17.fejezet ~ Hiányoztál

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Előre is elnézést az esedékes helyesírási hibákért de telefonról irtam és már nem volt időm átnézni. Remélem tetszeni fog ennek ellenére is. Jó olvasást. Puszil mindenkit Chanel

-Kicsim!-hallom anyám lágy hangját amint belefészkeli magát fülembe.
Lassan hunyorítva nyitom ki szemeimet .Nehezen szokom meg a fény erősségét mely bevilágítja a szobát.
-Hol vagyok?-kérdem remegő hangon,mivel a körülöttem lévő környezet egyáltalán nem ismerős.
-Apádnál -mosolyográm ,s ahogy a szemeire nézek újra elönt a keserű bűntudat..
-Miért vagyunk itt? Becsapott minket és te ennyi év hazugság után megbocsájtottál neki?- pillantok rá dühesen ,bár tudom úgy sem látja..
- Ez hosszú történet és majd idővel megérted.. Még is hova mehetnénk.. Magatehetetlen vagyok.. Te átlépted a határt. A fájdalomtól elájultál .Majdnem meghaltál!! Apáddal az utolsó pillanatban értünk oda. Mindenki előtt varázsolnom kellett ,hogy megmentselek.A belső szerveid teljesen megégtek a bűbájtól. Egy hónapig kellett kómában tartanom ,hogy felépülj. Túl messzire mentél..Egy vadász miatt...Úgy hogy ne merészelj számon kérni mit miért teszek- mered anyám a semmibe
-Egy hónapig? -üvöltök fel a döbbenettől - Hol van Justin?- szorongatom a takaróm szélét a választól félve
- Kicsim, elment és nem fog vissza jönni. Hidd el igy lesz a legjobb. -Sóhajt lemondóan .Nem szólok semmit csak bámulok magam elé.
-Most inkább magadra hagylak.
-Bob!-kiáltja el magát mire egy fekete bőrű 40es éveiben járó magas testes férfi lép be az ajtón. Anyámat megkarolja majd lassan az ajtó felé vezeti
-Anya!-kiáltok utánuk.- Miért nem gyógyitottad meg magad?- vetek kérdő pillantásokat felé
-Mert nem tudom- húzza hamis mosolyra ajkait majd kilépnek az ajtón .
Elment..elment.. Vizhangzik még mindíg fejemben,s be villan a kép amint a hatalmas kifutón a repülőgép a magasba emelkedik.
Szívem összeszorul. Könnycseppek lassan egyenkét kúsznak végig arcomon eláztatva azt. Fejemet a párnába temetem ,hogy elfojtsam zokogásom hangját.

* 1 héttel később
Már egy hete apám házában lévő könyvtárat bújom remélve ,hogy találok valamit ami segíthet meggyógyitani anyát.
Azóta semmi sem változott. Legalább 80an lakjuk ezt a hatalmas házat ,de igy is egyedül érzem magam. Apámmal  egy szót sem beszéltem,Ryant pedig amikor csak lehet próbálom elkerülni. Szeretnék tőle bocsánatot kérni de nem tudom hogyan is kezdjek bele és félek mi lesz a reakciója.
Így a napjaim nagy részét a könyvtárban bezárkózva töltöm. De be kell valljam kezdek belefáradni. Egy hét ,és semmit még egy utaló jelet sem találtam mi lehet az oka ,hogy nem tudom anyát meggyógyitani és mi lehetne ami segítene..
Már az 50.könyvet lapozom át amikor megakad a szemem egy oldalon.
Amelyen egy vörös virág pompázik szinte energiát sugározva az emberi szemnek, s alatta ez olvasható :
"Vérvirág: Hatalmas erejéről ismert gyógyító erővel rendelkező növény. A megfelelő módon elkészítve egy nagy erejű boszorkány erejével akár bármilyen betegséget meggyógyíthat.
A virág magjából főzetet készíts amelyet sárkány fűvel és varázs gombával bolondíts meg a tökéletes hatás eléréséért. A főzetet akkor kell elkészíteni amikor a vérhold az ég legmagasabb pontjára emelkedik . A főzetet kend a gyógyítani kívánt felületre , koncentrálj erősen majd mondd el a varázsigét: 'Phil infer nothretinas bloody moon and in sectian doro '.Majd nincs más dolgod mint egy napig pihentetni a főzetet a sérült felületen. De ne feledd , vannak olyan esetek melyek nem gyógyíthatóak!"
Végre valami ami segíthet ,könnyebbülök meg e sorokat olvasva. A könyvet hónom alá kapom majd elindulok az elő csarnok irányába megkeresni anyámat. Ry szobájához érek majd megtorpanok. Talán itt lenne az ideje ,hogy megbeszéljem vele a dolgokat .Nagy levegőt veszek s mielőtt meggondolhatnám magam bekopog az ajtón.
-Egy pillanat -hallom hangját. Valakivel épp telefonál.
'- Teljesen elzárkózott. Senkivel sem beszél. Szüksége van rád nem érted .- akaratomon kívül is hallom üvöltő szavait
- De ő nem egy gonosz boszorkány.. Ő Emily!
- Akkor mért jöttél vissza mikor kómába került? Ha ? Ne mondd hogy nem jelent neked semmit!!
- Régóta ismerlek.. Tudom milyen ha törődsz valakivel . Ha nem érte akkor miattam gyere vissza.
-Te tudod mit csinálsz ,de hidd el ezt még megfogod bánni. '
Gondolkodás nélkül kezdek rohanni majd bebújok az egyik hatalmas ablakon lógó sötétítő mögé. Nem. Ez most nekem túl sok. Nem készültem fel erre a beszélgetésre pedig számtalan kérdés kavarog bennem.
Hogy értette ,hogy itt volt? Visszajött? Miattam? Tudnom kell. Mire rá veszem magam hogy elinduljak Ry ajtaja becsapódik majd lépteket hallok melyek egyre felém közelednek. Visszafojtott lélegzettel állok remélve ,hogy nem vesz észre hisz akkor én leszek a nap legnagyobb idiótája. Nagyot sóhajtok mikor hallom a lépéseket egyre távolodni magamtól. Elhúzom a sötétítőt és kilépek búvó helyemről majd elindulok eredeti uticélom felé. Ha itt volt ,anya mért nem mondta? Miért hagyott abban a tudatban ,hogy elment és nem fog vissza jönni.. És Ry szavai hallatán nem tudom mit gondoljak. Nagyon jól.esett amit mondott neki .Hogy.próbált védeni annak ellenére is amit tettem vele. Bocsánatot kell tőle kérnem!
- Anya! -pillantom meg miközben épp a konyhában teát szürcsölget apámmal az oldalán.
-Találtam valamit-ülök le velük szembe majd apám elé teszem a könyvet ,s amint rá pillant homloka ráncokba szalad.
- E szerint a könyv szerint a vérvirág magja segíthetne rajtad - húzom halvány mosolyra ajkaim ,de anyám arcán nem  örömöt látok hanem inkább dühöt..
- Felejtsd el!- jelenti ki komoran
-Mi ..Miért? Végre találtam valamit ami segíthet ,miért utasítod el?-meredek rá majd apámra aki ugyanolyan dühösen pillant felém mintha valami rosszat tettem volna.
-Mert ezeket a varázsnövényeket a mi világunkban nem lehet beszerezni- ad választ apám anyám helyett
-Ezt meg hogy érted? - nézek rá értetlenül
-Ezek csak egy másik világban teremnek- ad kérdésemre választ
-Tudomásom szerint én vagyok a kulcs! Elmegyek érte!
- Ez nem ilyen egyszerű -teszi anyám kézfejét enyémre
-Akkor magyarázd el- húzom el karomat
- A világok közti mozgást lekorlátoztuk mikor a Sötét boszorkány félig rombolta Erenfieldet. Miután legyőztük ,
a kulcs hatalmát rád ruháztam ,hogy többé más ne használhassa és az ott élő lények békében élhessenek -magyarázza anyám választ adva az első számú lérdésemre,hogy miért én vagyok a kulcs. Apám arcán idegességet pillantok meg. Álla megfeszül ,keze ökölbe szorul majd mély levegőt vesz ,s mikor meglátja ,hogy szemem sarkából őt figyelem ujjait kiegyenesíti majd mosolyt húz szája szélére.
- A kulcsot csak a régi templomukban lehet aktiválni és Erenfieldben is csak egyetlen portál nyílik. Azt sem tudom ,hogy létezik e még az a hely. 10éve nem jártam ott és már akkor is veszélyes volt. Nem engedem ,hogy az életed kockáztasd! Hidd el boldogulok igy is - mosolyog rám megtört arcával
- Nem!-pattanok fel helyemről.-Nem hagyom ,hogy így éld le a hátra lévő életed!-ordítok rá majd magamhoz veszem a könyvet és kiviharzok a konyhából.
-Áú! - kiáltok fel fejemet fogva. Az előttem álló Ryan csak mozdulatlanul áll az ütközésünk ellenére. Annyir elmerültem az előbb elhangzottakba ,hogy észre sem vettem.
Szónélkül állunk egymás szemébe nézve,majd felém lép és szorosan magához ölel. Jól esik ölelése ,nagyon hiányzott már ,hogy végre együtt legyünk.
Könnycseppjeim újra utqt nyernek maguknak ahogy beszívom mélyen illatát.
-Sajnálom! Annyira sajnálom. - fúrom fejem mellkasába.
-Shh. Semmi baj. Nem haragszom - emeli fel államat hogy szemébe nézzek.
-Hiányoztál- súgja arcomba mely hatására egy mély megkönnyebbült levegőt veszek
-Te is nekem - mosolyodom el. Majd letöeli az arcomon ékeskedő könnycseppeket
- Imádom a mosolyod - suttogja mélyen szemembe nézve majd ajkai enyémre tapadnak.