23.fejezet ~ Egyedül

Amikor belépek az ajtón a ház kong az ürességtől. Egy árva lelket sem találok, hívom anyáékat de senki sem veszi fel így bemegyek a szobámba ,a gardróbszekrényből kiválasztok egy szexi csipkés fekete felsőt egy fehér hosszúnadrággal,s a fürdőbe vonulok hogy lemossam magamról az árnyvidéki mocskot.Nem szeretnék még is megállok a tükör előtt. Arcom sápadt ,az a szokásos ragyogás,vidámság rég eltűnt belőle. Szemeim alatt sötét karikák ékeskednek. Elfáradtam. Tudom mindig is az izgalomra vágytam egész életemben ,de itt Los Angelesben túl sokat is kaptam belőle.
Idegesen pásztázom fáradt,letört arcomat és úgy döntök most az egyszer ideje lazítanom. Nem menthetem meg a világot egyes egyedül amikor még az anyámat sem vagyok képes megmenteni.
Egyedül maradtam ez a szomorú igazság. Már egyetlen barátom sincs. Mindenkit eltaszítottam magamtól. Egyik napról a másikra kiléptem az életükből egyetlen szó nélkül. De nem mondhatom el az igazságot hazudni pedig képtelen lennék és amúgy sem menne. Nem tudom kivel megbeszélni a problémáimat. Akinek pedig elmondhatnám Ő hamarosan tovább áll. Sőt lehet már rég le is lépett..

De elég volt a sajnálkozásból! Kiszállok a forró vízből, s megtörölközöm. Hajamat kifésülöm,megszárítom majd felveszem a nem rég kiválasztott szettet. Szemeimet cicás tusvonallal emelem ki. Majd hajamat a szokásos göndör loknik helyett egyenesre vasalom.A mai nap más lesz. A mai nap az enyém. Bedobálok néhány fontos cuccot a táskámba majd az autóhoz indulok ,beindítom és elhajtok apám háza elöl.  Egy ideig csak autókázom és rádöbbenek hogy egyre jobban megy a vezetés. Mintha fejlettebbek lennének az érzékeim ,s előre látnám melyik autó merre megy ,vált sávot vagy próbálna megelőzni. Hiába élek már egy ideje a nagyvárosban de még mindig nehezen igazodom el benne így arra a helyre veszem az irányt ahova a legtöbbször jártunk. Egy részről félek mert nem lenne szabad Stelláékkal összefutnom másrészről izgulok és vágyom rá hogy újra láthassam a barátnőimet. Nem kellene oda mennem de a jelen pillanatban ez egy csöppet sem érdekel.
Remegő lábbal lépem át a Gecco bár küszöbét. Szememmel körbe pásztázom a helyet de a legnagyobb csalódottságomra a lányokat sehol sem látom. Szomorúan indulok el a szokásos helyünkre ami nyilván valóan a pult mellett az egyik sarokban lévő fehér bőrüléses asztalnál volt és úgy döntök a szokásos limonádék helyett most valami erősebbre vágyom. Mivel az alkoholok terén nem vagyok jártas így az egyetlen fajtát rendelem belőle amit ismerek.
-3 Tequilát kérek és mellé egy üveg tonicot!-adom le a rendelést a magas sötét hajú pincérnek. Soha nem láttam még itt,de mi tagadás  elég régen jártam már erre. Kedvesen rám mosolyog majd vissza somfordál a pult mögé és elkészíti az italokat. Ennél nagyobb meglepődöttségre számítottam a háromfős adag tequila rendelésénél ,de lehet csak jól tudja leplezni. Ideje kirúgni a hámból. 
Mikor a második felest is lehúzom szinte megakad a torkomon mikor egy kéz simul a vállamra. 
Az ismerős illat befészkeli magát az orromba és még a hideg is végig szalad a testemen.
-Lám lám. Csak nem drága Emily Cortezt üdvözölhetjük??- s a hang hallatán már arcot is párosíthatok az illathoz. Ez nem lehet!
-Csak nem elő bújtál a vackodból,miután már a szüleid és a vadászaid is cserben hagytak?- ül le mellém Liam ,a szavakat a fülembe suttogva amitől immár nem csak a hideg ráz de jéggé is fagyok
-Miről beszélsz?-húzódok el mellőle 
-Arról hogy egyedül maradtál. Gyenge vagy és sebezhető. Arról hogy a királynő és jómagam mindent elfogunk tőled venni amid még maradt. -mélyeszti szemeit enyéimbe . Az arcán a vigyora szinte a füléig ér. 
-Nem félsz attól ,hogy ebben a pillanatban akár kitéphetném a szívedet a helyéről?- vonom fel a szemöldökömet és próbálok az arcomra higgadtságot erőltetni ,ne lássa mennyire megijeszt az amit mondd.
- Te???-kacag fel hangosan- Te egy legyet sem tudnál lecsapni. Eléggé kiismertelek már-kacsint rám - Ráadásul nyilvános helyen vagyunk ami nem mellesleg az enyém.Szóval nem biztos hogy kijutnál innen élve.
-Ha azt hiszed hogy nem   lennék képes mindenkit megölni ebben a teremben pusztán egy mozdulattal akkor nagyon tévedsz!- húzom mosolyra ajkaim ,de közben az asztal alatt a kezemet olyan erősen szorítom ökölbe hogy a körmeim lukat vágnak tenyerembe.
-Nem nem lennél rá képes ! Már csak azért sem mert a drága barátnőd most lépett át a küszöbön. - tekintetem azonnal az ajtóra emelem ahol Stellát pillantom meg. Gyönyörű hosszú szőke haja most felfogva nyugszik a vállán. Arca fáradt élettelen. S mintha legalább 5 évet öregedett volna. Borzalmasan fest. Ruhái lógnak rajta pedig eddig sem volt egy vastag,erős testalkatú. Mi a fene..
-Gondolom nem szeretnéd hogy bántódása essen. Bár ha nem te akkor az alkohol fogja megölni.
-Miről beszélsz?-szegezem rá dühös tekintetemet hisz szinte biztos vagyok benne hogy tréfál de a gondolat ott motoszkál bennem hogy igazából nincs oka hazudni.
-Alkoholista lett. Minden nap részegre issza magát ezen a szent helyen.- áll fel mellőlem röhögcsélve. Tutira kinyírom ezt a férget!!!! 
-Jó szórakozást!-indul el vihogva ,s mire felfogom a történteket Stella áll velem szemben. Arca dühös amit teljes mértékben megértek ,
-Még is hova a francba tűntél egyetlen szó nélkül?!!! - ül le velem szembe ,s közben lepakolja a kezében lévő cuccait
- Annyira sajnálom Stella..De..de sajnos nem tehettem mást. -hajtom le fejem mielőtt szemeim bármit is elárulnának 
-Hogy nem tehettél mást.... Hogy nem tudtál volna annyit mondani hogy csá leléptem majd talán valamikor visszajövök.. Hogy Ryantől kell megtudnom hogy anyukád kapott egy jobb állást és elköltöztetek. Tényleg úgy gondolod hogy nem tehettél volna mást??!!
Nagyot nyelek és igaza van. Fordított esetben én is így reagáltam volna és halálra aggódtam volna magam még is hova tűnt a legjobb barátnőm ,s mért nem ad magáról élet jelet.
-Igazad van. Ígérem mostantól minden a régi lesz. Nem megyek sehova!
Stella nagyot sóhajt és egy könnycsepp kúszik végig az arcán
-Stell mi a baj?-fogom meg az asztalon összekulcsolt kezeit. Majd arcán egyre több és több könnycsepp jelenik meg
-Mondj már valamit!
-Már semmi sem lesz a régi.-szipog nagyokat én pedig csak kimeresztett szemekkel bámulok rá még is miről beszél,
-Megan meghalt-kezd zokogni. A szívem a torkomban dobog nem akarom elhinni amit mondd
-Mi..mégis miről beszélsz???
-Nagyjából két hónapja. Egy autó balesetben- törli meg szemeit.
-Nem ez nem lehet igaz . - sokk hatás. Mást nem tudok mondani erre a reakcióra ami a testemben megy végig. Nem tudom elhinni amit mondd. Nem létezhet ilyen hogy egy ember egyik napról a másikra egyszerűen elmegy közülünk és még hihetetlenebb ha az egyik szerettünkről  van szó.
-Elment. És te is elmentél. Én pedig egyedül maradtam. Senkivel nem tudtam megosztani a fájdalmamat. Egyedül cipelem ezt a hatalmas terhet amely úgy érzem lassan felemészti a lelkemet és már nem bírom elviselni.- kezd újra zokogni. Gyorsan felállok helyemről,s mellé csusszanok
-Sajnálom! Annyira sajnálom- ölelem magamhoz ,s könnyeink egymás ellen folynak végig arcunkon. 
A gyász egy hatalmas teher. És én egyedül hagytam vele. Nem csodálom hogy az alkoholba  menekült és nem is vetem meg érte. Ha egy szerettünk el megy azt nagyon nehéz megemésztenünk.
-Most már itt vagyok és többé nem hagylak magadra!
-Megígéred?-néz rám nagy kék boci szemeivel mely mindig megmosolyogtat ám most a szokásos vidámság helyett a bánat táncol benne
-Megígérem! Most pedig gyere. Menjünk!-fogom kézen barátnőmet
-De még is hova? -néz rám meglepődve
-Haza!-mosolygok rá majd ő is viszonozza ,s elindulunk az autóhoz.
-Hölgyem még nem fizetett!-szól utánunk a pultos
-A főnök vendégei voltunk-kacsintok rá,s már kint is vagyunk az autónál

A lakásunknál parkolok le. Kiveszem a lábtörlő alól a kulcsot és elfordítom a zárban. A ház ugyanúgy áll ahogy legutoljára itt hagytam. Jó érzés újra itthon lenni. Apámnál valahogy sosem éreztem azt az otthon hangulatot. Bár hogy is érezhetné az ember mikor nagyjából 40 vadász járkál a házban akik nem annyira látják őt szívesen..
-Gyere, feküdj le. Ahogy látom rád fér egy kiadós alvás- fogom kézen Stellát ,s felvezetem anyám szobájába. Az egyik kedvenc pizsamámat nyomom a kezébe majd miután lefeküdt betakarom és egy puszit nyomok a hajába
-Em. Ugye nem mész sehová?!- néz rám keserűen. Az eddigi bűntudatom most még jobban fellángol bennem. Magára hagytam akkor amikor szüksége volt rám. Nem viszonoztam azt a szivességet amit tőle kaptam mikor a városba kerültem. Ő mellettem állt. Segített nekem én pedig cserben hagytam.
- Ne félj, itt leszek mikor felébredsz.-ölelem meg majd magára hagyom hogy kipihenhesse magát ,mivel elmondása szerint azóta rémálmai vannak mióta Megan meghalt. Istenem. Még a gondolat is szörnyű. Lukat éget az elmémbe majd a szívembe. Már el is felejtettem milyen érzés amikor valakit igazán elveszítünk és soha többé nem láthatjuk. Akaratom ellenére is eszembe jut Justin ,de gyorsan kiverem a fejemből. Nincs energiám jelenleg vele foglalkozni és nem is akarok. Ha ilyen könnyen el tud hagyni még a gondolataimat sem érdemli meg. Bár olyan könnyű lenne nem gondolnom rá..
A konyhában csinálok magamnak egy kamilla teát, hátha megnyugtat.Elszürcsölöm majd felmegyek a szobámba. Nem lep meg mikor mindent ugyanúgy találok ahogy szokott lenni. Belevetem magam az ágyba, nagy sóhaj hagyja el számat. Rettentően hiányzott már az én saját kis ágyikóm és a szobám is. A széken megpillantom a szőrös puha nyuszis köntösömet. Akaratlanul is az jut eszembe ahogy anya a lépcsőn szökdécselve ugrál le hozzám benne. Milyen vidámak voltunk és gondtalanok. Vajon hol lehet most és miért nem érem el.Egyáltalán miért nem veszi fel nekem a telefont senki...Lehet igaza van annak a félkegyelműnek és elmentek. Anya kizárt hogy képes lenne ilyet tenni. Nem hagyna el sosem!  Ezekkel a gondolatokkal a fejembe merülök álomra. 

Ajtó nyikorgás csapja meg a fülem majd a takaróm felemelkedik. Első gondolatom hogy biztosan Stella jött át hozzám de mikor megérzem az ismerős illatot rögtön rájövök hogy ez nem Stella. 
Kezei derekamra fonódnak majd szorosan hozzám bújik. 
-Mi a francot művelsz?-ülök fel az ágyon. Justin értetlen arccal mered rám 
-Hogy kerülsz ide egyáltalán? Miért nem tűntél már el az életemből?-sziszegem fogaim között bár a legkevésbé se szeretném hogy elmenjen. 
-Komolyan ezt szeretnéd?- néz rám kérdően
-Ezt!
-Mi bajod van?
-Hogy mi a bajom... Órákig sorolhatnám! De inkább gondolkodj el a tetteiden a viselkedésen és legfőképp a szavaidon! Különben is hol hagytad az újdonsült játék szered? Mert nagyon remélem hogy nem hoztad őt ide!
- Áh szóval erről van szó- az a tipikus vigyor már mondanom se kell hogy ott virít az arcán..- Ha Amyre gondolsz nem, nincs itt. 
-Helyes. Most pedig nyugodtan vissza mehetsz hozzá!-mutatok idegesen az ajtó felé ,de ő nem tágít
-Ne csináld már.. -forgatja meg szemeit- Semmit sem akarok tőle.
-Nekem nem úgy tűnt..
-Most komolyan ezen fogunk veszekedni?-próbál hozzám bújni de eltolom magamtól
-Akkor inkább beszéljünk arról hogy azt mondtad hogy elhagysz?? -csattanok fel- Egyáltalán miért vagy még itt?! Miért nem mentél el és hagysz engem békén??!
-Mert nem tudlak elhagyni!-ajkaim e szavai hallatán elnyílnak egymástól. Annyi mindent szeretnék még a fejéhez vágni de belém ragadtak a szavak. Justin ezt kihasználva felül az ágyon, kezeit a tarkómra ,s az arcomra simítja.Gyengéd és nekem pont erre van szükségem. Érintése olyan gyengéd mint amilyen jelenleg én vagyok. Ajkai lassan közelítenek felém engedély kérően lassan én pedig nem bírom kivárni míg oda érnek így eléjük megyek és már heves csókolózásba is bonyolódunk. 
Ez az amire egész végig szükségem volt. Ez az ami megnyugtat testileg lelkileg és Ő az akire szükségem van hogy teljes legyek. 
Jus felém kerekedik ,s kezei bejárják felsőtestemet. Ujjaival cirógatja bőrömet majd ajkaival követi azoknak a vonalát. Kezemmel hajába túrok majd a másikkal a hátán lévő izmok körvonalát kezdem rajzolgatni,de kezemet a fejem főlé szorítja, Végig csókolja testemet a nyakamtól egészen a hasam aljáig majd egy mozdulattal kigombolja a nadrágomat s lesegíti rólam. 
Pólóját áthúzom feje fölött aztán az enyém következik. A gyengeség belőlem és belőle is elszállt.Átvette a helyét a vágy és a szenvedély. Feláll az ágyról, a köntösömhöz lép és kihúzza belőle a kötőkéjét. Rögtön tudom mire készül. 
-Miért nem hagyod hogy megérintselek? Talán nem tetszik vagy nem élvezed?-teszem fel a legidiótább kérdést ami valaha kijött a számon..
-Így sokkal szenvedélyesebb és szexibb lesz amit csinálunk- kacsint rám- Higgy nekem!
Nem veszem be a dumáját de úgy döntök nem ez a legalkalmasabb időpont hogy ezt a témát megvitassuk így  engedelmeskedem neki. Gyakorlott mozdulatokkal kötözi össze kezeim fejem fölött,gondolom nem ez az első alkalom neki.. Ajkai újra a nyakamon majd egyre lentebb és lentebb.. Gyülölöm hogy nem adhatom neki vissza azt a kényeztetést amit ő nyújt nekem.. 
Ismét feláll de csak addig amíg a nadrágját ,s a boxerét a földre nem dobja aztán felhelyezi az ezüst fólia tartalmát ,s már újra felettem nyújtózik el. Lassan hatol belém talán még lassabban mint legutóbb. De minél többet vársz valamire annál jobb érzés amikor magadnak tudhatod. 
Testemet átjárja ugyan az a bizsergés,sőt talán most még annál is erőteljesebb . Mindennél jobban vágyom rá hogy megérintsem, magamhoz szorítsam ,s a hajába túrjak és igaza volt talán pont azért vágyom rá ennyire, pont azért ilyen szenvedélyes mert nem tehetem meg.

*
-Justin.Kérdezhetek valamit?-nyelek nagyot. Nem bírom tovább egyszerűen tudnom kell a választ mert különben beleőrülök
-Kérdezz -simít végig a vállamon
-Érzel irántam valamit?- pillantok rá szemem sarkából és látom ahogy az arca elkomorul
-Ez bonyolult.-ráncolja össze a szemöldökét . Látom hogy erősen gondolkodik a válaszon 
-Próbáld meg kifejteni-erősködök de érzem hogy nem kellene. Nem biztos hogy szeretném hallani a választ de tudnom kell mire számítsak
- Nézd.. Nem kérheted egy embertől hogy szeressen legalább is egy olyan embertől aki soha nem szeretett még senkit a szülein kívül ami már rettenetesen régen volt. Nem tudom milyen érzés az ha valakit szeretsz nem voltam szerelmes és valószínűséggel nem is leszek soha. El sem tudom képzelni hogy mit érzel irántam,hogy milyen érzés az. Jó vagy talán rossz érzés. De mivel engem szeretsz csak az utóbbi lehet .. Szóval az igazság az hogy nem tudom Emily. De azt tudom hogy fontos vagy számomra. Féltelek és nem akarlak egyedül hagyni egy percre sem.