12.fejezet Segíts

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Szeretném megköszönni a +1 felíratkozót és a több mint 1000 oldal megtekintést. Nagyon sokat jelent!! :) Továbbra is szeretnélek titeket megkérni ,hogy ha tetszik a blog komizzatok, iratkozzatok fel. :) Köszönöm. Jó olvasást kívánok :) 

-Emily kérlek nyisd ki az ajtót!- dörömböl az ajtón Justin. Ha azt hiszi be fogom engedni nagyon téved. Elegem van belőle.

- Emily! Kérlek! Sajnálom! Beszéljük meg!- kérlel folyamatosan. Úgy 5 perc után meg unom és úgy döntök , hagyom hogy előrukkoljon valami kamu dumálva és Én úgy teszek mintha elhinném.

- Mit akarsz Justin ?- nyitom ki az ajtót. Ruhája szinte teljesen átázott a szakadó esőben. Haja arcába lapul ,de még így is tökéletes kinézete.

- Sajnálom Em! Tudom megígértem ,hogy segítek neked, de nem tehetem. – hajtja le fejét

- Nem teheted? Ez most komoly…- akadok ki teljesen hiszen ennél jobb dumát is kitalálhatott volna

- Értsd meg kérlek- kezdené magyarázkodását de elhallgattatom

- Mit értsek meg ezen? Ha? Hogy azt mondod segítesz aztán faképnél hagysz? Aztán ide jössz azzal a dumával ,hogy te nem teheted.. Hát köszönöm szépen! Ezt kitalálhattad volna hamarabb is…

-De tudod mit nem is érdekel mit mondasz! Amint megmentettem anyát, már pedig megfogom menteni. Itt hagyjuk ezt a várost és Soha többé nem jövünk vissza!- üvöltöttem arcába. Nem tudtam magam kontrolálni .Annyira feldühít. Hogy teheti ezt velem? Amikor tudja ,hogy jelenleg csak rá számíthatok. És erre mit csinál. Meg csókol aztán itt hagy.. És mi ez a duma ,hogy nem teheti…..

-      -    Komolyan ezt akarod? – néz kérdő tekintettél szemembe. Arca elkomorodik, s eluralkodik rajta a düh

     -Igen ezt! Most pedig menj innen Bieber!  Soha többé nem akarlak látni! – s azzal becsapom orra előtt az ajtót mielőtt bármit is mondhatna.

Justin mielőtt elmenne öklével az ajtóba vág egy akkorát ,hogy csoda be nem törte…Idióta. A nappali  ablakából figyelem ahogy bepattan autójába majd szélsebesen száguld el a kapunk előtt. Lerogyok a kanapéra, s gondolkodom mit is tegyek. A könnyeim lassan kezdik el elönteni arcomat majd patakokban folynak le róla. Fogalmam sincs mit tegyek az idő pedig egyre csak fogy. Gondolat menetemből hangos kopogás szakít ki .

Kinézek az ablakon de Bieber kocsija sehol.  Félve az ajtó elé lépek. Tétovázok vajon ki lehet az ,s hogy kinyissam e az ajtót. Újra kopogtat. Nagy levegőt veszek .Kezem a kilincsre helyezem majd lassan lenyomom azt.

-Hello idegen- lép be rajta széles vigyorral majd szorosan magához ölel.

-Ryan ! Istenem de hiányoztál- viszonoztam ölelését. Tudom csak 2 nap telt el a suli óta , de már 1-2 hete mióta Liam az életembe lépett sajnos elhanyagoltam őt és a lányokat. Aztán most ez az egész , anya  a kulcs keresés , sötét boszorkányok… teljesen a feje tetejére állt minden

- TE is nekem! Nem jöttél suliba.Azt hittem valami baj van ,de látom jól vagy- ölel még mindig szorosan magához.  Ha te azt tudnád … nevetek cinikusan

- Igazából nem érzem magam valami jól. Lehet megfáztam – hazudok és imádkozom ,hogy bevegye és ne kelljen magyarázkodnom

- Aha…- sandít rám. Nem vette be.. – Mi a baj Em ? Ismerlek.. látom hogy baj van

- Tényleg nincs semmi- erőltetek magamra egy mosolyt majd kézen fogom és leültetem a konyhába a bárpulthoz. Előveszek egy doboz baracklevet majd töltök mindkettőnknek .

Még elé sem teszem a poharat, ismét kopogtatnak az ajtón.

-       -   Hát ezt nem hiszem el!- csapom a pultra a barackleves dobozt és elindulok az ajtóhoz

-       -   Megmondtam Bieber hogy…- ezután a levegőt és a mondani valómat inkább magamba fojtom

-        -  Bieber?- néz rám kérdően az én drága barátom aki lehető legtöbbször a legrosszabb időpontokba tud betoppanni

-       -   Liam! Szia- erőltetem ismét magamra hamis mosolyom és gyorsan megölelem mielőtt magyarázkodnom kellene

-       -   Ez meg ki?- lép mellém Ry. Basszus. Még be sem mutattam neki… Most tuti örökre megutál…

-         -  Inkább te ki vagy ?- néz rá kérdően Liam – Nem elég Bieber még Ő is? – gyilkos pillantásokat vet felém . –Azt hiszem ideje lenne választanod! Én nem osztozom senkivel ! – üvöltözik én pedig meg sem bírok szólalni. Hogy merészel így beszélni velem .. Semmit sem tud az egészről ..

-     -  Ryan a legjobb barátom!- üvöltök vissza .

-     -  Óóóóó- néz rám szégyenlősen – Sajnálom! Csak annyira félek ,hogy elveszítelek – hajtja le fejét majd felemelem állát ,s szemébe nézek

-     -   Nem fogsz !- küldök felé egy biztató pillantást

-     -  khm…- köszörüli meg Ry a torkát

-     -  Jah igen.. Ry Ő itt a barátom Liam Stromberg- mutatom be őket egymásnak. Ry bólint egyet majd   ahogy rá nézek egyből leveszem ,hogy nem kedveli újdonsült barátomat.

-     -  Jobb ha Én most megyek- nyom az arcomra egy puszit

-     -  De hiszen csak most jöttél- kérlelem ,hogy maradjon . Jelen esetben most nem vagyok szerelmeskedő és magyarázkodó állapotomban ,hogy mit is csináltunk Bieberrel miután ott hagytam a raktár épületben egy csapat vadásszal..

-     - Nem szeretek harmadik lenni. Majd beszélünk – azzal kiviharzott az ajtón én pedig ledermedve álltam szavai hallatán. Ő mindig is az első lesz számomra. Ő a legjobb barátom ,hogy gondolhatja hogy csak a harmadik .
    Liam beljebb lép az ajtóból. Derekamnál fogva a falnak nyom majd nyakamat kezdi csókolgatni egészen míg el nem ér az ajkamig . Gyengéd csókokat lehel rá majd erősebben a falnak szorít aminek hatására ajkaim elnyílnak egymástól így nyelve bejutást nyer enyémhez. Hirtelen ölébe kap majd a nappaliba visz de ajkai nem engedik el enyéimet egy másodpercre sem. Óvatosan lefektet  a kanapéra ,s ott folytatja a heves csókolgatásokat. Jól esik érintése ,de valamiért más . Nem olyan érzés mint mikor Justin megérint. Próbálom élvezni de valamiért Őt keresem benne. A csókjába az érintésébe. Mindenben amit éppen csináll . Nyakamtól most szépen lassan lefelé halad egészen a nadrágom széléig. Fejemet hátra hajtom. Be vallom élvezem ezt az egészet. Mért kellene szégyellnem magam. Hiszen Ő a barátom és nem Justin. Szemeimet melyeket eddig becsukva tartottam most kinyitom ,hogy lássam is ne csak élvezzem azt amit éppen csinál, de bár ne tettem volna. Nem tudom eldönteni hirtelen ,hogy csak képzelődöm e vagy tényleg igaz. Hirtelen Liamet lelököm magamról majd felpattanok a kanapéról .

     -   Justin! Kérlek- próbálom megmagyarázni a történteket . De ő csak maga elé helyezi kezét jelezve ,hogy ne mondjak semmit majd egy pillanat alatt a kocsijánál termed és már gázt is ad.
    Egy percig csak állok és bámulok utána. Megfordulok és Liam önelégült képével találom szembe magam. Széles vigyora szinte le vakarhatatlan..

-Te tudtad!- vetek felé gyilkos pillantásokat – Tudtad ,hogy ide fog jönni! Igaz???!!!

- Nem tudtam! Esküszöm!- jön közelebb ,de én hátrálok

- Menj most el, kérlek- ülök le a kanapéra ,s fejemet kezeim közé
temetem. Liam hajamba csókol majd becsapja maga mögött az ajtót.. Egyszer az az ajtó tuti leszakad a helyéről..

1000 és 1000 kérdés kavarog bennem. Justin ,Liam, Ryan …Anya.. Jézusom már ennyi az idő pillantok órámra. 12 óra.. ennyi időm maradt én pedig idiótákon idegeskedem miközben ötletem sincs ,hogyan találjam meg azt a hülye kulcsot. Felpattanok eddigi helyemről ,s az emeltre veszem az irányt. Előkeresem a jól eldugott helyről az Ősi varázskönyvünket amit igazság szerint kívülről belülről fújok ,de más nem jut eszembe ami a segítségemre lenne.

Egy órája tanulmányozom a könyvet de semmi ami utalna bármilyen mágikus kulcsra..sőt semmilyen kulcsról nincs szó. Megpróbáltam néhány kereső varázslatot amit a könyvben találtam ,de semmi.

Fogalmam sincs mit tegyek. A személy aki segíthetne egy barom a másik személy pedig épp lehet az életéért küzd … Szemeim megtelnek könnyekkel a gondolat hatására ,de nagyot nyelek és vissza fojtom őket.  Sírással semmire sem megyek. Aztán eszembe jut valami.. Vagy is inkább valaki. Előveszem a térképet és azt az egy dolgot amit a falunkban élő legkedvesebb személytől kaptam. Amandatól. Ő volt a legjobb barátom és egyben a nagynénémnek is tekintettem mivel szinte már családtag volt. Anya szerint Ő is meghalt a többiekkel együtt a tűzben. De nincs más esélyem meg kell próbálnom .

A nyakláncom a térképre helyezem , s közben hangosan határozottan mondom ,s koncentrálok minden erőmmel a varázsigére . –Ligavi flamma supsidium- újra és újra ,de semmi . A nyaklánc meg sem moccan. Úgy hever ott ahogyan én letettem. Újra és újra próbálom de semmi. Telefonom csörgése zavar meg a koncentrálásban. Hát ez nagyszerű.. csapok idegesen az asztalra, de amint a kijelzőre pillantok elszáll minden haragom.

-        -  Justin! Úgy örülök ,hogy hívtál!- mosolygok miközben         felveszem. Azt hittem soha többé nem áll velem szóba. Ahogy a térképre pillantok megáll a lélegzetem is . A nyaklánc megmozdult.

-         - Segíts! kérlek! Segíts – nyöszörög a telefonba.

-         - De hol vagy?- kérdezem kétségbeesetten. Választ nem adva nyomja ki a telefont. Én pedig tehetetlenül pillantok a telefonra.
    Hogyan fogom megtalálni. Nincs tőle semmim. Semmi olyan tárgy amihez legalább csak hozzá ért volna.. ami segíthetne varázslattal megtalálni. Fejemet fogom és újabb düh kitörésre készülök tehetetlenségemben.

-  - A medálom! – nyilal belém a tudat. Az egyetlen olyan amihez hozzá ért és a kéz lenyomata rajta is maradt. Azonnal a szobámba rohanok ,s már vissza is érek . Újra kezdem a varázsigét . Sietnem kell. Semmi másra nem koncentrálok csak az arcára az illatára a vonásaira az érintésére, csak rá. Pillanatok alatt sikerül megtalálnom. Megkönnyebbülve látom ,hogy nincs annyira messze. Táskámat vállamra kapom . Anyának a kocsi kulcsát leakasztom a helyéről majd bepattanok a garázsban álló fekete Cadillacbe. Igen jól gondoljátok. Nem igazán tudom ,hogy kell vezetni. Ryan párszor elvitt vezetni , de nem elégszer ahhoz ,hogy megtanuljam hogy kell.  Nem tehetek mást. Justin bajban van és segítenem kell.

Be indítom a motort ,sebességbe állítom és a gázra lépek. Közben pedig imádkozom ,hogy ne törjem össze anya kedvenc kocsiját mert különben ki fog nyírni.

Szélsebesen száguldok. Minél hamarabb oda kell érnem. Csak 5 perce hajtok körül belül de én 30- nak érzem, mire végül befordulok abba az utcába ahol a térkép jelezte Justint. A motort se állítom le úgy pattanok ki az autóból.

                                               Trailer #2

-Jus. Úristen!- térdelek a földön fekvő Justin mellé. Meglőtték! Tudatosul bennem.

- Segíts! – kérlel. Szemeit nehezen bírja nyitva tartani ,de látom amint épp egy könnycsepp csordul ki belőle.  A golyó a szíve mellé fúródott. Ha nem segítek meg fog halni. Mit csináljak pánikolok. Nem hagyhatom meghalni. Nem bírnám ki ha miattam halna meg mert nem segítettem. Inkább tudja meg az igazságot . Szemeimből potyognak könnyeim. Nem bírom visszafojtani. Utálok sírni ,de mostanság mindig azt teszem. Szívem szakad meg ahogy ott fekszik előttem élet halál között.  

Kezét lassan próbálja felemelni ,s letörli arcomon lefolyó könnyeimet. Arcára még most is felkúszik az az ismerős vigyor melynek hatására muszáj elmosolyodnom

-        -  Segítek!- motyogom idegesen .  – Sajnálom Justin- nézek mélyen szemébe ,s látom rajta ,hogy nem érti miről is beszélek.

-       -   Caedom – varázsolók ujjaimból vágóeszközt aminek a segítségével kitudom szedni Justin mellkasából a golyót. Mikor mellkasához érek hangosan felordít. El sem tudom képzelni mennyire fájhat neki .

-       -   Sajnálom Jus. Mindjárt kész csak tarts ki! – próbálom bátorítani , ő csak bólint jelezve ,hogy értette A golyó mélyre fúródott így nehezemre esik kiszedni, de 2-3 percen belül sikerül. Csak imádkozni tudok ,hogy ez idő alatt Justin ne vérezzen el.
   -Obstinatus Domus- mormolom az újabb varázsigét ami segít elállítani a vérzést. Mikor ezzel
    megvagyok Justinra pillantok . Látom arcán amint elönti a gyűlölet. Fáj. Nagyon fáj ezt látnom ,hogy ekkora gyűlöletet vált ki belőle az aki vagyok igazából. Ahhoz hogy működjön a varázslat teljesen nyugodtnak kell maradnom ,de jelen esetben se hogy sem tudok megnyugodni. Kapkodom a levegőt. Justin fejét elfordítja , nem pillant többet rám. Kifújom a bent tartott levegőt .Majd koncentrálok. Miután elállítottam a vérzést kezemmel körkörös mozgásokat végzek sebe felett ,s elvégzem az utolsó simításokat a Terra Frumentum varázsigével. Mikor végzek ,s látom ,hogy Justin lélegzik megnyugszok.

- Sajnálom Justin! Nem is tudod mennyire!- folynak még mindig
könnyeim és azt hiszem ez már csak így marad..

Justin felém fordítja fejét. Szemei szinte lángolnak a dühtől , a gyűlölettől amitől én legszívesebben a világ végére szaladnék .Összeszorul a mellkasom. Szólásra nyitja száját de mielőtt bármit is mondhatna álom varázslatot szórok rá.

Nem bírnám szavait elviselni. Túl sok ez így egyszerre . Szívem majd kiesik helyéről ,leülök mellé fejét ölembe veszem , s játszani kezdek hajtincsivel.

-        -  Annyira Sajnálom!- zokogok teste felett szüntelenül. Tudtam mindig hogy Ő egy vadász mit is vártam? Hogy hittem el hogy majd megváltozik? Hogy majd rám máshogy fog nézni? Hogy én más vagyok..

-          Em!- fogja meg vállam Ryan

-          Siettem ahogy tudtam! Minden rendben?- hangja tele van aggodalommal.

-          Most már igen. –állok fel Justin mellől.  – Vidd Őt haza. – indulok el az autó felé

-          Őmmm… nem tudom hol lakik- néz rám kétségbeesve

-          A legjobb barátja vagy és még sosem  voltál nála??- meredek rá. Hát ez remek..

-          A házába sosem visz senkit, és mindig Ő jött át vagy máshol találkoztunk

 Ja… oda csak a vadászokat viszi.. gondolom magamban

-         Vidd hozzám- nyelek nagyot

-         És te hova mész? – vet felém kérdő pillantásokat
          A hegyekbe- pattanok be az autóba .