2016. január 1., péntek

6.fejezet Akarlak


Sziasztok! Szeretnék Boldog Új Évet Kívánni minden kedves olvasónak! :)
Meghoztam a 2016-os év legelső fejezetét. Jó olvasást kívánok :) 


 6.fejezet  Akarlak

Az ajtó kivágódott és belépett rajta Ö. Hirtelen lélegezni sem mertem. Mi a francot keres itt és még is hogyan talált rám. Jaaa el is felejtettem ,hogy ő a híres boszorkány vadászok egyike.. 
- Mi a szent sz*rt keresel itt ezzel a gyökérrel???- karomnál fogva fel rántott az asztaltól majd az arcomba köpte a szavakat. 
- Engedd el Bieber!- állt fel Liam és próbált a védelmemre kelni
- Ti ismeritek egymást?- döbbentem le. Lehetek még ennél is szerencsétlenebb ,hogy pont Bieber ismerősébe  futok bele
- Te inkább takarodj el innen de nagyon gyorsan !- üvöltött Justin, Liamre  
- Ne mond meg nekem ,hogy mit csináljak, Te egy senki vagy hozzám képest!- vigyorgott önelégülten Liam
- Na jó, elmondaná végre valaki ,hogy mi folyik itt? - próbáltam kicsikarni belőlük valamit, mivel nyilvánvaló volt ,hogy ismerik egymást és nem igazán  puszipajtások..
- Inkább neked kéne megmagyaráznod, hogy mért szöktél el és mit keresel az éjszaka közepén pont itt ezzel- fintorgott Jus, Liamre. 
-Nem tartozok neked magyarázattal- vágtam a képébe, hiszen semmi közünk egymáshoz..
- Azonnal szállj be a kocsiba - kezdett el ráncigálni Jus a bejárat felé, de Liam megfogta a másik karom és próbált szorosan tartani 
- Engedd el !- sziszegett idegesen Justin
- Nem hinném ,hogy veled akarna menni- próbált maga felé húzni 
- Azt hiszed szívesebben maradna inkább itt veled?- vigyorgott rá Justin azzal a tipikus önelégült ördögi vigyorával.. szerintem egész nap a tükör előtt gyakorolja,hogy ennyire hiteles legyen..
-Igen ! Ha szívesen lenne veled, nem szökött volna el tőled . Nem gondolod?!- vágott vissza Liam. Amire Justin egy hatalmasat behúzott neki és már indult volna kitölteni azt a mérhetetlen haragot ami benne dúlt. Gyorsan kellett cselekednem hisz ha Justin tényleg az ami akkor Liamnek esélye sincs , és ennyivel tartozom neki azért ,hogy megmentett ,ha nem is vált be a tervem.. de akkor is és egész megkedveltem. Nagyon aranyos srác, nem akartam, hogy baja essen
- Veled megyek!- kaptam el Jus kezét mielőtt újabb ütésre készült volna. A terembe mindenki ledermedt válaszom hallatán. 
-Jól döntöttél!- vágott győzelemittas  fejet majd utoljára belerúgott a földön fekvő Liam gyomrába
- Szörnyeteg vagy! - néztem rá, éreztem  ahogy a szemeim megtelnek könnyekkel ,majd kirohantam a kocsiba. Eltelt néhány perc mire Justin kilépett a kávézó ajtaján. Nem akartam tudni mi történt odabent .Semmi mást nem akartam csak hazamenni és elfelejteni mindent ami a mai nap történt. Elfelejteni a támadóimat , a maffiásokat ,  Liamet , ezt az egészet , de legjobban Justint és a tényt ,hogy ő egy vadász. Talán az fáj a legjobban ,hogy megláttam benne azt a kis reményt ,hogy ő jobb ember mint amilyennek mutatja magát. Pedig csak egy hidegvérű gyilkos és semmi más.
- Jól vagy?- ült be mellém Justin
-Hogy jól vagyok-e??? Mit vársz mit mondjak mindezek után ami ma történt ? Hogy igen remekül vagyok.. Egy nagy francot vagyok jól. Vigyél haza Bieber és hagyj engem békén!- bámultam ki az ablakon. Nem bírtam ránézni . Féltem, hogyha ránézek teljesen elönt a düh és nem tudom kontrollálni magam. 
-Sajnálom Em! Hidd el ,hogy most megmentettelek. Te nem ismered azt az alakot, én viszont igen. Nem olyan jó ember mint amilyennek mutatja magát!- fogta meg kezemet
- Ne érj hozzám!!-rántottam el a kezem.- Miért te talán jobb vagy?- ordítottam. Nem bírtam ezt a hazugságot, legszívesebben a képébe vágtam volna ,hogy mindent halottam amit a többi vadásszal beszélt az este ..hogy merészel mások felett ítélkezni, mikor ő a legrosszabb szörnyeteg a világon. 
- Hidd el Em csak jót akartam- egy pillanatra a megbánást pillantottam meg arcán , de már nem hittem el neki semmit amit mondd. 
- Csak vigyél haza Bieber! - válaszoltam majd ismét az ablakon bámultam ki, hátha meglátom a kávézó ablakában Liamet és legalább megnyugodhatok , hogy nem esett bántódása. 
Justin beindította a kocsit majd gázt nyomott. Az út csendben telt szerencsére. Ő nem szólt semmit csak a kormányt markolászta, én pedig az ablakon bámultam a sorra elhaladó háztömböket. 
Leparkoltunk a házunk előtt ,s alig vártam ,hogy kiszálljak abból az istenverte autóból. Már  a kapun indultam volna befele mikor Justin megragadta a karomat. 
- Mért szöktél el tőlem? -vont kérdőre . Reméltem ,hogy nem fogja feltenni ezt a kérdést. Nem tudtam mit is mondhatnék , hiszen az igazat biztos nem.
- Csak haza akartam jönni és mivel tudtam ,hogy te nem engednél el így inkább elszöktem - vontam vállat és közben reménykedtem ,hogy el hiszi amit mondtam.
-És hogy kerültél abba a kávézóba Vele??- kérdő pillantásokat vetett rám én viszont nem tudtam hova tenni miért érdekli annyira ez az egész
-Mi történt köztetek? - reméltem választ kapok végre a kérdéseimre
- Az nem érdekes! Válaszolj!- motyogott idegesen
- Miért érdekel ennyire? - vontam fel a szemöldököm. Tényleg tudni akartam mi baja van és mért érdeklődik ennyire utánam.. valami nem stimmel..
-Csak válaszolj és kész!- üvöltött s közben a karom szorongatta amin holnap tuti lesz egy hatalmas lila folt 
- Aú! ez fáj te barom!- ordítottam majd Justin hirtelen elengedett és kérdő tekintetét az enyémbe fúrta ,hogy kicsikarja belőlem a válaszokat
- Stoppoltam és ő felvett a kocsijával majd beültünk egy kávéra. Ennyi- köptem arcába. Már nagyon elegem volt belőle .
- Mondott neked valamit?- kérdezte
- Mi ez , kihallgatás ? Mit kellett volna mondania? - már nem értek semmit. Talán Liam tudja az igazságot róla? 
- Semmit- fordult meg majd beszállt a kocsijába és elhajtott, én pedig értetlenül ácsorogtam a járda szélén ..

*Másnap reggel

Álmosan ténfergek le az emeletről a konyhába ,s közben azon gondolkodom felhívjam e Liamet ,hogy jól van e. A hűtő ajtón egy cetlit pillantok meg : " Állásinterjúra mentem ,majd jövök. Szeretlek, Anya " 
Hirtelen a nyakamhoz kapok a medálomat keresve, de nincs a nyakamban . Felszaladok vissza a szobámba majd a táskám egész tartalmát az ágyamra borítom és kétségbeesetten kezdem kutatnia a medált ami sehol sincs. Valószínűséggel kieshetett mikor megszöktem Biebertől.. Remek. még csak most kaptam és máris elhagyom a családi örökséget..
Felveszem az ágyról a Liamtől kapott telefonszámot majd visszamegyek a konyhába leülök az asztalhoz, előveszem a mobilomat s tárcsázni kezdek.
Megjegyzem Stelláéktól legalább 100 nem fogadott hívásom volt , úgy hogy most találhatok ki egy újabb hazugságot miért léptem le a buliból.

- Halo?- szól bele egy rövid csengetés után
- Szia Liam, Emily vagyok. Emlékszel rám? - szólok bele remegő hangon hisz nem tudom ,hogy fog reagálni a tegnap történtek után.. idióta Bieber..
- Szia. Hogy is felejthetnék el egy ilyen remek estét- érzem ahogy a hangja megtelik vidámsággal és mosolyog közben 
- Hogy érzed magad?- mosolygok én is megkönnyebbülten ,hogy Bieber nem nyírta ki újdonsült megmentőmet ..
- Nyugi semmi bajom. Ettől több kell ahhoz ,hogy elbánjanak velem- nevetünk mind a ketten. Jól esik végre önfeledten nevetni 
- Örülök ,hogy jól vagy! Meghívhatlak esetleg egy kávéra ,hogy kárpótoljalak?- kérdem remélve ,hogy a válasza igen lesz
- Semmiképp sem hagynám ki- hirtelen felcsendül a hangja mint egy kisgyereknek, annyira aranyos,
A csengő zavarja meg beszélgetésünket. Lehet Ryan az hiszen tegnap csak úgy leléptem szó nélkül , azt hiszem most kifognak nyirni.
- 5 -re érted megyek- majd azzal ki nyomta a telefont. 
Elindultam ,hogy ajtót nyissak, közben  azon töprengtem ,hogy honnan fogja tudni mégis ,hogy hol lakom..
Ahogy kinyitottam az ajtót legszívesebben azonnal vissza csaptam volna.
- Azt hiszem ezt nálam felejtetted- tartotta kezében Justin a ragyogó nyakláncomat. Moccani se birtam a látványtól ahogy tündökölt a kezében valami káprázatos volt. 
- Mitől világít ez az izé ?- nyomta a kezembe majd belépett az ajtón és levágódott a kanapéra.
- Hát ömm.. elemmel működik és néha magától bekapcsol. Az anyukámtól kaptam a születésnapomra . -felelem  összeszorított szájjal ami hirtelen az eszembe jutott
-Én nem találtam benne elemet- nézett kérdően rám, nem győzte meg a válaszom 
Gyerünk találj ki valamit gyorsan.
- Belül van ,így persze ,hogy nem láttad- vigyorogtam hátha hihetőbbé teszi a hazugságot
- Különben is kimondta ,hogy bejöhetsz? - próbáltam utalni ,hogy menjen el hisz semmi kedvem nem volt hozzá és amúgy is készülődnöm kell a randimra. Hmm randi. Még a gondolat is furcsa.
Felállt a kanapéról és felém sétált. Ahogy közeledett én úgy próbáltam hátrálni egészen a falig. 
A nyakamhoz hajolt ,de nem csókolta meg csak beszívta az illatom. Egyik kezét a fenekem alá helyezte majd próbált magához húzni.
- Akarlak- suttogta fülembe
- Engedj el Bieber!- próbáltam eltolni magamtól.
-Tudom ,hogy te is akarod - kezdte csókolgatni a nyakamat- Engem minden lány akar- vigyorgott az arcomba majd próbálta nyelvét a számba fúrni. Összeszedtem minden erőmet és egy hatalmasat löktem rajta ,hogy végre kikerüljek keze szorítása közül. 
- Takarodj innen Bieber!- ordítottam majd kinyitottam az ajtót ,hogy nyomatékosítsam benne ,nem akarom hogy itt legyen.
- Nem tudod mit veszítesz ha most elmegyek- vigyorgott önelégülten. A falra mászok tőle...
-Ó, de hogy is nem- vigyorogtam vissza , hogy egy kicsit vissza vegyek abból a hatalmas egójából 
- Ezt még nagyon megfogod bánni Cortez!- amilyen gyorsan csak tudott kiviharzott a házból én pedig becsaptam utána az ajtót.

Fogalmam sincs mi a fene ütött belé.. napokkal ezelőtt még öltük egy mást most meg hirtelen megmenti az életem és beakar hálózni... Azt tudom ,hogy minden lány megvolt már neki szinte a suliból ( persze véleményem szerint ez a kategória a lányok legalja aki egy szép szó hallatán már ledobja a bugyiját) különösebb képen engem sosem izgatott a látványa sem az ,hogy összebújjak vele, a történtek után pedig em hiszem ,hogy kell mondanom , minél távolabb akarok tőle maradni amennyire csak lehetséges. 



Liam Stromberg


5 megjegyzés: