22.fejezet Minden rosszabbra fordult

Másnap reggel

Bár Amy szerint reggel van ,az égbolt csak egy hangyányit világosabb mint tegnap éjjel. Tekintetem a mellettem szuszogó Justinra tapad. Olyan nyugodtnak,gondtalannak tűnik az arca. Ujjaim kéztetést éreznek rá hogy megérintsék. Bőre sima,ránctalan, olyan fiatalnak tűnik..Kezem arcáról kócos selymes hajába csusszan. Testem szinte beleborzad a vágyba amit érzek minden egyes pillanatban mikor vele vagyok. Képes vagyok egy mosolyától elolvadni még ha olyan ördögi is az a mosoly.
Szemeit lassan nyitja ki majd az enyémre tapadnak. Ajkait szélesre húzza és én belehalok hogy nem csókolhatom meg azokat a tökéletes ajkakat. Fogalmam sincs hogy alacsonyodhattam le idáig. Gusztustalan és egyben mámorító gondolatok kavarognak bennem azután a személy után akit mindennél jobban kellene gyűlölnöm. De ugy gondolom hogy a családunk történelmet irt azzal hogy a boszorkányok és a vadászok egy fedél alatt élnek bár megjegyzem ez nem mindenkinek van ínyére... És ahhoz hogy legyőzzük a Fekete boszorkányt minden segítségre szükségünk lesz
Nem bírok magammal.. ujjaimmal hajába markolok majd ajkaimat övéire tapasztom és magamhoz szorítom
-Emily!Ne csináld!-húzódik el mellőlem
Szemeimmel az ágyat pásztázom zavaromban.
-Miért vagy ilyen el utasító velem?
-Nézd..-teszi kézfejét enyémre ,de elrántom. Nem bírom elviselni az érintését
-Őszinte leszek veled.Segítek megmenteni anyádat de amint megtaláltuk amit keresel,elmegyek.-néz keserűen a szemembe ,mely a döbbenettől még pislogni is elfelejt.Hogy érti azt hogy elmegy...Még is hogy teheti ezt velem .Mintha nem tudná milyen nehéz volt számomra mikor legutóbb faképnél hagyott és most hogy azt hittem minden rendbe jött köztünk újra el akart hagyni. Az én hibám. Túl naiv vagyok . 'köztünk' nincs olyan kifejezés hogy köztünk ,nincs olyan hogy ' MI' soha nem is volt és soha nem is lesz. Feleslegesen áltatom magam és már én sem értem még is mit művelek... Saját magam gyötröm egy olyan kapcsolat miatt,egy olyan ember miatt aki soha nem fog tudni szeretni soha nem lesznek olyan érzései irántam mint amilyeneket én táplálok felé. Igaza van talán az lenne a legjobb ha elmenne és fátylat borítanak mind arra ami eddig történt. Csak hogy nekem szükségem van rá.
Már épp készülök minden gondolatomat a fejéhez vágni amikor a Amy ránk töri az ajtót a legjobb pillanatban.
-Jó reggelt! Remélem jól aludtatok - lép be a szőkeség viháncolva én pedig megtudnám folytani egy kanál vízben..
- Neked is jó reggelt Amy! Köszönjük szépen nagyon kényelmes volt az ágy - feleli Justin olyan nyájasan amitől mindjárt elhányom magam. Közben a ruháiért nyúl és elkezd felöltözni. Én is így teszek de egy szót sem szólok.
-Ohhh megzavartam valamit?-vigyorog még jobban amit eddig nem hittem hogy lehetséges..
-Semmit!- vágja rá Jus erőteljes,érdes hangon majd ki is viharzik az ajtón. 
-Minden rendben ?-fordul felém 

-Persze-motyogom orrom alatt amiből nyílvánvalóan lelehet következtetni hogy semmi sincs rendben..

-Remélem! Mert minden erődre és figyelmedre szükséged lesz hogy elő hívd a portált. -Nem kell aggódnod. Minden a legnagyobb rendben- erőltetek magamra egy halvány mosolyt majd az ajtó felé indulok -Szóval szerintem ott kellene próbálnunk ahol megnyitottátok a portált- ül le mellénk az asztalhoz -És ebben a sötétségben honnan fogjuk tudni még is hol pottyantunk le az égből -forgatom meg a szemem -Ha tényleg te vagy a kulcs....akkor érezni fogod az energiáját-vet felém egy gúnyos mosolyt. Istenem lehet valakit még ennél is jobban gyűlölni..... -De sietnünk kell mielőtt újra leszáll a sötétség. Ilyenkor az árnyak úgy mondd vissza vonulnak ,de minden sötét zugban ott rejtőznek. Kérdés nélkül állunk fel az asztaltól. Odakint szinte ugyanolyan sötét van mint eddig.. és csak most tűnik fel hogy a testemből már nem árad az a ragyogó fény mint eddig. Valahol mélyen megnyugvást jelent hogy eltűnt és nem úgy kell élnem mint egy csodabogár akit mindenki megbámul,már ha az én fajtám mondhat ilyet. Viszont ebben a sötétségben jól jönne az a plusz segítség. Így Amyvel mindketten élő lámpává változtatjuk tenyerünket.

Már legalább egy kilométert gyalogoltunk de én semmit sem érzek. Már az idegeimre mennek a "na és most" kérdezgetéseikkel. Nem emlékszem hogy ilyen sok idő alatt találtunk volna rá Amyre. Justinéktól picit lemaradva ballagok utánuk. Úgy érzem magam mint egy kóbor kutya akit épp most hagytak el és találtak helyette egy szebbet,s jobbat. Fejemben szüntelenül a Justinnal töltött pillanatok kavarognak. Mikor elhagyott ,majd visszajött ,s a tudat hogy újra el fog hagyni. Mikor fejemet felemelem a földről tekintetem rögtön a karomra téved és tudom hogy megtaláltuk amit kerestünk. Az ujjbegyeimtől kezdve lassan kúszik végig egész testemen az energia ami megtölti a testem fényességgel. Úgy tapad rám mint egy burok. Mintha a saját pajzsom lenne.Justinék tátott szájjal bámulnak rám én pedig szó nélkül indulok a célom felé. Olyan érzés mintha valami hívogatna. Vonzana. Vonzza az energiát ami hozzám kapcsolódik és tudom hogy engedelmeskednem kell neki. Hátra sem nézve szedem a lábaimat.Jelenleg legszívesebben a legmesszebb rohannék Justintól. Hogy mit érzek most iránta. Haragot. Mérhetetlen haragot. Gyűlölöm őt. A viselkedéséért és azért amiért csak velem ilyen elutasító. Lehet hogy nem vagyok tapasztalt a fiúk terén hisz még azt sem vettem észre hogy a legjobb barátom szerelmes belém. De azt igen ahogy Justin néz Amyre. A beszéde ,a stílusa ahogy végig néz a szemével rajta. A pillantása ugyan olyan szenvedélyes mint azon az éjszakán amit együtt töltöttünk. Jelenleg úgy érzem az lenne a legjobb ha itt hagynám mindkettőjüket és akkor aztán azt csinálhatnának egymással amit csak akarnak. Csak nekem ne kelljen látnom. Most jött el az a pillanat amikor elszállt minden reményem Justinnal kapcsolatban . 

Most már tudom hogy nincsenek érzelmei. Egyáltalán nincsenek. Tudja hogyan érzek iránta és még is megmeri ezt csinálni velem még hozzá a szemem előtt. Nagyon jól tudja hogy szeretem és egy másik lánnyal kezd flörtölni teljesen nyilván valóan. Ennél gusztustalanabb már nem is lehetne.

Lábaim hirtelen megtorpannak. Megérkeztem. Ez az a pont ahol lezuhantunk a portálból. 

Fogalmam sincs mit csináljak hogyan nyissam meg ezért ösztönösen cselekszem. 

Szemeim lehunyom majd minden erőmmel próbálok rá kapcsolódni a portál energiáira. Próbálom Justint kiszorítani az elmémből ,de sehogy sem sikerül. Düh harag csalódottság és szerelem .Mind egyszerre kavarognak bennem. Így nem lehet semmire sem koncentrálni!

Újra próbálkozom ezáltal még erősebben . A fejem zúgni kezd,a testem mintha szét akarna robbanni a túltöltöttségtől. Majd hűvös szellő csapja meg az arcomat és szememet kinyitva megpillantom a fejem felett kavargó gyönyörű kék örvényt. Mély levegőt veszek és hezitálok. Minden porcikám azt súgja hogy hagyjam itt őket. Menjek el és örökre felejtsem el még a nevét is. Mikor már majdnem mellém érnek látják az arcomon hogy hezitálok. Kezemet az örvény felé emelem ,s készülök hogy ott hagyjam őket. 

-Ne!!! Emily!-rohannak felém mindketten. 

Az eszem azt súgja hogy menjek. De a szívem mint mindig most is közbe szól. Néha azt kívánom bár ne is lenne inkább. Mikor mindketten mellém érnek mélyet sóhajtok. Justin érthetetlenül és meglepődötten bámul rám amit én csak egy grimasszal válaszolok le.

- Fogjuk meg egymás kezét, és bármi is történjen ne engedjük el egymást!- okoskodik még most is Ms Szőke mindent tudó .. Justin engedély kérően néz mélyen szemembe majd nagyot sóhajtok és megfogom kezét. Testemen végig szalad a hideg. Mikor nem lesz rám ennyire hatással...

Próbálok koncentrálni de így még is hogy várják el tőlem hogy bármire is tudjak.. 

Mély levegőt szippantok tüdőmbe majd kifújom és minden erőmmel próbálom felidézni a képet amint kisgyermekként játszok Erenfield gyönyörű szép tisztásán. 

Csak hogy a fejemben folyton belemotoszkál egy nem kívánatos személy. Elképzelem ahogy a tisztáson fekszünk egymás mellett. Orrunkat átjárja a friss virág illat. Aztán a következő pillanatban a vadász szálláson vagy minek is nevezhetném,de otthonnak biztosan nem. A szobájában vagyunk és érzem magamon minden csókját és érintését.
A szemeim azonnal ki pattannak. Majd körbenézek és csak két értetlen és türelmetlen szempárral találom szemben magam. Nem sikerült. Idegesen ráncolom össze homlokom ,s újra próbálkozom. 
Most nem elképzelem a helyet hanem a portált próbálom hívni.S koncentrálni annak energiáira.Testemet mintha valami vonzaná majd felfelé kezdené húzni. mikor szemeim kinyitom a lábam már nem érinti a földet viszont a portál csak az én energiáimat kezdi magához vonzani. Justinék ugyanúgy a földön maradtak. 
-Szorítsátok a kezem!- utasítom őket majd elmormolok egy lebegő varázsigét de nem segít. 
Minden erőmmel leszorítom a testemet a földhöz majd erősen magamhoz szorítom mindkettőjüket.
-Kapaszkodjatok!- s amint elrugaszkodom a portál egy másodperc alatt szippant mindannyiunkat magába. Testem alatt a kemény hideg földet érzem meg ahogy rápuffanunk.
-Ne!!- fogom idegességemben fejem -Ez nem lehet!- járkálok fel-alá
-Ne aggódj! Minden rendben lesz- próbál megölelni Justin ,de ellököm magamtól
-Még is hogy lenne rendben???- ez nem Erenfield! A templomban vagyunk! Ott vagyunk ahonnan elindultunk és elpocsékoltunk kitudja mennyi időt. Nem fogjuk tudni időben elhozni a vérvirágot, anya nem gyógyul meg és nem fogjuk tudni megölni a boszorkányt sem!!! Így néz ki az amikor valami rendben van szerinted??- ordítok. A kiborulás szélén állok. Ennek nem így kellett volna történnie. Erenfieldbe kellett volna a portálnak vinnie és erre visszajutottunk oda ahova elindultunk. Semmi értelme nem volt ennek az egésznek.
Sőt.. minden még rosszabbra fordult- figyelem szemem sarkából Justint amint Amyt méregeti ,s kérdezgeti hogy biztos nem esett -e baja illetve ütötte e meg magát-
Szó nélkül lépek ki a portál mögötti ajtón.Lerohanok a lépcsőkön és megdöbbenve látom hogy az autónk még mindig ott áll a kulccsal az indítóban. Elfordítom,sebességbe teszem majd a gázra taposok. Bekapcsolom a rádiót hogy elnyomják a gondolataimat melyek kezdenek lassan az őrületbe kergetni ,s próbálok a béna vezetésemre koncentrálni hogy ne öljem meg se saját magam sem bárki mást.