8. Fejezet 48 órátok van

Sziasztok! meghoztam az új  részt ahogy igértem :) Kövi rész viszont csak akkor lesz ha legalább 3 komi össze jön . Mint irtam is nektek csak egy perc nekem viszont órákba telik megirnom. :) Köszönöm a megértést. Jó olvasást . Puszi nektek.

Nem tudtam kihez fordulni, de ahogy letettem a telefont egyből meg is bántam ,hogy Justin hívtam.
Mi van ha ő is benne volt vagy tud az egészről és akkor lelepleződünk.
Áhh mindegy is. Nem érdekel most már semmi csak anyának ne legyen semmi baja. Ha őt elkapták a vadászok akkor már úgy is mindegy , rég nem működik az álcánk.
Kitöltöttem egy pohár vizet majd leültem a pult mellé és gondolkodni kezdtem hogyan tudhatnám meg ,hogy Biebernek van e valami köze ehez az egészhez. Mivan ha a reggel történtek előre megszervezett színjátékok voltak..  Nem bízhatok meg benne . A mai esettel bebizonyította mi mindenre képes egy "ártatlan" emberrel is..
Justin csöngetés nélkül ront be a házba, s úgy liheg  mint aki lefutott egy maratont pedig az autoja kb 10méterre áll a bejárati ajtótol.. nem is akarom tudni mit csinálhatott..
- Jól vagy Em? Mi történt?- lép mellém majd arcomat kezei közé veszi ,s úgy kezdi pásztázni arcomat hátha le tud valamit olvasni belőle.
Fejemet elfordítom majd kezeit lassan lehámozom magamról, hisz még mindíg haragszom rá és nem akarom ,hogy bármilyen formában is hozzám érjen.
-Anya..- csuklik el a hangom- Elrabolták- szöknek könnyeim szemembe ,de ezúttal nem tudom őket vissza fogni és elöntik arcomat. Justin szorosan magához ölel én pedig csak zokogok. Nem érdekel semmi. Nem érdekel ,hogy ő az aki mellettem van. Nem érdekel ,hogy egy vadász.Nem érdekelnek a történtek csak örülök ,hogy itt van ,hogy nem vagyok egyedül és ,hogy kisirhatom magam a vállán.
- Shh. Nyugodj meg- simogatja hajamat- Megtaláljuk anyukádat, erre megesküszöm- próbál nyugtatgatni ,de én nem bírok egy hangot se kiköszörülni a torkomon.
Fejemet magafelé fordítja és letörli arcomról az éppen legördülö könnycseppeket.
- Van valami ami alapján eltudunk indulni?- kérdi mosolyogva és én hirtelen megnyugszok , hisz tudom ,hogy ha valaki akkor Ő megmentheti. Aztán hirtelen tudatosul bennem az egész. Nem mehetek vele. Ha a vadászok rabolták el akkor rögtön tudni fogja mi folyik itt .Igazából nem hiszem ,hogy Jus  bármit is tud a történtekről mert akkor most biztos nem itt ölelgetne és próbálna segíteni hanem már a rég felgyújtott ház padlóján feküdnék fuldokolva.
Nem szólok semmit csak a kezébe nyomom a véres papir fecnit és vissza ülök a székembe.
- Tudom hol vannak- feszül meg  arca- Milyen kulcsról van szó? - pillant rám
- Fogalmam sincs - nyögöm ki végül remegő hangon.
- Mindjárt jövök!- összegyürte a papirt majd a zsebébe dugta ,s kiment a bejárati ajtón.
 Kíváncsiságomnak nem tudtam parancsolni így berohantam a nappaliba és az ablakon kukucskáltam ki ,hogy lássam mégis mit csinálhat Bieber. Előveszi a telefonját majd füléhez emeli én pedig óvatosan bukóra nyitom az ablakot hátha hallok valamit a beszélgetésből. Elég messze áll ahoz ,hogy csak 1-2 részletet halljak
- Nem tudok menni!
-Elrabolták az anyját!
- A kulcsot akarják!
-Nem tudja!
-Nem hinném ,hogy hazudik! Az anyjáról van szó!
-Nem tehetem!- azzal kinyomta a telefont, de nem indult el vissza hozzám . Láttam ahogy forr a dühtől. Ide oda járkál ,közben tarkóját vakarja ,s szitkozódik. Majd hirtelen megfordul és elindul az ajtó felé. Egyből rohanni kezdek ,hogy előtte érjek vissza a konyhába. Nem tudom mit tegyek. Rákérdezzek e az előbb hallott beszélgetésre, de félek ha megteszem és rájön ,hogy hallgatóztam nem fog segíteni.
- Menjünk!- szinte berúgta az ajtót. Próbálta leplezni idegességét, de én tudtam hogy valami nincs rendben. Akkor is tudtam volna ,ha nem hallom telefonálni.
-Justin. Tudod ki tehette?- nagyot nyelek hisz félek a választól ,hogy azt mondja vadászok ,s tud mindenről de nem tette.
- Nem tudom. Sajnálom- motyogott idegesen, így a válasza nem igazán nyugtatott meg.
- Menjünk mert még sok dolgom van- azzal sarkon fordult és kiment az ajtón.
Gyorsan összeszedtem a szükséges dolgokat, s magamhoz vettem egy piros üvegcsét melyben olyan ritka szer van ami képes megvédeni bármitöl ( bele értve a tűz égető érzésétől is ).Sajnos nagyon kevés van belőle, mert a hozzá szükséges alapanyagok egy részét Salemben elégették a leghatalmasabb boszorkány házával együtt.
Hirtelen nagy fék csikorgást hallok az útcáról. Kirohanok majd az ismerős fekete Range Rovert pillantom meg a házunk előtt leparkolni.
Hmm ez nem lesz egyszerű menet gondolom magamban. Hisz mint már kiderült Bieber és  Liam nem igazán kedvelik egymást..
- Mit keresel itt Stromberg?- fintorog Justin Liamre és már előre félek ,hogy fogom magam kimagyarázni ebből a helyzetből.
- Inkább Te mit keresel itt Bieber? Én a csajomhoz jöttem- támaszkodik vigyorogva a kocsioldalának amitől Biebernek  azonnal eldurrant az agya.
- Héhé fiúk ne balhézzatok, nincs erre időnk.- állok közéjük
- Igaz?- néz rám komoran Justin én pedig hirtelen nem tudom mit mondhatnék
- Mondtam ,hogy messziről kerüld el ezt az alakot nem? - szorítja meg kezem amitől felszisszenek  mert mint tudjuk Justin nem a gyengédség híve..
- Ne merészelj hozzá érni- Liam elém lép majd lök egyet Bieberen aki a kocsijának esik , majd felpattan leporolja ruháját ,s széles vigyorra húzza száját aztán rám szegezi tekintetét.
-Én figyelmeztettelek Cortez!- arca komolyra vált amitől kicsit megrémülök. Nem tudom mire célozgat ezzel állandóan.
- Justin!- szólok utánna - Segítened kell!
- Nem tartozom neked semmivel! - félvállról köpte vissza a szavakat majd beszállt fehér ferráriába és elhajtott. Én pedig csak álltam a járda szélén ,s eszembe jutott a múltkori eset mikor ugyanigy ment el , és egy hétig nem láttam.
- Jól vagy kicsim?- Liam szorosan magához ölel én pedig csak bólintok. - Mit keresett ez itt?- kérdezte mogorva hangon
- Anyát elrabolták - csuklott el ismét a hangom- És mivel te nem vetted fel a telefont így őt kellett hívnom.- válaszoltam közönyösen
- Azt hiszem itt az ideje ,hogy megmagyaráz néhány dolgot- indulok el az autó anyósülése felé majd gyorsan beszállok. Nem ismerem elég régóta ,se őt se Justint ,de van egy olyan érzésem ,hogy talán nem ok nélkül akarja annyira ,hogy távol tartsam magam Liamtől..
- Mit kellene megmagyaráznom- száll be Ő is az autóba , majd testével felém fordul ,hogy jelezze nyitott a beszélgetésre.
- Hogy miért nem vetted fel a telefont, miért nem jöttél a sulihoz értem és legfőkképen ,hogy miért akarja Bieber ,hogy messziről kerüljelek el?- az adrenalin szintem az egekbe ugrik remélve, hogy válaszokat kapok ,s az sem igazán javít a helyzeten ,hogy folyton anyára gondolok vajon mi lehet vele míg én itt gyóntatót játszom éppen.
- Egyszerűen csak féltékeny ránk, hogy milyen jól megvagyunk ,neki meg még sosem volt része benne- vonja meg a vállát.
-Hát nem tudom, nem hiszem hogy Bieber az a fajta aki a szerelemre vágyik- adom tudtára ,hogy ennél jobban kell próbálkoznia ,hogy elhiggyem  amit mondd.
- Tényleg nem tudom miről beszél.Most kinek hiszel a pasidnak vagy ennek a gyökérnek?- villantja meg 200w os fehér mosolyát és én teljesen elolvadok tőle. Igaza van. Talán Bieber csak azért mondd ilyeneket mivel ha ő nem tud szeretni más se legyen boldog. Ezt az örömet pedig nem fogom neki megadni.
- És miért nem jöttél értem mikor mondtam mennyire fontos?- tettem fel az újabb kérdést közben pedig Liam beindította a motort és gázt nyomott.
- Egyszerűen csak volt még egy kis dolgom, nézz a hátsóülésre- mosolyog kedvesen majd szemével a visszapillantóba tekint jelezve ,hogy forduljak meg.
Az ülésen egy gyönyörű csokor vörösrózsa volt .
-Ez gyönyörű- fordultam felé majd egy puszit nyomtam az arcára.- De mire fel kaptam?
- Csak úgy - mosolyog- 10 szálasat csináltattam, mivel ma van 10 napja annak ,hogy megismertelek azon a csodálatos estén - mosolyog majd egyik kezét a combomra helyezi ,s lágyan simogatni kezdi.
- Köszönöm- mosolygok én is majd eszembe jut ,hogy miközben én itt romantikázok , anyával közben kitudja mit csinálhatnak. Torkom elszorul és ismét a síráskerülget, de elfolytom magamba. Többet nem sirok hiszen azzal semmit sem oldok meg.Nagy levegőt veszek majd Bieber villan be fejembe. Megbántottam pedig nem akartam. Az érzelmek csak úgy kavarognak bennem. Tudom nem kéne ,de valahol mélyen Bieber fontos számomra. Nem értem miért,egyszerűen csak az. Hiába minden rossz ,de van jó oldala is. Legalább is azt hiszem. De talán így a legjobb. Liam előtt kevésbé veszélyes ha lebukom. Justin biztosan megakarna ölni. Nem kockáztathatok
.
- Megjöttünk- állítja le Liam a motort én pedig értetlenül nézek rá.
- Ez a Long Beach 562- bólint. Egy pillanatra elkomorul az arcom. Nem emlékszem rá ,hogy említettem volna neki hol tartják fogva anyát. Lehet ,hogy annyira belefeldkeztem Bieberbe ,hogy magamon kívül beszéltem . Bíztatóan megfogja a kezem majd bólint ,hogy itt az idő. Remegő lábakkal szállok ki az autóból és próbálok a legrosszabbra is felkészülni majd lassú léptekkel elindulok.Egy hatalmas sötét raktár szerűség húzódik előttünk . Sehol egy lámpa vagy egy kivilágított rész, így még hátborzongatóbbá teszi a helyet.
- A mobilom a kocsiban maradt- fordulok Li felé.- ide hoznád légyszives- halványan mosolygok, majd Li visszafordul a kocsihoz.
 Nem, a telefonom a táskám alján lapul, igazából csak kellett néhány perc ,hogy felkészülhessek és bevehessem a piros lötyit anélkül ,hogy valaki kérdezősködni kezdene.Minden rosszra felkell készülnöm.
- Nem találtam sehol- néz rám sajnálkozóan
- itt van a táskámban csak azt hittem ott maradt- mosolygok ,hogy meggyőzzem a hazugságomról majd megfogja kezem és a raktár felé kezd húzni.
A bejárat előtt megtorpanok
- Azt hiszem jobb lenne ha te itt maradnál- motyogok idegesen , hisz attól ,hogy nem vadász még nem áll szándékomban felfedni magunkat előtte
- Szó sem lehet róla- jelenti ki határozottan
- Kérlek, ezt egyedül kell megtennem- próbálok magabiztosnak tűnni ,de nem hiszem ,hogy sikerül ugyanis Liam karomnál fogva az ajtó felé kezd húzni és mielőtt egy szót is szólhatnék már a raktár épületen belül vagyunk. Nincs vissza út most már. Óvatosnak kell lennem.
Az épület belül ugyan olyan sötét mint kívül. Semmit se látunk csak a telefonunk által megvilágított halvány kis foltokat.
- Üres- jelenti ki Liam majd egy egyetértő bólintással válaszolok . Aztán hirtelen hatalmas zaj csapja meg a fülünket és sorra kezdenek felkapcsolódni a lámpák. Sokkal nagyobb a hely mint az kívülről látszott.
- Lám lám , nem sietted el a dolgokat kis lány.- jött le ördögi vigyorral a képén egy fiatal nő. Bekell ,hogy valljam egy pillanatra elkápráztatott. Gyönyörűen nézett ki ahogy a vörös ruhájában óvatosan lépkedett le a lépcsőn a 10 centis ugyancsak vörös magassarkú cipőjében. Aztán eszembe jutott ,hogy ő rabolta el az anyámat.

                                                                              Kendra

- Hol van az anyám- indultam meg sebesen ,de Liam elkapta a karomat- Értetlenül nézek rá, hogy még is mi a francot csinál
- Csak nyugodtan- néz mélyen szemembe.
Igaza van nem veszíthetem el a fejem pont most.
- Egyenlőre még jól van- kacarászik hangosan amitől még jobban megemelkedik bennem a düh , már ha az lehetséges.
 - Elhoztad?- kérdi
- Nem tudom milyen kulcsot akar ,de nálam nincs! Engedje el az anyámat- ordítok
- Ejnye.. ennyire értéktelen az anyád a számodra ,hogy ide jössz és hazudni mersz.. ez nem szép dolog- vigyorog s ezzel eléri ,hogy egyre jobban kezdem elveszteni a türelmemet
- Fogalma sincs mit jelent nekem az anyám- sziszegem a fogaim között ,s próbálom karjaimat kiszabadítani Liam szorításából
- Hozzátok be- int a gorilláknak akik szinte észrevétlenül kerültek a terembe.
Anyámat megkötözve az egyik a hátára dobta majd a földre hajintotta. Egy hatalmas fájdalmas nyögés hagyta el a száját és ez volt az a pont ahol nem tudtam magam tovább kontrolálni. Liamet ellöktem magamtól. Szándéktalanul az épület oldalának repítettem. Majd a négy gorillát akik anyám felett álltak ,s közben hangosan nevettek fájdalmain egy mozdulattal a levegőbe emeltem s gondolkodás nélkül egyszerűen kitörtem a nyakukat.

     
                                                   ( A trailerben szépen látszik ;) )

 A következő pillanatban egy hatalmas erő hirtelen a levegőbe emel majd a falnak csapódok ,s közben a fájdalomtól úgy érzem elhagyom a testem. A fájdalom érzet nem tart sokáig, csupán néhány másodperc  de én úgy érzem mintha órák óta feküdnék a földön pedig csak 1-2 perc telhetett el mivel a vörösruhás hangosan vihorászva kezd el lassan felép lépkedni.Azt hiszem felém jön ,de anyám testénél megáll majd felrántja a földröl.  Ekkor kivágodik a raktár ajtaja és legalább 20 fekete ruhás lép be rajta az élén Justinnal. Arca megfeszül amint rám pillant ,s meglátja a kezemen lévő vért amit én is csak idő közben kedztem el érezni amint lassan folyik le a tarkómon
- Tűz- adja az utasítást de a vörös ruhás nem ilyed meg egy gyözelem ittas mosoly kiséretében tenyerét maga elé helyezi ,s a golyók azon nyomban megállnak a levegőben.
- 48 órátok van ,hogy megszerezzétek a kulcsot ,amennyiben tényleg nincs nálad- helyezi rám vigyorogva tekintetét- Azt hiszem ez egy túlzottan nagy lelkű ajánlat. -folytatja- Amennyiben 48 órán belül nem adod át a kulcsot megölöm az anyádat és elveszek tőletek mindent amit ezen a földön valaha is szerettetek.- azzal megperdült ruhájába és anyámmal együtt eltünt a semmibe a golyók pedig mintha mi sem történt volna repültek tovább céltalanul.