21.fejezet ~ Árny világ

Justinnal mindketten érezzük ,hogy a vesztünkbe rohanunk . Minden az én hibám. Nem lett volna szabad felelőtlenül neki vágnom egy ilyen útnak ,főleg úgy ,hogy azt sem tudom hogyan működik ez a kulcs-portál-világok közti ugrálás.. S nem elég ,hogy a saját életem teszem kockára még a Justinét is veszélybe sodrom..
A sötétben rohanunk. Semmit sem látunk csak annyit amennyit a tulajdon testem bevilágít,s azt a kis fénycsóvát melyet a mágiámmal a segítségünkre tudtam varázsolni. Just szorosan ölelem magamhoz ne hogy az árnyak elragadják mellőlem. Mióta megérkeztünk úgy érzem egyre gyengébb vagyok,s ez a varázserőmön is látszik. Ahogy haladunk a sötétben a fénycsóvám úgy halványul.Nagyon nagy szerencsének nyugtázhatom ,hogy a testembe szabadult a templom körüli energia mert ha igaz az amit Justin gondol az árnyak már rég elragadtak volna minket.
-Te is látod??-hallom Justin döbbent hangját
Néhány méterre apró fényt pillantok meg.
-Siessünk!- szedjük egyre szaporábban lépteinket
-Héé! Van ott valaki?!-kiáltok a sötétbe mire az apró fény egyre nagyobb lesz ,s felénk közeledik.Aztán újra távolodni kezd. Justinnal futásnak eredünk ,de én.egyre jobban kezdek fáradni. Már nem én ölelem Just hanem Ő vonszol maga után.
-Várjon!-ordít elhaló hangon Justin. Nem mondja de látom ,hogy Ő is ugyanoly gyenge mint én.
A fénycsóva megáll. Nem közeledik ,s nem is.távolodik
Ahogy közeledünk egy vékony hosszú szőke hajú lányt pillantok meg. Jussal egymásra nézünk majd utolsó erőnket összeszedve rohanni kezdünk.
-Állj!-kiált felénk a,lány mikor Ő is megpillamt minket
-Kik vagytok?-mondja miután megtorpanunk ,s csak akkor veszem észre hogy a.fény nem egy lámpából vagy eszközből származik ,hanem a lány kezéből. Ami csak egyet jelenthet..
-Nem akarunk bajt! Csak eltévedtünk-mondja rekedtes hangon Jus
A lány kacarászva mered ránk.
-Elég rossz helyre tévedtetek -nevetgél még mindíg bennem pedig kezd felmenni a pumpa
-Erre mi is rájöttünk-morgom hangosan
-Gyertek utánam-szólal meg csillingelő hangon majd elindul mi pedig követjük.
Néhány méter gyaloglás után egy kis kunyhót pillantunk meg egy domb oldalában. Verőfényes világítással.
Mrs Szőke kinyitja az ajtót ,s mosolyogva beinvitál minket. A kunyhó nem is tudom.. Szó szerint egy.domb oldalában van benne a falak földböl vannak de ettől eltekintve elég otthonos. Ahoz képest ,hogy nem hiszem hogy bárhonnan is.szerezhetett asztalt széket ágyat tányérokat stb stb.. Gondolom varázsolta hisz ezen a helyen véleményem szerint semmi sincs..
-Köszönjük ,hogy beengedtél az otthonodba !-nyújt kezet mosolyogva Justin
-Justin vagyok, Ő pedig Emily -biccent felém
-Amanda vagyok.,de szólítsatok csak Amynek-ráz kezet bűbájos mosollyal Jussal én meg csak némán állok és fortyogok magamban
-Mit keresel itt ?-nézek rá kérdően
-Hát ez egy hosszú történet -neveti el magát én meg csak bámulok rá ,még is.mi lehet ennyire vicces abban ,hogy.egy.sötét árnyakkal teli helyen él akik kiszipolyozzák az emberből az élet erőt..
- Foglaljatok helyet. -Mutat az asztal felé- Egy.csésze teát?-csettint az ujjával s az asztalon egy frissen főzött teás kanna jelenik meg 3db csészével az oldalán - Biztos átfagytatok- nyúl a kannához majd tele tölti a csészéket. Minden mozzanatát rezzenéstelenül figyelem. Valami azt súgja ,hogy ne bizzak benne és nálunk az első számú szabály ,hogy soha ne bízz egy boszorkányban.. Viszont a második az ,hogy ne bízz egy vadászban és erre.tessék.. Remélem most is kellemesen csalódni fogok.
-Szóval ,hogy kerültél ide?- veszem magam elé a csészét de nem iszom belőle ,s közben próbálom Jusnak szemkontaktussal üzenni ,hogy.Ő se tegye. De nem figyel rám.. Folyamatosan mint megtudtuk Amyt bámulja amitől én kezdem magam egyre kellemetlenebbül érezni. Bár nem hibáztatom. Amy hosszú haja laza hullámokban omlik vállára ,kék szemei szinte megbabonáznak karcsú teste pedig azt sugalja ilyen egy tökéletes nő. Nem volt már éppen fiatal. 25 -ös éveiben járhatott. S ez volt az ami miatt kétségeim támadtak. Túl tökéletes minden féle szempontból ahoz képest amilyen helyen él.
- Úgy 8-10 évvel ezelőtt ,de már nem is számolom -kacagott fel. -Erenfieldben háború dúlt. A Fekete boszorkány pusztított a falumban. S akik nem álltak az Ő oldalára azt vagy megölte vagy ide száműzte. 5 társammal kerültem ide ,de mára már csak én maradtam egyedül a sötétben -szomorodott el.
-Miért nem próbáltál kijutni? Hisz boszorkány vagy-vonom fel szemöldökömet
- Azt hiszed nem próbáltam?!-vonja fel ő,is szemöldökét - Az átjárót lezárták. Senki nem ment innen se ki se be.. Egészen mostanáig.. Rögtön meghallottam az árnyak suttogását két személy érkezéséről ,s azonnal elindultam megnézni mi történt.
A büntudat rögtön a csontomig hatolt. Mi vagyunk a hibásak azért mert ez a szegény lány 5 társával itt élte le élete egy nagyobb részét. Anya volt az aki lezárta a portált ,hogy.Erenfieldet megmentse ,s engem a világok közti átjárástól..
Justin szótlanul hallgat ,s a teáját szürcsöli. Ő is tudja ,tudja hogy a mi hibánk ez az egész. Ennél jobb már nem is lehetne.
-De még is. Ti hogy kerültök ide és mitől ragyog az egész tested?- tekintete az arcomat fürkészi mintha olvasni akarna belőle
- Erenfieldbe tartottunk. Magam se értem ,miért ide jutottunk.-motyogom zavartan remélve ,hogy.nem kérdezősködik tovább
-Kinyitottátok a portált?-néz rám megdöbbenve hatalmas kék szemeivel.
-Igen -motyogom idegesen
-Van fogalmatok róla ha a királynő rájön erre mekkora veszedelmet szabadítotok a világokra?!- pattan fel székéről majd idegesen magyarázva járkál ide oda
-A 'királynő' egyáltalán nem királynő a mi világunkban. És semmit nem tud tenni mert nincs nála a kulcs -felelem higgadtan
Mire nevetve felém fordul
-Azt hiszed a királynő nem tud megszerezni egy nyamvadt kulcsot.??'
-Nem!-vigyorgok rá vissza majd felállok a helyemről - Mert Én vagyok a.kulcs!!