7. fejezet Segítened kell

7.fejezet Segítened kell

Sziasztok! Ahogy igértem itt van az új rész :)
Szeretnélek titeket megkérni ,hogy ha tetszik a blog legyetek szivesek kommentelni :) Nektek csak egy percbe telik :) illetve ami fontos még az az ,hogy a blog új URL címen fut!
Jó olvasást kivánok :) xoxo


*1 héttel később

Vége van a téli szünetnek és kezdődik az iskola. Részben örülök neki mert így több időt tölthetek Stelláékkal és a "fogadott"bátyuskámmal, Ryannel. Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam őket, ugyanis szinte minden napomat Liammel töltöm. Nagyon megkedveltem és azt hiszem Ő is engem. Sosem éreztem még ilyet senki iránt , persze esélyem se volt rá hisz a faluban én voltam a legidősebb gyermek és egyébként is úgy tekintettünk egymásra mintha mind családtagok lennénk. Csak egymásra számíthattunk senki másra.

Justint azóta az eset óta nem láttam, szerencsére. Végre van egy kis nyugalmam és nem kell miatta aggódnom, mikor lepleződök le előtte.
 Liam teljesen más. Megnevettet , törődik velem ,s mindig velem van ha szükségem van rá. Jó tudom ,hogy még csak egy hét telt el, de nekem olyan mintha már évek óta ismerném.

Reggel az ébresztő órám ver fel a legrosszabb rémálmomból. A vadászok elrabolták anyát és fogvatartották. Valami kulcsról hablatyoltak ,hogy adjam oda ,de nekem fogalmam sem volt ,hogy miről beszélnek. Aztán..aztán , elégették a máglyán. Szememből sorra kezdtek potyogni a könnyek ahogy vissza emlékeztem. Majd felpattantam az ágyról ,s lerohantam a konyhába, hogy megbizonyosodjak róla ,hogy  nem esett bántódása.

- Anya!- ugrok a nyakába miközben Ő a kávéját szürcsölgeti a konyhapultnál
- Jó reggelt drágám! Minden rendben?- kérdezi mosolyogva amitől végre sikerül teljesen megnyugodnom.
- Igen persze ,semmi baj- ölelem meg ismét , hisz ha ő nem lenne nem maradna senkim és azt nem birnám ki hogy elveszítsem.
- Jólvan kincsem. Nekem viszont mennem kell, mert elkésem a munkából. Mire hazaérsz én már itthon leszek- simította meg arcom, majd meg sem várva válaszom már ki is viharzott a bejárati ajtón.
Igen sikerült az állásinterjúja és most egy menő ruhatervező mellett dolgozik. Mindig is szeretett varni és szebbnél szebb ruhákat készíteni amiket szinte sosem volt alkalmunk viselni.
Örülök ,hogy végre neki is sikerült megtalálnia a helyét ebben a hatalmas városban.

Felszaladok a szobámba előkapok a szekrényből egy farmert és egy fekete szexi de elegáns toppot, hajamat kivasalom majd egy kis szempillaspirált teszek szememre és késznek nyilvánítom magam.
Oda kint elég hűvös van ,de mivel az iskola nincs annyira messze így úgy döntök ,hogy csak egy börkabátot veszek fel magamra és egy magastalpú bokacsizmát.
A járda  tiszta jég , mivel a tegnap esti eső eléggé ráfagyott  az útra ,igy meg is bánom a magastalpú csizmát. Próbálom gyorsan szedni a lábam ,hogy mire beérek a suliba ne fagyjak teljesen szét, de mért is ne csúsznék el a je,
gen és vágódnék akkorát ,hogy a fejem csoda ,hogy éppségben megúszta.
Ráadásképp mért is ne pont  az az ember parkolna le mellettem a fehér ferrariával akinek a gondolatától is írtózom.
-  Csak nem ballábbal keltél Cortez?- vigyorog a kocsiból miután lehúzta az ablakot
- Húzz el innen Bieber !- motyogok idegesen miközben próbálok felállni ,persze sikertelenül mert folyamatosan elcsúszok.
- Ne segítsek?- nyújt segítőkezet. Észre sem vettem ,hogy már felettem áll és jót szórakozik a bénázásomon.
- Megfogom a kezét és hirtelen magam mellé rántom, majd megkapaszkodom a mellettem lévő kerítésbe és amilyen gyorsan csak tudok felállok Bieber mellöl mielőtt vissza rántana.
- Ezt még megbánod Cortez!- kiabál idegesen utánam és próbál felkelni a jégről ,de persze neki sem megy olyan könnyen..
-Aha.. hallottam már ezeket a szavakat- fordulok felé majd egy kacsintás közben jót szórakozok rajta ahogyan ő is tette. Csak nem azt gondolja ,hogy megijedek tőle.. Lehet akár milyen vadász én akkor is erősebb vagyok és elhatároztam ,hogy többé nem félek senkitől és semmitől. Az életem az enyém nem fogom félelemben leélni..

Mikor a terembe beérek Bieber épp a radiátoron ül és próbálja a vizes foltot megszárítani a nadrágján, ami szerintem nem kell mondanom ,hogy úgy néz ki mintha bepisilt volna. Ezt most megkaptad Bieber gondolom magamban és gondolatban egy hatalmas elismerő tapsot adok magamnak .
- Ó a nagy Justin Bieber csak nem össze pisilte magát?- vigyorgok rá és a teremben mindenkiből kitör a röhögés.
Bieber hirtelen megindul felém ,talán egy kicsit túl messzire mentem ,hisz Biebernek a hir neve a legfontosabb és én most aláástam azt..
Teljesen elfehéredtem ahogy láttam a feketeséget közeledni magam felé. Egy pillanat alatt előttem termedt majd nyakamnál fogva a falnak szorított.
- Megmondtam ,hogy még ezt megbánod Cortez! Egy pillanat alatt megölhetnélek!- üvöltött az arcomba majd fejemet a falnak vágta.
- Még egy ilyen húzás és a csinos kis fejedet letépem a helyéröl.- vigyorgott a képembe.- Megértetted?- ordított. Szinte a szemei vérben forogtak . Nem hittem el azt ami történik. Nem tudtam mit tegyek. minden szempár ránk szegeződött. A szorítástól fuldokolni kezdtem, éreztem ahogy szépen lassan elvesztem az eszméletem.
- Azt kérdeztem ,hogy megértetted e???- üvöltött ismét és én csak bólintani tudtam semmi mást.
Aztán nyílt azt ajtó és Ryan lépett be rajta. Mikor meglátta mitörténik azonnal Biebernek esett. Az időt kihasználva, kifordultam az ajtón és ahogy csak tudtam rohantam. Rohantam ,hogy minél távolabb kerüljek tőle . Könnyeimtől fulladozva tárcsaztam a számot ami a biztonságot jelentette.
- Szia édesem- szólt bele édes hangján Li.
- Gyere értem a sulihoz, most azonnal!- adtam az utasítást ,hogy minél gyorsabban eltünhessek innen.
- Baj van,?Történt valami? -váltott aggodalomra hangja
- Mindent el mondok csak siess nagyon!- s azzal kinyomtam a telefont mielőtt tovább húzza az időt.
Beszaladtam a mosdóba és egy jó adag hideg vizzel megmostam az arcomat és a nyakamat.
Bieber kézlenyomata még mindig rajta ékeskedett. Lecsúsztam az ajtó mellé és hagytam ,hogy kitörjenek rajtam az érzelmek. Minden ami eddig történt. Minden amihez köze volt. Nem tudom elhinni ,hogy ezt tette. Tudtam ,hogy egy szörnyeteg , de azt nem ,hogy ennyire. Bele sem merek gondolni mit tenne ha megtudná ki is vagyok igazából. Elkell innen mennem. Minél távolabb amennyire csak lehet. Elkell mondanom anyának mindent. Semmiröl sem szóltam neki ami eddig történt , pedig már az első alkalom után mikor megtudtam ,hogy Bieber egy vadász és ,hogy többen is itt vannak menekülnünk kellett volna. Túl naiv voltam. Elhittem ,hogy nem fog bántani , azt hogy eltudom rejteni magam előle. Gyenge voltam ,hogy újra ott hagyjak mindent. A barátaimat akik már az életem részei. Liamet akit annyira megszerettem és valahol mélyen, Biebert aki a veszélyt és a  kalandot jelenti a számomra. Egyszerűen szükségem van mindezekre hisz mit ér az élet barátok nélkül, szerelem nélkül, veszély és kalandok nélkül.

Az ajtót hirtelen feltépte majd belépett rajta ,s szemét egyenesen az enyémbe furta. Aztán ellágyult az arca, a tekintete más lett. Megváltozott. Megbánást láttam rajta és szomorúságot. A szeme felszakadt és csupa vér volt az arca. Gondolom Ryan jól elintézte. Jézusom , Ryan. Vajon ő milyen állapotban lehet ,ha Bieber így néz ki.
Ahogy megláttam felpattantam és próbáltam távolodni ,hogy ne legyen a közelemben. Be vallom féltem. Féltem ellene védekezni. Mint ember ő sokkal erősebb nálam és másképp nem védhetem meg magam. Vagy hagyom ,hogy összeverjen vagy megmutatom ,hogy kivagyok és utána elégetnek ,de ezzel anyát is veszélybe sodrom úgy ,hogy ismét nem tehetek semmit. Annyira elegem van már ebből. Mért nem tud végre békén hagyni és foglalkozni azzal amivel eddig is.
- Em.. kérlek hallgass meg!- könyörgő hangon szólalt meg. Nem hittem a fülemnek
- Ne gyere közelebb Bieber!- utasítottam, de ő nem állt meg csak folyamatosan közeledett felém. Egyre jobban féltem ,hogy megint megteszi.
- Annyira sajnálom! El sem hiszed mennyire! Nem akartalak bántani, csak..csak- gondolom itt jönne más esetben ,hogy egy vadász vagyok és az ölésre teremtettek blabla...- elborult az agyam- folytatta.
- Ne Bieber.. hagyjuk ezt . nem érdekelnek a kifogások . megtetted és kész . Ezen már nem tudsz változtatni!- tettem magam elé a kezem jelezve ,hogy ne merjen közelebb jönni de Ő akkor sem hátrált.
- Ha még egy lépést teszel , sikítani fogok!- próbáltam valami kézen foghatót bevetni ,de nem igazán hatotta meg. Erre csak elvigyorodott. Jobb már nem is lehetne.
- Mit tehetnék azért ,hogy megbocsájts?- vonta fel szemöldökét , én pedig nem értettem mért fontos ez neki ennyire. Talán még is csak érez valamit? Nem értek semmit ,egyszer megakar ölni aztán pedig törödik velem..
-Hagyj engem békén! Gyűlöllek!- szöktek könnyeim ismét szemembe, majd oldalra löktem Biebert és kirohantam a mosdóból. Lerohantam az emeleten, ki az udvarra  majd a telefonomra pillantottam még is mennyi ideje hívhattam Liamet ,hogy még mindig nem ért ide.
Az érzések csak úgy kavarogtak bennem . Gyűlöltem Biebert teljes szívemből de egy részem sajnálta. Sajnáltam ,ahogy a vére folyt az arcán, ahogy könyörgött a bocsánatomért és azért amit mondtam neki. De megérdemelte! Hagyjon végre engem békén, hogy boldog lehessek és ne rajta kelljen folyamatosan rágódnom.
- Emily!- hallottam meg nevemet. Hátra sem kellett fordulnom, tudtam ,hogy kitől származik ez a hang. Gondolkodás nélkül kezdtem rohanni. Hisz mit mondhatnék neki, hogy megbocsájtok azért ,hogy majdnem megölt?.. Sosem fogok megbocsájtani neki.
- Állj meg légyszives!- Kapta el karomat. Sokkal gyorsabb volt mint én , plusz a magastalpú csizma sem könnyítette meg a dolgomat.
- Mit akarsz már megint? Miért nem tudsz végre békén hagyni?- éreztrem ahogy ismét megtelnek a szemeim könnyekkel ,de nem engedtem utat nekik. Nem akartam ,hogy gyengének lásson, hogy alá becsüljön.
- Engedd meg ,hogy kárpótoljalak ezért az egészét!- vakarta meg idegesen a tarkóját
- Miért fontos ez neked? - tettem fel kérdésem amit már tényleg nagyon szerettem volna tudni.
- Azért mert... mert csak az és kész!- motyogott idegesen amiből rögtön tudtam ,hogy valamit nem mond el.
- Ne próbálj átverni,mit titkolsz előlem Bieber?- tettem karba kezeimet
-Nem tudom miről beszélsz- folyamatosan oldalra pillantot ,s a tarkóját vakargatta amelyek a hazugság nyilván való jelei.
- Hát jó, ha majd kész vagy elmondani keress meg- vágtam egy vigyort majd elindultam haza felé ,de közben nem Bieber hanem Liam járt az eszembe, hogy mi lehet az oka annak ,hogy még mindíg nem ért ide.

*Otthon
A ház ajta nyitva. Talán anya hamarabb hazajött ,vagy itthon hagyott valamit.
A hűtőn egy fehér,vöröses cetlit pillantok meg, azonnal oda megyek majd szörnyülködve olvasom a rajta álló sorokat:

" Ha szeretnéd, hogy az anyád életben maradjon, hozzd el a kulcsot a Long Beach 562-re , Ketyeg az óra!"

Hirtelen a padlóra esek. A könnyek teljesen ellepik arcomat és azonnal eszembe jut az esti álom.
- Vadászok. tudatosul bennem .A cetlit kezdem vizsgálni, nem sok idő kell ,hogy rájöjjek hogy a vörös rajta nem más mint vér. A konyha pultot kezdem rugdosni idegsességemben. Nem eshet baja, csak Ő van nekem. Ordítok. Nem tudom mit csináljak és fogalmam sincs milyen kulcsról van szó. Kétségbeesetten próbálom tárcsázni Liamet ,de nem veszi fel. Bassza meg!!! Újra és újra próbálom ,de nem jelentkezik. Nem értem hisz nem rég beszéltem vele.. Ryan-t próbálom hívni,de nem veszi fel majd egy SMS-t kapok, hogy órán van és nyugodjak meg Bieber nem nyirta ki. Hmm hát köszi ezzel nem lettem előrébb ,de legalább Ő jól van.
Újra tárcsázni kezdek, kétségbe estem nem tudom kihez fordulhatnék, hisz más nincs aki segithet.

-  Most kárpótolhatsz. Segítened kell!- szólok bele remegő hangon
- Azonnal ott vagyok!- nyomta ki a telefont