elájultál .Majdnem meghaltál!! Apáddal az utolsó pillanatban értünk oda. Mindenki előtt varázsolnom kellett ,hogy megmentselek.A belső szerveid teljesen megégtek a bűbájtól. Egy hónapig kellett kómában tartanom ,hogy felépülj. Túl messzire mentél..Egy vadász miatt...Úgy hogy ne merészelj számon kérni mit miért teszek- mered anyám a semmibe
-Egy hónapig? -üvöltök fel a döbbenettől - Hol van Justin?- szorongatom a takaróm szélét a választól félve
- Kicsim, elment és nem fog vissza jönni. Hidd el igy lesz a legjobb. -Sóhajt lemondóan .Nem szólok semmit csak bámulok magam elé.
-Most inkább magadra hagylak.
-Bob!-kiáltja el magát mire egy fekete bőrű 40es éveiben járó magas testes férfi lép be az ajtón. Anyámat megkarolja majd lassan az ajtó felé vezeti
-Anya!-kiáltok utánuk.- Miért nem gyógyitottad meg magad?- vetek kérdő pillantásokat felé
-Mert nem tudom- húzza hamis mosolyra ajkait majd kilépnek az ajtón .
Elment..elment.. Vizhangzik még mindíg fejemben,s be villan a kép amint a hatalmas kifutón a repülőgép a magasba emelkedik.
Szívem összeszorul. Könnycseppek lassan egyenkét kúsznak végig arcomon eláztatva azt. Fejemet a párnába temetem ,hogy elfojtsam zokogásom hangját.
* 1 héttel később
Már egy hete apám házában lévő könyvtárat bújom remélve ,hogy találok valamit ami segíthet meggyógyitani anyát.
Azóta semmi sem változott. Legalább 80an lakjuk ezt a hatalmas házat ,de igy is egyedül érzem magam. Apámmal egy szót sem beszéltem,Ryant pedig amikor csak lehet próbálom elkerülni. Szeretnék tőle bocsánatot kérni de nem tudom hogyan is kezdjek bele és félek mi lesz a reakciója.
Így a napjaim nagy részét a könyvtárban bezárkózva töltöm. De be kell valljam kezdek belefáradni. Egy hét ,és semmit még egy utaló jelet sem találtam mi lehet az oka ,hogy nem tudom anyát meggyógyitani és mi lehetne ami segítene..
Már az 50.könyvet lapozom át amikor megakad a szemem egy oldalon.
Amelyen egy vörös virág pompázik szinte energiát sugározva az emberi szemnek, s alatta ez olvasható :
"Vérvirág: Hatalmas erejéről ismert gyógyító erővel rendelkező növény. A megfelelő módon elkészítve egy nagy erejű boszorkány erejével akár bármilyen betegséget meggyógyíthat.
A virág magjából főzetet készíts amelyet sárkány fűvel és varázs gombával bolondíts meg a tökéletes hatás eléréséért. A főzetet akkor kell elkészíteni amikor a vérhold az ég legmagasabb pontjára emelkedik . A főzetet kend a gyógyítani kívánt felületre , koncentrálj erősen majd mondd el a varázsigét: 'Phil infer nothretinas bloody moon and in sectian doro '.Majd nincs más dolgod mint egy napig pihentetni a főzetet a sérült felületen. De ne feledd , vannak olyan esetek melyek nem gyógyíthatóak!"
Végre valami ami segíthet ,könnyebbülök meg e sorokat olvasva. A könyvet hónom alá kapom majd elindulok az elő csarnok irányába megkeresni anyámat. Ry szobájához érek majd megtorpanok. Talán itt lenne az ideje ,hogy megbeszéljem vele a dolgokat .Nagy levegőt veszek s mielőtt meggondolhatnám magam bekopog az ajtón.
-Egy pillanat -hallom hangját. Valakivel épp telefonál.
'- Teljesen elzárkózott. Senkivel sem beszél. Szüksége van rád nem érted .- akaratomon kívül is hallom üvöltő szavait
- De ő nem egy gonosz boszorkány.. Ő Emily!
- Akkor mért jöttél vissza mikor kómába került? Ha ? Ne mondd hogy nem jelent neked semmit!!
- Régóta ismerlek.. Tudom milyen ha törődsz valakivel . Ha nem érte akkor miattam gyere vissza.
-Te tudod mit csinálsz ,de hidd el ezt még megfogod bánni. '
Gondolkodás nélkül kezdek rohanni majd bebújok az egyik hatalmas ablakon lógó sötétítő mögé. Nem. Ez most nekem túl sok. Nem készültem fel erre a beszélgetésre pedig számtalan kérdés kavarog bennem.
Hogy értette ,hogy itt volt? Visszajött? Miattam? Tudnom kell. Mire rá veszem magam hogy elinduljak Ry ajtaja becsapódik majd lépteket hallok melyek egyre felém közelednek. Visszafojtott lélegzettel állok remélve ,hogy nem vesz észre hisz akkor én leszek a nap legnagyobb idiótája. Nagyot sóhajtok mikor hallom a lépéseket egyre távolodni magamtól. Elhúzom a sötétítőt és kilépek búvó helyemről majd elindulok eredeti uticélom felé. Ha itt volt ,anya mért nem mondta? Miért hagyott abban a tudatban ,hogy elment és nem fog vissza jönni.. És Ry szavai hallatán nem tudom mit gondoljak. Nagyon jól.esett amit mondott neki .Hogy.próbált védeni annak ellenére is amit tettem vele. Bocsánatot kell tőle kérnem!
- Anya! -pillantom meg miközben épp a konyhában teát szürcsölget apámmal az oldalán.
-Találtam valamit-ülök le velük szembe majd apám elé teszem a könyvet ,s amint rá pillant homloka ráncokba szalad.
- E szerint a könyv szerint a vérvirág magja segíthetne rajtad - húzom halvány mosolyra ajkaim ,de anyám arcán nem örömöt látok hanem inkább dühöt..
- Felejtsd el!- jelenti ki komoran
-Mi ..Miért? Végre találtam valamit ami segíthet ,miért utasítod el?-meredek rá majd apámra aki ugyanolyan dühösen pillant felém mintha valami rosszat tettem volna.
-Mert ezeket a varázsnövényeket a mi világunkban nem lehet beszerezni- ad választ apám anyám helyett
-Ezt meg hogy érted? - nézek rá értetlenül
-Ezek csak egy másik világban teremnek- ad kérdésemre választ
-Tudomásom szerint én vagyok a kulcs! Elmegyek érte!
- Ez nem ilyen egyszerű -teszi anyám kézfejét enyémre
-Akkor magyarázd el- húzom el karomat
- A világok közti mozgást lekorlátoztuk mikor a Sötét boszorkány félig rombolta Erenfieldet. Miután legyőztük ,
a kulcs hatalmát rád ruháztam ,hogy többé más ne használhassa és az ott élő lények békében élhessenek -magyarázza anyám választ adva az első számú lérdésemre,hogy miért én vagyok a kulcs. Apám arcán idegességet pillantok meg. Álla megfeszül ,keze ökölbe szorul majd mély levegőt vesz ,s mikor meglátja ,hogy szemem sarkából őt figyelem ujjait kiegyenesíti majd mosolyt húz szája szélére.
- A kulcsot csak a régi templomukban lehet aktiválni és Erenfieldben is csak egyetlen portál nyílik. Azt sem tudom ,hogy létezik e még az a hely. 10éve nem jártam ott és már akkor is veszélyes volt. Nem engedem ,hogy az életed kockáztasd! Hidd el boldogulok igy is - mosolyog rám megtört arcával
- Nem!-pattanok fel helyemről.-Nem hagyom ,hogy így éld le a hátra lévő életed!-ordítok rá majd magamhoz veszem a könyvet és kiviharzok a konyhából.
-Áú! - kiáltok fel fejemet fogva. Az előttem álló Ryan csak mozdulatlanul áll az ütközésünk ellenére. Annyir elmerültem az előbb elhangzottakba ,hogy észre sem vettem.
Szónélkül állunk egymás szemébe nézve,majd felém lép és szorosan magához ölel. Jól esik ölelése ,nagyon hiányzott már ,hogy végre együtt legyünk.
Könnycseppjeim újra utqt nyernek maguknak ahogy beszívom mélyen illatát.
-Sajnálom! Annyira sajnálom. - fúrom fejem mellkasába.
-Shh. Semmi baj. Nem haragszom - emeli fel államat hogy szemébe nézzek.
-Hiányoztál- súgja arcomba mely hatására egy mély megkönnyebbült levegőt veszek
-Te is nekem - mosolyodom el. Majd letöeli az arcomon ékeskedő könnycseppeket
- Imádom a mosolyod - suttogja mélyen szemembe nézve majd ajkai enyémre tapadnak.
2016. február 8., hétfő
16.fejezet ~ Elment
Olyan gyorsan történik minden ,hogy szinte fel sem fogom mi
történik. Jus sajátja után az én felsőmtől is megszabadít majd gyengéden simít
végig testemen mintha attól félne ,hogy érintésével fájdalmat okoz. A következő
pillanatban apró csókokat lehel a nyakamra majd elindul lefelé egészen a hasam
aljáig. Az izgalomtól zihálva veszem a levegőt. Fogalmam sincs ,hogy jutottunk
idáig,hisz néhány héttel ezelőtt még öltük egymást és most csak arra vágyom
hogy a magáévá tegyen.
Egy gyakorlott mozdulattal kapcsolja ki melltartóm csatját
majd a földre dobja a könnyű anyagot. Szemével alaposan végig mér. Már-már
belepirulok a pillanatba. Megnyalja ajkait ,s ezúttal lentről felfelé halad
gyengéd csókjaival. A pillanat annyira csodálatos ,hogy nem akarom elengedni.
Ajkaimhoz ér ,s azok automatikusan kapcsolódnak össze egymással mintha
tökéletesen összeillenének. Nem bírok magammal a vágy túlzottan erősen tombol bennem
így megragadom nadrágszíját és amilyen gyorsan csak tudom kikapcsolom. Jus
megragadja kezeim majd elengedi ajkaim ,s a szemembe néz. Nem értem mi baja van
hisz eddig nem tiltakozott,sőőőt…
-Nem lehet!- jelenti ki zihálva mire a homlokom ráncokba
szalad.
- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?- kapkodom én is a
levegőt
- Nem érezhetek irántad semmit Em! Sajnálom! – veszi fel a
földre dobott ruhákat majd a sajátomat a kezembe nyomja ,de én nem bírok
megmozdulni
-Miért úgy érzed ha valami történne köztünk akkor éreznél?-
teszem fel kérdéseim még mindig egyhelyben állva a döbbenettől , Jus pedig már
felöltözve a ’kijárat’ felé tart,hogy így,félig meztelenül, megalázva ,válaszok
nélkül hagyjon ott.. Ez jellemző rá..
Nem is értem mit csinálok itt vele.
- Nem tudom. De nem kockáztathatok! – néz rám zavarosan. Én
pedig gyorsan magamra kapom a melltartóm ,hogy ne legyen még ennél is cikibb a
helyzet..
-Nem érek annyit ,hogy kockáztass értem?- motyogom bár
szerintem inkább csak magamnak és nem is vagyok benne biztos ,hogy Ő hallotta.
-Em! Tudod,hogy nem tudok szeretni és amíg a szüleim
gyilkosát nem tudom a pokolban addig nem is akarom megpróbálni! Hidd el nem én
kellek neked! Én sosem tudnálak úgy szeretni mint ahogy te azt gondolod! Sajnálom.
Mint már mondtam Én ilyen elcseszett maradok!- néz mélyen szemembe ,s közben
lassan felém lépked.
-Ég veled!- túr hajamba majd egy csókot nyom homlokomra ,s
mielőtt bármit is mondhatnék már el is tűnt.
Percekig állok mozdulatlanul. Próbálom feldolgozni mind azt
amit az előbb mondott, de sehogy sem sikerül. Hogy Ő az elcseszett?! Nem! Én
vagyok az ,hogy egy ilyen szívtelen emberben is meglátom a jót és bele tudok
szeretni. Hogy lehetek ekkora idióta! Reménykedni abban ,hogy talán feladná az
örök fiatalságot azért ,hogy velem lehessen pfft.. Mit képzeltem ,hol vagyok
valami kicseszett mesében? Idióta! Idióta!
-Gyűlöllek! –ordítom könnyeimtől fulladozva. A kis „barlang”
a hogy víz hangzik szinte borzongás keltő. Gyűlöllek, gyűlöllek , víz hangzanak
a szavak egymás után annyiszor ,hogy a végére én is elhiszem azt amit mondtam.
Ruháimat magamra kapom majd rohanni kezdek vissza a házba
,hogy még Just utolérhessem és megkérjem újra ,hogy ne menjen el.
Senkim se maradt rajta kívül aki tudná min mentem keresztül,
akiben megbízhatok ,s elmondhatok mindent. Tudom ,hogy ez őrültség hisz ott
vannak a lányok ,de ők semmiről sem tudnak és nem is tudhatnak. Külön utakon
járunk már nem is nagyon beszélünk. És Ryan?? Aki elárult ugyanúgy mint Liam ,
na jó azért a Liam történet egy kicsit más ,de neki is a kulcs kellett. .
Várjunk csak. Ez eddig eszembe sem jutott. Gondolatok
cikáznak fejemben egyik személyről a másikra.
Justin, Ryan a beszélgetésűk.
„ Rávettem ,hogy ide hozzalak ,s megkereshessük a kulcsot”
Nem lehet…Hogy én mekkora orbitális idióta hülye vagyok….
Justin mindvégig a kulcsot akarta!
Ezért segített nekem .. Ezért volt velem kedves , ezért volt
a nyomomban ,s mikor bajba kerültem segített ,hogy a bizalmamba férkőzzön. Hát
ezt nem hiszem el. Azt mondtam volna ,hogy bele szerettem… visszavonom.
Gyűlölöm! Annyira gyűlölöm mint még senkit soha.De a legnagyobb hibás én
vagyok, hogy erre nem jöttem rá hamarabb ,s elvakított ,hogy mindenkiben
megtaláljam azt a kis jót ami valójában nem is létezik..
-Hol van Bieber?- lépek be a kastély ajtaján az előcsarnokba
ahol éppen Ry beszélget 3 másik vadásszal.
-Figyelj Em! Beszéljük meg!- indul meg felém
- Még is mit? Hogy becsaptál? Hogy mindvégig hazudtatok,
hogy félrevezettetek ? Nem érdekel több hazugság- ordítok. Ereimben forr a düh
és kész vagyok ,hogy ezt valakin aki éppen Ryan kitöltsem. Meg akarom bosszulni
amit velem tettek, hogy hülyének néztek. Ezt sosem fogom nekik megbocsátani.
-Nem hazudtam hidd el- áll meg tőlem néhány méterre.A
vadászok mindvégig engem figyelnek mi lesz a következő lépésem.
-Ooo tényleg?- karomat magam elé emelem ,s ujjaimat ökölbe
szorítom. Ahogy felemelem karomat ,Ryan úgy emelkedik fel a földről. Nyakánál
fogva tartom a levegőben. Ő pedig próbálja láthatatlan ujjaimat leszedni
nyakáról, de mint ezt tudjuk lehetetlen küldetés.
-Megint hazudsz !- ordítom. Szemeim égni kezdenek a dühtől
ami ereimbe forr ,mintha kilennének száradva..
A vadászok puskáikat rám fogva,ordítanak ,hogy engedjem el
,de egy legyintéssel a falhoz vágom őket ,még erőlködnöm sem kell, s mindegyik
eszméletlenül hever a földön.
A látványon ajkaimat széles mosolyra húzom .
-Sokkal egyszerűbb az élet ha tele vagy mágiával. Hogy én
eddig mért nem használtam a dolgok megoldásához..Jaaa tudom már.. mert Te meg a fajtád elől kellett évekig bujkálnunk
- köpöm a szavakat miközben Ry nyakát kezdem egyre jobban szorítani az erőmmel.
Érzem ,hogy kezdem elveszíteni a sulykot ,s ha így folytatom megölöm, de ahogy
a szemében megpillantom a hatalmas félelmet elönt a mámor és nem bírok leállni
. Megmosolyogtat ,hogy Ő volt az aki eddig „védelmezett” pedig ha akarnám
bármikor megtudnám ölni.
-Azt kérdeztem hol van?- üvöltök és engedek a szorításomon
,hogy beszélni tudjon
-Elment- próbálja kiszűrni fogai közt a szavakat. Elment.
játszódnak le bennem újra szavai majd hirtelen elengedem „régi barátom” nyakát
,s az ajtó felé veszem az irányt.
A fekete terepjáró amivel Bieber ide hozott minket még mindig
a helyén parkol . Gondolkodás nélkül pattanok be a járműbe és örömmel pillantom
meg a kulcsot a műszerfalon.
Behelyezem a helyére ,elfordítom majd gázt adok. Justin
biztos nem kocsival ment Canadáig úgy hogy a repülőtér felé veszem az irányt.
Vezetés közben a váltó időnként éles nyikorgó hangot hallat ami annak
köszönhető ,hogy ez nem az anya kocsija és annyira nem vagyok tapasztalt vezető
,hogy értsek egy ilyen járműhöz is. Szerencse,hogy a reptér nincs annyira
messze,s közben sikerül tájékozódnom még is hol a francban vagyok. 15 perc
kocsikázás után ,megpillantom az első táblát ami arra utal ,hogy a célpontom
2km re egyenesen található.
A bőröm égni kezd. Rögtön tudom miért ,de nem foglalkozom
vele. Ahogy egyre közelebb érek a határhoz az egész testem szúró égő
fájdalommal van tele. Mintha elevenen égetnének el egy óriási tűzben. Nagyjából
ehhez tudom hasonlítani.
Leparkolok a hatalmas épület előtt. Mindenhol emberek várnak
a gépük indulására. Nehezen szállok ki az autóból. A fájdalomtól lépni sem
birok ,de most nem állhatok meg. Válaszokat akarok! Tudnom kell igaz e. Hogy
tényleg ekkora hülyét csináltam magamból és ,hogy miért tette. Mért kellett
neki a kulcs,s mi is folyik itt valójában mert az biztos,hogy semmit sem tudok
az egészről... Átverekedve magam a tömegen eljutok a kijáratig. Alig birok levegőt
venni ,s mozogni is. Az emberek kérdő pillantásokat vetnek felém mi bajom lehet
,de nem törődök a lenéző tekintetekkel csak megyek ,hogy megtaláljam Őt.
A bemondóban éles női rikácsoló hang szólal meg.
-A Canadai repülő járatunk megkezdte a felszállást, Kellemes utazást kívánunk-
halkul el a női hang.
A hatalmas üveg ablakokon át figyelem ahogy a gép felereszkedik
a földről.
-Elment – motyogom magamban. S hirtelen minden elsötétül.
Sziasztok! Megint egy kisebb résszel jelentkezem ,de következőnek igyekszem ezen változtatni! Köszönöm az előző részhez a kommenteket , Sokat jelent ,hogy tudom olvassátok a blogomat és ez az oldalmegjelenítésen is látszik. Lassan elérjük a 2500 megtekintést amit igazából nem is gondoltam volna mikor belekezdtem a blog írásába.Úgy hogy köszönöm nektek! Hamarosan jelentkezem.Puszi Chanel.
2016. február 6., szombat
15.Fejezet ~ Elmegyek
Sziasztok ! Ez a fejezet elég picikére sikerült ,de most csak ennyire volt időm. A helyesírási hibákért,elgépelésért előre is elnézést kérek,telefonról irtam.
Ha tetszett a rész ennek ellenére is ,kérlek jelezd egy komival vagy egy felíratkozással.
És nem utolsó sorban szeretném megköszönni a több mint 2000 oldal megjelenítést! Nagyon boldog vagyok. Ti vagytok a legjobbak. Puszi Chanel
Éreztétek már ,hogy minden összeomlik körülöttetek? Hogy az egész világ hazudik s már nem tudod mi az igazság.Már senkiben sem bízhatsz? Valahogy így éreztem magam ahogy a 'halott' apám lassan lépkedett felém. Nem tudtam ,hogy higyjek e a szememnek.Hogy sírjak vagy nevessek mikor a fél életem tönkrement mikor elhitette velünk ,hogy meghalt. Éjszakákon át álomba sirtam magam miközben ő élvezte az életet és az hogy most a boszorkány vadászok oldalán áll. Ami csak annyit jelent számomra ,hogy a családja ellen fordult. Gyűlölöm azért amit velünk tett!
- Ne gyere közelebb!-tartom magam elé a kezem
-Emily- kezdené mondandóját én viszont nem vagyok hajlandó meghallgatni a hazugságait
-Bele se kezdj! Nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra! Van róla fogalmad anyával min mentünk keresztül míg Te elárultál minket?! Beálltál az ellenséghez! Mikor Te is olyan vagy mint mi!- mikor az utolsó szavaim kiejtettem a teremben lévő összes vadász vérbe forgó tekintettel meredt apámra.
- Ez igaz?- ordított rá Justin
-Nem! Már rég nem vagyok boszorkány, az én erőmet is elvette az a gonosz némber akit nevén nem nevezünk! És ne merészelj velem ilyen hangnemben beszélni Justin!-üvöltött rá vissza apám.
-Hogy mi?? - Már semmit sem értek.
- Mért nem kerestél minket? Mért hagytad hogy évekig a halálod szörnyű tudatával éljünk?Miért tetted ezt?-szemeimből könnyeim lassan kezdtek kicsordulni. Anya kezét karomra simítja majd így szol
-Vezess apádhoz.Beszélnem kell vele-nyel nagyot -Négyszemközt .
Jaa hogy én már erről sem tudhatok.
-Te tudtad? -Meredek anyámra
-Kincsem ez bonyolult - karol belém
-Mi történt vele ?-kérdezi apám döbbent tekintettel ,mintha nem látná a nyilván valót..
-Megvakította. Mert nem voltál ott ,hogy vigyázz rá,ránk.. Hogy valaki segitsen és ne egyedül kelljen megoldanom egy olyan ügyet amiről fogalmam sem volt...
-Justin azért volt ott hogy helyettem segitsen - vette át anyámat tőlem
-Mivan? -Meredek Justinra
-Ja amíg meg nem tudtam kik vagytok valójában..-tronfolt rá Bieber
-Hát ezt nem hiszem el.. Szóval csak azért segítettél mert Ő megparancsolta..Hát ez kész röhej -nevetek cinikusan
-Tudod egy kicsit már kezdtem reménykedni ,hogy te nem vagy olyan mint a többi..hogy esetleg félre tudod tenni a gyűlöleted és rá jössz hogy én nem vagyok rossz ember,..mert tudod én hiába tudtam hogy ki vagy és elhiheted hogy már elég régóta tudom ,én megbiztam benned, számitottam rád.. Mekkora barom vagyok...- fejezem be enyhe kiborulásomat majd sarkon fordulok és készülök hogy ott hagyjam ezt az istenverte poklot amibe csöppentem..
-Emily várj!-nyúl karom után Justin
-Hagyj engem békén Bieber-könnyeimtől fulladozva köpöm a szavakat majd rohanni kezdek. Rohanok amig csak bírok minél távolabb Anyámtól,Biebertől de legfőképp apámtól.
A kastély körül ,az út mentén ,mindenhol hatalmas fák sorakoznak .Befutok az egyik fa sor közé és csak rohanok kifulladásig. Patak csobogását hallom és néhány méter múlva már látom is. Egy kis csörgedező patakra számítok ,de a látvány csodálatosabb. Egy hömpölygő nem túl nagy de annál szebb vizesést pillantok meg egy tavacskával. Minden porcikám kívánja hogy belecsobbanjon ,de még ahhoz elég hűvös az időjárás. A vizesés mellé megyek hogy ujjaimat végig húzhassam a lecsobogó vizen mikor megpillantok mögötte egy beömlő részt amely egész oldala sziklákból áll. Megkapaszkodok kiálló csücskein majd egy nagyobb ugrás után már el is érem célomat. Körbepillantok ,s legalább 4 ,nem 5 üres üveg Wiskeyt pillantok meg. Hmm úgy látom nem én vagyok az első aki felfedezi ezt a helyet. Gyönyörű látvány ahogy a víz hömpölyög lefelé a tó medrébe újra és újra. Nem akarok vissza menni oda. Lehet ide költözöm egy matraccal és némi élelemmel. Tv helyett a viz hömpölygését bámulom és nem lesz több kulcs,anya,apa,Bieber probléma.
Gondolataimra elmosolyodom. Hm milyen jó kis ötlet.
-Szia- mászik be az emlegetett szamár a kis fészkembe miközben kisebb fajta szívrohamot okoz nekem. Értetlenül nézek rá a féle ' Hogy a francba kerülsz ide' tekintettel.
-Mindíg ide jövök ha gondolkodnom kell- kúszik mosoly szája szélére,mintha tudná épp mire gondolok.
-Aha azt látom -mutatok körbe a piás üvegekre.
-Figyelj - kezdené de elhallgattatom. Nem akarom .Nem akarok több hazugságot hallani. Nem hiszem hogy eltudnám viselni szavait.
- Én nem tudtam.- nyel nagyot. - Vagyis tudtam ,de azt nem hogy te azt hiszed meghalt. - Tekintetével engem fürkész. Homlokom ráncokba szalad.
-Te tudtad ,hogy az apám és nem szoltál semmit??? Tudtad hogy boszorkány vagyok és még csak bele sem gondoltál hogy akkor ő is az?
-Az én apám is ember volt-vág szavaimba amit csak egy fejrázással nyugtázok magamban.
- Nem értelek Bieber. Utálod a fajtánk akkor mért vagy itt? Mért magyarázkodsz nekem?-teszem fel kérdéseimet amiből legalább száz cikázik fejemben de nem zúdíthatom rá mind .
- Azért mert csalódást okoztam neked. Megígértem hogy segítek és cserben hagytalak. És én mindíg megtartom az ígéretem. De egy valamit tudnod kell. Sosem foglak bántani se téged se az anyukádat .És nem azért mert megváltoztam volna. De Ti jó emberek vagytok.Nem hiszem ,hogy bántanátok bárkit is hisz akkor már rég megtehettétek volna. De én sosem fogok megváltozni. Mindíg is ez lesz a hivatásom és ..-vesz nagy levegőt miközben az én szemeim szavai hallatára kezdenek megtelni könnyeimmel ,ezért gyorsan becsukom ne lássa mennyire fájnak szavai és belül érzem ,tudom mi következik.
- Mindíg gyűlölni fogom a boszorkányokat azért amit a családommal tettek.Nekem nincsenek érzelmeim tudod jól. Én már csak ilyen elcseszett maradok. Neked nem rám van szükséged.Sőt senkire sincs. - Simítja meg arcomat mire elkapom kezét onnan.
- Befejezted?-nyitom ki szemeim majd rá pillantok. Arca megváltozott, nem a férfias vonások tündökölnek puha bőrén ,sokkal inkább kisfiús jelleműek. Látszik rajta hogy zavarban van ,s nehezen kúsznak szájára a szavak .Aprót bólint válasz kép. Szemeim újra becsukom ,nem bírom nézni tökéletes arcát amint a szavai a szívembe fúródnak.
-Menj el!-nyögöm alig hallható hangon
-Em!Kérlek.Nem akarok így elvállni.
-Elvállni????- a szó hallatára szemeim rögtön kipattannak.
-Elmegyek- nyel nagyot.
-Még is hova? Ugye nem miattam?-kérdezem félve. Én nem akarom hogy elmenjen. Akár mennyire is gyűlölöm ,nem birnám ki hogy többé ne láthassam arcát, ahogy az az utálatos ördögien szexi vigyora ott csücsül rajta ahogy szemével végig mér.
- Vissza Canadába. És részben. Apád miatt főképp. Többé nem bízom benne. Becsapott.- szemében a düh harag fájdalom csalódottság keveredik.
-Nem akarom ,hogy elmenj -nyögöm hallkan.
-Így lesz a legjobb. Nem akarlak bántani- Kezével hajamba túr majd arcomra nyom egy csókot ,s feláll mellőlem .Én is ugyan így teszek majd megragadom karját ,s magam felé fordítom. Orrunk szinte összeér. A közelségtől lélegzetem elakad. Minden porcikám kívánja az övét. Tekintetünket egymáséba fonjuk. A közelsége már szinte kínoz. Illatát mélyen magamba a szippantom ,s a tudat hogy talán nem érzem többé ezt az illatot ,s nem látom ezt a szempárt szinte felőröl. Mindketten zihálunk a pillanattól. Majd nem bírom tovább a kínt és ha már elmegy legalább egy búcsú csókot kapjak emlékül. Kezeimet hajába csúsztatom majd lassan közebb húzom magamhoz hogy az a néhány cm is eltünjön közüllünk. Teste nem tiltakozik. Egyik karját derekam köré fonja másikkal pedig fürtjeim alá túr. Végig a szemembe néz .Nem bírok betelni a látványával ,a helyzettel,Vele. Azt akarom ,hogy az enyém legyen és soha ne engedjen el. Puha ajkait gyengéden enyéimre nyomja majd néhány másodperc múlva. Durva tempóra vált. Testemet a 'kis barlang' oldalához nyomja amin szinte egyáltalán nem lepődök meg. A vágytól ajkaim elnyílnak így bejutást nyer nyelvemhez amivel először lassú majd gyors táncot kezd járni. Kezemet lassan vezetem fel pólója alatt majd a nyakára nyomok néhány apró csókot aminek hatására halk nyögés szakad fel belőle majd újra csók csatába kezdünk.
-Kívánlak-válik el ajkaimtól majd tekintetével enyémet fürkészi. Szemeiből a vágy sugárzik. Olyan vágy ami csillapíthatatlan. Mondata hatásárá ajkaimra felkúszik egy szégyenlős mosoly ,s ahogy megpillantja felveszi szexi vigyorát álarcként majd pólóját egy mozdulattal lekapja magáról ,s a földre dobja...
Ha tetszett a rész ennek ellenére is ,kérlek jelezd egy komival vagy egy felíratkozással.
És nem utolsó sorban szeretném megköszönni a több mint 2000 oldal megjelenítést! Nagyon boldog vagyok. Ti vagytok a legjobbak. Puszi Chanel
Éreztétek már ,hogy minden összeomlik körülöttetek? Hogy az egész világ hazudik s már nem tudod mi az igazság.Már senkiben sem bízhatsz? Valahogy így éreztem magam ahogy a 'halott' apám lassan lépkedett felém. Nem tudtam ,hogy higyjek e a szememnek.Hogy sírjak vagy nevessek mikor a fél életem tönkrement mikor elhitette velünk ,hogy meghalt. Éjszakákon át álomba sirtam magam miközben ő élvezte az életet és az hogy most a boszorkány vadászok oldalán áll. Ami csak annyit jelent számomra ,hogy a családja ellen fordult. Gyűlölöm azért amit velünk tett!
- Ne gyere közelebb!-tartom magam elé a kezem
-Emily- kezdené mondandóját én viszont nem vagyok hajlandó meghallgatni a hazugságait
-Bele se kezdj! Nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra! Van róla fogalmad anyával min mentünk keresztül míg Te elárultál minket?! Beálltál az ellenséghez! Mikor Te is olyan vagy mint mi!- mikor az utolsó szavaim kiejtettem a teremben lévő összes vadász vérbe forgó tekintettel meredt apámra.
- Ez igaz?- ordított rá Justin
-Nem! Már rég nem vagyok boszorkány, az én erőmet is elvette az a gonosz némber akit nevén nem nevezünk! És ne merészelj velem ilyen hangnemben beszélni Justin!-üvöltött rá vissza apám.
-Hogy mi?? - Már semmit sem értek.
- Mért nem kerestél minket? Mért hagytad hogy évekig a halálod szörnyű tudatával éljünk?Miért tetted ezt?-szemeimből könnyeim lassan kezdtek kicsordulni. Anya kezét karomra simítja majd így szol
-Vezess apádhoz.Beszélnem kell vele-nyel nagyot -Négyszemközt .
Jaa hogy én már erről sem tudhatok.
-Te tudtad? -Meredek anyámra
-Kincsem ez bonyolult - karol belém
-Mi történt vele ?-kérdezi apám döbbent tekintettel ,mintha nem látná a nyilván valót..
-Megvakította. Mert nem voltál ott ,hogy vigyázz rá,ránk.. Hogy valaki segitsen és ne egyedül kelljen megoldanom egy olyan ügyet amiről fogalmam sem volt...
-Justin azért volt ott hogy helyettem segitsen - vette át anyámat tőlem
-Mivan? -Meredek Justinra
-Ja amíg meg nem tudtam kik vagytok valójában..-tronfolt rá Bieber
-Hát ezt nem hiszem el.. Szóval csak azért segítettél mert Ő megparancsolta..Hát ez kész röhej -nevetek cinikusan
-Tudod egy kicsit már kezdtem reménykedni ,hogy te nem vagy olyan mint a többi..hogy esetleg félre tudod tenni a gyűlöleted és rá jössz hogy én nem vagyok rossz ember,..mert tudod én hiába tudtam hogy ki vagy és elhiheted hogy már elég régóta tudom ,én megbiztam benned, számitottam rád.. Mekkora barom vagyok...- fejezem be enyhe kiborulásomat majd sarkon fordulok és készülök hogy ott hagyjam ezt az istenverte poklot amibe csöppentem..
-Emily várj!-nyúl karom után Justin
-Hagyj engem békén Bieber-könnyeimtől fulladozva köpöm a szavakat majd rohanni kezdek. Rohanok amig csak bírok minél távolabb Anyámtól,Biebertől de legfőképp apámtól.
A kastély körül ,az út mentén ,mindenhol hatalmas fák sorakoznak .Befutok az egyik fa sor közé és csak rohanok kifulladásig. Patak csobogását hallom és néhány méter múlva már látom is. Egy kis csörgedező patakra számítok ,de a látvány csodálatosabb. Egy hömpölygő nem túl nagy de annál szebb vizesést pillantok meg egy tavacskával. Minden porcikám kívánja hogy belecsobbanjon ,de még ahhoz elég hűvös az időjárás. A vizesés mellé megyek hogy ujjaimat végig húzhassam a lecsobogó vizen mikor megpillantok mögötte egy beömlő részt amely egész oldala sziklákból áll. Megkapaszkodok kiálló csücskein majd egy nagyobb ugrás után már el is érem célomat. Körbepillantok ,s legalább 4 ,nem 5 üres üveg Wiskeyt pillantok meg. Hmm úgy látom nem én vagyok az első aki felfedezi ezt a helyet. Gyönyörű látvány ahogy a víz hömpölyög lefelé a tó medrébe újra és újra. Nem akarok vissza menni oda. Lehet ide költözöm egy matraccal és némi élelemmel. Tv helyett a viz hömpölygését bámulom és nem lesz több kulcs,anya,apa,Bieber probléma.
Gondolataimra elmosolyodom. Hm milyen jó kis ötlet.
-Szia- mászik be az emlegetett szamár a kis fészkembe miközben kisebb fajta szívrohamot okoz nekem. Értetlenül nézek rá a féle ' Hogy a francba kerülsz ide' tekintettel.
-Mindíg ide jövök ha gondolkodnom kell- kúszik mosoly szája szélére,mintha tudná épp mire gondolok.
-Aha azt látom -mutatok körbe a piás üvegekre.
-Figyelj - kezdené de elhallgattatom. Nem akarom .Nem akarok több hazugságot hallani. Nem hiszem hogy eltudnám viselni szavait.
- Én nem tudtam.- nyel nagyot. - Vagyis tudtam ,de azt nem hogy te azt hiszed meghalt. - Tekintetével engem fürkész. Homlokom ráncokba szalad.
-Te tudtad ,hogy az apám és nem szoltál semmit??? Tudtad hogy boszorkány vagyok és még csak bele sem gondoltál hogy akkor ő is az?
-Az én apám is ember volt-vág szavaimba amit csak egy fejrázással nyugtázok magamban.
- Nem értelek Bieber. Utálod a fajtánk akkor mért vagy itt? Mért magyarázkodsz nekem?-teszem fel kérdéseimet amiből legalább száz cikázik fejemben de nem zúdíthatom rá mind .
- Azért mert csalódást okoztam neked. Megígértem hogy segítek és cserben hagytalak. És én mindíg megtartom az ígéretem. De egy valamit tudnod kell. Sosem foglak bántani se téged se az anyukádat .És nem azért mert megváltoztam volna. De Ti jó emberek vagytok.Nem hiszem ,hogy bántanátok bárkit is hisz akkor már rég megtehettétek volna. De én sosem fogok megváltozni. Mindíg is ez lesz a hivatásom és ..-vesz nagy levegőt miközben az én szemeim szavai hallatára kezdenek megtelni könnyeimmel ,ezért gyorsan becsukom ne lássa mennyire fájnak szavai és belül érzem ,tudom mi következik.
- Mindíg gyűlölni fogom a boszorkányokat azért amit a családommal tettek.Nekem nincsenek érzelmeim tudod jól. Én már csak ilyen elcseszett maradok. Neked nem rám van szükséged.Sőt senkire sincs. - Simítja meg arcomat mire elkapom kezét onnan.
- Befejezted?-nyitom ki szemeim majd rá pillantok. Arca megváltozott, nem a férfias vonások tündökölnek puha bőrén ,sokkal inkább kisfiús jelleműek. Látszik rajta hogy zavarban van ,s nehezen kúsznak szájára a szavak .Aprót bólint válasz kép. Szemeim újra becsukom ,nem bírom nézni tökéletes arcát amint a szavai a szívembe fúródnak.
-Menj el!-nyögöm alig hallható hangon
-Em!Kérlek.Nem akarok így elvállni.
-Elvállni????- a szó hallatára szemeim rögtön kipattannak.
-Elmegyek- nyel nagyot.
-Még is hova? Ugye nem miattam?-kérdezem félve. Én nem akarom hogy elmenjen. Akár mennyire is gyűlölöm ,nem birnám ki hogy többé ne láthassam arcát, ahogy az az utálatos ördögien szexi vigyora ott csücsül rajta ahogy szemével végig mér.
- Vissza Canadába. És részben. Apád miatt főképp. Többé nem bízom benne. Becsapott.- szemében a düh harag fájdalom csalódottság keveredik.
-Nem akarom ,hogy elmenj -nyögöm hallkan.
-Így lesz a legjobb. Nem akarlak bántani- Kezével hajamba túr majd arcomra nyom egy csókot ,s feláll mellőlem .Én is ugyan így teszek majd megragadom karját ,s magam felé fordítom. Orrunk szinte összeér. A közelségtől lélegzetem elakad. Minden porcikám kívánja az övét. Tekintetünket egymáséba fonjuk. A közelsége már szinte kínoz. Illatát mélyen magamba a szippantom ,s a tudat hogy talán nem érzem többé ezt az illatot ,s nem látom ezt a szempárt szinte felőröl. Mindketten zihálunk a pillanattól. Majd nem bírom tovább a kínt és ha már elmegy legalább egy búcsú csókot kapjak emlékül. Kezeimet hajába csúsztatom majd lassan közebb húzom magamhoz hogy az a néhány cm is eltünjön közüllünk. Teste nem tiltakozik. Egyik karját derekam köré fonja másikkal pedig fürtjeim alá túr. Végig a szemembe néz .Nem bírok betelni a látványával ,a helyzettel,Vele. Azt akarom ,hogy az enyém legyen és soha ne engedjen el. Puha ajkait gyengéden enyéimre nyomja majd néhány másodperc múlva. Durva tempóra vált. Testemet a 'kis barlang' oldalához nyomja amin szinte egyáltalán nem lepődök meg. A vágytól ajkaim elnyílnak így bejutást nyer nyelvemhez amivel először lassú majd gyors táncot kezd járni. Kezemet lassan vezetem fel pólója alatt majd a nyakára nyomok néhány apró csókot aminek hatására halk nyögés szakad fel belőle majd újra csók csatába kezdünk.
-Kívánlak-válik el ajkaimtól majd tekintetével enyémet fürkészi. Szemeiből a vágy sugárzik. Olyan vágy ami csillapíthatatlan. Mondata hatásárá ajkaimra felkúszik egy szégyenlős mosoly ,s ahogy megpillantja felveszi szexi vigyorát álarcként majd pólóját egy mozdulattal lekapja magáról ,s a földre dobja...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)