5.fejezet Új ismeretség

5.fejezet Új ismeretség

 Sziasztok! Tudom ,tudom hogy késtem ,de a karácsonyi készülődés elvette minden időmet.   Egy kicsit rövid lett ez a rész sajnos ,de csak ennyi időm volt, igérem a kövi hosszabb lesz. Jó olvasást és
Kellemes karácsonyi Ünnepeket kivánok nektek! :)


Bepattantam Justin mellé a kocsiba majd a gázra lépett.
-Hova viszel? - kérdeztem kétségbe esve ,hiszen semmi kedvem nem volt pont vele kocsikázni és fogalmam sem volt róla mennyit látott az előbb történtekből.
 - Hozzám- húzta meg lazán vállát , amitől én teljesen kiakadtam
- Micsoda? -meresztettem rá szememimet.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan ?- kérdeztem teljesen higgadtan mintha csöppet sem zavarna amit mondott pedig belül ordítottam.
- Nézz a visszapillantóba - pillantott rám majd ismét az utat figyelte.
- Három fekete Jeep követ minket mióta elindultunk, gondolom nem szeretnéd haza vinni őket és bemutatni anyucinak - vigyorgott rám- de ha gondolod megfordulok- vigyorgott még mindig az arcomba én pedig legszivesebben képen töröltem volna, de akár hogy is van ő mentett meg ismét és igaza is volt.
- Nem - nyeltem nagyot majd ismét a visszapillantóban kezdtem figyelni követőinket
- Justin vigyázz- kiáltottam ,de már késő volt a mögöttünk lévő kocsi az autónk hátuljának csapódott mi pedig megpördültünk az úton majd Justin az első utcába bekanyarodott ,de ahogy a kocsi csúszott neki mentünk az út oldalán lévő kerítésnek és erőteljesen belevertem a fejem a műszerfalba.
- Áú- nyögtem fel majd megéreztem az arcomon a fejemből kiáramló vért. Kezemet oda kaptam majd tudatosúlt bennem ,hogy igen tényleg vér. Justinnak legalább volt annyi esze ,hogy a kormányra helyezze mindkét kezét így nem ütközött közvetlen neki ,s nem lett nagyobb baja.
- Jól vagy Em?- kérdézte már-már olyan hangsúllyal ,hogy tényleg elhittem aggódik értem.
- Jól vagyok  csak húzzúnk innen minél előbb- adtam tudtára ,hogy nem igazán érünk rá csevegni hiszen mindjárt ideérnek támadóink.
Justin az első utcánál ismét lekanyarodott majd megin és megint míg nem egy erdőhöz értünk ahová habozás nélkül hajtott be és cikázott a fák között , mondanom se kell ,hogy ha eddig féltem akkor most rettegtem ,hogy mindjárt egy fa tövében fogjuk végezni.. De Justinon a félelem töredékét sem láttam. Olyan rutinosan kerülgette a fákat mintha mindennap ezt csinálná . Hátra pillantottam és megkönnyebbülve figyeltem magunk mögött a sötétséget ami csak egyet jelenthetett, hogy leráztuk őket.
Egy hatalmas háznál parkoltunk le. Nem, nem úgy nézett ki mint egy palota .. sokkal inkább mint egy elhagyatott kastély. Az oldalait szinte teljesen belepték növények indái, csak az ablakok látszottak ki ám amikor beléptem elállt a szavam. A kivülröl látszó elhagyatottságnak nyoma sem volt. Gyönyörűen nézett ki. Mindenhol igényes bútorokkal , csodaszép csillárokkal és modern berendezésekkel volt felszerelve.
-Nem olyan nagy szám- rántott vállat Jus, mikor látta a megdöbbent arcomat.
Megfogta a kezem és behúzott a konyhába
- Ülj le - húzta ki a pultnál lévő széket majd felsegített rá. A szekrényhez lépett és egy kötszeres dobozt vett elő belőle. A kötszert egy barna folyadékkal leöntötte majd leült velem szembe.
- Ez lehet hogy egy kicsit csípni fog. Bólintottam jelzésként ,hogy megértettem  ő pedig a hajamat hátra simítva óvatosan elkezdte lefertőtleníteni a sebemet. Felszisszentem hiszen tényleg oltárian csípett.
- Sajnálom ,de muszáj kitisztítanom , szerencsére nem mély a seb így hamar begyógyul- halvány mosolyra húzta a száját amire nekem is mosolyognom kellett. Szemembe pillantva néhány másodpercig elidőzött , én pedig csak néztem, néztem ahogy mosolyog ahogy törődik velem, ahogy megváltozik körülötte minden. Az aurája, más lett arany szinűre váltott , energia ,kedvesség ,odaadás sugárzott belőle , de csak néhány másodpercig. Aztán komolyra váltott arca és minden eltünt ami eddig körül vette. De most más volt . Most nem csak a harag volt jelen ha nem a szomorúság is. Mi történhet egy emberrel ami ilyen keserűvé teheti. Bele se merek gondolni..
-Kész is- mondta semlegesen, hurrá a régi Justin.. majd egy sebtapaszt ragasztott sebemre és felállt helyéről.
-Gyere megmutatom a szobád - fogta meg ismét kezem ,s az emelet felé vette az irányt. Ahogy megérintett a testem bizseregni kezdett . mintha kis szikrák szaladgáltak volna bennem és ezt ő is észre vette ,majd kaján vigyorra húzta száját, s tovább sétált a lépcsőn.
-Ez az én szobám- mutatott egy fehér ajtóra. Megjegyzem minden fehér volt az emeleten. A falak az ajtók még a padló is csak egy vörös szőnyeg húzódott végig a közepén.
- Ez lesz a tiéd mutatott a folyosó másik oldalán lévő szobára úgy kettővel arrébb az övétől - a fürdőszoba pedig a folyósó végén. Megjegyezted?- kérdezte majd elővette a telefonját és nyomkodni kezdte- Igen- bólintottam
- Helyes- pillantott rám majd indult is volna vissza gondolom én a konyhába vagy kitudja..
- Justin!- szóltam utána. Ő megsem szólalt csak egy pillantást kaptam telefonja mögül
- Nincs mi be aludnom - motyogtam szégyenembe ugyanis nem ottalvós bulira készültem..
Szó nélkül besétált a szobájába majd bezárta az ajtót. Na remek.. seggfej. most aludhatok a bulizós szúrós flitteres ruhámba ami már elég kényelmetlenné vált .
Épp indultam volna a fürdőbe ,hogy legalább lezuhanyozhassak mikor nyilt az ajtó ,s Jus egy pólóval és egy boxerrel a kezében lépett ki rajta. Kezembe nyomta majd telefonját füléhez emelve lerohant a lépcsőn.
- Kösz- mondtam,de már csak magamban.
Elindultam a fürdőbe majd gyorsan lezuhanyoztam , felöltöztem a Justintól kapott ruhákba ,megszárítottam a hajam majd magam kezdtem pásztázni a tükörbe . Ha valaki 2 nappal ezelőtt azt mondja nekem hogy én , Justin Bieber fürdőjébe fogok állni méghozzá az ő ruháiba nagy valószínűséggel szembe röhögöm. Erre tessék, itt vagyok annál az embernél akit megakartam ölni nem is egyszer és ö menti meg az életemet . Talán nem is annyira hidegvérű mint amilyennek látszik. Hiszen  akkor miért mentett meg és miért aggódott értem?.
Nem tudok rajta eligazodni..
Kiléptem az ajtón majd elindultam a szobám felé.
- Nincs nála nem érted?!!- ordított Justin
- Nála kell ,hogy legyen! A főnök azt mondta biztos hogy nála van kulcs - hallottam egy másik férfi hangot így a lépcső felé vettem az irányt. Tudom ,hogy nem szép dolog hallgatózni ,de muszáj többet megtudnom erről a gyerekről. Tulzottan megrémít a viselkedés, a változása és túl sok dolog van ami nincs rendben vele.
-Mennünk kell!- rontott be egy harmadik férfi az ajtón - Új boszorkány érkezett a városba, éreztem ,hogy használta az erejét. Elkell kapnunk ! - magyarázta lihegve bennem pedig teljesen megfagyott a vér . - Az nem lehet- suttogtam magamban. Nem lehet ,hogy az legyen. -Boszorkányvadász -tudatosult bennem a tény ami mindent nyilván valóvá tesz..
- Igen Justin még én is éreztem ,hogy lehet ,hogy te nem?- kérdezte a barna hajú
- Nem tudom , fogalmam sincs.. a rohadt életbe .. ez a csaj teljesen elködösíti az elmém. - ordított Justin majd megitta az utolsó kortyot poharából ,s erőből a falnak vágta. A hirtelen jött ricsaj ahogy darabokra tört az üveg pohár az egész házat betöltötte vizhanggal, félelmetes volt, de nem annyira mint a tény,hogy Bieber mi is valójában. Nem maradhatok itt.
- Nem mehetek Ő is itt van- folytatta. Mi mi az ,hogy Ő és mért beszélnek igy rólam.. úgy mintha ismernének úgy mintha.. mintha tudnák mivagyok. Azonnal felpattantam a földről majd berohantam a "szobámba". Lekaptam magamról a Justintól kapott ruhákat majd felvettem a sajátomat, hisz még sem flangálhatok az utcán egy férfi boxerben. Kinyitottam az ablakot majd próbáltam felmérni mennyi esélyem van ,hogy ezeken az indákon letudok mászni. De nem tehetek mást ,inkább haljak meg úgy ,hogy leesek 10 méter magasból mint egy vadász keze által. Átmásztam az ablakon majd megkapaszkodva az ablakpárkányon próbáltam valahova beakasztani a lábam. Szerencsére az indák elég vastagok voltak ,hogy megtartsák súlyomat. Szépen lassan másztam lefelé nehogy megcsússzak a leveleken. Mikor leértem egy hatalmas megkönnyebült sóhaj hagyta el a számat majd azonnal rohanni kezdtem a kapufelé ,hogy minél meszebbre kerüljek ettől a nyavajás háztól de a legfontosabb az volt hogy Biebertől.
Átrohantam az erdőn ami be kell ,hogy valljam elég félelmetes volt így egyedül , rohanva, de nem szabad erre gondolnom csak is a menekülésre. Kiértem az út szélére, szerencsémre pont jött egy autó velem szembe így kiálltam az út szélére és hevesen integetni kezdtem ,hogy álljon meg. Egy fekete range rover volt ami igy belegondolva tök olyan volt mint a horror filmekben mikor a lány megtudja a srácról ,hogy szörnyeteg és a másik gyilkos karjaiba fut.
- Szállj be- húzta le az ablakot egy fiatal fekete hajú nagyon helyes srác. Most könnyebültem meg igazán ,hogy nem egy sorozatgyilkos kinézetű hapsi állt meg mellettem.
- Köszönöm szépen! Örök hálám! - pattantam be mellé
-Ugyan semmiség! -mosolygott megnyugtatóan. Testéből energia , odaadás, kedvesség és szeretet sugárzott , olyan mint amilyet Justinnál láttam, de nála nem tünt el, végig jelen volt. Éreztem ,hogy bizhatok benne.
- Merre vihetlek?- kérdezte, s ahogy szemembe nézett én megszólalni sem bírtam. Csodálatos volt. Gyönyörű kék szemeiből csak úgy áradt a szeretet a jókedv és a vidámság csak mosolyogni birtam majd nagynehezen ennyit feleltem - Minél messzebb innen!
-Megtudhatom ennek a gyönyörűségnek a nevét ha már volt ilyen szerencsém ,hogy én fuvarozhatom kegyedet ? - pillantott rám a kormány mögül majd ismét az utat figyelte.
- Em..Emily.- dadogtam annyira zavarba jöttem
- Nagyon örülök Emily, Az én nevem Liam ,s állok szolgálatára ezen a csodálatos estén- nyújtott kezet , én pedig hihetetlenül hálás voltam ,hogy épp Ő jött velem szembe az úton.
- Mit szólnál ,ha meghívnálak egy kávéra és közben elmesélnéd . de ne vedd tolakodásnak, hogy mit kerestél hajnalok hajnalán egy erdőben ilyen ruhában? - parkolt le egy éjjel nappali kávézó előtt meg sem várva válaszom.
- A kávé jólesne, de nem igazán szeretnék beszélni erről- erőltettem magamra egy halvány mosolyt hiszen mit is mondhatnék hogy, Hello, a nevem Emily Cortez. Boszorkány vagyok és éppen egy boszorkányvadásztól szöktem meg mikor megtudtam mi is valójában. Na nem. Ezt soha senkinek nem mondhatom el, nem hogy egy olyan férfinek akit 20 percel ezelőtt ismertem meg.
- Rendben , nekem igy is megfelel - nyújtotta kezét már az én oldalamon ,hogy kisegítsen az autóból .
Rendeltünk két Coffe Lattet majd leültünk egy szimpatikus helyre.
-És mióta élsz itt Los Angelesben?- tette fel első kérdését ,amire már jól begyakoroltam a szöveget
- Anya és Apa elváltak így anyával úgy döntöttünk új életet kezdünk, így ideköltöztünk úgy nagyjából 3 hosszú hónapja- nevettem elmagam. Jól esett végre önfeledten nevetni. Soha nem mondtam el senkinek ,hogy igazából édesapám meghalt mikor 10éves voltam,nem akartam ,hogy mindenki sajnáljon miatta.
-Én itt élek amióta megszülettem . Ismerek minden jó helyet a városban, ha gondolod következő alkalommal körbevezethetnélek- olyan könnyen ment vele a beszélgetés, jól éreztem magam ,s jól esett kiszakadni a hétköznapokból
- Bármikor szivesen elmennék- bólintottam majd egy bíztató mosolyt dobtam felé.
Ekkor hirtelen kicsapódott az ajtó és belépett a személy akinek láttán mindenki ledermedt a kávézóban..