14.fejezet A tanácshoz

Sziasztok manók :) Itt is vagyok az új fejezettel ahogy ígértem :) 

 Ne felejts el nyomot hagyni magad után ha tetszett :)

Jó olvasást ! xoxo Chanel

A lovak néhány méterre tőlünk szinte varázsszóra megtorpannak. Kétség sem merül fel arról bennem ,hogy ezek nem igazi lovak. Mágia teremtményei.

Kinyílik a hintó ajtaja és talpig érő fekete szűk ruhában kilép rajta a sötétség királynője..

Fekete rúzzsal kifestett száját széles vigyorra húzza ,s megvillogtatja fehér fogait.

Az adrenalin szüntelenül pumpálja ereimben a vért. Szemeimmel anyát keresem ,de sehol sem látom.

-         Hol van az anyám?! – ordítok idegesen. Arcáról egyszerre lefagy a mosoly és vesz fel komoly tekintetet.

-         Az attól függ elhoztad e a kulcsot? – kúszik fel arcára ismét a vigyor

-         Nálam van! De előbb hagy lássam anyámat!! – felelem és én is magamra erőltetek egy legyőzhetetlen mosolyt

     Fejével a hintó felé int majd egy fekete bőrruhás  kétajtós szekrény lép ki az ajtaján egy lánccal a kezébe. Idegesen szegezem tekintetem feléjük majd néhány lépést teszek , de Liam megragadja a kezem

      Értetlenül pillantok rá, de ö csak megrázza a fejét amolyan „ne csináld” tekintet közben.

     Hallgatok rá és megtorpanok.

A hatalmas lánc vége anyám apró kezén végződik. A szívem szakad meg ahogy látom kibotorkálni.

-Anya!- kiáltok felé és ahogy felém fordítja fejét úgy érzem helyben összeesek. Szemeit nem látom csak hatalmas fehérséget helyükön.

-Mi a jó szart csináltál vele..teeee….- indulok meg a boszorkány felé és kész vagyok hatalmas dühömet kitölteni rajta, de Liam elkapja mindkét karomat és hátraszorítja. Ficánkolok kezei közt a szabadulásért ,de túl erős.

- A te hibád! Megmondtam ,hogy hozd el a kulcsot ,és visszakapod. Nem tartottad be a szabályokat!- ahogy kiejti a szavakat érzem ,hogy igaza van. Én tehetek róla. Az én hibám ,hogy elrabolták azt akit a legjobban szeretek.

- Mit tettél vele ?!!! –sziszegem idegesen fogaim közt és közben rettegek a választól

- Megvakítottam!- lenéző pillantást vet a földön térdelő anyámra majd egy önelégült vigyor kúszik szája szélére. Én pedig úgy érzem ,hogy az egész világ forogni kezd. Mellkasom összeszorul levegőt sem bírok venni.

- Vedd el tőle a kulcsot Li!- utasítja Liamet

Idegesen pillantok Liamre aki épp a kabátom zsebébe kezd keresgélni majd mikor semmit sem talál a nadrágomhoz tér,s közben egyik kezével erősen kezeimet szorítja.

-Liam?- nézek szemeibe amolyan mi a francot csinálsz tekintettel.

Mikor megérzi zsebemben a kulcsot amit álcaként tettem el, hogy majd átverhessem Kendrát széles vigyorra húzza száját majd elengedi kezemet és elindul a boszorka felé.

Győzelemittasan emeli fel kezében tartott kulcsot majd Kendra tenyerébe nyomja

-          Ügyes voltál! – Kendra megsimítja arcát majd hajába túr és egy hosszú szenvedélyes csókot nyom ajkára. A döbbenettől köpni nyelni nem tudok. Úgy érzem megaláztak és  elvették minden büszkeségemet..

-          Mi a szar..-motyogok alig hallhatóan de nem eléggé ahhoz, hogy ne hallják meg.

-          Hahahahahaa – kezd hangos kacagásba Kendra – Csak nem hitted ,hogy Te – fintorogva néz rám- kellenél neki, amikor én megadhatom neki az örök fiatal életet

-          Hogy mi?- állok még mindig elképedve

-          Hát nem érted kis butus?? Sosem szeretett téged, csak beépült ,hogy szemmel tartson amíg a kulcs hozzám  kerül- vigyorog képembe bár nem állunk olyan közel egymáshoz, vigyora így is a lelkemig hatol. Nem hiszem el azt ami történik. Mért pont velem .Mit ártottam én bárkinek is ,hogy ezt érdemlem..Liamre pillantok aki önelégült arccal pillant felém majd Kendra nyakára lehel egy csókot. A düh forr ereimben, ezt nem hagyhatom annyiban . Engem nem alázhat meg így senki..

-           Nálad a kulcs. Most engedd el az anyámat! Nekem csak Ő a fontos senki más.- mondom rezzenéstelen arccal ,s közben az esélyeimet pörgetem le magamban ,hogyan is mentsem meg anyát mielőtt rájönnek,hogy a kulcs hamis.

-          Előbb kipróbálom ,nem-e akarsz átvágni

-          Még is minek kell neked annyira ?Ha? Te akarsz lenni a leghatalmasabb boszorkány? – teszem fel kérdéseim időhúzás képen

-          Butus- rázza meg enyhén fejét- Mindig is én voltam a leghatalmasabb- vigyorogva lépked felém én pedig kérdő tekintettel nézek rá .

-          Az örök fiatalságot akarom –vigyorog arcomba majd hátra simít egy szemembe lógó hajtincset .

Ledöbbenve állok mint mindig. Nem értem hisz most is olyan fiatal.. Kacarászva megfordul majd a legközelebbi raktár ajtajához indul.

Itt az idő. Anyámat láncon tartó monstrumot könnyedén arrébb repítem míg neki nem vágódik az egyik hatalmas fatörzsnek. Anyámat felemelem a földről majd amilyen gyorsan csak tudom magam felé húzom, de Liam elkapja a karját. A düh csak úgy forr a véremben. Most megbosszulom ezt a kis hadjáratát. A kezemet lassan kezdem összeszorítani így kiváltva azt az érzést nyaka körül amitől fuldokolni kezd. Szabály szerint elzárom a levegő útját majd másik kezemmel anyámat magamhoz húzom. Kendra a hangok hallatán hátra fordul és készül megállítani,de én gyorsabb vagyok .Az általam kevert bénító füstbombákat arcába hajítom így mozdulni sem tud. Liam nyakát egyre erősebben szorítom mágiámmal .Kész vagyok ,hogy megbosszuljam azt amit velem és anyámmal tett. De anya kezemre helyezi övéit

-Ne tedd! Ne hagyd ,hogy olyanná válj mint ők! –suttogja

Nem értem hogy tud még ebben a helyzetben is a jóságra gondolni. Mikor megkínozták,megvakították és még ezek után is védi őket??? Halált érdemel mindegyik! Kezemet ökölbe szorítva tartom Liam körül a fuldoklás erejét majd lassan kezdem felemelni a földről.

-Emily.Kérlek!- kérlel anyám és bár tekintetét nekik köszönhetően nem látom tudom ,hogy szemeivel sziklaszilárdan mered enyéimbe.

Kérésének eleget téve elengedem majd karon fogom anyát és futni kezdünk. Hátra sem nézve rohanunk az egyik raktárépülethez és közben imádkozom ,hogy tényleg én legyek a kulcs különben végünk..

Kezemet az ajtóra helyezem majd koncentrálni kezdek ,hogy sikerüljön. Kinyitom az ajtót ,de semmi. Újra próbálom, de még mindig semmi. Kezdek kétségbe esni

-Nem fog működni!- szól anyám remegő hangon mikor gondolom én észre vette mivel is próbálkozhatok

- A képességed elrejtettük , csak az őrző templomban működik a kulcs varázsereje.

Hogy mi a szarról beszél.. hát ez remek..

-          Felvilágosíthattatok volna erről az aprócska kulcs témáról ami miatt ekkora szarban vagyunk- dühöngök anyámra ,hisz ha mondott volna bármit is akkor most lehet nem tartanánk itt és nem próbálkoznék lehetetlen küldetésekkel..

-          Emily , ne beszélj így..

-          Ez most komoly????- teszem kezem homlokomra. Nem hiszem el ,hogy még ilyen helyzetben is a beszéd stílusommal van kiakadva

-          Inkább azt találd ki akkor ,hogy meneküljünk el ,mielőtt újra elrabolnak- ordítok idegesen. Nem akarok vele kiabálni, hisz nagyon sajnálom ami vele történt majd megszakad a szívem ,de ebben a pillanatban másfajta hangnem nem jön ki a torkomon

-          Futás!!- karolom meg majd rohanni kezdünk az úton. Illetve én rohanok őt meg csak vonszolom magam után.

Bőrömön hatalmas szúró fájdalmat kezdek érezni ,majd anyára pillantok aki ugyanúgy felszisszen a fájdalomtól. A határ.. Még ez is.. Megfordulok és az első balra kanyarodó utca felé kezdem húzni anyámat.

El sem tudom képzelni mennyire rossz lehet neki. De ha hazaérünk meggyógyítom és elfelejtjük ezt az egészet !Már amennyire lehetséges és ameddig Kendra újra fel nem bukkan..Mert el fog jönni a kulcsért ,vagyis értem ,ezt sajnos be kell látnom..

Ahogy befordulunk az utcába egy fekete terepjáró jön velünk szembe az úton. Csak reménykedni tudok ,hogy nem Kendra egyik talpnyalója és megmenekülhetünk ám amikor a kocsi leparkol mellettünk az állam a  földet veri.

-         - Szálljatok be húzza le az autó ablakát. Egy pillanatig hezitálok ,de jelenleg nincs más esélyünk vele kell mennünk. Anyát besegítem a hátsó ülésre majd előre rohanok és beszállok az anyósülésre.

-          Mit keresel itt?- csapom be a terepjáró ajtaját

-          Megmentelek.. Ismét- mondja komor arccal rám sem pillantva

        -  Justin! Válaszolj! Mért vagy itt ? Honnan tudtad ,hogy itt leszek?- húzom fel egyik szemöldökömet ,hogy nyomatékosítsam benne válaszokat akarok ,de Ő csak egy vállrántással válaszol

-          Válaszokat akarok! Elegem van a hazugságokból! – nagyot nyelek mire Justin felém kapja a fejét

-     Neked van eleged ??? Akkor mit szóljak én? Ha ? Amikor megbíztam benned. Elmondtam dolgokat amit rajtad kívül elhiheted ,hogy nem sok ember tud! ..Hogy mennyire gyűlölöm a fajtádat és hogy miért !! És te mit csináltál ? Semmit ! Csak hallgattál! Azt hitted örökké titokban marad a kis titkod igaz? Azt sem értem ennyi ideig ,hogy tudtál előlem elrejtőzni! Én sosem hibázok bassza meg!- üt bele erőteljesen a kormányban én pedig szinte az ülésbe préselődöm. Igaza van. És  most jöttem rá milyen fájdalmat okoztam neki, de Ő is nekem!!

-          Te is hazudtál! Ne add az ártatlant! Te sem mondtad el ki vagy valójában! De én még így is bíztam benned annak ellenére hogy egy vadász vagy!  -vágok vissza. Justin arca  elkomolyodik már ha az még jobban lehetséges ..Látszik rajta hogy nagyon gondolkodik valamin.

-          A tanácshoz- nyel nagyot ,s szemét le sem veszi az útról.

-          Milyen tanács? Miről beszélsz??- motyogok idegesen ..

-          A vadász mester küldött érted.- pillant hátra – értetek.

-          Hogy mi???- üvöltök. Ezt most nem mondja komolyan.

-          Justin azonnal állj meg!- ordítok rá ,s próbálom a kormányt elhúzni ,hogy megálljon végre

-          Megőrültél? Megakarsz halni?- üvölt rám vissza

-     Nem mindegy? Így is úgy is megfogtok ölni!- üvöltözünk egymással. Nem hiszem el ,hogy ezt teszi. Miért?? Kérdések tengere hullámzik bennem de inkább elfojtom őket. Nem akarom még jobban felbosszantani. Hiába vagyok boszorkány ,valamennyire tartok Justintól és  nem is azért mert nem tudnám megölni, ha nem mert nem akarom bántani mindezek ellenére sem..

-          Ha megakarnának ölni akkor most nem a kocsimban ülnél nem gondolod?- néz rám felhúzott szemöldökével

-          Nem értek már semmit! Senkiben sem bízhatok- suttogom. Jus kérdő pillantásokat vet felém

-          Liam..- sóhajtok nagyot – Kendrának dolgozott..

-          Én megmondtam ,hogy ne bízz benne!

-          És benned ? – kérdezem alig halhatóan

Justin csak rám pillant amolyan ezt most komolyan kérded tekintettel. Nagyot nyelek. Nem szól semmit és én sem. Hátrapillantok az immár hátsó ülésen elterülő édesanyámra aki olyan nyugodtan alszik mit sem sejtve hova is tart az utunk. Elgondolkodok vajon mit művelhettek még vele,hogy ennyire ki van merülve. Könnyeim lassan szemembe kúsznak. Próbálom visszafojtani őket.Nem akarom ,hogy Justin gyengének lásson ,de egy könnycsepp mégis csak lekúszik arcomon.  Gyorsan letörlöm.

-Mi történt ?- pillant rám Jus

- Megvakította – suttogom a szavakat. Nehezemre esik kimondani és elfogadni ,hogy ilyen szörnyűséget tettek vele.

-Sajnálom – feleli. Válasza megdöbbent ,de látom rajta ,hogy komolyan is gondolja

Justin egy hatalmas Ősöreg kastély szerű épület előtt parkol le. Régi épület ,de látszik rajta ,hogy laknak benne. Az épület előtt egy nagyjából ugyanakkora fa állt. Már elképzeltem a menekülést ahogy Justin házából is tettem ,de akkor egyedül voltam…

Amíg én az épülettel voltam elfoglalva, Justin kisegítette anyát a terepjáróból.

Ahhoz képest ,hogy utálja a boszorkányokat olyan óvatosan bánt vele mintha egy törékeny kis gyermek volna. A látvány megmosolyogtat. Anyát megkarolom és elindulunk Justin után a bejárat felé.

-          Azért valamit mondhatnál mire számítsak.. Fegyverre,ágyúra ,máglyára.. ??

-          Majd meglátod.. – hátra sem pillantva ballag előttünk .

Az ajtó elé érünk. Egyik kezemet a táskámba csúsztatom és megmarkolom a füstbombát ami még megmaradt . Még szerencse,hogy csak kettőt használtam el..

 Amint kinyílt előttem az ajtó még a máglyánál is rosszabb látvány fogadott.

-          Lehetetlen- suttogom és szinte az összeesés szélén állok.

-          Szia Kicsim! – lépked felém lassan  az eddig halottnak hitt apám..