2016. január 28., csütörtök

13.fejezet ~ Sötétség

Sziasztok! Ne haragudjatok ,hogy késtem de sajnos sok minden közbe jött ezért ,hogy kárpótoljalak titeket még a héten érkezik a következő fejezet! Szeretném megköszönni a kommenteket az előző részhez és ,hogy egy új taggal bővültünk! 
remélem tetszeni fog a fejezet! Jó olvasást xoxo Chanel 

Csalódottan hazafelé tartok a kihalt utcákon. Egy árva lelket sem találtam a hegyekben. Csak az időmet vesztegettem. Csupán pár órám maradt hátra, hogy kitaláljam mihez is kezdjek. A kétségbeesés szélén állok, de most nem bukhatok ki. Erősnek kell maradnom, de a ma történtek után fogalmam sincs hogy is lehetnék az.  Justin tekintete szinte belém égett. Folyamatosan újra és újra lepörgetem  magamban a pillanatot. Ahogy szemeiből gyűlölet szikrákat szór felém. Ahogy elveszti az irántam érzett összes bizalmát. Már ha egyáltalán megbízott bennem.. Egy pillanat alatt elszállt belőle, és belőlem a remény, hogy meg tudom változtatni. Sajnálom, hogy így érez irántam amikor ha kellett segítettem, ott voltam, végighallgattam. Nem vagyunk egyformák. Sosem bántanám se őt, se senkit sem. De most szembe kell vele néznem, hogy talán én leszek a következő áldozata. Nagyot sóhajtok miközben leállítom a házunk előtt a motort és hálát adok az égnek, hogy nem törtem össze, se magam, se az autót. Ry kocsija a házunk előtt parkol. Azt hiszem ettől féltem a legjobban. Percekig ülök az autóban. Tétovázom bemenjek  e, majd úgy döntök, hogy egyszer mindenképp találkoznom kell Bieberrel. Felkészülök a legrosszabbra is majd a kilincsre helyezem kezemet, de nem nyomom le. Hangokat hallok. Jobban mondva ordibálásokat. Nem illik hallgatózni, de mostanság szokásommá vált.
- Mi a francért hoztál ide? – hallom Justin szavait, s következtetni tudok, hogy az idegességtől mindjárt felrobban.
- Tudod ki ez? Ha? Egy boszorkány! Az ellenségünk! A te „hugicád” és még csak észre sem vetted!
- Az nem lehet! – hallom Ry döbbent hangját.
- De igen! Mit gondolsz miért vagyok még életben? – halkult el Jus a mondat végére.
- Én nem tu-tudtam. Azt gondoltam jó lehetőség lesz a kulcs megtalálására ha ráveszem hogy ide hozzalak –  Hogy mi a jó szent szarról beszélnek ???..
- Nem érted igaz?! .. Ő a kulcs! – üvölt Justin én pedig azzal a mozdulattal vágtam ki az ajtót amilyennel jól képen törölném most mind a kettőt.
Ryan a kanapén ül, Justin pedig a nappaliban ide-oda járkál. Látom ahogy arcukban megfagy a vér ahogy belépek az ajtón. Justin gyilkos tekintetet vet rám majd szép lassan elindul felém.
- Volnátok szívesek elmagyarázni, mégis mi a franc  folyik itt?? – nézek kérdő tekintettel rájuk. Ryan felpattan a kanapéról mintha előre tudná mi fog következni.
- Elmagyarázni? – néz lenézően Justin.
- Mindent hallottam! – teszem csípőre kezeim.
- Nem tartozok neked magyarázattal, sőt.. semmivel se – áll meg előttem undorral az arcán majd hátsó zsebéből előkapja fegyverét és a fejemhez szorítja. A döbbenettől ledermedek. Azt hiszem erre mégsem készültem fel.. Nem a fegyver miatt, hanem Justin miatt. Megmentettem az életét és ezt kapom cserébe, miért nekem kell a családja haláláért lakolnom? ….
- Justin állj le! – ugrott mellém Ryan.
- Miért hagyjam életben? Ha? Ő is olyan, mint a többi! – motyog idegesen rám se pillantva.
- Szükségünk van rá! – teszi kezét Justinéra elhúzva kissé a pisztolyt,de justin még szorosabban szorítja fejemhez

Szó nélkül állok. Szemeim érezhetően megtelnek könnyekkel, de visszafojtom őket. Nem sírok többé megfogadtam magamnak. Főleg nem egy ilyen ember miatt.
Justin vérben forgó szemeit enyémbe mélyeszti.
- Nekem ugyan nincs! – mondja flegmán majd beélesíti a fegyvert. Nem fogom hagyni, hogy így megalázzon, ...hogy megöljön. Felkészülök, hogy a mágiám segítségével kivédjem a támadását, de valahol mélyen érzem, hogy nem fogja megtenni.
- A főnök megöl, ha valami baja esik. – suttogja Ryan, de nem eléggé halkan ahhoz, hogy ne halljam. Milyen főnök és mi köze van hozzám? már semmit sem értek, nem mintha eddig olyan sokat tudtam volna..
Jus idegesen fújja ki a levegőt .
- Életet, életért. – húzza el fejemtől a pisztolyt majd visszacsúsztatja eredeti helyére én pedig kifújom az eddig benntartott levegőt.
 – Leróttam a tartozásom… soha többé ne kerülj az utamba, különben megöllek! – a mondata
hallatán alig birok megszólalni. Egy pillanatig döbbenten  állok ott lefagyott arccal majd az adrenalin felszökik ereimben.
- Kifelé! Most!– mutatok a bejárati ajtóra. Ry értelmetlenül pillant rám mikor észre veszi hogy mindkettőjükre célzok.
- Mindketten! – üvöltök. Ryant karjánál fogva az ajtóhoz tolom, s szinte kilököm rajta őket. Érzem, hogy a gyűlölet és a harag bennem másodperceken belül újabb kitörésre készül és én nem készültem fel rá..
- Bár ne mentettem volna meg az életed, Bieber! – csapom be mögöttük az ajtót. Felrohanok a szobámba, beugrok ágyamba majd erővel püfölni kezdem. Fejem a párnába szorítom majd beleordítok azt gondolva, hogy egy kicsit csillapítani fogja feszültségemet. Gondolatok ezrei cikáznak a fejemben. Én vagyok a kulcs…De még is hogy lehetséges ez..Ha tényleg igaz, bár nem értem miből gondolják ezt akkor az lesz a megoldás, ha szépen átadom nekik magam anyáért cserébe. Fejben mindent szépen lepörgetek, hogy is fog történni. Aztán rájövök, hogy nem tehetem ezt. Nem leszek más tulajdona, hogy kénye kedvére járkáljon át rajtam más világokba, vagy hogy is működik ez az egész.
Erős boszorkány vagyok. Nincs szükségem senki segítségére. És igazából nincs is kitől kérnem. A barátom akiben 100%-ig megbíztam kiderült, hogy ő is csak egy vadász neki is csak az a nyavalyás kulcs kellett. És Ő akire azt gondoltam, hogy számíthatok  annak ellenére, hogy a fajtám ellensége, aki undorodva néz valódi énemre, akinek semmit sem jelent az a dolog ami mondhatni kettőnk között volt, még ha nem is szerelem, sőt az biztos nem,hisz ő nem tud olyat érezni... de valami szikra igen is volt most pedig gyűlöl. De igazság szerint én is gyűlölöm őt az előbb történtek után meg végképp .. és Liam .. akit legalább ötödszörre  hívok de nem veszi fel a telefont.. Stelláéknak nem mondhatok semmit és mostanság eléggé eltávolodtunk egymástól.. Egyedül maradtam.
Érzelmek tengere hullámzik bennem. A gyűlölet ereje szinte mérhetetlen amit érzek, s elhatározom, hogy ezentúl minden más lesz. Nem leszek az a jó kislány ,nem fogok megijedni egyetlen boszorkánytól.. Nem fogok kibúvókat és apró cseleket keresni a legyőzésére. Egyszerűen odamegyek, és megölöm Őt ,s mindenki mást aki az utamba áll. 
Telefonom rezgésére kapom oldalra a fejem. Remélem Liam volt méltó végre visszahivni de csak egy Sms-t jelez a készülék.
Névtelen feladó... Remegő kézzel nyomok az olvasás gombra 
"Egy óra múlva kislány a raktárnál. Hozzd a kulcsot és semmi trükk ,különben az anyád meghal! "
Ha eddig dühös voltam akkor most örjöngtem. Nem fogom ennyibe hagyni ezt az egészet és ha azt hiszi szórakozhat egy Cortezzel akkor nagyon téved. Ágyamról felpattanok és a hátsó szobába veszem az irányt. A szoba bűbájjal van védve amit csak én meg anya tudunk feloldani. Igazság szerint ez a szoba olyan mintha nem is létezne. 
-Octinia prevas - amint kimondom a varázsigét az üres falon egy ajtó jelenik meg . Elfordítom a kilincset és belépek rajta. A szoba hatalmas mindenhol varázsláshoz szükséges tárgyak, növények melyek alap összetevői egy-egy bájitalnak. De nekem most nem ezekre van szükségem hanem, egy hatalmasabb erejű tárgyra. Egy varázskönyvre amely a fekete mágia varázslatait tartalmazza.
Ahogy becsukom magam mögött az ajtót az szinte azonnal eltünik. Ugymond ezt a szobát menedék helynek is hívjuk mert itt senki sem találhat ránk. 
A könyv megtalálása nem ment olyan egyszerűen mint a helységbe való bejutás. Anyám jól elrejtette ,hogy még én se találjak rá ,hogy soha sem használjak ilyes féle mágiát. De most nincs más lehetőségem. Anyám fúrfangos boszorkány biztos vagyok benne ,hogy nem egy fiókba dugta el.. Igy az elrejtő-tisztán látó varázsigét alkalmazom ismét és igeeen.. be is vált. Az eddig üres falban egy széf jelent meg. Óh anya ez most komoly??.. Gondolom magamban. A kódnak a születési dátumomat próbálom beirni ,de semmi. Majd az anyáét, apáét de még mindig semmi.
Gondolkodj Emily mi lehet az amit anya soha nem felejtene el.. 
Nagyot nyelek majd bepötyögöm azt a dátumot mikor apa meghalt és a széf azonnal kinyílik. 
Megkönnyebbülve veszem ki eddigi helyéről majd az asztalra helyezem a könyvet. Gyorsan futom át a varázsigéket addig amig megnem találom a megfelelőt. A szemem megakad az egyik oldalon amely ezt irja:     A KULCS 
             " A kulcs egy olyan hatalmas erejű eszköz/tárgy amely képes átjárót nyitni a világok, dimenziók közti portálokon keresztűl. Annak akinek a bírtokában van a leghatalmasabb varázsló lesz a világon. Lehetősége van más fajokkal/lényekkel kapcsolatot teremteni és bármit megszerezhet a segítségével" 
Ebben a pillanatban becsaptam a könyvet. Nem bírtam tovább olvasni. Szóval ezért kell Kendrának a kulcs...Ő akar a világ leghatalmasabb boszorkánya lenni!Azt bizony én nem fogom hagyni!
Mélylevegőt veszek majd újra kinyitom a könyvet de ezúttal azért ,hogy végre megtaláljam azt amire szükségem van a mai harchoz. 

*Rengeteg érdekes varázsigét találtam. Nem olyanok amiket anyával eddig gyakoroltunk. Sötét és gonosz varázsigék ,de egy sötét boszorkány legyőzéséhez pont erre van szükségem.. 
Egy recept alapján bájítal formájában eldobható füstbombákat keverek, amik segítségünkre lehetnek majd a menekülésben.Majd bénító varázslatot szórok rájuk ,hogy még hatásosabbak legyenek . Az órámra pillantok, majd felkapom a táskám ,s belehelyezem a saját készítésű kis bombákat. Kilépek az ajtón majd megtorpanok. Liam épp a kocsijánál áll és Telefonál... persze nekem nem bírta felvenni a telefont. Idegesen fújtatok egyet majd megindulok felé. 
- Szia kicsim- húzza széles mosolyra ajkait
Felhúzott szemöldökkel meredek rá..
- Kösz ,hogy felvetted mikor hivtalak legalább 100x!!! 
- Ne haragudj. Dolgom volt és nem hallottam ,hogy csörög a telóm. Amint megláttam ,hogy hívtál rögtön idejöttem- jött közelebb ,hogy átöleljen. Nem tudom miért de valamiért hiszek neki és jelen pillanatban csak rá számíthatok.
- Elviszel?- suttogom épp annyira halkan ,hogy épp meghallja.
-Persze- nyom gyengéd csókot ajkaimra.
Beszállunk az autóba majd a gázra lép. 
- A raktárhoz- mondom egy nagy sóhaj után , Liam pedig egy bólintással jelzi ,hogy értette. Az út csendben telik. Ő nem kérdezősködik és én sem. Megérkezünk uticélunk végére. Nagy levegőt veszek és kiszállok a kocsiból. Hajnalodik. Pillantok a tengerfelé ahol épp a nap sugarai kezdenek előbújni.
Napfelkelte. Gyönyörű a táj ahogy a nap megpihen a tenger felszínén. De én nem tudok gyönyörködni benne. Most semmiképpen sem. Összeszedem minden erőmet ,s felkészülök a legrosszabbra is. Hirtelen elsötétül minden. Hatalmas gonosz fekete felhők borítják be az eget. Egymásra nézünk és tudjuk. Tudjuk ,hogy megérkezett. Lovak patái dübörögnek az aszfalton, s a sötétből előtűnik egy mégsötétebb  fekete hintó hat gyönyörü fekete lóval,  rajta vele ,mindközül a legsötétebbel.

3 megjegyzés:

  1. Úristen!!Imádom!egyszerűen nem találok szavakat,siess a kövivel:) <3

    VálaszTörlés
  2. Sziia!
    Nagyon bírtam ahogy Emily kidobta őket, meg hogy ő a kulcs.
    Remélem sikerül neki megmenteni az Anyukáját, de gondolom még nem most lesz. Igaz?
    Várom a kövi részt!
    xoxo.

    VálaszTörlés
  3. sziasztok! köszönöm a pozitív visszajelzéseket !!:) Hát már lassan azért csak megmentheti szegény mamát nem ???:) De nyugi ezzel nem lesz vége a történetnek,még csak most kezd izgalmas lenni :)))

    VálaszTörlés