10.fejezet Érzelmek

Emily?- szólongat Justin. Résnyire nyitom szemeim. A házunkban vagyok. A kanapén fekszem Justin pedig mellettem ül,s a hajam simogatja. Jól esik érintése. Annyira könnyebb volna ha mindig ilyen lenne. Engedek az érzésnek ,s 2-3 percig hagyom ,hogy átjárja testem .Majd szép lassan kinyitom szemeim ,s két barna szempárral nézek farkasszemet.

Arcán aggodalom ül , de ahogy látja, hogy kezdek magamhoz térni megkönnyebbül . Arca tökéletes. Telt ajkai vörösen izzanak , szinte hívogatnak. Jus megvillantja fehér mosolyát ,mintha csak tudná mire gondolok. Hirtelen elvörösödöm ,s elszégyellem magam milyen baromságokat hordok itt össze-vissza.. az ellenségünkről..egy vadászról..

Amikor van egy tökéletes pasim aki csak engem akar, s nem akart megölni mikor megtudta ki is vagyok valójában.

- Mi történt?- kapok hirtelen fejemhez ami szüntelenül hasogat

- Épp ide tartottunk mikor elvesztetted a kocsimban az eszméleted - vont lazán vállat mintha tök természetes lenne a dolog és egyáltalán nem érdekelné...

Egyszerre villant be az összes emlékkép az estéről aminek hatására kicsit megszédültem. Berohantam a mosdóba egy szó nélkül. Meg kell gyógyítanom magam ,hogy koncentrálni tudjak arra ami igazán fontos, anyára.

- Terra Frumentum , Terra Frumentum- mormolom a varázsigét miközben kezemmel körkörös mozgásokat végzek a fejemen lévő seb körül ami nem is annyira kicsi mint amilyennek gondoltam.

Az energia ide-oda futkos a testemben. Mámorító érzés. Mire a végére érek a seb eltűnik mintha soha nem is lett volna. Ez az 1.számú legjobb dolog a boszorkányságban . Bárkit megtudsz gyógyítani bármi is legyen a baja. De a halálból senkit nem lehet visszahozni. Higgyétek el próbáltam és nem sült el valami jól..

Arcomat megmosom bő hideg vízzel ,hogy felfrissüljek s kész vagyok kilépni az ajtón. Mikor résnyire nyitom megtorpanok . Justin háttal áll nekem ,s telefonál. Halkan beszél de nem eléggé ahhoz ,hogy ne halljam. Úgy döntök nem hallgatózom ,hiszen a reggeli beszélgetése is csak újabb kérdéseket keltett bennem .

- Velem van- hallom szavait , s nem tudok parancsolni magamnak. Nem mozdulok.

- Tudod ,hogy sosem bántanám

- Hogy szerelmes?- kezd cinikusan nevetni- Ez röhejes

- Nem tudok szeretni ezt pont te tudod a legjobban- vált komolyra a hangja miközben kezeit folyamatosan ökölbe szorítja

Hirtelen a gyomrom és a mellkasom összeszorul. Szóval igaz..Pedig már kezdtem azt hinni ,hogy ez az egész csak mende-monda ,hogy még félelmetesebbnek tűnjenek .. Az egész szoba forogni kezd, s úgy érzem kicsúszik a lábam alól a talaj. Szemeimet összeszorítom ,de nem érzem a hideg követ testem alatt csak két erős kart amint épp a derekam köré fonódik ami annyira megnyugtató, annyira jó érzés ,hogy legszívesebben sosem engedném el. Magam is meglepődök a hirtelen felgyülemlett érzelmektől. Soha nem gondoltam volna ,hogy Justin valaha is ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem… egy vadász.

Gondolatokat fejemben elhessegetem , de nem tart sokáig távollétük. Kinyitom szemeim ,s két gyönyörű szempárt pillantok meg. Szinte elveszek bennük . A közelségüktől. Annyira gyönyörűek ,hogy szinte már nem is emberiek. Csak nézzük egymást. Ő nem mozdul ,s én sem. Ajkai lassan enyéim felé közelednek . Felkészülök csókjára , hogy átjárja egész testem. Szinte orra már az enyémet érinti mikor észbe kapok. Én nem akarok beállni a többi közé a sorba. Ha megcsókol azt érzelemmel tegye , s bebizonyosodott ,hogy neki nincsenek olyanjai. Hirtelen oldalra kapom a fejem, s ö egyből veszi a célzást. Ördögi vigyora felkúszik ajkaira ,szemei szinte lángolnak a vágytól.

-     Tudom ,hogy te is akarod- húz közelebb magához már ha az lehetséges

-    Semmit sem akarok tőled! –sziszegem fogaim közt a szavakat amik elég nehezen akartak kibújni belőlem

-     Óh de ,hogy is nem! Nem is egy dolgot és jegyezd meg jól, hogy én semmit sem teszek ingyen- karjait lassan lehámozza rólam , majd elindul a konyha felé

-    - Nem is kértem- szólok utána majd elindulok én is. Előveszek egy üveg ásványvizet majd töltök magamnak

Tudom mire gondol. Nem fog csak úgy segíteni, mit is gondoltam.. Ezek szerint az egész eddigieket csak megjátszotta.. hogy törődik velem.. hogy ágyba vihessen.. Nem akarom elhinni. Undorodom tőle! Gyűlölöm! Legszívesebben kihajítanám ,ha nem lenne szükségem a segítségére. Utálom ezt az egészet. Hogy tehetetlen vagyok, hogy rá vagyok utalva. Bárcsak sosem tettük volna be a lábunkat ebbe az istenverte városba..

-    Szereted Őt?- zökkent ki gondolatmenetemből Justin

Kérdése annyira meglep ,hogy testem hirtelen megfeszül. Értetlen arccal fordulok felé aki épp ujjait tördeli az asztal alatt

-    Tudod.. Stromberget – Pillant szemembe ,s ezúttal teljesen mást látok bennük. Bánat,szomorúság,csalódottság mind olyan érzelem amit egy lélektelen ember nem tudna érezni!

-    Igen..azt hiszem- motyogom ,hiszen mit is tudhatnék én a nagy szerelemről.

-    Milyen érzés- tördeli még mindig ujjait

-    - Micsoda?- elkerekedett szemmel nézek rá ,pedig tudom mire céloz ,de nem akarom elhinni kérdését.

-     A szerelem- arca férfias vonásai eltűnnek, s helyette kisfiús látszatot vesznek fel. Szívem szinte meghasad –e szavak hallatán , s elgondolkodom.. Milyen érzés a szerelem..

-    Azt hiszem olyan mint amikor meglátod őt , s úgy érzed a szíved majd kiesik a helyéről. Úgy érzed nem kapsz levegőt ,ha nincs melletted ,s hogy az ő jelenléte táplálja tested kívülről-belülről. Amikor hozzád ér, megérinti bőröd azt akarod sose múljon el a pillanat ,s semmi másra nem vágysz csak rá, a csókjára az érintésére, mindenre ami ő.—fejezem be néhány perc gondolkodás után. Justin szemei szinte lángolnak. Ajkait eltátja egymástól majd lassan megnyálazza őket, mintha belülről égne, s csillapítani akarná a tüzet

-    Szóval így érzel iránta?- néz mélyen szemembe. S rájövök ,hogy én egész végig Justinról beszéltem. Az érzésről mikor meglátom egyszerre érzek gyűlöletet ,s vágyat iránta. Mikor hozzám ér egy pillanatra megszűnik a világ ,s vele együtt én is ,mivel tudom ,hogy ezeket az érzéseimet sosem mutathatom ki.

-    Azt hiszem.- nagyot nyelek. Feszengek. Nem szeretek hazudni ,de mostanság folyton azt teszem.

-    Bár én is érezhetném – nagyot sóhajt

-    Mért nem lehet?- nyúlok le kezeihez mielőtt eltöri az összes ujját. Felemeli az asztal fölé majd összekulcsolja enyémmel. Hirtelen légzésem szaporább lesz ,s ezt ő is észreveszi. 

-    Mert megátkoztak – simogatja ujjaim. A levegő pedig szó szerint belém fagy

-    Ki átkozott meg, és mi-milyen átokról beszélsz? –kapkodom még mindig a levegőt. Ugyan is ez az információ teljesen ledöbbentett.

-    Nem akarok erről beszélni- váltja komolyra, szúrósra tekintetét

-    Kérlek Justin. Hát ha tudok segíteni- kérlelem ,hátha sikerül beszédre bírnom. Meg kell tudnom mi történt vele

-    Ugyan már- tör ki belőle a nevetés. Ö nem tudja én viszont igen ,hogy akár segíthetnék is

-    Justin!- szólok rá kissé erőteljes hangon, hiszen nem esik valami jól ,hogy kinevet mikor itt ülök vele kézen fogva és kész vagyok meghallgatni..

-    Egy boszorkány volt.. Pontosabban az a boszorkány akit az este folyamán te is láthattál.. A neve Kendra . Gonosz egy némber ..nem is gondolod mennyire. 12 éves voltam. Anyám boszorkány volt. Apám pedig egy bájital őrült. Szimpla ember volt mint én vagy te – ha te azt tudnád..gondolom magamban- Egyik este a kis faházamban játszottam. Anya mint minden este vacsora előtt most is az ajtóból kiabált ,hogy menjek be. Mire beértem apám a földön hevert egy vértócsában. A saját vére vette körül. Anyámat térdre kényszerítette ez a ..ez a.- arca megfeszül, az adrenalin felszökik benne ,s látom rajta amint elönti a düh és a harag

    - gonosz ribanc.. A szemem láttára kiszívta anyámból a mágiát, s vele együtt az életerejét is. Azonnal meghalt. Felkészültem ,hogy én leszek a következő. De sajnos nem ölt meg. Az átka sokkal rosszabb volt. Örök életet adott. De örökké senki sem élhet. Ha szerelembe esek az az életembe kerül. De Ő még erről is tett ,hogy ne legyen ilyen egyszerű- csapott idegesen az asztalra- kiölte belőlem az érzelmeket ,hogy semmi jót ne tudjak érezni ami ezen a világon van. Azóta próbálom megbosszulni a szüleim halálát. És most itt az újabb alkalom.