15.Fejezet ~ Elmegyek

Sziasztok ! Ez a fejezet elég picikére sikerült ,de most csak ennyire volt időm. A helyesírási hibákért,elgépelésért előre is elnézést kérek,telefonról irtam.
Ha tetszett a rész ennek ellenére is ,kérlek jelezd egy komival vagy egy felíratkozással.
És nem utolsó sorban szeretném megköszönni a több mint 2000 oldal megjelenítést! Nagyon boldog vagyok. Ti vagytok a legjobbak. Puszi Chanel


Éreztétek már ,hogy minden összeomlik körülöttetek? Hogy az egész világ hazudik s már nem tudod mi az igazság.Már senkiben sem bízhatsz? Valahogy így éreztem magam ahogy a 'halott' apám lassan lépkedett felém. Nem tudtam ,hogy higyjek e a szememnek.Hogy sírjak vagy nevessek mikor a fél életem tönkrement mikor elhitette velünk ,hogy meghalt. Éjszakákon át álomba sirtam magam miközben ő élvezte az életet és az hogy most a boszorkány vadászok oldalán áll. Ami csak annyit jelent számomra ,hogy a családja ellen fordult. Gyűlölöm azért amit velünk tett!

- Ne gyere közelebb!-tartom magam elé a kezem
-Emily- kezdené mondandóját én viszont nem vagyok hajlandó meghallgatni a hazugságait
-Bele se kezdj! Nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra! Van róla fogalmad anyával min mentünk keresztül míg Te elárultál minket?! Beálltál az ellenséghez! Mikor Te is olyan vagy mint mi!- mikor az utolsó szavaim kiejtettem a teremben lévő összes vadász vérbe forgó tekintettel meredt apámra.
- Ez igaz?- ordított rá Justin
-Nem! Már rég nem vagyok boszorkány, az én erőmet is elvette az a gonosz némber akit nevén nem nevezünk! És ne merészelj velem ilyen hangnemben beszélni Justin!-üvöltött rá vissza apám.
-Hogy mi?? - Már semmit sem értek.
- Mért nem kerestél minket? Mért hagytad hogy évekig a halálod szörnyű tudatával éljünk?Miért tetted ezt?-szemeimből könnyeim lassan kezdtek kicsordulni. Anya kezét karomra simítja majd így szol
-Vezess apádhoz.Beszélnem kell vele-nyel nagyot -Négyszemközt .
Jaa hogy én már erről sem tudhatok.
-Te tudtad? -Meredek anyámra
-Kincsem ez bonyolult - karol belém
-Mi történt vele ?-kérdezi apám döbbent tekintettel ,mintha nem látná a nyilván valót..
-Megvakította. Mert nem voltál ott ,hogy vigyázz rá,ránk.. Hogy valaki segitsen és ne egyedül kelljen megoldanom egy olyan ügyet amiről fogalmam sem volt...
-Justin azért volt ott hogy helyettem segitsen - vette át anyámat tőlem
-Mivan? -Meredek Justinra
-Ja amíg meg nem tudtam kik vagytok valójában..-tronfolt rá Bieber
-Hát ezt nem hiszem el.. Szóval csak azért segítettél mert Ő megparancsolta..Hát ez kész röhej -nevetek cinikusan
-Tudod egy kicsit már kezdtem reménykedni ,hogy te nem vagy olyan mint a többi..hogy esetleg félre tudod tenni a gyűlöleted és rá jössz hogy én nem vagyok rossz ember,..mert tudod én hiába tudtam hogy ki vagy és elhiheted hogy már elég régóta tudom ,én megbiztam benned, számitottam rád.. Mekkora barom vagyok...- fejezem be enyhe kiborulásomat majd sarkon fordulok és készülök hogy ott hagyjam ezt az istenverte poklot amibe csöppentem..
-Emily várj!-nyúl karom után Justin
-Hagyj engem békén Bieber-könnyeimtől fulladozva köpöm a szavakat majd rohanni kezdek. Rohanok amig csak bírok minél távolabb Anyámtól,Biebertől de legfőképp apámtól.
A kastély körül ,az út mentén ,mindenhol hatalmas fák sorakoznak .Befutok az egyik fa sor közé és csak rohanok kifulladásig. Patak csobogását hallom és néhány méter múlva már látom is. Egy kis csörgedező patakra számítok ,de a látvány csodálatosabb. Egy hömpölygő nem túl nagy de annál szebb vizesést pillantok meg egy tavacskával. Minden porcikám kívánja hogy belecsobbanjon ,de még ahhoz elég hűvös az időjárás.  A vizesés mellé megyek hogy ujjaimat végig húzhassam a lecsobogó vizen mikor megpillantok mögötte egy beömlő részt amely egész oldala sziklákból áll. Megkapaszkodok kiálló csücskein majd egy nagyobb ugrás után már el is érem célomat. Körbepillantok ,s legalább 4 ,nem 5 üres üveg Wiskeyt pillantok meg. Hmm úgy látom nem én vagyok az első aki felfedezi ezt a helyet. Gyönyörű látvány ahogy a víz hömpölyög lefelé a tó medrébe újra és újra. Nem akarok vissza menni oda. Lehet ide költözöm egy matraccal és némi élelemmel. Tv helyett a viz hömpölygését bámulom és nem lesz több kulcs,anya,apa,Bieber probléma.
Gondolataimra elmosolyodom. Hm milyen jó kis ötlet.
-Szia- mászik be az emlegetett szamár a kis fészkembe miközben kisebb fajta szívrohamot okoz nekem. Értetlenül nézek rá a féle ' Hogy a francba kerülsz ide' tekintettel.
-Mindíg ide jövök ha gondolkodnom kell- kúszik mosoly szája szélére,mintha tudná épp mire gondolok.
-Aha azt látom -mutatok körbe a piás üvegekre.
-Figyelj - kezdené de elhallgattatom. Nem akarom .Nem akarok több hazugságot hallani. Nem hiszem hogy eltudnám viselni szavait.
- Én nem tudtam.- nyel nagyot. - Vagyis tudtam ,de azt nem hogy te azt hiszed meghalt. - Tekintetével engem fürkész. Homlokom ráncokba szalad.
-Te tudtad ,hogy az apám és nem szoltál semmit??? Tudtad hogy boszorkány vagyok és még csak bele sem gondoltál hogy akkor ő is az?
-Az én apám is ember volt-vág szavaimba amit csak egy fejrázással nyugtázok magamban.
- Nem értelek Bieber. Utálod a fajtánk akkor mért vagy itt? Mért magyarázkodsz nekem?-teszem fel kérdéseimet amiből legalább száz cikázik fejemben de nem zúdíthatom rá mind .
- Azért mert csalódást okoztam neked. Megígértem hogy segítek és cserben hagytalak. És én mindíg megtartom az ígéretem. De egy valamit tudnod kell. Sosem foglak bántani se téged se az anyukádat .És nem azért mert megváltoztam volna. De Ti jó emberek vagytok.Nem hiszem ,hogy bántanátok bárkit is hisz akkor már rég megtehettétek volna. De én sosem fogok megváltozni. Mindíg is ez lesz a hivatásom és ..-vesz nagy levegőt miközben az én szemeim szavai hallatára kezdenek megtelni könnyeimmel ,ezért gyorsan becsukom ne lássa mennyire fájnak szavai és belül érzem ,tudom mi következik.
- Mindíg gyűlölni fogom a boszorkányokat azért amit a családommal tettek.Nekem nincsenek érzelmeim tudod jól. Én már csak ilyen elcseszett maradok. Neked nem rám van szükséged.Sőt senkire sincs. - Simítja meg arcomat mire elkapom kezét onnan.
- Befejezted?-nyitom ki szemeim majd rá pillantok. Arca megváltozott, nem a férfias vonások tündökölnek puha bőrén ,sokkal inkább kisfiús jelleműek. Látszik rajta hogy zavarban van ,s nehezen kúsznak szájára a szavak .Aprót bólint válasz kép. Szemeim újra becsukom ,nem bírom nézni tökéletes arcát amint a szavai a szívembe fúródnak.
-Menj el!-nyögöm alig hallható hangon
-Em!Kérlek.Nem akarok így elvállni.
-Elvállni????- a szó hallatára szemeim rögtön kipattannak.
-Elmegyek- nyel nagyot.
-Még is hova? Ugye nem miattam?-kérdezem félve. Én nem akarom hogy elmenjen. Akár mennyire is gyűlölöm ,nem birnám ki hogy többé ne láthassam arcát, ahogy az az utálatos ördögien szexi vigyora ott csücsül rajta ahogy szemével végig mér.
- Vissza Canadába. És részben. Apád miatt főképp. Többé nem bízom benne. Becsapott.- szemében a düh harag fájdalom csalódottság keveredik.
-Nem akarom ,hogy elmenj -nyögöm hallkan.
-Így lesz a legjobb. Nem akarlak bántani- Kezével hajamba túr majd arcomra nyom egy csókot ,s feláll mellőlem .Én is ugyan így teszek majd megragadom karját ,s magam felé fordítom. Orrunk szinte összeér. A közelségtől lélegzetem elakad. Minden porcikám kívánja az övét. Tekintetünket egymáséba fonjuk. A közelsége már szinte kínoz. Illatát mélyen magamba a szippantom ,s a tudat hogy talán nem érzem többé ezt az illatot ,s nem látom ezt a szempárt szinte felőröl. Mindketten zihálunk a pillanattól. Majd nem bírom tovább a kínt és ha már elmegy legalább egy búcsú csókot kapjak emlékül. Kezeimet hajába csúsztatom majd lassan közebb húzom magamhoz hogy az a néhány cm is eltünjön közüllünk. Teste nem tiltakozik. Egyik karját derekam köré fonja másikkal pedig fürtjeim alá túr. Végig a szemembe néz .Nem bírok betelni a látványával ,a helyzettel,Vele. Azt akarom ,hogy az enyém legyen és soha ne engedjen el. Puha ajkait gyengéden enyéimre nyomja majd néhány másodperc múlva. Durva tempóra vált. Testemet a 'kis barlang' oldalához nyomja amin szinte egyáltalán nem lepődök meg. A vágytól ajkaim elnyílnak így bejutást nyer nyelvemhez amivel először lassú majd gyors táncot kezd járni. Kezemet lassan vezetem fel pólója alatt majd a nyakára nyomok néhány apró csókot aminek hatására halk nyögés szakad fel belőle majd újra csók csatába kezdünk.
-Kívánlak-válik el ajkaimtól majd tekintetével enyémet fürkészi. Szemeiből a vágy sugárzik. Olyan vágy ami csillapíthatatlan. Mondata hatásárá ajkaimra felkúszik egy szégyenlős mosoly ,s ahogy megpillantja felveszi szexi vigyorát álarcként majd pólóját egy mozdulattal lekapja magáról ,s a földre dobja...