9.fejezet Történelem

Sziasztok! itt is vagyok az új résszel! Ez most nem lett annyira esemény dús ,de  szükséges ,hogy a történet mögé lássatok ,s a történelembe ,hogy értelmet nyerjen néhány dolog :) 

Azért remélem tetszeni fog. Jó olvasást :* 

Amikor Justinék beléptek a terembe hirtelen megriadtam , de legbelül megkönnyebbültem. Úgy éreztem biztonságban vagyok. Ugye milyen ironikus?  Egy csapat boszorkányvadász társaságában érzem magam biztonságban..

Nem tudtam hogyan reagálja a történtekre és mit is mondhatnék Justinnak aki 100% hogy kérdezősködni fog.. És ott volt még Liam aki épp az előbb látott varázsolni, de a legszörnyűbb az ,hogy látta amint hidegvérrel kiontottam 4 ember életét.

Megöltem őket. Kezdett tudatosodni bennem a dolog. Gondolkodás nélkül kitörtem a nyakukat .Pánikba estem. Sosem öltem  embert ,s soha nem is gondoltam ,hogy valaha is képes leszek ilyesmire.

De meg kellett  tennem. Anyáért és magamért is és ha kellene bármikor újra megtenném. Ha azt hiszi ez a perszóna ,hogy szórakozhat velem hát akkor nagyon téved..

Félelmetes volt az érzés ahogy a mágia behatolt az összes porcikámba ,s megtöltötte azt. Sosem éreztem még ennyi erőt magamban. Úgy éreztem bármire képes vagyok .Elöntött a mámor és ami még ennél is félelmetesebb az az  ,hogy élveztem . Élveztem az érzést ,hogy a kezemben az életük és azt teszek velük amit csak akarok.

-Jól vagy? – zökkent ki gondolat menetemből Justin miközben segít felállni a hideg földről

- Nem igazán – húzom szarkasztikus mosolyra szám szélét ,de igazából testileg semmi bajom ,semmit sem érzek a fájdalomból. Sokkal inkább lelkileg vagyok összeomolva. De ezen ő mit sem segíthet. Hisz egy léleknélküli embertől ,hogy is várhatnál segítséget..

-Mit akart? – mered rám barna szemeivel, közben háta mögé pillantva Liamet figyelem amint két vadász összekaparja a földről. Túl nagy erővel vágtam a terem falának ,de nem tudtam magam kontrolálni. Úrrá lett rajtam a mágia ,s ez volt az amit soha nem akartam ,hogy megtörténjen . Megízlelni azt az erőt    ami sokkal több nálad. Gyomrom összeszorul ahogy látom arcán a fájdalmat

-Azt a rohadt kulcsot- suttogom. Nehezemre esik a beszéd. Jelenleg csak Liamre tudok gondolni ,s gondolatban gyógyító energiákat küldök felé. Megkönnyebbülök mikor egy biztató mosolyt küld felém , s szájával eltátog egy „semmi baj „ szerűséget

-Azt hiszem  beszélnünk kellene- mered mélyen szemembe közben tarkójára teszi kezét,s látom rajta hogy erősen gondolkodik valamin

- Igen,azt meghiszem – válaszolom komoran

-De nem itt és nem most! Gyere velem!- fogná meg kezem ,de én elrántom mielőtt megtenné

-Liam is velünk jön!- jelentem ki határozottan ,s remélem belemegy a játékba

- Szó sem lehet róla! Előtte nem mondok semmit! Hidd el , nem megbízható!

- A barátom – sziszegem fogaim közt. Annyira feldühít az ahogy beszél róla.

- Szóval igaz..- tátja el száját. Arca megfeszül ,s megjelenik egész teste körül az a jól ismert feketeség ,a düh és a harag ami szinte már árnyékként nőtt hozzá

- Hát akkor sok szerencsét- szinte rám sem pillant csak megindul a bejárat felé , s kész rá ,hogy otthagyjon  válaszok nélkül

- Várj !- kiálltok utána . Ha most nem megyek vele talán sosem tudom meg mi ez az egész .- Veled megyek!- jelentem ki ,majd megfordulok de nem elég gyorsan ahhoz  ,hogy ne lássam arcán azt az önelégült vigyort. Szememet forgatom majd oda sétálok Liamhez  és egy forró csókot lehelek ajkaira . Oda sem kell néznem ahoz ,hogy érezzem Biebert mennyire elönti a düh amire el kell mosolyodnom. Igazodjatok ki ezen a gyereken ,de most komolyan ..

- Jól vagy ? –teszem fel kérdésem ,s remélem a válasza az lesz amire számítok

-Jól vagyok – mosolyog ,s én megkönnyebbülök

- Vele kell mennem- nézek mélyen szemeibe . Mondatom hallatán arca ,s aurája megváltozik . Megjelenik körülötte a féltékenység a düh és a csalódottság érzete egyszerre.

- Nem mehetsz vele . Ez egy gyilkos, Emily hát nem látod,- kezd ordítani – Ha megtudja mi vagy megfog ölni –  a következő szavakat már csak suttogta fülembe  

- Nem fog bántani. Nem tehetek mást , vele kell mennem. Tudok vigyázni magamra – simítom meg arcát. – Ugye tudod ,hogy a történtekről senkinek sem beszélhetsz?!- suttogom ,hogy csak mi ketten halljuk.

Egy kacsintással jelenti ,hogy megértette. Mosoly játszik szája szélén majd magához húz ,s nyelveink összefonódnak. Iszonyatosan jó érzés a csókja. Beletúrok selymes fekete hajába ,s azt kívánom bár sosem érne véget ez a perc. Mikor megfordulok Justin gyilkos pillantásokat vet rám .Szépen lassan indulok el. Ahogy Justin még idegesebb lesz én annál jobban élvezem a helyzetet.

-          Igyekezz már ! Nem érek rá egész este veled foglalkozni!- tépi fel a raktár ajtaját majd bepattan kocsijába.

Az út csendben telik. Ő nem szól semmit csak a kormányt markolássza én pedig gondolatok ezreit pörgetem magamban ,de mindig visszatérek egyhez újra és újra.

Vajon miért nem fél tőlem Liam? S az a kijelentés is Bieberről mintha már mindent tudott volna. Normális esetben idegösszeomlást kellett volna kapnia vagy legalább egy icipici sokkot de semmi. Mintha természetes lenne ez az egész. Nem riadt meg tőlem ,sőt .. talán olyan szenvedéllyel csókolt meg mint soha. Ó az a csók.. még mindig érzem ajkait enyémre tapadva..

Nem értem miért nem fél tőlem. Lehet ,hogy látott már ilyet , vagy nem én vagyok neki az első? Vagy talán..talán ő is egy közülűnk??..

-Justin- szólalok meg mikor már megelégeltem a sok kérdést a fejemben . Ő rám pillant ,de nem szól semmit csak az utat figyeli.

- Mi történt köztetek?- értetlenül néz rám – Mármint Liammel. Nyilván való ,hogy nem kedvelitek egymást.. –fejezem be a mondatot

- Nem hiszem ,hogy erre tőlem kellene választ kapnod – teste megfeszül , s kezei a kormányt szorongatják

- Ő is olyan mint .. mint az a.. – nagyot nyelek

-Boszorkány ?- fejezi be mondatomat. Bólintok . Nem akartam kimondani ,hisz hogy is hangzana az én számból..

Justin felnevet majd mélyen a szemembe néz

-Ha az lenne már rég megöltem volna – arcára rá fagy az az utálatos vigyor ami egyszerre teszi szexivé és ördögivé. Hirtelen egy hatalmas szúró érzést érzek a koponyámban majd mintha kiszállnék a testemből , elsötétül minden,s elvesztem az eszméletem.

Képek villannak be .

Amikor 10 éves voltam megjelentek az első képességeim ,s a puszta pillantásommal felgyújtottam az akkori házunkban a konyha ablak felett függő gyönyörű függönyöket ,s ön tudatlanul kitörtem a ház összes ablakát mikor megtudtam ,hogy édesapám meghalt. Kisebb fajta ( jó nagyobb fajta..) sokkot kaptam. Ekkor avatott be anyám az évek óta öröklött tehetségünkről , s legendákról . Az egyik szerint születik egy lány, a leghatalmasabb varázserővel bíró, aki legyőzi a sötétboszorkányokat ,s rendet teremt a boszorkány világban. Ezek után nem kell többé bujkálnunk sem a vadászok elől sem a sötét boszik elől.

Ugyanis Ők nem csak azért mások mert a mágiájukat gonosz célokra használják.. Őket úgymond nem a természet teremtette. Nem örökölték mágiájukat hanem elvették azt.

A monda szerint élt régen egy Voodoo királynő aki egy boszorkánnyal dolgozott együtt ezáltal sikerült elsajátítani a fekete mágiát. Rájött hogyan lehet elszívni a varázserőt , s ezután megölte a boszorkányt.

Hatalmas erőre tett szert amivel csak a legsötétebb fekete mágiát gyakorolta. Ő lett a leghatalmasabb , legfélelmetesebb boszi. Kisebb hadsereget hozott létre. Az volt a célja ,hogy elpusztítsa az összes fehér boszorkányt ,s elpusztítson minden jót ezen a földön. Éveken át folyt a harc a jó és a gonosz között. Életeket ontottak ki egészen addig míg egy férfi tüzes nyilával szíven nem lőtte a királynőt. Így lettek a vadászok . Akik azóta a legnagyobb ellenségeink. Ezek szerint mostanáig.  Úgy érzem a történelem megismétli önmagát .