19.fejezet~ Indulás

Sziasztok!! Borzasztóan sajnálom ,hogy ennyire elcsúsztam a részekkel de rengeteg dolgom volt! Igyekszem mostantól sűrűbben hozni a részeket,de sajnos most is csak egy rövid részre volt időm,így holnap hozom a folytatását! Remélem velem tartotok. Köszönöm a több mint 3500 oldalmegjelenítést és a komikat! Ha tetszik jelezzétek továbbra is ,hogy velem vagytok! Jó olvasást :)))))

-Óriási hiba volt...-pattan fel mellőlem Justin ,ruháit összekapkodva a földröl.
-Hiba???.. Szerintem csodálatos volt- köszörülöm ki torkomból a szavakat.
-Ez soha többet nem fordulhat elö!- lép ki az ajtón majd becsapja maga mögött.
Az ágyon apróra húzom magam össze. Átölelem lábaimat majd csendben zokogok. Könnyeim szüntelenül folynak. Hogy lehetek ennyire hülye.. Hányszor fog még ez megtörténni??! Idióta módjára újra és újra megbízom benne. Elhiszem ,hogy érez valamit,hogy akár szerethetne is aztán koppanok. Kopp kopp folyamatosan.. Túlságosan hiszékeny és szeretet éhes vagyok. De többé nem leszek az. Útoljára hagytam igy magam megalázni Justin Biebernek.. S mindenki másnak.
Én a jó kis boszorkány.. És mit érek vele?? Semmit.. Soha többé nem akarok már Jó lenni..
Nem akarok többé sirni semmi és senki miatt. Erős leszek. Legyőzhetetlen. Egy igazi boszorkány!
Felállok az ágyról felveszem a földről a ruháimat majd gondolkodás nélkül kiviharzok Mr.Seggfej szobájából s egy szál fehérneműbe caflatok a szobám felé.
-Őmm..Emily?!- néz rám Ry kérdően a szobájából kilépve.
-El az utamból!-teszem magam elé kezemet ,intve hogy ne most akarjon kérdőre vonni
Szobámba érve szekrényemhez lépek. Céltudatosan keresgélek valami fekete gönc után mire végre a kezembe akad egy nadrág és egy lenge csipkés topp. Felhúzom a lapostalpú fekete bokacsizmám ,majd a bőrkabátom. Tökéletes nyugtázom magamban a tükröt bámulva. Így nem nézek ki jókislánynak. Összeszedem az asztalról a jegyzeteket melyek segítenek eljutni Erenfieldbe. Nem tudom mi lesz és ,hogy hol keressem sem a virágot sem a portált se semmit . Csak egyet tudok..minél messzebb akarok kerülni Biebertől!
Lerohanok az emeletről ,ki a házból egészen apám kocsiáig. Tétovázva szállok az autóba hisz a vezetés nem az erősségem ,s erre nincs varázsige. De ha legutóbb ment akkor remélem most is.
Kesztyűtartóban kotorászok a kulcs után de semmi.. Az ülés alatt és a műszerfalon sincs.. Francba sziszegem hangosan mire kopogtatnak az ablakon. Justin a kulcsot lóbálva vigyorog rám.
-Ezt keresed??
-Add azt ide!-szállok ki az ajtón
-Csak nem akartál nélkülem menni?-a tipikus vigyora ott virít az arcán.. Gyülölöm
-A legkevésbé sem vágyom rád!-köpöm oda a szavakat
-Egy órája még nem ezt mondtad -kacsint rám
-Egy órája még nem gyűlöltelek ennyire! Szóval ide a kulcsot mielőtt én veszem el tőled!- szúrom szemem mélyen az övéibe ,s felöltöm arcomra azt a vigyort amit Ő visel.
Arca komolyra vált. Tekintete ellágyúl majd mély levegőt vesz.
-Csak nem gondolod ,hogy elengedlek egyedül egy idegen világba??-néz komoran.
Akaratlanul is felszakad belőlem a kacagás.
Oldalra pillantok majd a hozzánk legközelebb lévő fát egy egyszerű mozdulattal erőfeszítés nélkül ,gyökerestől kicsavarom a földből s a levegőbe emelem.
-Látod ezt?-kérdem lenézően..
Néhány másodperc után lassan vissza helyezem helyére majd a földvarázslatával befedem a lukat s rengeteg tápanyagot juttatok a fának ,hogy helyre jöjjön,s szinte egyszerre virágokba és gyümölcsökben pompázik. Na ennyit a jókislányságról...
-Nincs rád szükségem! Most pedig add ide a kulcsot!- tartom elé tenyerem.
-Nem!- feleli majd engem kikerülve beszáll a kocsiba a vezető ülésre. Bekapcsolja a biztonsági övet ,s vigyorogva bámul rám.
Hát ez remek. Mozdulatlanul állok ,s csak figyelem Őt.Rájövök ,hogy ez az egyik oka annak hogy bele szerettem .A makacssága a hajthatatlansága ,s hogy minden úgy történik ahogy Ő akarja. Hiába ellenkezem.Ha jönni akar akkor jönni is fog...